A Gyűlés

Tárgy: A Gyűlés Hétf. Jan. 03, 2011 3:31 pm

A Gyűlés

Seraphine Mortalité, Silvia van der Haus, Dead Shadorick: Egy nap a klán titkos rejtekhelyének falai között nagy nyüzsgésre lesztek figyelmesek. Mikor nagy nehezen körbe kérdeztek vagy esetleg elkaptok pár beszéd foszlány megtudjátok, hogy a klánhoz egy különös üzenet érkezett. Az újonnan újra alapult Oracion Seis klán meghívta a klánotokat egy titkos gyűlésre. Sokan nem tudják ezt mire vélni, de azt suttogják, hogy a klánmesteretek elmegy a találkozóra, igaz önmaga titokban, nektek pedig engedélyt adott, hogy elmehessetek amennyien csak akartok. Döntsetek, hogy itthon ültök vagy elmentek? Ha a részvétel mellett döntötök akkor a küldetések falán kitűzött levélhez elfurakodva megtudhatjátok a titkos találkahely pontos koordinátáit, egy erdő mélyén lévő barlang amit mindenki jól ismer, de senki sem gyanakodna rá. Írjátok le, hogyan utaztok el oda, egészen addig, hogy az erdőben sétálva közeledtek a találka hely felé.

Den Starkiller: Egy napon a klán zászlóshajója furcsa irányváltást tesz. Leereszkedik a felhők közül és egy konkrét irányba kezd el szállni, természetesen titokban és álcázva. Biztosan felkelti az érdeklődésedet, hisz nem nehéz nem észrevenni. Ha valakitől megkérdezed mi történt, senki sem tud válaszolni, ellenben Hades Mester megbeszélést hívat össze. ezen e megbeszélésen elmondja nektek, hogy az Oracion Seis céh ismét aktív lett és egy gyűlésre hívta a Grimmoire Heart-ot sok más sötét céhhel egyetemben. Ezért a klán meg is jelenik ott. Éppen oda tartanak, a Mester parancsba adta, hogy mindenki készüljön fel aki részt akar venni rajta! Den, a postodban írd le, hogyan készülsz az eseményre, persze csak amennyiben te is meg akarsz rajta jelenni.

Lidérc: Nincs sok pihenésed a legutóbbi munkád után, de hát a káosz sosem pihen. Ivan Mester hívat magához és fontos feladatot ró rád. Az Oracion Seis, sötét céh, ami eddig a Balam Szövetség erős támpillére volt de elbukott, valamilyen okból feltámadt és egy meghívást intézett a Raven Tail felé. Egy gyűlésre hívta a klánt, de Ivan eddig sem volt hajlandó csatlakozni semmilyen hasonló szövetséghez a Balam Szövetséghez meg végkép nem. Azonban ha az Oracion Seis valóban visszatért még gondot is okozhatnak. Így neked Lidérc, az a feladatod, hogy elmenj a gyűlésre és habár ne foglalj állást a klán nevében, hisz nem hajlotok ilyen szövetségre, jelentsd, hogy mire készülnek ezek az új Oracion Seis-esek. Első postod addig tartson, hogy elérkezel a Mestered által megadott titkos találkahely otthonául szolgáló erdőségbe és ott keresed a barlangot.

Sorrend egyelőre nincs.

Tárgy: Re: A Gyűlés Hétf. Jan. 03, 2011 8:26 pm

Elég unalmasan telik ez a nap. Épp az ebédlőben fekszek egy négyszemélyes asztalon, és az eget bámulom, az átlátszó üvegből készült mennyezetünkön keresztül. Na, nem mintha olyan jó időtöltés lenne, de reménykedek benne, hogy valaki majd belém köt, amiért nem tud miattam helyet foglalni, és akkor legalább történne valami.
Voááá – Szólalok fel hirtelen, ugyanis az asztal kicsúszik alólam.
De nem csak az asztal, az egész hajó megbillen, egy hirtelen irányváltásnak köszönhetően. Miután ismét egyenesbe áll a hajó, azonnal az ablakokhoz rohan mindenki, aki az ebédlőben van. Hamar feltűnik nekünk, hogy nemcsak az irányt változtattuk meg, hanem fokozatosan a felhők alá süllyedünk. Értetlenkedve nézzük egymást, mígnem az egyik klán társam megszólal:
- Ööö… most mi van?
Én csak a vállaim meglendítésével jelzem, hogy fogalmam sincs.
A viszonylagos csend azonban tömeges motyogásba torkollik, de végül csak annyit sikerült leszűrnünk, hogy közülünk senki se tudja mi a helyzet.
Már pont megindulnánk kifelé az étkezőből, amikor egy újonnan jött társunk lép be a helységbe, majd rögtön beszélni kezd hozzánk:
- Sziasztok! Hades mester küldött. Egy óra múlva megbeszélést tartunk, ami az egész céhet érinti, így azt kéri, hogy lehetőleg mindenki jelenjen meg.
Persze, még alig fejezte be a mondandóját a hírvivő, azonnal záporoztak felé a kérdések. Sokan a hirtelen jött irányváltás felől kérdezősködtek, de voltak, akiket a megbeszélés témája érdekelt. Mindazonáltal, a küldöncből csak annyit tudtunk kiszedni, hogy majd Hades mester ossza meg velünk a részleteket. ~ Nos, legalább történik valami.
Egy óra múlva, aki csak élt és mozgott a léghajón, a nagyteremben gyűlt össze. Itt Hades mestertől megtudtuk, hogy az Oracion Seis ismét mozgolódni kezdett, és sok más sötét céhel egyetemben, minket is meghívtak a gyűlésükre.

A léghajónk ebben a pillanatban is a gyűlés helyszínére tart, én pedig az eseményre készülődök. Ugyanis Hades mester nem kötötte ki, hogy kik mehetnek el a gyűlésre, csak annyit kért, hogy aki részt akar venni az eseményen, az készüljön fel. Én persze szíves örömest eleget teszek ennek a felkérésnek, mindig is érdekelt ez a bizonyos Oracion Seis. Egy céh, amely egy maroknyi taggal képes a kezében tartani az alvilág egyharmadát. ~ Na persze, nem mintha jobbak lennének nálunk. Igaz, hogy egy balhés és zűrös bagázs vagyunk, de amikor összefogunk, hatalmas erőt képviselünk. Rengeteg jó képességű mágus van a soraink között, és a „Seven Kin of Purgatory” – val, na meg Hades mesterrel az élen, hiszem, hogy nemcsak a sötét céhek legjobbika, hanem egész Fiore legerősebb klánja vagyunk. Szeretem, amikor a klánunknak valami közös célja van.
Az izgalomtól őrült vigyor ül az arcomra, hogy ezt levezessem, a jobb tenyerem ökölbe szorítom, majd oldalirányosan beleverek egyet a szobám falába. Ezután az ágyamra nézek, ahova minden cuccomat kihajigáltam a szekrényből. Persze, ez így se jelent túl sok holmit. Az viszont bizonyos, hogy a szokásos felsőmbe nem lenne túl előnyös megjelennem. Így hát felveszek a félmeztelen testemre egy fehér pólót, amit egy fekete Grimmoire Heart szimbólum ékesít, arra pedig egy vörös – fekete kabátot, amelyen szintúgy megtalálható a klánunk címere, csak ennek a hátán, de ott jól látható méretbe.
Miután felöltöztem, már csak az utolsó simítás maradt, a kulcsaim feltűzése. Így hát, miután a kulcscsomómat az övemre fűzöm, megindulok a szobám kijárata felé.

