Fiore Szépe (Alexander Dreamthief, Shouki Sheiji, Arthe Pyrko)

Miután végeztem a tanulással, és kidobtak otthonomból, már csak egy dolog maradt meg nekem, a tudás amit szereztem. 4et már irányítani tudok az alap érzékekből, úgyhogy ideje kamatoztatni a tudásomat. Gondoltam merészen, és így is indultam útnak. Az illúzióknak hála sok területen tudom érvényesíteni magam, de a tisztes munkához egyelőre nem füllik a fogam, a gyors és egyszerű pénz kell. Egy vasam sincs már, mindenem elköltöttem arra, hogy egyáltalán fenn tudjak maradni és idejöjjek a fővárosba. Mi mással, vonattal, hiszen ez a legnépszerűbb közlekedés és néhány információ is megütheti a fülem, példának okáért a következő hirdetés amit sikeresen leakasztottam az egyik ajtóról...

Figyelem!
Vállalkozó kedvű mágusokat keresünk a Heti Mágus által megrendezett Fiore Szépe versenyre, hogy szakértelmükkel segítség a biztonsági személyzet munkáját. Amennyiben érdekli ajánlatunk, jelentkezzen mihamarabb Magnolia-ban a főtéren lévő standunknál!
Luwanda igazgató

Még sosem hallottam erről, és ahogy elnézve a nyüzsgölődést a pályaudvaron rengetegen lesznek. Micsoda remek alkalom egy kis zsebmetszésre, csak nem minden varázsló olyan hitvány és nincstelen mint jómagam. Megérkezve a fővárosba igen csak szép látvány fogadott. Rengeteg ember a főtéren, kordonok és azok mentén a biztonsági személyzet munkatársai, jó elől vannak így nem hiszem, hogy kiszúrnának egy ilyen kis akciót, hát akkor vágjunk is bele! Egy kis tolakodás sosem árt, viszont tompítani kell az érzékeiket, hogy ne hallják meg a gyémántok zaját amikor is megfosztom őket tőlük...
-Basic Illusion: Audition...
Motyogom szép lassan és ezzel fel is erősítem a közelemben lévők számára a beszélgetések hangerejét, mintha a saját gondolatát sem hallaná, tökéletes. Belső zsebemből elő is halászok egy tőrt, amit még a mesteremtől kaptam, azon a kis bemutatóján. „Fájdalomra elmúlik az illúzió” mondogatta mindig gőgösen. Na de vissza az eseményekhez, nem szabad sokáig húznom az időt, elő is veszem a saját erszényem, s bal kezembe véve kinyitom. Szépen az előttem lévő varázsló zsebe alá helyezem, majd egy ügyes mozdulattal, jobbomba lévő tőrrel meg is szabadítom a felesleges vagyontól.
~Így kell ezt csinálni....~
Néhány áldozat után azért nem is ártana megnéznem mennyi vagyont sikerült összeszednem, ám pont a legrosszabbkor akarom mindezt végrehajtani. Megindult a tömeg, de szerencsémre nem nyílt ki az erszényem. Szerencsémre, ha mondhatjuk így azt is, hogy közelebb kerültem az őrökhöz. Innen már nincs vissza út, ha megfordulok és ki akarnék menni, csak lebuknék, és azt nem szeretném kockáztatni, ellenben ha már itt vagyok, nagyon valószínű, hogy lesznek itt pénzesebb emberek, szponzorok, ha olyan felkapott ez a lap, hogy szépségversenyt rendezhet, akkor van mögötte pénz rendesen. Eközben hallom, néhányan észrevették a kis mesterkedésemet, nincs mit tenni...
-Basic Illusion: Vision...
Újabb szemfényvesztés szó szerint, nálam nincs gyémánt, csak kavicsok és nincs is jobb rejtekhely, mint az őrök közelében az első sor...

Éppen visszatértem a klánházba, amikor úgy döntöttem, hogy gyorsan végig is futom milyen küldetések is vállalhatóak, mert kifogyóban voltam a pénzemből. Egy hirdetés, ami színesebb volt a többinél, kiszúrta a szemem, és a következő volt a szövege:

Figyelem!
Vállalkozó kedvű mágusokat keresünk a Heti Mágus által megrendezett Fiore Szépe versenyre, hogy szakértelmükkel segítsék a biztonsági személyzet munkáját. Amennyiben érdekli ajánlatunk, jelentkezzen mihamarabb Magnolia-ban a főtéren lévő standunknál!
Luwanda igazgató

Felcsillant részben a szemem, hisz' ez aránylag egyszerűbb pénzzel kecsegtetett, de nem tudtam, hogy mégis pontosan mit kellene csinálni, így gondoltam megkérdezem a klánházban jelenlévők közül, hogy szerintük mit kellene itt csinálni:
-Emberek! - szóltam egyből egy erősebb hangon, amire azért a nagytöbbség fel is figyelt egyből - Nem tudja valaki, hogy ennél a Heti Mágus által meghirdetett szépségversenynél mi a konkrét feladat? Zsűrizni kell, vagy netán a biztonságot fenntartani?
-Inkább a biztonságot kell majd fenntartani ahogy én értelmezem a szöveget, de az biztos, hogy ennyi szép nő között semmilyen munka sem lehet rossz. - válaszolta Pyrko, aki nem túl rég csatlakozott a klánunkhoz. - De valld be, szívesebben mennél zsűrizni, nem? - kérdezte egy eléggé érdekes hangnemben, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
-Hát hogyne, fizetést kapni azért, mert nézed a jobbnál jobb nőket, és megmondod, hogy szerinted mik az erőspontjuk, és mik a gyengéik? Férfiaknak álommunka.
-Hát igen, bár mint mondtam szerintem a biztonsági munkakör sem lehet rossz ennyi szépség között kár, hogy nincs kedvem egyedül ennyit utazni.
-Hát, akkor mire várunk? Veled tartok, hisz' abban igazad volt, hogy ennyi szép nő között semmilyen meló sem lehet túlzottan rossz, és ki tudja, lehet még ránk is kacsint egy szerencsecsillag, és jobban is összeismerkedhetünk egy-kettővel.
Így álltunk össze, hogy elmenjünk Magnoliába a főtérre, hogy jelentkezzünk a standnál. Az út elég hosszúnak bizonyult, de elég sokat társalogtunk, így nem volt vészes, menetközben többek között kikérdeztem Pyrkot, hogy sikerült-e beilleszkednie, de valamilyen gondolatokban biztos elmerülhetett, mert nem válaszolt.
Amikor megérkeztünk a főtérre egy akkora tömeget láttunk, mint még előtte sosem, és csodálatomban egy kissebb füttyszót is kiengedtem magamból, amire felfigyeltek az emberek, már akik körülöttünk voltak, és hallották.
-Na gyere Sheiji! - szólt hozzám Pyrko - Próbáljuk meg előreverekedni magunk, még a végén nem marad szabad hely a jelentkezésünkre, úgy pedig elúsznak a nők.
Egy gyenge fejbiccentéssel jeleztem, hogy igaza van, és elkezdtünk befurakodni a tömegben.[b]

Ez a reggel is olyan volt mint a többi... Az eddigi erdei életem nem tűrte volna, ha csak úgy hipp-hopp belevetem magam a városi életbe, így a közeli erdőben húztam meg magam éjszakára, ahol már egy ideje építettem egy kis kunyhót. Mint minden nap, most is bementem a klánházba, ahol páran még mindig elidegenedve vették tudomásul természet szeretetemet.
- Jó reggelt! - köszöntem a jelen levő néhány tagnak.
- Jó reggelt! - kiáltotta Richard. - Vendégem vagy egy italra!
- Köszönöm - feleltem, s leültem a csaposhoz.
- Még mindig nem találtál valami jó munkát? - kérdezte vigyorogva.
- Esetleg tudsz valamit?
- Háát... volna itt valami... - nyújtott át egy hírdetést:

Figyelem!
Vállalkozó kedvű mágusokat keresünk a Heti Mágus által megrendezett Fiore Szépe versenyre, hogy szakértelmükkel segítsék a biztonsági személyzet munkáját. Amennyiben érdekli ajánlatunk, jelentkezzen mihamarabb Magnolia-ban a főtéren lévő standunknál!
Luwanda igazgató

