Omeron Greensand és fantasztikus társa Heaven

Leírás / fiktív faj / Aquila Auris - Füles sas
A legendás, dicső griffek családjába tartozó ’füles sas madár’ , egy régen kihaltnak nyilvánított faj. Ezzel az elmélettel azonban nem mindenki ért egyet, több korunkbeli feljegyzés is említ és ír le fiorei példányokat. A legutolsó ilyen 12 éves, az északi sziklás partvidéket megelőző, ezer éves rengeteg elnevezésű, összefüggő erdős terület lombjai közt vélték látni eme pompás teremtményt.

A füles sas tollazata barnás vagy fekete , egy színű, mellkasán fehér árnyalatú. Ránézésre csupán mérete és feltűnő macskákéra emlékeztető füle különbözteti meg a szimpla szirti sastól. A griffek igen távoli rokonai, azoknak más fajtáihoz hasonlóan az Auris is kristály héjú tojásokat költ, rendszerint alkalmanként mindössze egyet. A frissen kikelt utód csupaszon jön a világra, egy-másfél kilóval és 20-30cm hosszúsággal. Fiatal kora környékén az erősebb egyedek már képesek egy embert a levegőbe emelni, de 10-15 percnél tovább azt nem bírják tartani. Teherbírásuk idővel egyre növekszik, mire felnőtt korba lépnek, egy utast képesek tartósan, hosszú távon szállítani. A kifejlett példányok teste körülbelül 150 cm szárnyfesztávolságuk 5-5,5 m. Mágikus képességeik a Naphoz köthetőek, sok legendában említik őket a mennyország harcosaiként. Kétséget kizárólag képesek az emberi beszéd elsajátítására.



Név: Sunshine aura /Napfény aura/
Ár: 5.000
Szint: 2
Leírás: A madár magáévá teszi a nap mágia használatához szükséges alapismereteket. Képes lesz a napsugárral azonos fényű aurát generálni maga körül, mely sugárzás összetétele teljesen megegyezik a napéval. Alkalmas sötét helyek megvilágítására illetve elengedhetetlen a további képességek elsajátításához.

Név: Absolute brilliance /Abszolút fényesség/
Ár: 10.000
Szint: 3
Leírás: A madár elsajátítja fajtájának sajátos alapvető harcmodorát, minek keretein belül teste enyhén vakító fényt és a forró aszfalthoz hasonlóan hullámzó, homályos látványt keltő hőt bocsát ki, ezzel meghatározhatatlanná téve pontos helyzetét. Aki támadást kíván indítani ellene kettős, hármas illetve homályos látással, könnyezéssel küszködik, így csapása általában célt téveszt.

Név: Black hole /Feketelyuk/
Ár: 15.000
Szint: 4
Leírás: A madár egy a naphoz hasonlatos sárgadinnye méretű képződményt generál, amely először vörös köddé tágul, majd a következő pillanatban hófehéren izzó gömbbé zsugorodik, végül pedig átláthatatlan, dió méretű fekete bogyóvá tömörül. Ez az aprócska feketelyuk magába szívja a közelben levő mágikus energiával kapcsolatos támadásokat, majd önmagát is bekebelezve, hangos pukkanás kíséretében eltűnik.

Név: Solar wind /Napszél/
Ár: 20.000
Szint: 5
Leírás: A napszél töltött részecskék plazmaáramából és mágneses térből áll. Gyakorlatilag egy gravitációs erőre támaszkodó, magas hőmérsékletű lökéshullámról van szó, mely egy két métert repít a célponton, vagy csak szimplán felborítja.