Tárgy: Re: A Gyűlés Hétf. Jan. 03, 2011 9:05 pm

A kedvenc helyemen, a Raven Tails kastély egyik melléktornyának tetején ücsörögtem. Észak és dél felé két-két vízköpő vicsorgott, kicsit olyan volt, mintha ezt az én privát helyemet őrizték volna. Innen elláttam elég messzire, beláttam a völgyet és azon túl egy keveset az erdőkből és városokból. Mostanában sok feladatot elvállaltam, ebből kifolyólag a mester is alkalmazott komolyabb ügyekben. Mikor kezdtem kimerülni, csak felmásztam ide és eltöltöttem pár órát elmélkedéssel. Jól jött az néha. A talizmán néha furcsa erőt sugárzott, aminek hatására elaludtam...vagyis inkább amolyan transzba estem. Folyton egy örvényt látok, aztán ezt a világot egy teljesen más formában. Napfény helyett tűz, boldog emberek helyett megviselt harcosok, hősök helyett pedig...igazság és hatalom. Hatalom, amely a romok közül emelkedik fel. Csak azok szerezhetik meg, akik erősek hozzá, akik túlélik a káoszt, vagy megtanulják irányítani.
Amíg én órákat eltöltöttem nyugalomban addig a kastélyban mindig volt valaki aki égen-földön kutatott utánam. Persze mikor a mester kívánt látni olyankor a papírbabáját küldte a szelek szárnyán. Hiába másztam ki ide, az megjelent a semmiből, és a mester hangja ellentmondást nem tűrően hívott. Idegesített de nem mondhattam nemet. Ugyanígy történt most is. Megjelent a baba, már a mesternek megszólalnia sem kellett. Leugrottam a tetőről, megkapaszkodtam az egyik vízköpő szárnyán és belendültem a nyitott ablakon. Egyszer valami barom becsukta az ajtót míg én kint voltam. Már nem él.
Lebaktattam a központi épületbe, követtem a babát a díszteremig. A gótikus kastély sötét hangulata jóérzéssel töltött el. Éreztem hogy több tag az árnyakban bujkálva figyel. Sokan támadtak már rám a klánban létrehozott terrorom miatt. Többnyire mind meggondolta magát. Az erősebb tagok (a sokkal erősebbek is) hagyták, hogy tegyem amit jónak látok. elveim a káoszról őket már meggyőzte. Persze, mert ők már tapasztaltak. A kis mitugrászok idővel tanulni fognak...jahj de még mennyit!
A díszteremben több tag is tartózkodott, nyilván valamilyen küldetés ügyében. Az egyik fiatalabb tagot borzalmas állapotban hurcolták ki társaik egy másik ajtón. Talán pont a mestertől szenvedett el ilyen sérülést. A barom nem tudhatta, hogy a mesternek nem tanácsos ellentmondani.
-Lidérc! - ahogy a mester meglátott, a papírbaba eltűnt, ő pedig otthagyva a többi tagot elém lépett, aztán fordult is el egy ajtó felé. -Gyere velem!
Bementünk egy olvasó szobába. Ősi könyvek és krónikák sorakoztak az öreg polcokon, az egyetlen ablakot egy hatalmas függöny takarta el, így idebent a nappal ellenére több gyertya is égett. Becsuktam magam mögött az ajtót. A mester megállt egy tölgyfa asztal előtt, felemelt onnan valamit, és megfordulva feltartotta, hogy lássam. Egy medál volt. Közelebb kellett mennem, hogy lássam, mi van rajta. Nem ismertem föl a szimbólumot.
-Ez az Oracion Seis szimbóluma. Nyilván nem ismered fel.
Valóban nem ismertem fel, de hallottam már róluk. Egy bukott sötét céh, sokan úgy gondolták, hogy már nem is létezik, míg mások meg mertek volna esküdni arra, hogy a háttérben irányít sok gonosz szálat. engem egyik se érdekelt.
-Az Oracion Seis amíg a Balam Szövetség része volt többször akart ellenünk nyílt támadást indítani. Rég volt már, azóta ez a klán majdnem kipusztult. Eltűnt volna a süllyesztőben, és ezt el is hittük a legtöbben. Ez a medál egy mágus birtokában volt, aki üzenetet hozott számunkra. A mágus nem lehetett a Seis tagja, akarata ellenére sétált a kastély elé, megtámadta az őreinket, akik azonnal ártalmatlanították. A halott férfi nyakában lógott a medál, zsebében pedig egy Oracion Seis pecséttel ellátott pergamen rejtőzött. A pergamen nekem szólt, és egy meghívás állt benne a klánunk számára. Nincs megindokolva, nincs ok megjelölve, egyszerűen csak arra kérnek fel minket, hogy én, vagy egy képviselő jelenjen meg a kijelölt helyen.
Éreztem, hogy az a képviselő én leszek, de mély érdeklődést mutatva bólogattam a mester felé.
-Lidérc, azt akarom, hogy menj oda, és derítsd ki mi folyik itt. Kétlem, hogy csapda lenne, a meghívás érzésem szerint fontos eseményeket rejt a háttérben. - és ha a mesternek megérzései vannak, azok 99%-ban helyesek. Én erről meg voltam győződve - Ha valami gond lenne, rólad elhiszem, hogy ki tudod verekedni magad, legyen az bármennyire reménytelen helyzet. Ha pedig további események követik egymást, az én nevemben helyesen fogsz cselekedni.
Ez inkább volt fenyegetés. Nem voltam benne biztos, hogy a mester így gondolja, de ha ő parancsolja, akkor így fogok tenni.
-Meglátjuk, mit akarnak. Csak úgy nem emelkedik ki semmi és senki a hamvakból...
-Pedig te is így kerültél ide!
...
-Tehát szerintem vagy már kaptak segítséget egy másik klántól, vagy tőlünk kérnek segítséget.
a mester hangosan felnevetett.
-Arra aztán várhatnak! Mindenki tudja, hogy soha senkivel nem lépünk szövetségre. Nincs szükségünk ilyen kétségbeesett dolgokra!
-Ezekszerint... ha mégis ezzel állnak elő, akkor egy határozott... - felemeltem a karomat, amiben a penge lapult - erős nemmel válaszoljak?
A mester arcáról lehervadt a mosoly és zavaróan komoly hangnemre váltott.
-Nem, Lidérc. Még ha így is tesznek, komoly eseményeket érzek a háttérben. Légy együttműködő, de ne foglalj állást. Érts egyet, de utasíts el mindent. Beszélj, de hallgass. Érted?
-Majd útközben kitalálom.
A mester hosszú másodpercekig méregetett, majd elmosolyodott.
-Akkor indulj! Itt a térkép, rajta a találka helye.
Egy tekercset dobott felém, én lazán elkaptam és kihajtottam. Innen csak egy-két mérföldre lévő erdő mélyén egy barlangon volt a jelölés. Egyéb más minták is voltak itt-ott, jelölve olyan helyeket, amik elkerülendők a baj nélkülözése érdekében. Elraktam a tekercset, tisztelettel fejet hajtottam a mesternek, majd elhagytam a kastélyt.
Először az útba eső városban bekaptam egy-két falatot, hogy ha akcióra kerülne a sor ne maradjak üres hassal. Azért gondolni kell erre is.
hamarosan megérkeztem az erdőbe. Elkerültem a jelölt területeket, bár az egyiket mégis megközelítettem. Nem történt semmi, de éreztem, hogy figyelnek. Elővettem a térképet, hogy pontosan a barlang irányába fordulhassak. Belőttem az irányt, pont egy kitaposott ösvény vezetett arra. Elraktam a térképet, és óvatosan folytattam a barlanghoz vezető út utolsó pár száz méterét.

Tárgy: Re: A Gyűlés Szer. Jan. 05, 2011 8:48 pm

A klán főtermében vagyok. Körülöttem nagy a nyüzsgés-forgás, mindenki sugdolózik, beszélget, ide-oda rohan és páran a tőlem balra lévő falhoz mutogatnak, ahol többen is álldogálnak a fal mellett, ahol a küldetés tábla van, páran még nyújtózkodnak is, hogy átlássanak a tömeg fölött.
Ez felkelti az érdeklődésem, így én is odamegyek, majd átfurakodva a többieken, szemtől szemben találkozok a felhívással, ami mindenkit felizgatott valamilyen szinten. A felhívás azt tartalmazza, hogy az Oracion Seis újraalakul, sőt meghívnak minden érdeklődőt egy gyűlésre. Jómagam csak keveset hallottam erről a sötét klánról, amiben alig vannak páran, de erejük páratlan. Csak a szóbeszédet és azt, hogy legyőzték őket. Tehát mégse páratlanok és nem képesek arra, hogy képviseljenek minket, sötét klánokat. De ez nem az én tisztségem eldönteni és amúgy is neutrális vagyok ilyen téren, számomra a legfontosabb az én fejlődésem, továbbá Shadorick-sama ereje és persze ezzel párhuzamosan a Skull Order jövője. A klán meg igen nagy függésben van a Balam szövetségtől, ezért jó lenne, ha legalább az egy erős kötelék lenne.
Kiverekszem a tömegből és eldöntöm, hogy el kell menni arra a gyűlésre, hátha fontos információhoz juthatunk. Természetesen nem egyedül fogok menni, megkeresem a hullairányítót és elviszem magammal, biztos tetszeni fog neki is!
Az ajtó irányába akarok elindulni, mikor észreveszem, hogy az emlegetett szamár szinte ott áll mellettem, csak tekintetét a felhívás felé szegezi, ami legalább tíz méterre van tőle. Na jó, elhiszem, hogy magas és ha innen is el tudja olvasni, akkor istenem olvassa, legalább ő is informálódik, de az, hogy itt van szinte mellettem és nem is szól, az tűrhetetlen!
- Shadorick-sama..! Miért nem szólsz, hogy te is itt vagy? - mondom, mire azt látom, hogy beszédre emeli a száját.
- Hello. - köszön teljesen hidegen. Mintha csak az egyik hulláját hallanám.
- Mindegy, gyere, induljunk el mihamarább, ott akarok lenni. - mondom, s megragadom a karját és húzom magam után.
- Hova is megyünk? - teszi fel az idióta kérdést és én azt hiszem mindjárt kupán vágom.
- Hát a gyűlésre! A jövőnk múlhat rajta! - válaszolok, miközben kiérünk a klánházból az utcára.
- És miért is megyünk oda? - kérdezi a szokásos hangnemében. Veszek egy nagy levegőt, hogy lenyugodjak, majd gondolkozóba esek, hogy milyen szavakat kéne használnom, ami felkeltené az érdeklődését. Tulajdonképpen olyan keveset tudok még róla, hiába lakok vele egy házban, még csak addig jutottam el, hogy szinte több időt tölt a hulláival, mint velem, a társával. Menthetetlen, áhh...
- Jó muri lesz, hidd el, még az is lehet, hogy találkozol más hullakedvelő emberekkel, akikkel átbeszélgeted az egész napot! - mondom a kitérő választ. Igazából én se tudom, hogy mi lesz ott, de szerintem senki se. Plusz, fogadni mernék, hogy Shadorick-sama el se olvasta a felhívást, csak bambult ki a fejéből a nagyvilágba, várva az isteni szikrát, ami majd elinti ihlettel, hogy mit kezdjen magával a nap hátralévő részében.
Pár perc alatt kiérünk a városból, s bevetjük magunkat az erdő felé vezető útra, ami olyan kacskaringós és oly' sok elágazása van, hogy többször eltévedünk. Ilyenkor Shadorick-sama farkas alakjára hagyatkozva megtaláljuk a helyes utat, majd a végén már nyílegyenesen az erdőben trappolunk a hely felé.
A útitársamban az a legnagyobb probléma a hulla-fanságot leszámítva, hogy a beszélőkéje nem üt meg magas szintet. Talán a nekromantaság helyett nyelvtant meg kommunikációt kellett volna tanulnia, akkor jobban menne neki. Vagy adja a hülyét és elhiteti velem, hogy sosem tudja miről van szó. Vagy nem és szerintem ez a biztos, ugyan is a válaszaiból és a kérdéseiből le lehet szűrni, ehh.