- Biztonsági személyzet?
- Nem hiszem, hogy akkora munkát jelentene... a probléma inkább az, hogy sokan jelentkeznek rá, pusztán a nők közelsége miatt...
- Valahogy megértem... - nevettünk a csapossal, ekkor Sheiji rontott be a klánházba.
-Emberek! - kiáltotta, s azt hittem valami baj történt, ezért hátrafordultam - Nem tudja valaki, hogy ennél a Heti Mágus által meghirdetett szépségversenynél mi a konkrét feladat? Zsűrizni kell, vagy netán a biztonságot fenntartani?
-Inkább a biztonságot kell majd fenntartani, ahogy én értelmezem a szöveget, de az biztos, hogy ennyi szép nő között semmilyen munka sem lehet rossz. - feleltem megnyugodva, majd ráeszméltem, hogy valószínűleg őt is a nők érdeklik inkább. - De valld be, szívesebben mennél zsűrizni, nem?
-Hát hogyne, fizetést kapni azért, mert nézed a jobbnál jobb nőket, és megmondod, hogy szerinted mik az erős pontjaik, és mik a gyengéik? Férfiaknak álommunka.
-Hát igen, bár mint mondtam szerintem a biztonsági munkakör sem lehet rossz ennyi szépség között. Kár, hogy nincs kedvem egyedül ennyit utazni - vetettem oda, s reméltem, hogy Sheiji talán csatlakozna hozzám, ha már ennyire érdekli őt is.
-Hát, akkor mire várunk? Veled tartok, hisz' abban igazad volt, hogy ennyi szép nő között semmilyen meló sem lehet túlzottan rossz, és ki tudja, lehet még ránk is kacsint egy szerencsecsillag, és jobban is összeismerkedhetünk egy-kettővel - erre elengedtem egy enyhe mosolyt.
Összepakoltunk, és így vágtunk neki az útnak. A vonaton végig beszélgettünk, de a gondolataimat mégis inkább az foglalta le, amit a csapos mondott, hogy valószínűleg sokan fognak jelentkezni a munkára, mégis reménykedtem, hogy azért lesz esélyünk, hogy felvegyenek a biztonsági munkára.
- Hallottad, hogy a Fiore Szépe versenyre biztonságiakat keresnek? - hallottam ahogy kintről kérdezte egy férfi.
- Ha már épp arra tartunk, mi is jelentkezhetnénk... - hangzott a mély női válasz.
- Remek... még olyanok is mennek, akik csak kiruccanni indultak, aztán meggondolják magukat és inkább a mi esélyeinket mennek rontani... - gondoltam magamban.
Magnóliába a főtérre érve meglepődtem. Ekkora tömeg talán csak gyémántosztogatásnál jelenhetne megy egy ilyen kis helyen.
- Ekkora tömegben jól kaszálhatnak a zsebtolvajok. Még jó, hogy csak minimális összeget hoztam magammal, azért meg még ők se vennék a fáradtságot - gondoltaimat Sheiji füttyentése törte meg.
-Na gyere Sheiji! - szóltam a társamnak, miközben észrevettem, hogy egy ficsúr nem messze tőlünk épp kizsebelt egy módosabb alakot. - Próbáljuk meg előreverekedni magunk, még a végén nem marad szabad hely a jelentkezésünkre, úgy pedig elúsznak a nők.
Biccentett, majd előre indultunk. Olykor-olykor odébb kellett tessékelnünk egy két nézelődőt, s hamar el is értünk az első sorokba.

Nagy nehőzen előreverekedtük magunkat a tömegben és egyből a kezünkbe is nyomtak egy-egy űrlapot, amit ki kellene töltenünk. Miután kitöltöttük őket és visszaadtuk egy elég mogorva arcú ember át is futotta őket. Amint végzett az átnézéssel intett, hogy menjünk beljebb egy sátor felé, és ezzel a biztonságiak is átengedtek minket a kordonon. Amint odaértünk a sátorhoz megtorpantunk egy pillanatra, de a mogorvának kinéző férfi mosolyogva mutatta, hogy menjünk nyugodtan be és mi így is tettünk. Amint beértünk a hirtelen erős fények egy picit elvakítottak minket, így csak hallhattuk az első pár mondatot:
- Szépjónapot Uraim! Gondolom sejtik, hogy miért vannak itt, nem? – mondta behízelgően egy hang. - Az ilyen jó nevű klánokból, mint például a Quatro Cerberus, mindig örömmel fogadunk fel jelentkezőket, mert már maga a név garancia arra, hogy a munka jól lesz elvégezve. Ezért én megkímélném Önöket a bürokratikus ügyintézés minden kínjától és rögtön szerződést ajánlok. - ekkor végre már kezdett hozzászokni a szemünk az erős fényekhez, és egy öltönyös férfit láttunk egy asztal mögött, aki közölte velünk az információkat. - Belépnek a csapatomba, én pedig jó pénzt fizetek a szolgálataikért. Kérdés?
-Hát nekem lenne. - szólaltam meg a kérdésére felbátorodva. -Gondolom akkor maga lesz itt a főnök, ha annyira sok plusz információt szeretett volna közölni velünk, mint például, hogy Ön kicsoda, akkor közölte volna már, így csak egy kérdés merült fel bennem hirtelen, mégpedig az, hogy Őn mégis mit ért "jó pénz" alatt? eléggé eltérőek az emberek szójárása a pénz mennyiségét tekintve.
- Majd ha végeztetek a küldetéssel, akkor meglátjátok, mennyi az annyi! - válaszolta kicsit gőgösen az öltönyös férfi.
Ebben a pillanatban egy szőke nő belépett a sátorba és mutatta, hogy kövessük. Egy szobához kísért, ahol már volt rajtunk kívül egy fiú, talán lehetett 16, bár kitudja. Nem kifejezetten szívlelte a jelenlétünk a tekintetéből ítélve, de valahogy ez nem tud elriasztani egy egész ígéretesnek ígérkező küldetéstől, én is azért eléggé magabiztos vagyok a mágiatudásomat tekintve. Amikor ezen elmélkedtünk hirtelen betoppant ismételten az öltönyös férfi, és kezdett is bele a mondandójába:
Egyébként szólítsatok csak Smith őrnagynak. Mindenki így szólít. - mutatkozott be végül a férfi, ami nekem meglepő volt, hisz' már kezdtem azt gondolni, hogy Anonim úrnak kell szólítani, ha esetleg mondandóm volna felém. - Itt van egy helyfoglalás az egyik legjobb szállodába ami a városban található. A teljes biztonsági szolgálat ott van elszállásolva. Keressétek fel mielőtt besötétedik. - Majd ezt a mondatát befejezve odaadott nekünk egy cetlit, amin fentvan minden adat a szállodáról, és magunkra hagyott minket.
-Hát, a leírás alapján valóban nem lesz rossz sorsunk a kényelmet tekintve, amíg ennek a Smithnek dolgozunk. - súgtam oda Pyrkonak.- Amúgy mit gondolsz, a bébicsőszködés is a feladataink közé fog tartozni? - folytattam a Pyrkonak szánt mondandóm, miközben a sarokban ülő srác fele biccentettem a fejem, ha nem tudná, hogy mire gondolok.
-Hát, elviekben a nő azt mondta, hogy ő a csapattársunk lesz, de ki tudja, lehet belső ember és majd minket fog figyelni.
-Méghogy a nagynevű klánokból jövőknek nem kell semmi biztosíték, mi? - horkantam fel felháborodva.
Ekkor a fiú elment mellettünk, majd amikor már az ajtóban állt visszaszólt:
-Nálatok a cím...
Azthiszem ezzel arra akart utalni, hogy menjünk végre a szállodába, ami be kell hogy valljam, valóban nem volt rossz ötlet, legalábbis jobb, mint itt ücsörögni. Miközben mentünk a megadott címre közben picit bámészkodtunk, hisz' mi most voltunk itt először Pyrkoval. Megérkeztünk a megadott cím elé és megálltunk, erre a srác aki mögöttünk jött egészen eddig hirtelen kikapta a kezemből a cetlit és továbbment, amire röhögve kellett mondanom Pyrkonak:
-Szerintem fordítva foghatja a papírt, hisz' itt vagyunk a szállodva előtt.

