Boldog Karácsont! (Ovan vs. Lidérc)

Gyönyörű szép az idő. Tegnap egész nap havazott, ezért körös-körül mindent 20 cm vastag hóréteg borít. A díszkivilágítás is hó alatt, így olyan mintha a hó világítana. A kisgyerekek hóembert építenek, a nagyobbak hógolyókkal céloznak egymásra és a járókelőkre. A felnőtt pedig szitkozódva lapátolják a havat. Félmosollyal sétálok végig az utcán, miközben táncra emlékeztető mozdulatokat teszek egy-egy jól irányzott lövedék kikerülésére. Egy utcával odébb kellemes illat hatol be orrlyukaimon át, valaki mézeskalácsot süt.

A főtéren vagyok. Kisebbfajta korcsolyapályát rendeztek be a közepén, bár még nem használható, kissé belepte a tegnapi hó. Csak néhány tinédzser van rajta, akik falapátot tologatva próbálják sikertelenül lepucolni. A pálya egyes részein a kisebbek hóangyalokat csinálnak, bosszantva ezzel a takarítókat. A tér szélén lévő padokon mikulások ülnek, de néhány inkább sétálgat. Az egyik ilyen pont belém botlik.
- Boldog Karácsonyt, hohohohó! - mondja tele jókedvvel.
- Boldog Karácsonyt neked is. - mondom kissé egykedvűen.
- No mi a baj? Tán nem szereted a Karácsonyt?
- Dehogynem.
- Akkor kürtöld szét te is! Nesze! - jelenti ki, és a fejemre húz egy mikulássapkát. Viszont ha már így áll a helyzet, akkor miért is ne.
Sarkon fordulok és elindulok végig az utcán. Ráköszönök mindenkire akit látok. Egy apára a fiával, egy kórista csoportra, akik mind viszonozzák a köszönést, vagy csak biccentenek. Egyszer egy magányos, komor tekintetű fickóra köszönök rá.
- Boldog Karácsonyt! - mondom neki, de mintha észre se venne.
- Boldog Karácsonyt! - kiáltom felé most kissé hangosabban, de rám se hederít. Nem hagyom, hogy csak úgy elmenjen, használom a homokmágiámat, és egy váratlan pillanatban kiugrom előtte a földből.
- Hé haver, Boldog Karácsonyt!

// OFF: A színem goldenrod //

Ismét felfedezve egy kis várost sétálgattam a hólepte utcákon. A házakat díszítgetik, a gyerekek hóembert építenek. Ha van rá lehetőségem, egy-egy hóemberbe belerúgok, vagy kicsapom a pengém és lecsapom a fejüket. Fura hogy egyik gyerek se kezd el méltatlankodni, hanem érdeklődve bámulnak utánam. Egyszerűen nincs jó kedvem. Hajt a vágy, tenni kéne valamit, de hát mégis mit??? Ez a mocsok hó is, minek kell ilyen hidegnek lennie ilyenkor? Essen hó júniusban! Meg ez a dínom dánom színes baromság. Az én hazámban, a homok földjén ha homokvihar tombolt valahogy nem voltunk ilyen boldogok...
Egyszercsak látom hogy valami hiperaktív srác mindenkit leszólogat az utcán. Mi a francot akar? Egyszecsak megpillant és odajön hozzám.
-Boldog karácsonyt! - mondja boldogan.
Elmentem mellette, mert elkapott a hányinger.
-Boldog karácsonyt! - kiáltja utánam, engem pedig majd szét vet a méreg. Jól van, megértettem, ki a büdös francot érdekel!!!! Mennyél, építsél hóembert, gyökér...
Egyszercsak a föld előttem megpuhul és a srác megjelenik előttem, kiáltva hogy Boldog karácsonyt! Esküszöm kislányosan vékony sikoly még nem hagyta el a számat, de most igenis megtörtént. Bevállalom, olyat sikoltottam hogy még elnyomott kuncogást is hallottam a főtéren bámészkodóktól. Az ijedségtől és dühtől elborultan teljes erőből kirúgtam a srác felé. Ő hátraugrott és kérdően nézett rám.
Most nem volt kedvem se jóképűsködni, se játszadozni. Az egyik utcalefordulón egy mikulás ruhás férfi rázott egy csengőt. Ezután őt ölöm meg!!!
-Szállj le rólam haver, nem tudod kinek az agyát húzod fel éppen! Ha megakarsz még élni pár idióta karácsonyt, ajánlom hogy húzz el!
Fenyegetően előcsapom a pengémet, aminek hatására több bámészkodó szörnyülködve hátrál. Van mellettem egy kis, szépen díszített karácsonyva. Lecsapom a tetejéről a csillagot, majd fenyegetően megvillogtatom az idegen előtt. Ajánlom neki, hogy továbbálljon!