Tárgy: Re: A Gyűlés Szer. Jan. 05, 2011 9:56 pm

Hihetetlenül unalmas reggel, melynek során úgy döntök Silviát előre küldöm a klán épületbe. Valamiért elég gyengének érzem magam ezen a napon. Talán hosszú volt az éjjel, mert az a lány velem él. Na, jó, be kell, valljam, állandóan egy rémálom gyötör, amelyben igen csak rosszul járok. Az álom két főszereplője a két hölgy, akik az életemben kicsit nagyobb szerepet töltenek be. Az egyik természetesen életem szerelme a szépséges és fiatal Sophy Walter, a másik pedig a nemrég rám Akaszkodott Kolonc, akit egy küldetés alkalmával mentettem meg Silvia van der Haus. A nő azt hiszi, hogy az adósom, így még a sötét klánomba is belépett, hogy segíthessen nekem. Az álom eléggé érdekes jelenetet mutat be, melyben a két hölgy összetalálkozik. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, ám sajnos az én házamban. Ráadásul Walter kisasszony az álmomban gyermeket vár, legalább is ezt vágja a fejemhez. Érdekes elképzelés, hiszen erről én nem is tudtam, sőt még arról sem, hogy úgy együtt lettünk volna. Minden esetre a két nő végül úgy dönt, hogy bosszút állnak, amiért eltitkoltam egymás létezésüket és ezért meg akarnak büntetni. A legérdekesebb dolog az, hogy minden nap másképp büntetnek, illetve végeznek velem.
A szörnyű álom miatt jóval több időt töltök a hulláimmal, ráadásul a nemrég megismert nőtől is kezdek kissé félni. Talán emiatt is küldtem előre szegény lányt, de talán mégis kéne vele egy kicsit törődnöm. Hisz a mágiája elég érdekes, amely miatt még hasznát vehetem. Annyira nem is rossz ember, hisz nem akar ő semmi rosszat velem, vagyis ajánlom neki. Valószínűleg ő is el van veszve, mint, ahogy én voltam annak idején vándorlásaim során. Lehet ő, is elvesztette emberségébe vetett hitét, amely miatt ő maga nem szeretne ember lenni. Be kell, valljam én, már letagadom emberi mivoltom, ám ezt igazából nem szoktam hangsúlyozni.
Lassú léptekkel haladtam a klán épület felé, ám az elkerülhetetlen nem lehet elkerülni, bár hosszú idő múltán, de behatoltam a helyre. Az ajtó nyikorogva kinyílt, én pedig átlépem a küszöböt és lassú, ámde hangos lépésekkel közlekedtem. Egészen a nagy tömeg közelébe haladtam, amely a küldetések falánál gyűlt össze. Köztük felfedeztem a számomra ominózus hölgyet, aki már napok óta velem élt. Talán most lenne a megfelelő alkalom elmondani neki a dolgot a páromról. Ahogy egyre közelebb értem, úgy az elhatározásom is kezdett csökkenni. Talán valamiféle mágia áldozata lehettem, nem tudom, ám egy idő után leblokkoltam. Pár pillanatra r azonban rájöttem, hogy ezt bizony az emberi ketyegőm számlájára kell írni, nem pedig a mágiáéra.
Elmémben hatalmas csatát vívott a két dolog, elmondjam vagy ne. A fejen lezajló háborúnak végül egy külső hatás vetett véget, méghozzá a leányzó megjelenése. Silvia megszólított, én pedig próbáltam tetetni a közömböst, miközben valójában féltem. Nem tőle, hanem az álom beteljesülésétől. Na, jó kicsit tőle is, de ez hétpecsétes titok, még a belsőm számára is. Rövid beszélgetést követően, melynek majdhogynem passzív résztvevője voltam, elindultunk a gyűlésre. Igazából csak azért mentem, hátha az istennőm is ott lesz, ám csak fél óra múlva esett le, hogy ő egy legális klán tagja, így biztos nem lesz ott. Mindegy, esetleg majd szakítok időt Silviának megjegyezni az elkötelezettségemet a barátnőm felé.
Az út elég hosszú volt, ám volt valami, amivel ellensúlyozni bírtam. Az erdőben elég gyakran tévedtünk el, ilyenkor pedig át kellett alakulnom farkassá, hogy meg tudjuk a megfelelő útvonalat Ilyenkor lebírtam dobni az emberségem és úgy bírtam viselkedni, mint az állat, ami vagyok is, ám ezt természetesen nem mutattam a társamnak.

Tárgy: Re: A Gyűlés Csüt. Jan. 06, 2011 2:34 pm

- Mi lehet ez a nagy zsivaj, drágám? – kérdeztem Sariel-től, aki a széken meredten ült és nézett előre, majd akaratom szerint felém fordította a fejét, aztán megrázta.
- Akkor talán jobb, ha utána járunk.
Sariel abban a pillanatban felpattant a székről és mellém állva felsegített.
- Köszönöm, igazi úriember vagy.
Elengedtem a kezét, amivel felsegített, majd a mellkasához érintettem és végig húztam az ingjén a kezemet. Olyan érzés volt, mintha egy xilofonon mentem volna végig az ujjaimmal. De bíztattam magam, hogy nem kell sokáig így lennie, hamarosan megtalálom a módját, hogy visszahozzam az életbe.
Közelebb léptünk a zsivajhoz, ami egy hatalmas tömeg mágus volt a klán egyik sarkába orientálódva. Valami nagy dolog történhetett, mert mindenki elég izgatottnak tűnt és valakivel sutyorgott. Sariel-el megpróbáltunk elérni a falhoz és ehhez átvágtunk a tömegen. Talán a küldetések között találunk valamit, ami miatt ilyen nagy felbolydulás van. Útközben egy két mondat foszlányt és szót elkaptam, mint például az Oracion Seis, titkos gyűlés, újra alapult, és mintha a mesterről is beszéltek volna. Ezt az Oracion Seis-t többszer is említették és sokan sugdolóztak róla. Mire elértem a falhoz a sok beszélgetésből, amit elcsíptünk összeállt a kép. Ez az Oracion Seis újra alapult, aminek mindenki nagy jelentőséget tulajdonított és az illegális klánok most egy gyűlést tartanak, ahova a mester megengedte bárkinek az elmenetelt. Ebben a falon lévő papír is megerősített. Új információként rajta szerepelt a pontos helyszíne a találkozónak. Szerencsére nem volt olyan vészesen messze. Közel hozzánk a mellettünk lévő erdőben egy barlang mélyén.
- Szerinted menjünk? Én igazából feleslegesnek tartom… - fordultam Sariel-hez, aki csak meredten bámult előre, majd felém fordította a tekintetét.
- Ne nézz így rám.
Sariel továbbra is rezdületlenül meredt rám élettelen koponyájával.
- Végül is… Igazad lehet. Talán valaki ismeri onnan a szükséges tudást.
Már régóta a tudást keresem, amivel végre újra az élők közt tudhatom Sariel-t. Talán egy nagy tudású nekromanta segíthet ebben. Egy illegális klántagokkal teli gyűlésen pedig csak akadhat egy olyan. Ezekkel a gondolatokkal fúrtuk át magunkat a tömegen, majd léptünk ki a klánból és sétáltunk el a házunkhoz.
Ott magamhoz vettem az övemre akasztható táskámat és ráadtam Sariel-re a fekete köpenyét, amit a klán mester adott még nekünk. Sariel fejére húzta a csuklyát, ami eltakarta teljesen a fejét, majd kilépve az ajtón átvágtunk a városon.
Nagyon hiányzott Sariel eredeti valója. Ő olyan okos volt és szinte mindenhez értett. A koordináta alapján könnyen eltudott volna tájékozódni és valószínűleg már fejben kikalkulálta volna a legrövidebb utat. Bár mindig vele voltam és figyeltem rá, így rám is ragadt valamennyi a tudásából, de az csekélynek mondható az övéhez képest.
A nap állásából megtudtam mondani merre haladjunk, de ennyi volt csak, ami tőlem telhetett. A sűrű erdőben viszont, már a nap sem látszódott mindig. Az irány viszont megvolt, így ahhoz tartottuk magunkat. Némi bolyongás után viszont már közeledtünk a találkozó ponthoz.