Alighogy előre értünk az első sorokba, egy szimpatikusnak nem mondható férfi elénk tolt egy-egy papírlapot, majd felvonta szemöldökét és mutogatni kezdett rá. Értelemszerűen kitöltöttük az űrlapjainkat Sheijivel, maja az a mogorva fickó átfutotta, majd eleresztett egy enyhe mosolyt, és beinvitált minket. Hirtelen egy kis fájdalmat éreztem a tarkómnál, s hátrafordultam. Láttam ahogy a mérges tömeg minket figyelt, és ha szemmel ölni tudtak volna... nos, mi már nem élnénk. Megláttam a földön egy szép piros almát, felvettem, zsebreraktam és mentem Sheiji után.
A sátorba belépve erős fény ért minket, bár az én szemem már hozzászokott a napfényhez, mégis ettől kicsit hunyorognom kellett. Egy iróasztal mögött üldögélt egy fiatal öltönyös fickó, és amint beértünk már el is kezdte a mondandóját, mindenfajta bemutatkozás nélkül:
- Szépjónapot Uraim! Gondolom sejtik, hogy miért vannak itt, nem? – mondta hízelegve, amit nem tudtam, hogy ez most jó-e vagy rossz. - Az ilyen jó nevű klánokból, mint például a Quatro Cerberus, mindig örömmel fogadunk fel jelentkezőket, mert már maga a név garancia arra, hogy a munka jól lesz elvégezve. Ezért én megkímélném Önöket a bürokratikus ügyintézés minden kínjától és rögtön szerződést ajánlok.
- Belépnek a csapatomba, én pedig jó pénzt fizetek a szolgálataikért. Kérdés?
Sheiji egyből a tárgyra tért, és meg is kérdezte, hogy mégis mennyi lenne az annyi, ezért én inkább nem kérdezősködtem.
Megjelent egy szőke nő, és elkísért minket egy másik szobába. Ott megláttam egy srácot. Nem értettem, hogy mit akarnak itt valami kölyökkel. Alig nézett ki 15 évesnek, bár a fehér haja, és a ruhája alapján úgy vettem ki, hogy nem egy egyszerű gyerek.
Odasúgtam a szőke csini csajszinak:
- Ki ez? Az öltönyösnek valami rokona? - kérdésem meglepte a lányt.
- Ő? - nevetett. - Az önök csapattársa lesz... - felelte könnyedén, ekkor megjelent az ismert öltönyös fickó.
- Egyébként szólítsatok csak Smith őrnagynak. Mindenki így ismer. – mutatkozik be végül.
- Itt van egy helyfoglalás az egyik legjobb szállodába, amit a városban található. A teljes biztonsági szolgálat ott van elszállásolva. Keressétek fel, mielőtt rátok sötétedik. – eztán Sheijinek adott egy kis cetlit és ezzel magunkra hagyott.
- Hát, a leírás alapján valóban nem lesz rossz sorsunk a kényelmet tekintve, amíg ennek a Smithnek dolgozunk. - súgta Sheiji. - Amúgy mit gondolsz, a bébicsőszködés is a feladataink közé fog tartozni? - folytatta, miközben a sarokban ülő srác fele biccentett a fejével.
Jobban megnézve a srácot, elgondolkodtam. Miért akarhatnak egy ilyen kölyökkel egy csapatba rakni? Mit tudhat ő, hogy ő is a biztonságiak része legyen? Lehet, hogy csak kémkedni küldték ránk? Már az elejétől gyanús volt, hogy csak így felvesznek, pusztán azért, mert az űrlapon azt írtuk a klánhoz, hogy Quatro Cerberus. Még a tetoválás is meggyőző tudna lenni, de manapság már minden hamisítható...
- Hát, elviekben a nő azt mondta, hogy ő a csapattársunk lesz, de ki tudja, lehet belső ember és majd minket fog figyelni - súgtam oda neki.
- Méghogy a nagynevű klánokból jövőknek nem kell semmi biztosíték, mi? - horkant fel felháborodva, és éreztem hangjában, hogy Sheiji is gyanakodni kezdett.
Ekkor a fiú elment mellettünk, majd amikor már az ajtóban állt visszaszólt:
- Nálatok a cím...
Úgy tűnt, a kölyök nagyon menni akart már. Bár a gondolat, hogy hotelben kell töltenem az éjszakát nem volt túl örömteli, de végül elindultunk így hármasban.
Míg Sheiji a város szépségeit kereste, én fél szemem a srácon tartottam, ahogy ott kullogott mögöttünk és minket figyelt, nagyon irritáló volt. Végül Sheiji megállt, s ezt követően én is így tettem. Megláttam egy hatalmas szállodát magam előtt, melyen Royal Oak felirat állt, és kirázott tőle a hideg. Egy hatalmas épület, melyet alig ölelt körül valami növényzet.
- Remélem, bent több növény van, mint itt körülötte... - gondoltam magamban, s ekkor a kölyök majdnem fellökve Sheijit, kikapta a kezéből a cetlit és sietett előre.
- Szerintem fordítva foghatja a papírt, hisz' itt vagyunk a szállodva előtt. - nevetett mellettem, s a fejemet rázva szánakozó tekintettel figyelve, én is elmosolyodtam.
- Lehet, csak nagyon kell már mennie... tudod... - erre Shiji csak ennyit vágott rá:
- Milyen vicces lenne, ha nem lenne a hotelben wc... - ezen mindketten majd megszakadtunk a nevetéstől.

Amiután a fiú is, akit beosztottak mellénk Pyrkoval is rájött, hogy túl ment a hotel előtt és visszajött, követve minket, amikor bementünk a hotelbe, nagy meglepetés várt minket. Elég nagy tömeg, nagyon szépen berendezett előtér amit így az ember elsőnek láthatott. Még nekem is elállt egy pillanatra a lélegzetem, pedig az ilyenekért alapvetően nem vagyok oda. Majd picit csodálkoza odamentünk a recepcióhoz, és mivel Pyrko nem a túlzottan beszédes fajta, a kölyökről pedig inkább nem is beszélnék, maradt az, hogy én kérdezősködjek.
-Jó napot, elnézést! Érdeklődni szeretnénk, mert Smith őrnagy ide küldött minket, a szépségversennyel kapcsolatban, hogy itt lesz a szállásunk.
-Ó, akkor önöket már vártuk. Kérem írják alá ezeket, és kövessenek, azonnal odavezetem önöket a szobájukhoz. Ha önöknek is megfelel, akkor mindhárman egyágyas szobákat fognak kapni, továbbá hozzáférésük lesz mindenhez, ami a szállodában található, így többek között medence, jacuzzi és szauna is a rendelkezésükre áll. - miközben készségesen mesélt a szállódáról a recepciós hölgy oda is értünk a szobáink elé. - Akkor ezennel Shouki Sheijié a 317es szoba, Arthe Pyrkoé a 321es szoba és Álomtolvajé a 322es szoba, ha önöknek is megfelel.
-Természetesen, köszönjük a segítőkészségét. - felelte Pyrko mielőtt mondhattam volna akármit is.
Letettem a holmimat a szobában, majd amikor jöttem ki, akkor Pyrko már nagyobb lendülettel ment el valamerre, a kölyök meg, ha jól láttam, akkor bezárkózott a szobájába, lehet nem szokott el a napközbeni alvástól még az oviból, annyira nem érdekelt, hogy őszinte legyek, Pyrko viszont annál inkább, de nem vettem a fáradtságot, hogy utána menjek, inkább gondoltam körülnézek a szállodában.
A felfedező túrám jártam épp, hogy behatároljam mi merre található, amikor megláttam egy magányosan álldogáló lányt a folyosón, gondoltam leszólítom.
-Hello szépségem! Hát te miért álldogálsz itt magányosan a folyosón?
-Szia! Éppen a bátyámat várom, de mégis mi közöd van hozzá, ha szabad érdeklődnöm?
-Oh hát semmi, csak csodálkoztam, hogy az egyik szépségversenyben résztvevő csodálatos hölgy itt egyedül álldogál.
-Ahh, szóval erre megy ki a dolog. Sajnálattal közlöm, de a biztonsági személyzet tagja vagyok, az öltözőket fogom őrizni a szépségverseny alatt.
-Mily' véletlen, én is a biztonsági személyzet tagja vagyok! Sajnos én viszont még nem tudom, hogy mi a pontos feladatköröm, te esetleg ebben nem tudnál segíteni?
-Bocsi, de nem igazán. Akikkel beszéltem, azok is az öltözőknél lesznek, talán másnál nagyobb sikered lesz. De bocsi, ott a bátyám, így én most itt kell hagyjalak, majd talán még beszélünk, pápá! - majd ezzel el is sietett.
"Hát, nem jártam szerencsével azt hiszem, na mindegy, úszom egyet majd lefekszem aludni szerintem" - gondoltam magamban, majd ez is lett az esti tevékenységem, még az étterembe se mentem le enni.

Reggel szinte egyszerre jöttünk ki a szobánkból Pyrkoval és a kölyökkel, aki még mindig nem hajlandó igazán társalogni, bár engem nem érdekel, talán jöbb is így, legalább biztos, hogy nem fog kóstolgatni. Pyrko elég fittnek tűnik a korai kelés ellenére, a kölyök viszont elég nyúzottnak tűnik és sokat ásítozik, "Talán mégis van valami közös bennünk?" gondoltam magamban, miközben mentünk le az ebédlő fele, ám útközben belebotlottunk Smith őrnagyba, aki azonnal el is kapott minket, mert épp a biztonsági személyzet tagjait szedte össze.