Amint kibújtam a földből az illető egy vékonyat sikoltott. Bevallom hibáztam, nem állt szándékomban ráijeszteni, csak szerettem volna ha ő is a Karácsonyra gondolna más ügyes-bajos dolgok helyett. Hallani hogy több bámészkodó is nevet rajta. Az illetőt elönti a düh, hirtelen felindulásból kirúg egyet felém, ami elől épphogy sikerül elugranom. Hogyan hozhatnám ezt rendbe?
-Szállj le rólam haver, nem tudod kinek az agyát húzod fel éppen! Ha megakarsz még élni pár idióta karácsonyt, ajánlom hogy húzz el!
A továbbálláson gondolkodom, mikor hirtelen egy fegyvernek látszó tárgyat veszek észre az alkarjánál. A bámészkodók berezelnek. Az illető lecsapja a fegyverrel a mellette álló karácsonyfáról a csillagot. Biztosan valami kard lehet. Megvillogtatja előttem a csillagot, jelezvén hogy ezt szándékozza tenni az én fejemmel is. Más esetben felszívódnék, de ez megsértette a Karácsonyt! Az emberiség legszentebb ünnepét!
- Most meglakolsz az emberiség ellen elkövetett bűntettedért! Sand bullet!

- Most meglakolsz az emberiség ellen elkövetett bűntettedért! Sand bullet!
-Hát te hülye vagy.
Hirtelen mintha puskából lőttek volna rám valami elsüvített mellettem. Idegesen félreléptem, pedig már akár késő is lehetett volna.
-Komolyan neked csak ennyi az indítékod? Egy ilyen baromság miatt vagy ennyire kemény, mint a karácsony? Azt hiszed ez a nap a szeretet ünnepe!? Elárulom neked, az emberek nem veszítik el ezen a napon se az alapvető tulajdonságaikat, köztük a gyűlöletet! Mekkora baromság már!
Megint kimondta hogy Sand Bullet, de ekkor már felkészültem. Elsüvített mellettem a mágikus lövedék, én pedig előreugrottam, pengémet lóbálva, hogy lecsapjam ellenfelem fejét.

-Hát te hülye vagy. - állapítja meg.
Tényleg hülye lennék? Megeshet, de akkor se sértegetheti a Karácsonyt. Hagyományt nem bántunk. Épphogy kikerüli a lövedékemet, de nem baj, mindjárt újabbat kap.
-Komolyan neked csak ennyi az indítékod? Egy ilyen baromság miatt vagy ennyire kemény, mint a karácsony? Azt hiszed ez a nap a szeretet ünnepe!? Elárulom neked, az emberek nem veszítik el ezen a napon se az alapvető tulajdonságaikat, köztük a gyűlöletet! Mekkora baromság már!
Ez felháborító! Az ilyenek éltetik az alvilágot. És valahogy még meglepően őszintének is tűnik.
- Sand bullet!
Sajnos már felkészült a támadásra, könnyedén kikerüli és időt se hagy gondolkodásra, rögtön ellentámadásba kezd. Előreugrik és a kardját lengeti. Várjunk csak egy picit, az nem is kard. Inkább valami....úristen! Az a karja?!?
Limbóbajnokságra való mozdulatot alkalmazok a kitérésre, de így se múlik sokon. A következő vágásnál már nem vagyok ilyen szerencsés. A földön gurulok arrébb, de elkapja a jobb felkarom és hosszú, de nem életveszélyesen mély sebet ejt rajta. Félek, hogy a hideg vérrögöt okozna, ezért kristálymágiával egy vékony fedőréteget teremtek rá. Megeresztek még egy sand bullet-et, már csak azért is, hogy kissé távolabb kerüljön tőlem. Sérült kezemmel pedig előbányászom kabátzsebemből a fekete gömböt. Hátha ezúttal bejön.