Tárgy: Re: A Gyűlés Csüt. Jan. 06, 2011 9:12 pm

Seraphine Mortalité, Silvia van der Haus, Dead Shadorick, Lidérc: Nem kell túlságosan sokat vándorolnotok, csupán az erdőben bóklásznotok egy csöppet. A fák között néha egyenesen kivágott ösvényre találtok, míg máshol a gazban kell gázolnotok. Lassan meg is közelítitek a keresett helyet. Ötszáz méterre kell, hogy legyen, csak a fák takarásában nem látni, amikor furcsa érzés kerít titeket hatalmába. Sétálva, egyszer csak mintha egy láthatatlan falba ütköztök, egyetlen egy alig érzékelhető pillanatra mintha megállítana titeket, de átértek rajta. Mintha valamin áthaladtatok volna. Ezután a jelenség után, furcsán élőnek tűnik az erdő. Körös körül hirtelen alakokat, árnyakat vesztek észre a fák között. Minden egyes ismeretlen ugyan arra tart mint ti. Végül elértek a találkozóhelyre, az elé a barlang elé ahol a gyűlés lesz. A szemetek elé sosem látott kép tárul. Egy nagy tisztás a barlang bejárata előtt, ami tele van mágusokkal. Természetesen sötét céhekkel. Összességében legalább négyszáz ember lehet ott akik mind szépen lassan áramolnak befelé a barlangba. Mindenki susmorog, gyanakodva figyeli a másikat. Szinte fojtogat a vérszomj a levegőben, a rosszindulattal és kellemetlen sugallatokkal egyetemben. A sor nem halad túl gyorsan, gyógytempóban folynak befelé a résztvevők, de nem nyomorogva. Jobb lesz ha ti is elindultok.

Den Starkiller: A hajó lassan földet is ér. Ereszkedéskor mintha lett volna egy pillanat amikor egy furcsa érzés futott végig a hátadon, mint amikor teljesen új, idegen területre lépsz, amin érezhető, hogy más fennhatósága alá tartozik. De csak egy pillanatnyi érzés volt, jelentéktelen. A hajó leszáll a fák közé, persze kidönt párat de ez mellékes. Le is száll egy kicsi, tizennyolc fős csapat Hades Mesterrel és a "Seven Kin of Purgatory"-val az élen. A többiek kicsi köztagok és végül te. Az erdőben haladtok egy-két percet mire egy nagy tisztásra értek ami tele van a meghívottakkal. Ti is beálltok a tömegbe ami befelé kígyózik a barlangba, a gyűlés megkezdéséhez...

A sorrend az marad ami kialakult

Tárgy: Re: A Gyűlés Szomb. Jan. 08, 2011 12:30 am

A szobám ajtaján kilépve, kényelmes tempóban megindulok a léghajó kijáratához. Közben a repülő járművünk, fokozatosan ereszkedik alá az uticélunk felé. A folyosókon sétálgatva azonban hirtelen egy furcsa, bizar érzés tör rám. Elég nehéz lenne leírni szavakkal. Olyan, mintha egy kismadár volnék, aki éppen most repült be más madarak fészkelőhelyére. Érzem, hogy ez valaki más fenségterülete. A kis megingásom után folytatom az utamat, közben a léghajó is földet ér, habár rendes leszállópálya híján a járművünk a fák kárára csinált magának egyet.
A lejáróhoz érve veszem észre, hogy Hades mester, a „Seven Kin of Purgatory” összes tagja, és még 9 másik tag már indulásra készen áll. ~ Ezek szerint én értem ide utoljára.
Egy intéssel jelzem, hogy én is csatlakozok, majd neki is vágunk az utunknak. Én mivel utolsónak értem oda, csak a sor végére tudtam beállni. Az erdőben haladva, hallom, hogy elől beszélgetnek valamiről, de amikor leszűröm, hogy csak Kain próbálja meg kifejteni a gondolatait, elveszítem az érdeklődésemet a dolog iránt. Mire ő kinyögi, amit akar, megőszülök. ~ Ó, várjunk csak… ez rossz hasonlat volt, ennél fehérebb már nem igazán lehetne a hajam.
Meglepően hamar eljutunk a célunkhoz, kb. 2 pernyi gyaloglás után máris a gyűlés helyszínéül szolgáló barlang elé érünk. ~ Ezek szerint egész pontosan parkoltak le a léghajóval.
Ám a java még csak ezután jön, ugyanis a tisztáson több száz mágus van rajtunk kívül, akik nem túl sebesnek mondható tempóban vánszorognak be a barlangba. A vérszomjat szinte tapintani lehet a levegőben, kétesebbnél kétesebb külsejű alakok hada áramlik be a barlangba. De nincs mit tenni, Hades mester beáll a sorba, mi pedig követjük őt…

Tárgy: Re: A Gyűlés Vas. Jan. 09, 2011 1:15 pm

Mikor kiértem a fák közül, teljesen megfagytam. Előttem egy hatalmas tisztás képe tárult fel, végében egy nagy szájú barlanggal, és előtte több száz mágus. Mellettem újabb emberek baktattak elő a fák közül, és tartottak a barlang felé. Én is elindultam szép lassan, megszemlélve a jelenlévőket. Felismertem mindet. Mindenki egy sötét céh tagja volt, és az összes sötét céhet megtaláltam. Egy céhnek sok tagja volt jelen, egy pillanatra hülyén éreztem magam, hogy én viszont egymagam képviselem a Ravens Tail-t. Ez az érzés végül valami mássá változott át, mikor elmentem a várakozó mágusok között. Hallhattak már rólam, a céhünkről meg aztán főképp. Megvetően bámultak utánam, szinte érinteni lehetett a levegőben a vérszomjat. Kellemes érzés volt. Ha a céhek nem azon iparkodnának, hogyan gyilkolják le egymást, ezekből itt egy mindent elsöprő hadsereget lehetne szervezni, és beköszöntene a káosz ideje! Reméltem, hogy a céhek összehívása hasonló célt sejtet maga mögött. Mindenesetre tartom magam az utasításokhoz, és egyenlőre párttalan maradok. Meglátjuk, mi alakul ki ebből a parádéból.
A mágusok komótosan haladtak a barlang felé, így követtem őket én is. Tartottam a távolságot a gyilkos tekintetek elől. Bárki aki rámnézett, megölhettem volna, de kerülni akartam a balhét...egyenlőre.

Tárgy: Re: A Gyűlés Csüt. Jan. 13, 2011 9:34 pm

Hosszadalmas, lankadatlan keresgélésünknek meg lett a jutalma. Egy emberek által kitaposott ösvényre bukkanunk, hála Dead-nek. Onnan tudjuk, hogy emberek jártak erre, hogy a farkassá alakult férfi egyszerűen meg bírja állapítani a szaglásával. Milyen könnyű így tájékozódni... De csak akkor, ha van valami, amit lehet követni.
Egyébként érdekelne, hogy, mikor Shadorick-sama a farkas alakjában van, akkor csak az állat testét kapja meg, vagy az állat ösztöneit is? Az még csak jobb lenne, egy közelgő vihart egyszerűen meg bír érezni, sőt egyéb dolgokra is jól lehet használni.
Már a találka helyszínéhez közel lehetünk, mikor a másodperc egy tört részéig érzem, hogy behatoltunk egy másik területre. Furcsa érzés, de ugyan akkor biztonsággal tölt el, nem is tudom miért. Ahogy elnézek jobbra és balra, vonuló tömeget látok a fák között menetelni egyetlen egy irányba.
- Mindjárt ott vagyunk. - mondom közönyösen a mögöttem haladó hullás-bácsinak, aki továbbra is szótlanságba burkolózik. Remélem, ha már ott vagyunk, megered a nyelve, elvégre én kívánok vele társalogni, ha másért nem, a hallottakat jó lenne megbeszélni valakivel, aki szintén ugyan abba a klánba való.
Rövid gyaloglás után kiérünk a furcsa erdőből egy tisztásra, ahol már rengeteg ember van. A többség egy barlangba áramlik befelé, ahol vélhetőleg a gyűlés lesz megtartva, néhányan pedig csak odakint beszélgetnek.
Az egész helyet körbelengi a sötét aura, ami szinte a csontomig hatol. A fekete mágia sugárzását szerintem Dead is megérzi, sőt biztos, de nem szólal meg, csak kussolva követ.
- Gyerünk be mi is. - mondom, s közben intek. Huh, remélem nem fogok kitűnni a telekinézisemmel a többi mágus közül, remélem találkozunk hozzám hasonlóakkal is, akik inkább a fizika erejét használják holtak helyett...

Tárgy: Re: A Gyűlés Kedd Jan. 18, 2011 8:07 pm

Dead Shadorick most nyomós okok miatt távol lesz igen huzamosabb ideig, így folytassuk nélküle a sorban következővel (Seraphine Mortalité) de büntetést nem kap érte hisz mindenkivel megesnek a balesetek.