Nevetgélésünk után arra lettem figyelmes, hogy a mellénk beosztott kölyök össze-vissza rohangál a hotel előtt. Végül mind bementünk, és megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy ez a szálloda igen szép belülről. Tele van szebbnél-szebb virágokkal, és már-már egy dzsungelben éreztem magam. Míg lekötött a nézelődés, Sheiji odament a recepciós lánykához, és beszédbe elegyedett vele.
Amit egyedül értettem, az az volt, hogy van szauna, medence és jacuzzi. Felmentünk az emeletre és a hölgy megmutatta a szobáinkat.
- Akkor ezennel Shouki Sheijié a 317es szoba, Arthe Pyrkoé a 321es szoba és Álomtolvajé a 322es szoba, ha önöknek is megfelel.
-Természetesen, köszönjük a segítőkészségét. - vágtam rá, és elkezdtem gondolkodni a kölyök nevén... milyen név az, hogy álomtolvaj... mintha hallottam volna már...
Bementem a szobámba. Első dolog volt, hogy kinéztem az ablakon. Egy szép nagy fa állt nem messze tőle. Éreztem, hogy még jó hasznát veszem a későbbiekben. Eztán ledobtam a cuccaim az ágyra. Kiindultam a szobámból, és megláttam Sheijit is, de nem volt időm vele társalogni, mert sietnem kellett. Bezártam az ajtóm, és lesiettem a medencékhez. A szállodában levő nagy tömeg végül elvette a kedvem ettől, és körbejártam az épületben.
Találtam egy szobát, ami előtt két őr is állt.
- Valószínüleg itt vagy Smith, vagy a szépségek vannak... - gondoltam magamban.
- Elnézést... - szólaltam meg végül. - Itt találom Smith őrnagyot?
- Mi közöd hozzá?
- Én is a biztonsági szolgálat tagja vagyok, és szeretnék beszélni Smith őrnaggyal.
- Akkor rossz helyen keresed! Az ő szobája a 322-es! - ezt hallva elgondolkodtam. Nem értettem, miért mondta azt a szobaszámot ami a szomszédom és abban az a kölyök van.
- Köszönöm! - feleltem és természetes léptekkel felsiettem Sheiji szobájához. Kopogtam, de nem kaptam választ.
Ekkor jött éppen ki Álomtolvaj a szobájából, és valakinek el kellett mondanom amit felfedeztem.
- Álomtolvaj! - szóltam neki, s ő kifejezéstelen arccal odaballagott.
- Miva? - kérdezte flegmán.
- A nevem Arthe Pyrko. Úgy illik, hogy bemutatkozzunk egymásnak, ha már együtt dolgozunk - feleltem, és vártam, hátha ő is bemutatkozik.
-Megtisztelsz, de legyen elég annyi, amit tudsz
- Oké, a beceneved ismerem, de mi a keresztneved? - láthatóan nem örült a faggatásomnak, de hosszú gondolkodás után kinyögött egy nevet:
-Álomtolvaj, elég, ha ennyit tudsz....
- Rendben.... Álomtolvaj... Az imént jártam lent és... - kezdtem volna elmesélni neki, hogy valami nem stimmel itt, de ő közbevágott.
-... nem érdekel... - nyögte oda és elsétált.
Nem valami hasznos csapatjátékos. De egyáltalán miért jelentkezhetett, ha nem is képes csapatban dolgozni? Nehéz kiigazodni ezen a srácon, s végül bementem a szobámba. Az első, ami gyanús volt, hogy nyitva volt az ajtóm. Eztán láttam, hogy valaki széttúrta a cuccaimat, de nem vitt el semmit. Még az erszényemet is ott hagyta, s átszámolva, megvolt minden gyémántom is benne.
- Vajon mit kereshetett a váratlan látogató? - kérdeztem magamtól halkan.
Nem éreztem túl biztonságosnak a szobámban aludni, azok után, hogy valaki könnyű szerrel feltörte a záram. Ekkor pillantottam ki az ablakomon, és belém ütött a felismerés, hogy mennyire szeretek fákon aludni.
Az ágyamat és a szobában levő szekrényt az ajtót eltorlaszolva odapakoltam. Bár bíztam benne, hogy aki betört hozzám, ha egyszer nem találta amit keresett, csaknem jön vissza újból. De fő az elővigyázatosság.
Mikor már eléggé besötétedett, átugrottam a fára, s lombkoronájának hála nem látott meg senki sem.
- Plant Make... - suttogtam, s a fa néhány ága egy könnyed hálószerű ágyat képezett. Kibéleltem néhány falevéllel, és egész éjjel jót aludhattam, miután megnyugtattam magam, hogy valószinüleg az a biztonsági őr, aki a 322-es szobához akart küldeni, nem tudta, hogy Smith hol lehet, csak el akart valahogy zavarni.

Reggel felébredve rájöttem, hogy alig ettem valamit, így a táskámból benyomtam pár gyömülcsöt, és kiindultam, hogy menjek fürdeni egyet.
Szinte egyszerre jöttünk ki Sheijivel és Alexel. Mind épp le indultunk, mind más-más céllal. Félúton belebotlottunk Smith őrnagyba, aki kissé agresszívan letessékelt minket az emeletről, egy szobába, ahol még jó páran vártak rajtunk kívűl.

- Szóval mindenki jelen van? – szólalt meg az őrnagy végignézve a tömegen. - Kezdjünk is neki az eligazításnak! Először van egy kellemetlen kötelességem, amit sajnos mindenképp meg kell tennem! – mondta lesütött szemmel az őrnagy, majd felnézve acélos tekintettel Álomtolvajra nézett. Nem értettem mi történt, hogy így figyelte őt.
Eztán felemelte jobb karját, majd az Álomtolvajra mutatott, aki erre a levegő emelkedett. Hiába próbált bármit is tenni, csak lebegett egy méterre a padló felett, az ámuló csapat szeme láttára. Az őrnagy ökölbe szorította a kezét, mire ő ordítani kezdett. Pokoli kínokat élhetett át, ahogy a láthatatlan mágia egyre jobban préselte ki belőle az életet. Amikor fájdalmában elájult, csak akkor engedte el Smith és a srác nagyot koppant a padlón.
Eleinte meg akartam állítani Smithet, de tudtam, hogy semmi esélyem se lenne ellene, s ezzel a műsorral elég komoly tekintélyt szerzett a köreinkben.
- Így jár mindenki, aki az én embereimtől próbál lopni! – nézett komoran az őrnagy.
Több ember a csapatból éljenzésben tört ki, két marcona fickó pedig kivonszolta az eszméletlen Álomtolvajt.
Smith őrnagy eztán belekezdett a feladatunk elmagyarázásába. Igazából, az események annyira mélyen belém vésődtek, hogy csak fél füllel hallgattam. Valamit motyogott arról, hogy szép hölgyekre kell vigyáznunk. Az eligazításban a legfurcsább a telepátiával való kommunikáció hangzott. Amint befejezte az őrnagy a mondandóját, elmentünk bejárni a helyszínt, ami egy közeli park volt. Egy nagyon látványos színpadot húztak fel ide, és egyből elnyerte a tetszésem, talán azért is, mert egy szép zöldterületen volt.
A színpad mögött néhány épület húzódott, ahol néha bekandikáltam, hogy minden rendben van-e. A délelőtt gyorsan eltelt, és már örömmel vártam a délutánt, amikoris elkezdődött a műsor.
Fióre szépei mind nagyon idomos leányzók voltak, szebbnél szebb fürdőruhákban és különböző ékszerekkel.
- Pyrko! Most nagyon figyelj! – hallatszott az őrnagy hangja a fejemben. – Ezek értékes ékszerek, amiknek az őrzése mindenek felett áll!
Hirtelen füst kezdte el belepni a színpadot, mire a közönség lázasan tapsolni kezdett az új látványosság láttán, ám én éreztem, hogy ez nem a show része, ezért sietve a lányok felé vettem az irányt, amit jól is tettem, mert épp mögöttem suhant el egy tűzgolyó. Felnéztem, és láttam, hogy az égből állig felfegyverzett emberek kezdtek potyogni. Gyanús volt, hogy ha nem mozdultam volna el, azonnal elégettek volna. A közönség pánikba esve menekült a helyszínről, a szépségek meg óbégattak.
- Mindenki tegye a kötelességét! – ordított az őrnagy hangja a fejemben.
Sietve odapattantam egy szép szőke leányhoz, akit próbáltam védeni, ám hamar szembe találkoztam egy ellenféllel.
- Sound magic: Howling! - kiáltotta, s egy kotta jelent meg előtte, s egyenesen felém tartott. Én még sikeresen elugrottam előle, de az egyik lányt eltalálta, amitől az a füléhez kapott és sikítozva földre rogyott. Gyorsan kellett cselekednem, hogy nehogy valami kár érje a lányt.
- Plant Make! - a színpadból a mágus talpa alatt megmozdult a fapadló, és próbálta lefogni, ám az ügyesen észrevette a trükköt és magasba ugrott.
Kihasználtam, hogy a levegőben nem tud menekülni.
- Grappling Vines! - erre magokat hajítottam felé, amik a levegőbe lekapták, mielőtt még kimondta volna következő mágiáját, és úgy lefogták az indák, hogy földre hullva úgy verte be a fejét, hogy egyből elvesztette az eszméletét.
- Jól vagy? - léptem oda a lányhoz, aki nagyokat nyögve végül felkelt.
- Jól vagyok... de mi folyik itt? - kérdezte rémülten.
Körbenéztem, és kerestem Sheijit, és láttam, hogy ő még harcolt.

- Szóval mindenki jelen van? - szólalt meg az őrnagy miközben méregette még egyszer a jelenlévőket. - Kezdjünk is neki az eligazításnak! Először van egy kellemetlen kötelességem, amit sajnos mindenképp meg kell tennem! - mondta egy erős, határozott hangnemben majd az Álomtolvaj fiúra nézett.
Smith felemelte a jobb karját amitől a srác a levegőbe emelkedett, amikor pedig az őrnagy ökölbe szorította a kezét és a fiú ordítani kezdett és láthatóan nagy kínokat élt át. A srácon látszott, hogy elájult, ekkor pedig Smith kiengedte az öklét és leengedte a karját, amire a fiú nagyot koppanva a földre zuhant.
-Így jár mindenki, aki az én embereimtől próbál lopni! - jelentette ki komoran Smith.
Ekkor két nagydarab férfi bejött és elvonszolták a fiút, akiről azóta sem tudni semmit.

