Alagsor

Olyan hajnali kettő lehetett mikor felébredtem, miután sikeresen elaludtam új törzshelyemen. Igazából inkább felriadtam, ugyanis a mit sem sejtő pultos lány, aki javasolta ezt a helyet, akkorát sikított, hogy megugrottam ijedtembe. Mivel a fekvő helyemnek egy két és fél méteres, nagy ládát választottam, ez nem tűnt túl szerencsésnek. Nagy hanggal érkeztem a földre és sűrű port vertem fel, ami tovább nehezítette a dolgokat, ugyanis semmit sem láttam. A lány abba hagyta a kiabálást és rohanó lépteket hallottam.
-Csendesebben! – kiáltottam utána mire megállt és visszakérdezett remegő hangon:
-Ki az?
Feltápászkodtam és leporoltam magam majd mentem volna hozzá mire a lány, újra elsikította magát és kirohant a szobából. Mivel nem volt kedvem magyarázkodni és nem látott meg, úgy döntöttem elsunnyogok. De nem jutottam sokáig, mert azonnal bele botlottam a lányba, ahogy kitettem a lábam az ajtón. Végül elmagyaráztam mi történt, sőt még bocsánatot is kértem mégis ideges volt és engem hibáztatott mintha az én hibám lenne. Pedig Ő küldött oda. Mindenesetre gyorsan elbúcsúztam tőle és haza felé vettem az irányt. Ekkor jutott eszembe a nagy probléma, hogy jutok vissza a házba, ha csak a házvezetőnő tudna beengedni de, mivel volt egy kis afférunk reggel nem hiszem, hogy segítőkész lenne. Mire a házhoz értem eszembe jutott a zseniális terv: bemászok az ablakon. Neki is estem és nagyon jól is ment szerencsére nem vagyok tériszonyos, ezért nem volt probléma addig, míg hirtelen fény nem szűrődött ki a fejem feletti ablakból. Óvatosan benéztem de, nem láttam senkit. Már indulni akartam mikor csapódott az ajtó és megjelent a házvezetőnő a seprűjével. Egy pillanatra lefagytam és elkezdtem azon morfondírozni, mit csinál ilyen késő éjszaka. Meg válaszolta a hölgy a kérdést, még ha nem is tudott róla.
-Mégis mi a fene van itt? Hova tűntél te átkozott? – és emberfeletti látásról téve tanúbizonyságot lecsapott a seprűjével az egyik virágra, amiből valami kiugrott és lefutott a lépcsőn. A hölgy utána teljes sebességgel. Mivel így senki sem volt az emeleten gond nélkül bejutottam az ablakon a szobámba. Ott ledőltem az ágyra és imádkoztam, hogy ne jöjjön fel a harcias házvezetőnő vagy az amit üldöz, majd elaludtam.