Tárgy: Re: A Gyűlés Hétf. Jan. 24, 2011 4:00 pm

Némi kóválygás után a sűrű gazból sikerült egy kitaposott ösvényre érnünk. Az út meglehetősen használtnak tűnt, sőt rengeteg friss lábnyom is nagyon jól kivehető volt, ami pedig csak egyet jelenthetett. Jó nyomon haladunk. Nincs más hátra előre.
Ahogy így haladtunk egyszer csak mintha valamin áthaladtunk volna. Olyan érzés volt, mint amikor a levegő összesűrűsödik és azon kell átmenni. Először egy pillanatra lelassultunk, majd átértünk ezen a láthatatlan falon. Ezt követően teljesen megváltozott az erdő. Talán valami védő mágián haladhattunk át? Nem tudtam, csak találgathattam. Minden honnan mozgást pillantottam meg. Árnyak jelentek meg a sűrű bozótból, akik mind egy központ hej felé tartottak. Egy barlang előtti tisztáson találtam már magamat, ahol rengeteg sötét alak gyülekezett.
- Ez elképesztő drágám! Nem is gondoltam volna, hogy ennyien lesznek itt.
Észrevettem Sariel tekintetét és gyors mentegetőzésbe kezdtem.
- Nem mintha izgalommal töltene el, hogy elrángattál ide. Inkább haladjunk. Legyűnk túl ezen minél hamarabb.
Megszaporáztam a lépteimet, mire Sariel is követett némán. A sietségem hamar lelankadt, mivel egyre sűrűsödött a tömeg és lassabb tempóra kellett váltanunk. Tényleg sokan voltak, ami engem rettentően meglepett. Alig sikerült rábukkanom még anno a Skull Order-re és erre most itt egyszerre ennyi sötét céhbeli ember van, akik ráadásul csak képviselők. Még csak nem is az összes tag jött el. Vajon mi sül ki ebből?

Tárgy: Re: A Gyűlés Szer. Jan. 26, 2011 9:41 pm

A barlang bejárata elég szűk így lassan lehet befelé haladni, de amint beértek látjátok, hogy a járat szélesre van vájva, valószínűleg emberi kéz által. Benn már kényelmesen elfértek, tovább sétálva szépen lassan a tömegben befelé. Még nem látjátok a járat másik végét, senki sem siet mindenki ráér. Érezhető a feszültség, mindenki méregeti a másikat, összesúgnak egymás háta mögött és idegtől remegő ökleiket rejtegetik. Kényes egyensúly a káosz teremtette sötét alvilág, de mégis áll. Lidérc ahogy sétálsz előre melletted néhány neve nincs klánbeli (legalábbis te sosem hallottál róluk) céh két tagja összesúg amikor feléjük érsz.
- Te ez meg ki? Nézd a vállát! Raven Tail! Micsoda suttyó! Idemerték tolni a pofájukat? Hahahaha... - morogja az egyik a másiknak. Természetesen te tisztán hallod és akkor érsz pont mellé amikor nevetni kezd. Ezt a jelenetet a többiek is pont látják, ha Lidérc esetleg végez a kis nyomorulttal, a tömeg meghökken, sokakban megfagy a vér. Egy pillanatig mindenki hallgat és figyel, hogy most mi lesz, senki sem hitte volna, hogy itt valaki is képes lesz belerúgni a törékeny hatalmi léc aljába. Már-már azt hinné az ember, hogy kitör a káosz és az öldöklés, de senki sem reagál semmit. Egy másodperc múlva mindenki visszafordul és megy tovább. Egyedül a nyomorult társa ordít fel és rontana neki Lidércnek, de egy nagyobb darab céhtársa lefogja és leinti, hogy ne tegyen semmit. Den, ha te esetleg Hades mester reakcióját megfigyeled, ő észre sem veszi, mintha csak egy hangyát taposna el még meg sem állt mint a többiek.
A kellemesen élezett hangulatban, húsz perc alatt végre mindenki eljut a barlang legmélyére. Egy hatalmas teremmé kialakított részbe értek, amihez egy vörös bársonyfüggöny közé ölelt átjárón kellett egyesével bemennetek. Aki járt már színházban és szereti is annak a szemében ez maga a mennyország, hisz gyönyörű reneszánsz stílusú színházi előadóteremmé van alakítva. Bársony huzatos székekkel, hatalmas mágikus csillárral, ami beragyogja az arany és márvány díszítésű oszlopokat, szobrokat amik a nézőtér mentén haladnak. Mindenki szépen helyet foglal, bőven van szék, mindenkinek jut hely. Előttetek egy hatalmas színpad, egyenlőre vörös függöny van előtte leeresztve, egyenlőre mindenki csak helyezkedik.

Tárgy: Re: A Gyűlés Csüt. Jan. 27, 2011 8:01 pm

A barlang bejárata igencsak szűk, pláne egy ekkora tömegnek. Igazából, nem is mondhatjuk, hogy befelé haladunk, inkább csak tipegünk-topogunk, kínkeservesen lassan nyomulunk előre, pláne mi, akik ekkora csapattal jöttek ide. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Kain szabályos úttorlasz köztünk, oldalazva kell mennie, hogy beférjen.
Szerencsére, ezúttal érvényét veszti a „kívül tágasabb” mondás, ugyanis a barlang belseje már jóval tágabb, szélesebb, mint a bejárata. Végre normális léptekkel haladhatunk előre, kicsit meg is ropogtatom a vállaimat, amik igencsak elzsibbadtak, hála a kinti tömegnyomornak.
A feszültség akkora, hogy még a kés is megállna benne... mindenki méregeti a másikat, vérszomjas szempárok hadai merednek miránk is. ~ Persze, lépni senki se lép, de hát ki is merne? Igaz, hogy mi is egyként halladunk a tömeggel, de ettől függetlenül Hades mester tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Nincs az a hülye, aki nekünk jönne...
Így hát mi viszonylag nyugodtan haladunk előre egy ideig, ám úgy tűnik nem mindenkinek van ilyen nagy szerencséje...
Feltűnik, hogy szinte mindenki megáll, és egy pont felé néz. Én is megfordulok, és kiszúrom, hogy mire is a nagy felhajtás. Egy férfi fekszik a földön vérbe fagyva, felette pedig... hát, ki más? ~ Komolyan, mindenhol ő belé kell botlanom? Legközelebb hol lesz, a szekrényemben?
Nem csoda, hogy a kis nyomorult fűbe harapott, Lidércet nem úgy ismerem, mint aki sokat szenvedne a hozzá hasonlókkal. Szívesen megkínálnám egy jóval izgalmasabb küzdelemmel, és mindenki szeme láttára neki mennék, de amikor ezek a gondolatok járnak a fejemben, különösen nehéz lesz a vállamon a Grimore Heart-es köpenyem súlya... itt nem cselekedhetek kedvem szerint. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Hades mester „reakciója”. Mindenki mással ellentétben, teljesen hidegen hagyja a dolog, mintha mi sem történt volna, sétál tovább. Mi persze követjük őt, elvégre, ha még Zancrow is – aki nagy valószínűséggel, mostanra már legszívesebben szenessé égetne szinte minden itt lévőt – képes türtőztetni magát, akkor nekem is menni fog. Nem sokkal rá mindenki más is tovább indul, emiatt senki sem akar tömegverekedést kezdeményezni.
Még körülbelül 20 percnyi gyaloglás után elérjük végre a barlang legmélyebb pontját. Miután szépen egyesével áthaladunk a vörös bársonyfüggönnyel díszített átjárón, gyönyörű látvány tárul szemeim elé. Legmerészebb képzeleteimben sem gondoltam volna, hogy ilyesmi is lehet egy barlang mélyén.
A hatalmas terem végén, egy egyelőre még vörös függönnyel eltakart színpad díszeleg, előtte pedig szépen elrendezett sorokban, bársony huzatos székek várják a meghívottakat. A termet körülölelik az ízlésesen díszített oszlopok, és gyönyörűen kifaragott szobrok, a plafonon pedig egy szemkápráztató, mágikus csillár világítja meg számunkra a helységet.
- Húúúú... – Nyögöm ki, miközben tágra nyílt szemekkel, földbe gyökerezett lábakkal bámészkodom.
Kicsit később feltűnik, hogy Meldy-t is ugyanígy elvarázsolta a terem szépsége, ő is csak egy helyben állva bámészkodik. Persze, mikor a többiek kérdően hátranéznek, lépteinket megszaporázva utánuk rohanunk mi is.
Természetesen egymás mellett foglalunk helyet, Hades mestert körbeülve, kialakítunk egy amolyan Grimore Heart szektort. A mester helyet foglal, az őt körülölelő székekre a „Seven Kin of Purgatory” tagjai ülnek, mi többiek pedig ő melléjük. Én, miután elfoglalom helyem Meldy mellett, kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből az egészből...