Ezután Smith elmondta, hogy mi a feladatunk. Szerencsére Pyrkoval egy csapatban maradtunk, feladatunk pedig a versenyzők biztosítása lett a színpad előtt.
-A kapcsolatot hogy tudjuk egymással tartani? - tettem fel menetközben a kérdést.
-Az egymás közötti kommunikáció miatt ne aggódjatok, megoldom telepátiával. - jelentette ki hűvösen Smith.

Az eligazítás végén kimentünk a helyszínre, ami egy park volt. Egy elég nagy színpadot húztak fel, ami mögött még több kissebb épület volt, nagyrészt a versenyzők igényeire.
Délután fürdőruhás felvonulás volt, aminél nem lehetett a szebbnél szebb nőkről levenni az embernek a szemét. "Hát, nem hiába szépségverseny, valóban szebbnél szebb hölgyek sorakoznak. Kár, hogy ők vagy foglaltak, vagy abban az esetben, ha nem is, akkor sem lenne esélye náluk olyasvalakinek, mint pl én." - konstatáltam magamban szomorúan ezt a tényt.
Eljött az este, így ideje volt az estélyis felvonulásnak, amikor a szépségük mellett csodálatos ruha- és ékszergyűjteményük mélyére is túrhattak, hogy a legszebbeket előkeressék ezekből.

-Shouki! Pyrko! Most nagyon figyeljetek! Ezek értékes ékszerek, amiknek az őrzése mindenek felett áll! - hallottuk a fejünkben Smith hangját.
Nem sokkal később hirtelen füst lepte be a színpadot és annak környékét, amit a nézőközönség először a műsor részeként kezeltek, majd amikor az égből fegyverzett emberek potyogtak, akkor már sikítva rohantak el a helyszínről, ami szerencsére azért valamennyit könnyített nekünk, hisz kevesebb ember életére kell figyelnünk.
Ekkor tűnt fel egy férfi alak a füstben, amint épp mutogat valamit az egyik fellépő felem, valószínűleg fenyegette az ékszereiért, így nem volt időm tétovázni, "Lighting, Reverse Tower, Lovers - Jolt of Fate" - mondtam, majd egy nagy villámcsapás volt az ellenség mellett. Az ellenséges férfi gyorsan reagált, azonnal egy Fire Ball-t hajított felém, ám szerencsére neki nagyobb problémája van a célzással, mint nekem, jócskán elkerült a varázslat. A férfi nem tétovázott, ha nem megy a célzás távolról, akkor közelebb kerül volt nagy valószínűséggel az ötlete, mert azonnal sprintelni kezdett felém. "Akkor próbálkozom újból, ha már magadtól közelebb jösz." - gondoltam magamban, majd kimondtam ismét a varázsszavakat és megjelent ismét a villámcsapás, ám ez most már eltalálta a férfi egyik karját, aki fájdalmában oldalra dőlt. "Itt az esélyem" gondoltam, majd oda próbáltam futni a férfihoz, ám az fektében egy Fire Ball-t lőtt rám, ami a bal karom eltalálta és a hirtelen fájdalomtól én is oldalra estem. Elbizakodhatta magát, ha azt hitte, hogy ezzel már nyert is, mert feltűnően kényelmeskedve próbált felkelni. Én felültem, majd harmadszor is kimondtam a szavakat, "Lighting, Reverse Tower, Lovers - Jolt of Fate" és harmadszor jelent már meg a villámcsapás, ám ez most mellkason találta és onnan már nem kelt fel. Nagy kínok között felkeltem és körbenéztem. "Ez a támadás elég jól meg volt szervezve, hogy így tudták szinte mindenkiről, hogy ki merre található. Ki lehetett a besúgó?" - gondolkodtam el egy pillanatra, majd feleszméltem, hogy a harcnak még nincs vége, így a többiek segítségére siettem.

Miután legyőztem a tűzmágust körülnéztem, csak pánikoló embereket és harcokat láttam amerre csak néztem. Felnéztem a színpadra is, ám amit ott láttam az még rosszabb volt a feladatunkat tekintve, egy mágikus kocsi felé terelik a pánikoló lányokat. Épp indultam volna, hogy segítsek a lányokon amikor egy női hang szólalt meg a színpad felől:
-Hova ilyen sietősen? - majd ez után szélvihar kerekedik a színpad körül ami védi őket.
"Nem tétlenkedhetek itt, próbálkozni kell!" - gondoltam magamban. - "Lighting, Reverse Tower, Lovers - Jolt of Fate" - majd ezen szavak kimondása után három villámcsapás jelent meg és lett indítva a rosszfiúk irányába, de a szélvihar amelyet védelemre keltettek semlegesítette teljesen.
Ha ez nem lett volna még elég, hogy hiába próbálkoztunk, egy tűzmágus még gyújtogatni is kezdett aminek hála olyan füst keletkezett, hogy nem lehetett szinte semmit sem látni. Amire végre láthattunk is valamit a színpadból, addigra azt a tényt kellett sajnálattal elkönyvelnünk, hogy hült helye mind a versenyzőknek, mind a rosszfiúknak. Ekkor betoppant Smith is a hóna alatt egy rosszfiúval. Egy intésére a szélfal megszűnt és a füst is eloszlott, ám amint meglátta, hogy a gazfickók sikerrel jártak és elrabolták a versenyzőket ordítani kezdett az idegességtől.
Amikor sikerült végre lenyugodnia akkor összehívott mindenkit, aki mozgásképes volt. Sokan megsebesültek, de sajnos voltak olyanok, akik padlón maradtak végleg.
-Örülök, hogy a többség megúszta ép bőrrel ezt a csatát!- kezdte szónoklatát Smith. - Ilyen méretű támadásra még én sem számítottam, ezért örülök, hogy ilyen szépen helyt álltunk. Viszont nem ülhetünk le a sebeinket nyalogatni, mert az idő ellenünk dolgozik. Csapatokra oszlunk és utánuk eredünk. Visszaszerezzük az ellopott értékeket és megbosszuljuk halott bajtársainkat! - majd ezzel befejezte mondandóját.
"Akkor most én értelmezek rosszul, vagy a versenyzőket is 'értéknek' titulálja? Elég furcsa hozzáállás, na mindegy, ez már nem az én dolgom." - gondoltam magamban.
Ez a kis szónoklat után elmondja az új csapatösszeállításokat, miszerint Pyrkoval ismét maradtunk egy csapatban, ám most kaptunk magunk mellé egy hölgyet is. Ez után mondta, hogy igyekezzünk a nap hátralévő részét pihenéssel tölteni, mert holnapra várhatóan végeznek a helyszíneléssel és már mehetünk is a dolgunkra, hogy megtaláljuk az "értékeket".

Az eligazítás után egyből oda jött egy ismerős szőke hajú hölgy, akit még anno jelentkezéskor láttunk.
-Larissza vagyok, de hívjatok nyugodtan Liszának! - mutatkozott be.
"Ahh, szval ő lesz az új társunk, hát így végigmérve elég jól néz ki, amin ez a kihívó ruha csak dob. Jelentkezéskor ez miért nem tűnt fel nekem?" - gondolkodtam el magamban, amikor Pyrko oldalbavágott, hogy illendő lenne nekem is bemutatkoznom.
-Ohh, bocsi. Shouki Sheiji, szolgálatodra. - kaptam észbe.

Ezekután visszamentünk a szállodába, ahol értesítettek minket, hogy a támadásnak ott is érezhetők nyomai, így csapatonként egy szobánk lesz csak. "Ezzel a lánnyal együtt egy szobában, egész bíztató kilátások." - gondolkodtam el ismét, majd megráztam a fejem inkább, hogy ne ábrándozzak bolondságokat ismét. Amiután felértünk és összedobáltuk a dolgainkat egy szobába, gondoltam megkérdezem akkor már a lánytól a dolgokat.
-Nem merész szerinted két férfival együtt aludnod egy szobában? Nem ismersz minket. - hoztam fel a témát.
-A szobamegosztás nem zavar, én nyugodtan elalszom a földön is, félni pedig nem félek, maximum reggelre kevesebb lesz a szobában a légző emberek száma. - mondta egy széles vigyorral az arcán, ami eléggé ijesztő volt így elsőre.
-Nyugi, én nem terveztem ilyesmit és Pyrkot sem ilyennek ismerem - néztem egy pillanatra felé - szóval nem hinném, hogy félned kellene, csak érdeklődtem. Az ágyat pedig nyugodtan használd, még is csak te vagy a lány itt. - nyugtatgadtam a lányt és picit magam is.
Ezután elég sokat elbeszélgettünk, a lányról pedig meg kellett állapítani, hogy annyira nem is ellenszenves, mint amit elsőnek sugallt a kihívó ruházatával.