Az első csapásomat találomra mérem ellenfelemre, de ő odébb gurul. A pengém mégis eléri az egyik karját, de csak jelentéktelen, felszínes sebet okoz neki. Lefékezek a hóban, bár eléggé csúszik alatta a kő. Botladozva megállok, ekkor ellenfelem valamit a sebére varázsol. Gyógyító varázs lenne? Nem, az nem lehet, ha homok lövedékeket lövöldöz felém, akkor hogyan tudna gyógyítani? Nem értem én ezt a szaros mágiát.
Mielőtt újra támadásba lendülhetnék, megint felém lő egy Sand Bullet-et. A csúszós talaj miatt megijedek hogy esetleg nem tudok kitérni, ezért gyorsan lehajolok. Biztos hülye látványt nyújtok, mintha korcsolyáznék. Ráléptem egy talajrészre ahol jobban tapadt a talpam, barátságosabb terepre értem. Nem is habozok, elindulok ellenfelem felé. De mi van a kezében? Valami fekete gömbszerű tárgy. Varázstárgy, vagy fegyver, vagy mi? Fegyver nem hiszem, mit csinálna velem, hozzám vágja? Vagy abban tárol valami energiát?
A biztonság kedvéért kissé oldalra térek ki, hogy mellé kerülhessek. Gyors lendülettel irányt váltok, és lesújtok. Elugrik előlem, én futok utána. Nagyon szorongatja azt a gömböt, mi a francot akar vele. A kíváncsiság teljesen elveszi az eszem, minél előbb elakartam kapni a srácot, hogy ne derüljön ki a tárgynak valami kellemetlen hatása.
-Ne fuss el! Küzdj! - kiabálom utána. Hirtelen irányt vállt, én követem. Ám ekkor elmozdul alattam a talaj. Ráterelt arra a köves részre ahol nemrég botladoztam, így elcsúsztam. Szégyenszemre hátamra zuhanok, lábaim az égnek merednek.
-Hogy az a kénköves pokol... - ordítom, majd rácsapok mindkét öklömmel két oldalt a talajra, amivel egyúttal fel is lököm magam. Lerázom magamról a havat, átlépek a nem csúszós talajra és dühösen indulok el az ellenfelem felé.

Nyilvánvaló hogy közelharcban ő van előnyben, ezért igyekszem távolságot szerezni. A sand bulletet könnyedén kikerüli, de legalább egy rövid időre megáll. Felhasználom ezt a rövid alkalmat, teremtek egy kis homokot amit a cipőm talpára helyezek, és még épp időben ugrok félre a következő csapása elől. Az ugrás által szerzett lendülettel pedig futásba kezdek, hátha így egy kis helyzeti előnyhöz juthatok. Szükségem is lesz rá, mert a csapások nem igényelnek varázserőt, és a fegyvert is könnyebben kezeli mint egy normál kardot, most már biztos vagyok benne hogy az a testének a része. Szerencsére máris előnyt szerzek, ő ugyanis nem mozog valami jól a jeges talajon.
- Ne fuss el! Küzdj! - kiáltja
~ Még csak az kéne! De kiütlek ne félj.
Hála a homoknak jó a tapadásom, keresek egy jeges részt és ráfutok. Ha szerencsém van, akkor azt hiszi hogy ő is ilyen jól fog tapadni. A terv bejön, gyönyörű hátast dob amint a jégre ér.
- Hogy az a kénköves pokol... - ordítja felém, ami biztosít arról hogy most inkább dühös lesz, és nem fog annyira odafigyelni. Hallom a lépteit ahogy felém rohan, de engem más foglalkoztat. Van egy tervem. A távolságot kihasználva gyorsan befordulok az egyik sarkon, de előtte még hátranézek és megbizonyosodom arról hogy még követ. Rácsopok a talajra és elsuttogom a varázsigét.
- Quicksand.
Ilyen testi erővel nem marad sokáig a fogja, ezért teremtek valami kristályfegyvert. Illetve teremtenék, ha menne az alkotó mágia egy kézzel is. Így viszont csak apró, mindössze talán 3-4 cm hosszúságú szilánkokat sikerül csinálnom. Alternatív megoldáshoz folyamodom, alkarjaimat vastagon bevonom homokkal, és belenyomkodom a szilánkokkal teli földbe. Hirtelen cuppogó hangot hallok, jelezve hogy ellenfelem belerohant a csapdába és mindjárt szabadul. Ránézek a kezeimre, amik úgy néznek ki, mintha kaktuszból készült kesztyűt húztam volna.
- Na gyere csak! -mondom felé, mire ő fogcsikorgatással válaszol, és egy erőteljes lökéssel kikűzdi magát a futóhomokból.