Tárgy: Re: A Gyűlés Pént. Jan. 28, 2011 5:40 pm

A barlang szájához érve egyre szűkebb lett a mozgástér. Bár szorgalmasan csordogált be a nép, mindenki tartotta egymástól a pofontávolságot, és minden egyes jelenlévő idegesen forgatta a fejét. Még jó, hogy félnek, ha valamelyik céh szeretne komoly kárt tenni, akkor most teheti meg a legegyszerűbben. A tömeg közepében elsütött pusztítás garantált siker, ha valaki szeretne egy kis káoszt teremteni. Ha meglennének az eszközeim, lehet megtenném, még ha a küldetés kárára is megy. Azért egy ilyen mókát baromság lenne kihagyni.
Belépve a barlangba már több hely volt, egy csinos kis járat vezetett egy nagyobb csarnokféleség felé. A falaknál itt-ott sötét céhek mágusai álldogáltak, méregették a többi jelenlévőt, itt-ott gyanúsan összesúgtak. Bármi is legyen a gyűlés oka, remélem elég lesz ahhoz, hogy a céheket összefogja, különben itt bajok lesznek. Szinte tapintható volt a levegőben az ármány és az árulás gondolata. Bizonyára minden céh minden tagja azon agyalt, hogyan tudná kiiktatni jó részét a jelenlévőknek. Márpedig ha a gyűlés kudarcba fullad, sor fog kerülni legalább egy ilyen ütközetre.
Épp két fiatalabb mágus felé tartottam, mikor suttogva, de még éppen hallhatóan elkezdtek beszélni mikor melléjük értem.
- Te ez meg ki? Nézd a vállát! Raven Tail! Micsoda suttyó! Idemerték tolni a pofájukat? Hahahaha..
Kicsaptam a pengémet, egy pillanat alatt felhasítottam a röhögcsélő fickó mindkét combját, és ahogy reflexből előrehajolt, egy felfele irányított ütéssel arcon találtam. Az ütés erejétől a feje hátra hanyatlott és a sziklafalnak ütközött, kis vérfoltot hagyva rajta. Mielőtt leroskadhatott volna, a biztonság kedvéért még egyet csaptam, és pont a torkát vágtam fel. Arra számítottam hogy majd szép tisztességesen kínhalált hal, ám mire a földre rogyott, addigra már halott volt. Kicsit csalódottan pillantottam a másik tagra, aki elborzadva bámulta az élettelen testet, dühödten felordított, és nekem akart rontani. Nem látja a pengéimet? Idióta...
Mielőtt támadhattam volna, egy nagy melák lefogta a feldühödött tagot. Mosolyogva visszahúztam a pengémet.
-Jösz eggyel a haverodnak, hullajelölt!
Rákacsintottam, majd hátat fordítottam, és folytattam az utamat. Sokan bámészkodtak, hogy mi történik, de mire elhagytam a helyszínt, már senki se foglalkozott a hullával. Így megy ez ilyen körökben. És ez így van jól. Az egyik tag aki eddig errefelé nézett...Den? Hogy az a ... Persze gondolhattam volna, hogy itt lesz, de most váratlanul ért. Talán a sors akarja úgy, hogy mindig egymásba rohanjunk. És minden esetben az ok teljesen spontán! Röhej.
Folytatva a gyaloglást beértem a hullámzó tömeggel a csarnokba. A lélegzetem is elállt a látványtól. Arra számítottam, hogy majd valami rögtönzött búvóhelyet találok, vagy szegényesen berendezett barlangi erődítményt, ezzel szemben egy pompázó színház terem fogadott. Mikor egyáltalán az eljutott az agyamig, hogy nem Era valami hiperpuccos kerületében vagyok, hanem egy átkozott barlangban, addigra már a díszes oszlopokat, szobrokat és domborműveket csodáltam. Nem vagyok híve az ilyen puccos dolgoknak, de ez valóban ámulatba ejtett. Gyorsan visszaráztam magam a jelenbe, ugyanis majdnem megfeledkeztem róla, hogy a terem dugig van mérgezett késeket és átkokat rejtegető gyilkosokkal. Egy pillanatra leengedem a védelmemet, és számíthatok egy támadásra. Legalábbis így gondoltam, és jobb is az óvatosság. Az egyik falközeli oszlophoz támaszkodtam, ahol nem lehetett mögém kerülni, és ráláttam a teremre. A sötét mágusok elfoglalták a helyüket, vagy hozzám hasonlóan inkább a falat támasztották, esetleg csak most tértek magukhoz a bejáratnál.
A színpadot eltakaró függönyt figyeltem, és magamban találgattam, hogy mi lapul mögötte. Sok lehetőség felmerült a fejemben, egyik fele aggodalommal, másik fele önelégült kárörömmel töltött el. Végül feladtam a találgatást, és csak vártam, hogy kiderüljön; mit keres itt Fiore legsötétebb és leggonoszabb bagázsa?

Tárgy: Re: A Gyűlés Hétf. Jan. 31, 2011 5:04 pm

Mi is bevetjük magunkat a barlangba, csak úgy, mint a többi mágus. A szűk ajtón szinte egyesével kell átfurakodnunk, de megoldjuk. Odabent a járat már tágabb, jobban lehet férni, de nyomaszt az, hogy rengeteg más, sötét céhbeli vesz körül ilyen közelről. Belekarolok Dead-be, hogy el veszítsem és persze azért, mert bevallom, kissé félek.
Normál tempóban haladunk egyenesen és a többieken sem látom, hogy nagyon sietnének. Hála az égnek, legalább nem vagyunk késésben. Előttem vihogásra leszek figyelmes, majd mindenki megtorpan. Nem tudom mire vélni, hogy mi történt, így kérdő tekintettel Dead-re pillantok, de nem látom rajta, hogy ő értené, hogy mi folyik, vagy annyira semmiség, hogy nem érdemes megemlíteni sem.
Pár másodperc és a tömeg újra mozogni kezd. Egyszer csak megbotlok valamiben, de nem esek el, mert erősen fogom a mellettem lévő karját. Lenézek a földre és akkor látom, hogy egy ember fekszik ott. Mások is megnézik, de a többség csak megy tovább. Úgy tűnik itt így mennek a dolgok, nem spilázzák túl, hogy meghalt valaki. De gondolom megérdemelte azt, amit kapott, úgy hogy én sem fordítok rá nagyobb figyelmet. Átlépek a hullán és megyünk is tovább.
Nemsokára elérünk a barlang végébe, ahol egyesével átmegyünk egy kis ajtón, majd egy gyönyörű szép teremben találjuk magunkat. Ügyesen megoldották az építészek, kívülről nem is látszik, hogy ez itt lenne a mélyben. Az arany és a piros színek kavalkádja fogad akármerre nézek és egy szép csillár varázsolja a hangulatot igen csak idillivé.
Magammal húzom Dead-et a második sor közepére, ahol is leülünk és szemrevételezzük az előttünk lévő színpadot, amit egy hatalmas vörös függöny takar el a szemünk elől. Kíváncsi vagyok mi lesz itt. Biztos nem csak egy színházi előadásért hívtak itt minket össze....

Tárgy: Re: A Gyűlés Vas. Feb. 06, 2011 11:03 am

A járat szűkülni kezdett és tömeg lassan haladt. Nem mintha bárki is sietség jelét mutatta volna. Az emberek olykor össze-össze sutyorogtak és undorodva néztek a más céhből jött mágusokra. Szinte harapni lehetett a gyűlölködést a levegőben.
A barlangot elnézve nem nézett ki természetesnek, sokkal inkább tűnt emberi kéz vagy épp mágia munkájának.
Miközben haladtunk észrevettem, ahogy két sötét figura minket nézeget, aztán egymáshoz közel hajolva sutyorognak valamit, majd az egyik elvigyorodik.
- Ne is figyelj rájuk, drágám. Ezek csak kis senkik hozzád képest.
Azzal felszegett fejjel haladtam tovább, de még a szemem sarkából láthattam, ahogy a sutyorgó olyan képet vág, mintha orrba vágták volna.
A gyógy tempóban haladó menet egy húsz perc séta után túl is jutott a barlang járaton. Bejuthattunk a legmélyére, ami egy hatalmas teremmé kialakított rész volt. Mikor megláttam a vörös bársony függönyt és a bársony huzatos székeket, a plafonról lelógó gyönyörű mágikus csillárt, valamint oldalt az arany- és márványdíszítésű oszlopokat elakadt a lélegzetem. Hirtelen már nem is érzékeltem a több száz kellemetlen külsejű embert, csak Sariel meg én voltam ott. Mintha visszautaztunk volna az időben, mikor még minden héten színházba jártunk kikapcsolódásként. Egy könnycsepp gördült le a szememből végig az arcomon és a hideg durva kőre csöppent. Sariel-re néztem meghatódva.
- Ó Sariel. Köszönöm. Ez tényleg nagyon szép ajándék tőled. Igazad volt most is, mint mindig. Szeretlek.
Gyorsan kézen fogtam és utat törve bevezettem egy olyan helyre ahonnan jól lehetett látni a színpadot és az azon lévő eseményeket. Reméltem valami olyat fognak előadni, amit még nem láttunk, bár ha ismétlés lenne az se érdekelt volna. Hisz már önmagában az is boldoggá tett, hogy itt ülhetek újra egy színházba Sariel-el. Így a gyűlésről pedig már meg is feledkeztem…