Másnap reggel egész frissen ébredtünk, annak ellenére hogy későig beszélgettünk így sok idő nem jutott alvásra. Amikor mentünk le enni az előtérben már ott volt Smith és várta az embereket, hogy közölje az uticélunk.

Kitört a pánik mindenfelé. Hirtelen egy erősebb ütést éreztem a tarkómnál, s mikor ismét észhez tértem, a lányokat már egy szekérbe kényszerítették be. Több helyen is heves harcokat folytak. Már épp rohantam volna oda, mikor a színpad széléről felém fordult az egyik kámzsás alak.
- Hova ilyen sietősen? – mondta női hangon.
Hirtelen szélvihar támadt, ami oltalmazó falként védi a színpadot és a berakodást végző rosszfiúkat. Nekirontottam volna, de alig bírtam a közelébe érni, az erejétől visszarepültem 2-3 métert. Aztán az egyik rosszfiú még gyújtogatni is kezdett, és ettől maró füst borította be a környéket. Mire a füst oszlani kezdett, a kocsinak nyoma veszett.
Ekkor meghallottam Smith hangját a hátam mögül. Egy intésére megszűnt a szélfal és a füst is eloszlott. A romokat és a versenyzők hűlt helyét látva ordítani kezdett, melybe belefájdult a fejem.
A védelmi csapatokat mind összehívta.
- Örülök, hogy a többség megúszta ép bőrrel ezt a csatát! – szól hozzátok. – Ilyen méretű támadásra még én sem számítottam, ezért örülök, hogy ilyen szépen helyt álltunk. Viszont nem ülhetünk le a sebeinket nyalogatni, mert az idő ellenünk dolgozik. Csapatokra oszlunk és utánuk eredünk. Visszaszerezzük az ellopott értékeket és megbosszuljuk halott bajtársainkat! – ezzel zárta a beszédét.
Elmondta, hogy Sheijivel megint egy csapatba kerültünk, és társnak egy szőke lányt kaptunk, akivel már a castingon is találkoztunk.
- Larissza vagyok, de hívjatok nyugodtan Liszának! – mutatkozott be a lány, aki első benyomásra erős mágusnak tűnt, és valamiért még szimpatikus is volt.
- Szia! Arthe Pyrko vagyok - feleltem, s láttam hogy Sheiji nagyon elbambult, így oldalba böktem, mire ő is bemutatkozott.
Lisza vezetésével elvonultunk a szállodába, ahol közös szobát kaptunk a lánnyal. Nem örültem neki, hogy egy lánnyal együtt kell aludnom... mármint egy szobában, mert a végén még Sheiji itt féltékeny lenne, hogy miért engem bámulna állandóan a lány a szépségem miatt. Nagyot sóhajtottam, de végül elfogadtam a helyzetet. Megmondtam Sheijinek, hogy engem nem érdekel a lány, szóval ha akar bepróbálkozhat nála....
Ő el is beszélgetett vele, míg én a cuccaimmal foglalkoztam, s fél füllel hallgattam a beszélgetésüket.
-Nyugi, én nem terveztem ilyesmit és Pyrkot sem ilyennek ismerem - nézett rám Sheiji - szóval nem hinném, hogy félned kellene, csak érdeklődtem. Az ágyat pedig nyugodtan használd, még is csak te vagy a lány itt.
Mosolyra húztam a szám és elmormoltam egy varázslatot.
- Plant Make! - ettől a padló kissé kiállt, s már 2 új ágy állt a szobában, s miután néhány puhább cuccom rá is raktam az egyikre, már egész kényelmesnek mondhatóvá vállt. Eztán biccentettem Sheijinek is a másik ágy felé, aki egy elégedett bólintással köszönte meg a gesztust, és miközben még beszélt a lánnyal, ő is elfoglalta az ágyát. Hamar el is aludtam, de előtte még egy pillantást vetettem a beszélgetőkre.
Éjszaka semmi különös nem történt, mikor egyszer felébredtem, kinéztem az ablakon, és láttam ahogy Smith még éjjel is ott keresgélte a nyomokat egy kisebb csapattal.
- Szokott ez a férfi aludni is? - gondoltam magamban, mikor láttam, hogy az eligazításkor erősen vérző fejét már úgy-ahogy ellátták.
Másnap kipihenten ébredtünk. Nem úgy, mint a szomszédaink, akik a padlón aludva eléggé megfáradtan léptek ki a folyosóra. Leindultunk, s meg is pillantottuk az Őrnagyot, aki már siettette a csapatokat, hogy minél előbb indulhassunk.

-Végeztünk a helyszíneléssel, ráadásul a kis foglyunk nyelve is megeredt reggelre! – dörzsölte össze tenyerét Smith egy mosoly kíséretében. – Larissza! Te és a csapatod a Hakobe hegy felé veszitek az irányt. A fogoly szerint ott bérelték fel őket erre a munkára. És legyetek óvatosak, mert bár a támadók nagy része szimpla zsoldos volt, de a harcban a megbízók is részt vettek, és elég meggyőzőek voltak a képességeik. – mutatott a fél fejét beborító kötésre. – Shouki, Pyrko mindent bele, számítok rátok! – majd jelezvén, hogy befejezte a beszédet megveregette Pyrkoval a vállunk, és tovább állt a következő csapathoz.
Körbenéztünk Pyrkoval, hogy megbeszéljük Liszával mégis hogyan menjünk a Hakobe hegy fele, ám semerre nem láttuk. Már épp kezdtem volna mérgelődni, amikor megjelent a cég mágikus terepéjárója, a volánnál Liszával.
-Jöttök, srácok? - nyögte ki amikor megállt előttünk egy önelégült vigyor kíséretében.
"Ki tűnt el mégis szó nélkül?! Komolyan nem lesz vicces, ha ezt fogja csinálni ezentúl." - gondoltam miközben beszálltunk a kocsiba.

Az út elég gyorsan eltelhetett, hisz amíg ébren voltam úgy hajtotta a járgányt Lisza, mintha az élete függne tőle, ám nem túl sokáig voltam szemtanúja a dolognak. Szokásomhoz híven tíz percen belül elaludtam, amint megindul egy jármű alattam.
-Sheiji! Sheiji, ébredj már! Megérkeztünk. - ébresztett Pyrko egy rázással egyetemben.
-Mi?! - riadtam fel hirtelen, amikor pedig álomittasan ki akartam szálni a járműből sikeresen be is vágtam a fejem. "Remek nap ez a mai nap, mit ne mondjak... Először Lisza csinált belőlünk majdnem hülyét, most meg sikeresen azt csináltam magamból, mert láttam a szemem sarkából, hogy nevetett rajtam a lány." - fortyogtam magamban miközben dörzsöltem a fejem ahol bevágtam. -Egyáltalán hol vagyunk? - kérdeztem Pyrkotól, mert hála a délutáni pihenőmnek fogalmam sem volt semmiről.
-Egy fogadónál kötöttünk ki, miután behajtott egy fenyveshez. - közölte egyszerűen.
-Áhh, szóval ez egy fogadó... jó tudni, én először egy használaton kívüli istállónak néztem. - jegyeztem meg, mert az épület messze volt az ép állapotától, majd bementünk.
A lány jelezte, hogy megkeres valakit, mi pedig várjunk rá a pultnál, így élvezetesebbé téve a dolgot ittunk egyet, miközben én végigmértem a helyet, ahol nem láttam olyan embert, akinek legalább három helyen ne legyen befáslizva a teste. "Háború tört ki amíg én aludtam, vagy mi a fene?" - járta át egy pillanatra az agyam ez az abszurd gondolat a látványnak hála.

Nem sok idő telt el, amíg Lisza visszatalált a pulthoz, vele pedig ezúttal jött két új ember. "Új csapattársak? Ez nekem teljesen új info." - gondoltam miközben végigmértem a Lisza mögött jövő fekete hajú, egész szép arcú lányt, és a lány mellett sétáló fiatal srácot.
-Ő itt Svetlana és ő fog nekünk utat mutatni a hágókon keresztül és a társa is elkísér minket egy darabon. – mutatta be a lányt Lisza. - Sajnos nem ismerem olyan szinten a környéket, mint ő. – próbált mentegetőzni, ám látszott, hogy ettől még hülyébban érezte magát.
Ez a gyors bemutatás után egyből el is hagytok a fogadót, és beültünk a kocsiba, hogy folytassuk az utunk.
Már haladtunk pár perce, ám Svetlana olykori megszólalásain kívül, ami igazából abban kimerült, hogy melyik irányba menjen Lisza, csend honolt a kocsiban, így úgy gondoltam megtöröm ezt a, számomra, kínos csendet.
-Bocs, el is felejtettem bemutatkozni, Sheiji Shouki vagyok a Quatro Cerberusból, ő pedig a céhtársam Arthe Pyrko. - mutattam a mellettem társamra.
-Szolgálatotokra. - tette hozzá Pyrko.
-Mint már Lisza is bemutatott, engem Svetlanának hívnak, de nyugodtan hívjatok Svetának. Ő pedig itt Firmus Kakte. - amire a fiú egy bólintással jelezte, hogy így van, és gondolom ez akart az is lenni, hogy üdvözöl minket.
-Bocs, ha belefurakodnék ezzel a kérdéssel a dolgaitokba, de ti honnan ismeritek egymást Liszával? Az biztos, hogy vadidegeneket nem kérne csak így meg útbaigazításra, hogy velünk is tartsanak. - tettem fel a hirtelen kérdést, amire ismét egy rövid kínos csend jött.
-Legyen annyi elég, hogy dologztunk már együtt, kivetni valód ellene? - nézett rám csúnyán Sveta.
"Ejjha, neked aztán éles nyelved van!" - gondoltam magamban, majd válaszoltam is neki. - Dehogy! Csak elfogott egy pillanatra a kíváncsiság, bocs, ha túlzottan tolakodó volt a kérdés.
Innentől ismét csend volt a terepjáróban, amíg egy tisztáson meg nem láttunk egy álcázott épületet.
-Ez az egyik központja annak a bandának, ami megtámadott titeket. Nemrég jöttek ide és rögtön kivívták a helyiek ellenszenvét. Óvatosan velük, mert nagyon kegyetlenek. - figyelmeztetett minket Sveta.
Vártunk pár percet, hogy Lisza pihenjen kicsit, hisz hiába mondta, hogy nincs rá szüksége, azért eléggé nagy tempóval egy eléggé hosszú utat tettünk meg a céges járgányon, ezt mindenki megérezné.
Két őr volt az épület körül, így a terv igazán egyszerű volt, Sveta és Firmus a déli részről támadnak, míg a mi kis hármas csoportunk észak felől.
Lassan közeledtünk az épület fele, amikor Pyrko valamiért megfogta a bal karim, én pedig egy kicsit felnyögtem, hisz az a karom a tegnapi harcnál egy elég szép csapást kapott, az őr pedig erre már egyből fel is fülelt.
-Ki van ott? Mutasd magad! - fürkészte a környéket az őr, majd amikor az épület sarkánál pont elfordult, úgy, hogy nem láthatjuk, akkor egy tompa huppanást hallhattunk, majd pár másodperc múlva Firmus jött elő, és jelezte, hogy menjünk.

-Végeztünk a helyszíneléssel, ráadásul a kis foglyunk nyelve is megeredt reggelre! – mosolygott Smith. – Larissza! Te és a csapatod a Hakobe hegy felé veszitek az irányt. A fogoly szerint ott bérelték fel őket erre a munkára. És legyetek óvatosak, mert bár a támadók nagy része szimpla zsoldos volt, de a harcban a megbízók is részt vettek, és elég meggyőzőek voltak a képességeik. – mutatott a fél fejét beborító kötésre. – Shouki, Pyrko mindent bele, számítok rátok! – majd jelezvén, hogy befejezte a beszédet megveregette Sheijivel a vállunk, és tovább állt a következő csapathoz.

Körbenéztünk Sheijivel, hogy megbeszéljük Liszával mégis hogyan menjünk a Hakobe hegy fele, ám mintha a föld nyelte volna el. Nem sokkal később megjelent a cég mágikus terepéjárója, a volánnál Liszával.
-Jöttök, srácok? - nyögte ki amikor megállt előttünk egy önelégült vigyor kíséretében.
Beszálltunk, s Lisza nem cicózott. Alighogy beszálltunk, már nyomta is neki.

Sheiji hamar bealudt, így nekem maradt a megtisztelő feladat, hogy figyeljek. Lisza meg sem szólalt egész úton, és én is úgy gondoltam, jobb lesz, ha inkább hagyom vezetni. A levegő egyre hűlt, és már feltűntek az első hóbuckák is, de mi csak száguldottunk tovább. Az egyik fenyvesbe betérve a lány letértt az útról és a fák között száguldott tovább. Hamarosan egy eldugott fogadó tűnt fel a fák között és leparkoltunk.
-Sheiji! Sheiji, ébredj már! Megérkeztünk. - ébresztgettem Sheijit egy enyhe rázással.
-Mi?! - riadt fel hirtelen, és amikor ki akart szálni a járműből, sikeresen be is vágta a fejét.
Lisza és én is nevettünk egy jót.
-Egyáltalán hol vagyunk? - kérdezte, s közben nézelődött.
-Egy fogadónál kötöttünk ki, miután behajtott egy fenyveshez. - feleltem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Áhh, szóval ez egy fogadó... jó tudni, én először egy használaton kívüli istállónak néztem. - jegyezte meg a klántársam, ezután bementünk.
A lány jelezte, hogy megkeres valakit, mi pedig várjunk rá a pultnál, így élvezetesebbé téve a dolgot ittunk egyet, mig Sheijivel körbenézelődtünk. Egyedül az tűnt fel, hogy sok sebesült volt a fogadóban.

Nem sok idő telt el, amíg Lisza visszatalált a pulthoz, vele pedig ezúttal jött két új ember is. "Ezek meg kik? Mi folyik itt?" - gondoltam miközben értetlen pillantással a Lisza mögött jövő fekete hajú lányt, és a lány mellett sétáló fiatal srácot bámultam.
-Ő itt Svetlana és ő fog nekünk utat mutatni a hágókon keresztül és a társa is elkísér minket egy darabon. – mutatta be a lányt Lisza. - Sajnos nem ismerem olyan szinten a környéket, mint ő. – próbált mentegetőzni, ám látszott, hogy ettől még hülyébban érezte magát.
"Remek... ha Lisza nem túl jártas errefelé, akkor remélhetőleg a harcokban lesz majd nagy haszna, már csak a varázserejéből is megítélve, ahogy azt a kocsit vezette" - gondolkodtam el.
Ez a gyors bemutatás után egyből el is hagytuk a fogadót, és beültünk a kocsiba, hogy folytassuk az utunk.
Már haladtunk pár perce, ám Svetlana csak olykor szakította meg a csöndet, mikor mondogatta, hogy merre forduljon Lisza. Már épp megszólaltam volna, mikor Sheiji megelőzött.
-Bocs, el is felejtettem bemutatkozni, Sheiji Shouki vagyok a Quatro Cerberusból, ő pedig a céhtársam Arthe Pyrko. - mutattott be.
-Szolgálatotokra. - feleltem, s az új társainkra meredtem.
-Mint már Lisza is bemutatott, engem Svetlanának hívnak, de nyugodtan hívjatok Svetának. Ő pedig itt Firmus Kakte. - amire a fiú egy bólintással jelezte, hogy igen, ő lenne az a Firmus Kakte.
-Bocs, ha belefurakodnék ezzel a kérdéssel a dolgaitokba, de ti honnan ismeritek egymást Liszával? Az biztos, hogy vadidegeneket nem kérne csak így meg útbaigazításra, hogy velünk is tartsanak. - tette fel a hirtelen a kérdést Sheiji, amire ismét egy rövid kínos csend jött.
-Legyen annyi elég, hogy dolgoztunk már együtt, kivetni valód ellene? - nézett Sheijire csúnyán Sveta, és aggódni kezdtem, nehogy itt egymásnak ugorjanak... Viszont azt furcsának találtam, hogy régebbről ismerik egymást, de Lisza a környéken nem túl jártas...
-Dehogy! Csak elfogott egy pillanatra a kíváncsiság, bocs, ha túlzottan tolakodó volt a kérdés.
Innentől ismét csend volt a terepjáróban, amíg egy tisztáson meg nem láttunk egy álcázott épületet.
-Ez az egyik központja annak a bandának, ami megtámadott titeket. Nemrég jöttek ide és rögtön kivívták a helyiek ellenszenvét. Óvatosan velük, mert nagyon kegyetlenek. - figyelmeztetett minket Sveta.
Vártunk pár percet, hogy Lisza pihenjen kicsit, hisz hiába mondta, hogy nincs rá szüksége, azért eléggé nagy tempóval egy eléggé hosszú utat tettünk meg a céges járgányon, ezt mindenki megérezné.

Két őr volt az épület körül, így a terv igazán egyszerű volt, Sveta és Firmus a déli részről támadnak, míg a mi kis hármas csoportunk észak felől.
Lassan közeledtünk az épület fele, amikor megfogtam Sheijit ahol értem, mert láttam, hogy az egyik őr épp felénk figyelt, mintha megérezte volna, hogy jövünk. Sheiji pedig egy kicsit felnyögött, s az őr pedig erre már egyből fel is fülelt, smostmár el is indult felénk.
-Ki van ott? Mutasd magad! - fürkészte a környéket az őr, majd amikor az épület sarkánál pont elfordult, úgy, hogy nem láthattuk, akkor egy tompa huppanást hallottam, majd pár másodperc múlva Firmus jött elő, és jelezte, hogy menjünk.
- Ez gyors volt... - suttogtam.