Tárgy: Re: A Gyűlés Kedd Feb. 08, 2011 3:48 pm

A közönség elfoglalta a helyét, még zúgolódnak, de hamarost, a lámpák fényeinek elhalványulásával a hangjuk is elvész. Minden szem a színpadra szegeződik, amire egy kis fényszóró fénye vetül. A nehéz függönyt lassan, hangtalanul félrehúzzák és így láthatóvá válik a szín. Bal oldalt egy hatalmas homokóra, megvan vagy tíz láb magas is, a hatalmas homokszemek lustán kezdenek potyogni a felső részéből az alsóba. Ezen kívül hat fekete palástba burkolódzott alak áll különböző pózokban, karneváli maszkot tartva arcuk elé, olyan botra tűzött fajtát. Minden maszk máshogy néz ki, máshogy van arany, ezüst vagy csillogó lila reneszánsz motívumokkal díszítve, van, ami egyszerű ember arc, míg egy másik horgas orrú varjú kép. Az alakok dinamikus mozdulatba fagytak, egyikük épp táncolt egy másikkal, megpörgetve épp azt, másik a földre zuhanás közben, harmadik a földön keres valami.
A homokóra mérője szerint pontosan két percig minden mozdulatlan, mikor a nézők már kezdenének mozgolódni az első ámulatok után, mozdulok meg, lépek előre. Eddig a háttérben álltam épp egy furcsa felsőtesttartásban mintha portékámat kínálgatnám, de arcom elől elemelve a díszes maszkot kisétálok nyugodtan a színpad elejére. Levetem a fekete palástot és a maszkkal együtt félrehajítom nemesi egyszerűséggel. Szokásos öltözékem van rajtam, csuklyám arcomba húzva akárcsak mikor gyilkolok. Kezemmel teszek egy elegáns körmozdulatot majd átlendítve azt a hasam előtt olyan mélyen hajolok meg, hogy a felsőtestem és lábam kevesebb, mint kilencven fokot zárjon be, majd gyorsan felegyenesedek.
- Üdvözlök minden kedves egybegyűltet! - zengem be a termet, még csak hangosító igére sem volt szükség, hisz pont ezért választottam ezt a barlangot, az akusztikája miatt - örömmel látom, hogy olyanok is eljöttek, akikről azt hittem nem lesz pofájuk – mondom, miközben áthalad gyorsan a tekintetem az egybegyűlteken és a kis Raven Tail-es gyereken.
- Bizonyára mindannyian kíváncsiak vagytok már, hogy miért is hívtunk titeket ide! Nagyon egyszerű az oka, mégpedig, hogy prezentáljam magunkat! A hírek igazak, elég a sok sugdolózásból! – miközben beszélek majd mindig, mintha csak színészi szöveget adnék, elő járkálok fel alá, mutogatok és „előadom” a mondandómat – az Oracion Seis visszatért! – mikor ezt mondom épp a homokóra elé értem és jobb bal kezemet kitárom az öt többi alak felé, akik eddig is mozdulatlanul álltak, de most eldobják maszkjaikat és palástjaikat.
De valójában csak fekete mágikus masszából álló árnybábúk, akik hátrafutnak a színpad végébe és a levegőbe egymásnak ugranak. Összecsattanva egy nagy masszává válnak majd a falra csapódva kiformálják a céhünk szimbólumát (így ottmaradva a falon az előadás végéig)
Egyenlőre várom a reakciókat, habár a legtöbbet tudom, de ezek a szánalmas idióták úgysem értékelik a stílusos művészetet!
(innen ideiglenesen átveszem a történet köreit)

Tárgy: Re: A Gyűlés Csüt. Feb. 10, 2011 5:12 pm

Ahogy az az egybegyült , „díszes társaságtól” elvárható, nem tudnak csendben meglenni, mindenki elfoglalja magát valamivel, ami többek esetében elég nagy hangzavarral jár.
Ez alól én sem vagyok kivétel, a zúgolódást kihasználva elhatározom, hogy megszabadítom magam a kellemetlen szomszédomtól. Meldy, tőlem balra ül, ezzel nincs is semmi baj, de jobbomnál, már egy, a szememre jóval ártalmasabb személy foglalt helyet.
A tervem egyszerű, hátulról, szép lassan a nyakához emelem a kezem, majd hirtelen egy kristálytüskét kreálva abban, kioltom ki a fickó életét. Habár, hozzá kell tennem, alapvetően nem ölök ilyen kis semmiségekért... de ez a légkör valahogy megbolondít. A láthatatlan, de mindent átjáró vérszomj teljesen magával ragad... ~ És különben is, nehogy már Lidérc mókázhasson, én meg ne.
Nyitott tenyeremet sikerül is úgy a fickó nyakához emelnem, hogy ne tűnjön fel neki a nagy felfordulásban. Már pont a pengémet materizálnám, amikor feltűnik, hogy a mágikus csillár fénye halványodni kezd, és azzal egyetemlegesen a nézők hangja is elcsendesedik.
- Franc... – Sziszegem, miközben visszahúzom a karomat.
Közben, a vörös függöny is szép lassan emelkedni kezd, úgyhogy én is arra irányítom tekintetem. Hogy még kényelmesebb legyen a dolog, rákönyökölök a székem bal vállfájára, majd arcommal rádőlök az így kitámasztott tenyeremre. ~ A lényeg, hogy minél közelebb legyek Meldy-hez, és minél távolabb attól a tagtól.
Miután „lehull a lepel” már végképp nem tudom eldönteni, hogy egy gaztevőktől hemzsegő barlangban, vagy pedig egy előkelő színházban vagyok e. A színpadon hat fekete gúnyás alak ejt különböző mozdulatokat, miközben pálcákra erősített, maszkabárba illő fejdíszekkel takarják arcukat.
A látvány akaratlanul is csalfa mosolyt csal az arcomra, főleg, miután feltűnik, hogy a közönség nagy része milyen idióta arckifejezéssel fogadja az eléjük táruló képet. Persze, révén javarészt idiótákról van szó, a kezdeti döbbenetük egy idő után újabb mozgolódásba kezd átcsapni, amikor is az egyik fekete alak elérkezettnek látja az időt, hogy ténylegesen megkezdje az előadást.
Maszkjától és sötét palástjától nemes egyszerűséggel megszabadul, habár, hozzá kell tenni, így se látszik jóval több az arcából. Királyi palotákba illő meghajlással üdvözöl bennünket, majd hangjával bezengi az akusztikailag kitűnő termet.
- Üdvözlök minden kedves egybegyűltet! – Tekintete ezután körbehalad a sokszínű társaságon. - Örömmel látom, hogy olyanok is eljöttek, akikről azt hittem nem lesz pofájuk.
- Bizonyára mindannyian kíváncsiak vagytok már, hogy miért is hívtunk titeket ide! Nagyon egyszerű az oka, mégpedig, hogy prezentáljam magunkat! A hírek igazak, elég a sok sugdolózásból! – Folytatja mondandóját, eléggé mosolyfakasztó módon, olyan érzésem támad, mintha csak bohóckodna. – Az Oracion Seis visszatért! – Mondandójának ezen részénél a színpadon díszelgő, hatalmas homokóra elé ér, majd öt társa felé tárja karját, akik az ő példáját követve, megszabadulnak jelmezüktől.
Ám, mint kiderül, azok valójában nem többek árnymágiával kreált báboknál, akik a színpad végéhez rohanva egymásnak csattannak, majd a falra felkenődve megformálják az Oracion Seis szimbólumát.
- Cöh... – Szélesedik ki vigyorom az előadás láttán. ~ Kész kabaré.

Tárgy: Re: A Gyűlés Vas. Feb. 13, 2011 8:05 pm

Mikor már épp kezdett idegesíteni a hangzavar, ahogy megtelt az egész terem, a függöny megmozdult. Kínos lassúsággal vállt szét középütt a két kárpít anyag, majd oldalra húzódva megálltak. A színpadon fekete csuhás alakokat láttunk. Mintha megfagytak volna, szoborként álltak, mindenféle pózokban, maszkot tartva az arcuk elé. Olyan érzésem volt, mintha egy óvodás csoport húsvéti kiselőadását nézném, de hát most miért legyek válogatós. Inkább jobban szemügyre vettem az alakokat. Egy kivételével az összesben volt valami furcsa. A póz amit felvettek nem volt teljesen...emberi... volt bennük valami furcsa. A hátul álló alak viszont borzalmasan erős energiát sugárzott, körbenéztem hogy más is felfigyelt e a dologra, de csak ámélkodó arcokat láttam. Mi a francnak csorgatják ezek a nyálukat? Mivan ha kiderül, hogy tényleg valami ostoba kiselőadást fogunk látni? Höhö, az buli lenne! Úgy szétbarmolná a társaság a barlangot, mint annak a rendje! De nem ez történt. A hátul álló fickó előrébb lépett, majd egészen a színpad elejéig sétált, ahol megállt.
Most vettem csak észre, hogy egy nagy homokóra pihen a színpad egyik oldalán, benne a homok lassan szemerkél lefelé. Mit jelenthet vajon?
A fickó színpadiasan meghajolt a pódium előtt. Ilyenkor általában a barom nézők tapsolni szoktak, ezzel szemben most csak kétkedő nevetéseket, szánakozó fújtatásokat és türelmetlen morgásokat hallottam. Én is csak unottan áthelyeztem a súlypontomat egyik lábamról a másikra.
- Üdvözlök minden kedves egybegyűltet! – Tekintete ezután körbehalad a sokszínű társaságon. - Örömmel látom, hogy olyanok is eljöttek, akikről azt hittem nem lesz pofájuk.
Páran azért összenéztek a teremben. Senki sem ismerte fel szerintem a palit, azt se tudtuk mit akar. Ehhez képest érdekes irányba halad ez a marhaság...
- Bizonyára mindannyian kíváncsiak vagytok már, hogy miért is hívtunk titeket ide! Nagyon egyszerű az oka, mégpedig, hogy prezentáljam magunkat! A hírek igazak, elég a sok sugdolózásból! - Jesszusom, mint valami defektes iskolaigazgató... és nem elég hogy a nyálas dumáján senki nem lepődött meg, még egy kis hatásszünetet is tartott mielőtt újra megszólalt.
-Az Oracion Seis visszatért!
-Jeeeee, ezaz, hurrá, nahát, senki se tapsol? Minő meglepődés!
A faszi intett a többi csuhás felé, akikről a gyanúm beigazolódott. Fekete masszák bukkantak fel a ruhák alól és megformálták az Oracion Seis szimbólumát. Nahát... és ezért a trükkért kellett ekkora felhajtást csinálni? Hát mit mondjak, szomorú vagyok!
Ahhoz képest hogy hozzám hasonlóan sokan morgolódtak vagy elégedetlenkedtek, az egész termet átjárta egy fajta baljóslatú aggodalom. Nem nyűgözött le senkit a pitiáner trükk, de a bejelentés sokak gondolatait megmozgatta. Én is kicsit mélyebben elmélkedtem a hallottakról, és elkezdett érdekelni a dolog folytatása. Talán érdekessé vállnak a dolgok!