Miután Firmus mutatta, hogy szabad a terep kimentünk az erdős részből és megcéloztuk az épületet. Amikor beléptünk az ajtón mindenki arcán látszódott egy kis meglepettség, mert kifejezetten meleg volt bent, ami mellé még szépen be is volt rendezve az egész helyiség! Épp szóra akrtam volna nyitni a szám, amikor hirtelen létószögbe került három bandita, akik a hirtelen meglepődéstől megmozdulni sem tudtak nem úgy, mint a két új társunk Liszával megspékelve. Szinte pillanatok aladt kifektették őket, a mozgásukon pedig érzékelhető volt, hogy össze vannak szokva. Ismét szóra akartam volna nyitni a szám, amikor most Lisza egymagában folytotta belém a szót.
-Szerintem váljunk szét, mert hamarabb végezhetünk úgy! Én magammal viszem Sheijit, hogy ha hamarabb végzünk, ami esélyes, akkor ne unjam magam halálra, és elütjük az időt kis kártyázással. - hozta fel az ötletet, amire Svetától jött válasz.
-Szóval azt hiszed, hogy még mindig jobb vagy nálunk? Na majd meglátjuk! Szokásos tét, mint régen? - kérdezte egy gyanús mosoly kíséretében.
-Áll az alku! - egyezett bele Lisza, majd kezetrázott Svetával, ami után ismét felém fordult. - Na gyere Sheiji, nincs vesztegetni való időnk! - adta ki a parancsot nekem, ami kifejezetten nem tetszett, de ezek szerint nem igazán volt választásom, így követtem. Mi maradtunk lent, így a többieknek maradt a felső szint.
Lisza óvatosan benyitott az első terembe, de nem látszott semmi a sötéttől, és úgy nézett ki, hogy a következő ajtó az a terem másik végénél van, így mutatta, hogy nézzek be onnan, és elég ésszerű utasításnak tűnt, szóval tettem is. Épp odaléptem volna az ajtó elé, amikor hirtelen egy hatalmas kéz törte azt ki.
-Ez meg mi a-?! - hagyta el szám a kérdés, amikor egy férfi lépett ki a szobából, akihez csatlakozott ez az irdatlannagy kéz. - Hogy az a... Miért kell ezekbe mindig belefutni? Lighting, Reverse Tower, Lovers - Jolt of Fate! - mondtam a panaszom, majd támadásba lendültem, amit az ellen könnyűszerrel kikerült.
-Heh, ennyi telik csak tőled? Előételnek is kevés vagy! Pusztulj! - indította volna a támadást, amikor hirtelen Lisza hangját hallottam.
-Wind Blast - ezzel a támadása sikerült is, és sikeresen elütötte fele a támadó kezét, ami így nem lapított szét, és ezzel a lendülettel behúzott a szobába.
-Kösz, hogy me- - akartam megköszönni a lány segítségét, de ő befogta a szám, majd belépett a mutánsunk is a terembe, amikor Lisza dünnyögött egyet.
-Basic Illusion - Vision
-Ááá, hát ott vagytok, kis nyomorékok! Na most kaptok! - ordította ellenfelünk, majd támadásnak eredt, bár engem meglepett, hogy nem is felénk futott.
Nagy lendülettel sikeresen lefejelt egy tartóoszlopot az ellenfelünk, ami megszédítette, így támadásnak indultam. Lighting, Reverse Tower, Lovers - Jolt of Fate - hagyták el szám a szavak, és most sikeresen eltaláltam, ami érezhetően fájdalmas volt neki, ami után Lisza nyitotta ki a száját, amelyet az hagyott el, hogy Wind Blades - ezt pár mozdulat kísérte, majd pár pengéhez hasonlító szél talált el ellenfelünk, aki onnan már nem mozdult.
-Az igen! Nem is tudtam, hogy ilyen jó mágiahasználó vagy, bár gondolhattam volna, hogy nem egy hétköznapi lányka vagy az alapján, ahogy hajtottál a kocsival. - dícsértem meg a lányt, aki ettől elmosolyodott.
-Köszi, bár ne hidd, hogy kis bókolással előrébb jutsz nálam. - nyújtotta ki felém a nyelvét. - Inkább azt mondd meg, hogy mi legyen ezzel a két sírógéppel itt a szobában. Leütöd, vagy intézzem el én a dolgot? - nézett felém most már kérdő tekintettel.
-Milyen sírógépekre gondolsz? - tettem fel a kérdést, majd ismét beengedtem a fejembe a külső zajokat, és meghallottam a két erőteljesen síró lányt akik ott voltak szintén velünk a teremben. - Észre sem vettem eddig őket bakker! Tudod mit? Rád bízom őket, nem szeretnék lányokat bántani inkább. - mentettem ki magam.
-Gondoltam. - mondta egy sóhajtás kíséretében, majd odasétált a két lányhoz. - Sleep Magic. - majd ez után a két lány álomba szenderült. - A cipelésük már rád bízom! - kacsintott felém, majd elhagyta a szobát. [/color]
-Remek, egyszerre csak egyet tudok elvinni, szóval most van egy plusz köröm. Kegyetlenül tudok ennek örülni mit ne mondjak. - panaszkodtam félhangosan, majd felkaptam az egyik lányt és megindultam kifele.
A lépcsőhöz érvén épp láttam, hogy a másik csapat is jön le, így kaptam az alkalmon és befogtam Pyrkot mellém.
-Amerről most jövök, ott az első teremnél vár egy alvó királylány rád, Zöld Herceg! - mondtam egy halvány nevetés kíséretében, majd kivittem a kocsihoz a kezemben lévő lányt.

Beléptünk az ajtón, s mindenkinek leesett az álla a szép helyiség láttán, de én a berendezések helyett azt figyeltem, hogy nincs-e valaki ellenség a közelben. Megláttam 3 banditát, de mire nekik támadtam volna, Lisza, és a két új társunk szinte pillanatok aladt kifektették őket.
-Szerintem váljunk szét, mert hamarabb végezhetünk úgy! Én magammal viszem Sheijit, hogy ha hamarabb végzünk, ami esélyes, akkor ne unjam magam halálra, és elütjük az időt kis kártyázással. - hozta fel az ötletet.
- Persze... kártyázni mi? - nevettem, mire Lisza csak legyintett.
- Sheijinek semmi esélye nálam, nem kell féltékenykedned... - nevetett a lány, majd felém kacsintott.
-Szóval azt hiszed, hogy még mindig jobb vagy nálunk? Na majd meglátjuk! Szokásos tét, mint régen? - kérdezte egy gyanús mosoly kíséretében Sveta.
-Áll az alku! - egyezett bele Lisza, majd kezetrázott Svetával, ami után ismét felém fordult. - Na gyere Sheiji, nincs vesztegetni való időnk! - adta ki a parancsot Sheijinek, mint valami kutyának, s ezen jót is kuncogtunk Svetáékkal.
Ők maradtak lent, míg mi felmentünk az emeletre. A hosszú folyosót kémleltük, s Firmus ment elől. Utána Sveta, és én védtem a hátukat. Miután végignéztünk 3 szobát, az összeset üresnek találtuk, kivéve a 3.-at, ahol az egyik széken némi pénzt találtunk. Azt a kb. 15.000 gyémántot elosztottuk hármunk közt, így én is szereztem 5.000 gyémántot.
- Nem is rossz! Jól megy a mai banditáknak - feleltem, s hirtelen a hátamon valami forrót éreztem. A ruhám szabályosan égett.
Azonnal a födre rogytam és fetrengeni kezdtem, míg Sveta elmormolt egy varázslatot.
- Wind Blast! - ezzel Firmust úgy lökte meg, hogy ő a kardját előrántva szabályossan odarepült a mágushoz.
- Fire Projectile! - kiáltotta a mágus, s ujjaiból kis tűzlövedékek száguldottak Firmus felé.
- Wind Blades! - kiáltotta Sveta, s két pengeszerű széllöketet használt, hogy a Firmus felé száguldó tűzlövedékeket kioltsa, de ő végül csak meggyulladt a levegőben.
- Blinding Flash! - kiáltotta Firmus, nem törődve a lángokkal, amelyek a ruháját marták. A következő pillanatban hatalmas fényrobbanás teljesen megvakított. Mikor már felugrottam és végre láttam is, Sveta épp az egyik szekrénybe próbálta begyömöszölni a mágust. Aztán a szekrényt felborította, ami kisebb zajt is okozott.
- Ez már nem jön ki innen - nevetett Firmus, ahogy nézte, milyen munkát végzett Sveta.
- Jól vagy? - kérdeztem Firmust.
- Semmiség - nevetett, s egy elégedett mosollyal nyugtázva kiindultak a szobából, s utánuk mentem én is.
Leindultunk a lépcsőn, s alighogy leértünk, Sheiji már oda is ugrott hozzám.
-Amerről most jövök, ott az első teremnél vár egy alvó királylány rád, Zöld Herceg! - mondta egy halvány nevetés kíséretében, majd kiindult a kocsihoz a kezében lévő lánnyal.
- Te tényleg herceg vagy? - lepődött meg Lisza.
- Be ne vedd már Sheiji hülyeségét - nevettem, s kivittem az alvó másik lányt a kocsihoz.