Tárgy: Re: A Gyűlés Pént. Feb. 18, 2011 6:36 pm

Megkérném Silvia van der Haus-t hogy postoljon két napon belül, különben kiteszem a küldetésből! A határidő pontosan február 20 vasárnap, este nyolc óra!

Tárgy: Re: A Gyűlés Hétf. Feb. 21, 2011 8:14 pm

Silvia van der Haus-t kizárom a küldetésből! Folytatódjon nélküle.

Tárgy: Re: A Gyűlés Kedd Feb. 22, 2011 8:25 pm

Szép lassan mindenki elfoglalta a vörös bársonyhuzatos ülőhelyét. Közben nagy hangzavar keletkezett. Végül, nem sokkal aztán, hogy az összes mágus helyet talált magának a lámpák fényei is halványodni kezdtek és vele egyetemben a beszélgetés is elcsitult. Minden ember tekintete a színpadra és a függönyre sodródott. Az lassan és némán félrehúzódott, így mindenki betekintést nyerhetett a színpadra. A baloldalon egy óriási homokóra volt, amiből lassan peregtek lefelé a homokszemek.
Középen hat fekete köpenybe bújt alak állt különböző pozitúrákban. Arcukat díszes karneváli maszk takarta. Mindegyik más és más volt. Néhány percig nem történt semmi. Mindenki mozdulatlan volt. A tömegben morajlás ütötte fel a fejét. Mellettem nem sokkal valakik arról beszélgettek, hogy talán csak egyszerű bábúkat raktak ki és csak a türelmünkkel játszanak, mivel ez az egész gyűlés egy nagy átverés.
Ekkor valaki megmozdult a színpadon. Egészen hátul állt egy kereskedő pózban, mikor is megmozdult és előre lépdelt. Arca elől leemelte a maszkot, majd a fekete köpenyével együtt oldalra hajította. Az ismeretlen alak mélyen meghajolt előttünk, majd gyorsan felegyenesedett.
- Üdvözlök minden kedves egybegyűltet! Örömmel látom, hogy olyanok is eljöttek, akikről azt hittem nem lesz pofájuk. Bizonyára mindannyian kíváncsiak vagytok már, hogy miért is hívtunk titeket ide! Nagyon egyszerű az oka, mégpedig, hogy prezentáljam magunkat! A hírek igazak, elég a sok sugdolózásból! – miközben beszélt, fel s alá járkált a színpadon és persze hevesen mutogatott. – Az Oracion Seis visszatért!
Ahogy ezt kimondta mindkét kezét kitárta a maradék alak felé, akik ez idáig végig mozdulatlanok maradtak. Ekkor ledobták a maszkjaikat és a köpenyüket. Kiderült, hogy nem is emberek voltak, hanem mágikus árnyak. Mind felpattantak a helyükről és hátul összeérve egybefonódtak, aztán a falra csattanva egy szimbólumot formáltak.
- Érdekes egy előadás azt megkell hagyni, nemde, drágám?
Sariel felém nézett és lassan bólintott, majd visszafogatta a fejét a színpad felé.

Tárgy: Re: A Gyűlés Vas. Feb. 27, 2011 6:30 pm

Pár pillanatig még csendben figyelem a reakciókat, pontosan azok, amikre számítottam, de akármennyire is negatívak elégedett vigyorra húzódik a szám. Mikor kicsit leülnek, a kedélyek folytatom az előadást:
- A félreértések elkerülése végett még az elején elárulom, hogy ez az Oracion Seis nem az az Oracion Seis amit ti régen ismertetek. Teljesen új hat tag, akiknek semmi köze nincs azokhoz a szánalmas nyomorultakhoz, akik előttünk viselték ezt a nevet. Jogosan mondhatjátok, hogy a céhünk nevét mi csupán „loptuk”, de hát, ha egyszer rossz fiúk vagyunk, kit érdekel? – felkuncogtam miközben ugyan úgy járkáltam, artikuláltam, mutogattam, mint eddig, akárcsak ha egy színdarabot adnék elő.
- Ha úgy hozza a sors egyszer talán még meg is láthatjátok a többieket, hisz ma este csak én jöttem el. Nincs szükség a többiekre, hisz egyesével is bizton állíthatom, erősebbek vagyunk, mint a régi Oracion Seis bármely tagja… vagy akár összességében!
Itt is hagytam egy kis hatásszünetet, újra megfigyeltem az arcokat, felét sikerült megijeszteni (nem mintha nem lenne igazam) a másik fele meg nagyszájú szóhuszárnak hisz. De meg fognak lepődni. Vigyorom még jobban kiszélesedett.
- De ha én már eljöttem Mesterünk utasítására, akár be is mutatkozhatok. A nevem – ismét meghajolok mélyen – Eclesio de Magnolia, az Oracion Seis legjobb bérgyilkosa és az egyetlen ízléses stílussal rendelkező tagja! Gondolom már mindannyian kíváncsiak mégis miért hívtam össze ezt a gyűlést! Hamarosan megtudhatják! – ismét egy, egy perces hatásszünet, miközben intettem a színfalak mögé, ahol az árnyszolgáim kotorásztak, majd az egyik egy tárgyat hozott elő és helyezte a tenyerembe, egyenlőre egy kendővel letakarva.

Tárgy: Re: A Gyűlés Hétf. Feb. 28, 2011 10:13 pm

Kisvártatva lehűlnek a kedélyek a barlang mélyén kialakított teremben, amikor is csuklyás barátunk elérkezettnek látja rá az időt, hogy folytassa előadását.
- A félreértések elkerülése végett még az elején elárulom, hogy ez az Oracion Seis nem az az Oracion Seis amit ti régen ismertetek. Teljesen új hat tag, akiknek semmi köze nincs azokhoz a szánalmas nyomorultakhoz, akik előttünk viselték ezt a nevet. Jogosan mondhatjátok, hogy a céhünk nevét mi csupán „loptuk”, de hát, ha egyszer rossz fiúk vagyunk, kit érdekel?
~ Hát, az tuti, hogy engem nem. Az eddig is sejthető volt, hogy a céh teljesen új összeállításban fog színre lépni, akárcsak az is, hogy senkitől se kértek engedélyt, hogy felvehessék ezt a nevet. De hát, minek is az? Ilyesmikkel szórakozzanak csak a törvénytisztelő varázslóhulladékok, mi pedig vegyük el azt, ami megtetszik nekünk, hisz ez tesz minket szabadabbá náluk. Az pedig már az ő gondjuk lesz, hogy ezzel a névvel céltáblává válnak a Tanács szemében, akárcsak elődjeik... – Szedem össze gondolataimat, mire a férfi ismét megszólal.
- Ha úgy hozza a sors egyszer talán még meg is láthatjátok a többieket, hisz ma este csak én jöttem el. Nincs szükség a többiekre, hisz egyesével is bizton állíthatom, erősebbek vagyunk, mint a régi Oracion Seis bármely tagja… vagy akár összességében! – Mondja nagy büszkén, majd egy kis hatásszünettel nyomatékosítja az elhangzottakat.
Körbenézni ugyan nem áll szándékomban, de a könyököléssel igencsak leredukált látószögemből is jól látom, hogy elég sokan beijedtek a jelenlévők közül. Persze, ez csak természetes, a terem tömve van hatodrangú céhekben bohóckodó hulladékokkal...
Én személy szerint egy régi tagját se ismertem a szóban forgó céhnek, akárcsak a mostaniaknál se tudom, hogy mikre lehetnek képesek, de mindegy is.
~ Ha csak szájhuszárok, akkor majd valaki úgyis helyre teszi őket, ha pedig ténylegesen ilyen ászok, akkor meg tehetnek egy szívességet, és kiirthatnak pár, utunkban álló céhet. - Gondolom magamban, miközben csalóka vigyorral figyelem a műsor folytatását.
- De ha én már eljöttem Mesterünk utasítására, akár be is mutatkozhatok. A nevem – ezen a ponton megejt egy újbóli meghajlást – Eclesio de Magnolia, az Oracion Seis legjobb bérgyilkosa és az egyetlen ízléses stílussal rendelkező tagja! Gondolom már mindannyian kíváncsiak mégis miért hívtam össze ezt a gyűlést! Hamarosan megtudhatják! – Adja elő, a már megszokott stílusában, majd kezével a kulisszák mögé int.
Az intésre nem sokkal rá be is sertepertél egy újabb, mágiával kreált árnybábú a színpadra, majd átad egy letakart tárgyat Eclesio-nak.
~ Na, most jön a meglepi? - Teszem fel magamban a költői kérdést.

» A Gyűlés