Név: Heliopauza /Helioszféra/
Ár: 25.000
Szint: 6
Leírás: Ezen technika a napszél varázslaton alapszik, lényege ugyan az. A madár képes maga körül gravitációs erőn alapuló védőmezőt generálni amely nem folyamatos erőkifejtés hanem impulzusok sorozata. Az erőtér addig tágul mígnem olyan vékony lesz, hogy semmivé válik, azonban ezt egyből követi egy újabb hullám, így kevesebb energiával, egy folyamatosan fenntartott pajzséval szinte megegyező védelmet képes biztosítani magának vagy a hozzá közel elhelyezkedőknek. (ELŐFELTÉTEL: Napszél)

Történet:

Még csak egy bő hete voltam a céh büszke újonca, de már viszonylag sok taggal megismerkedtem és összebarátkoztam, azonban csapatot még mindig nem találtam, sem olyan munkát amit egyedül biztonságosan el tudnék végezni. Ezért úgy döntöttem felmegyek az északi partvidékhez egy kis természetjárás és edzés céljából. Azt hallottam arra fele nagyon különleges és kivételes a táj és az azt lakó élővilág. Szerencsére pénznek még nem voltam híján így egy pár napos vagy akár egy hetes túra bőven belefért. Összekaptam magam és néhány mosollyal egybekötött integetéssel búcsúztam a céh vendéglátó részében lustálkodó, maflán iszogató társaktól. Remek időjárás fogadott az utcán, pont a hangulatomnak megfelelő. Kellemes langyos nyári szellő lengedezett, ugyan akkor elég felhő volt az égen ahhoz hogy nyugalmas fényviszonyokat teremtsen. Kiérve a városból, éreztem a föld, fákkal keveredő illatát. Ez az érzés önkénytelen is mosolygásra késztetett. Nagyon örültem, hogy egy hét után végre kimozdultam a céh épületből, ráadásul pont ilyen tájakra vetődtem. Az első két napot utazással töltöttem, de mivel én a kellemest a hasznossal elv híve vagyok, séta közben is edzettem mágikus és fizikai képességeim. A játékom egyszerű volt. Tenyérnyi kis oszlopokat emeltem ki a földből és az egyikről a másikra szökelltem. Máskor pedig apró kis kavicsokat irányítottam magam felé, amiket a botommal hárítottam. Akárhogy is, nap végére mindkétszer pompás, fáradt állapotba hoztam magam. Remek volt újra a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Túlságosan is hozzászoktam már múltbeli utazásaim során. Harmadik nap korán keltem. Nincs is jobb mint a felkelő nap sugaraiban frissen megfürdött fák lombjai között bandukolni, közben tüdődbe szívva a hűvös hajnali levegőt. Ha ez az élmény eladó lenne, már milliomos lennék. Lassan beértem az Ezer éves rengeteg elnevezésű misztikus erdőbe, ahol egyik másik fa több száz éves is lehet. Találtam egy valóban öreg példányt. A zömök óriás hatalmas törzsét 10 ember tudta volna csak körülölelni, hatalmas lombkoronája valóban arany színben tündökölt és ezt az árnyalatot még fenségesebbé tették a levelek közt átszűrődő napsugarak. Gyökerei, melyeket az eső moshatott a felszínre, ezer kígyóként tekeregtek lefele a domboldalon. Minden kétséget kizárólag ő volt az erdő uralkodója, legbecsesebb ékköve. Láthatólag nem lakták állatok, és madár sem üldögélt ágain. Talán annyira tekintélyt parancsoló volt, hogy még ők is tiszteletben tartották. Úgy döntöttem, én a törzsének vetve hátamat fogom elfogyasztani reggelimet, miközben a mesebeli tájat kémlelem. Hirtelen csörtetésre lettem figyelmes. Gyorsan felpattantam és a hang irányába néztem, a bozótost lesve.
- Talán megpillanthatok egyet azokból a ritka állatokból amelyek állítólag ezt a területet lakják.- gondoltam magamban. Legnagyobb meglepetésemre azonban egy barna, csuklyás köpenyt viselő lány rohant egyenesen felém. Zubbonya alatt fekete bőr nadrágot és passzos kék felsőt viselt, öltözéke megtépázott, kezei és arca piszkos volt, szemei pedig halálfélelmet tükröztek. Még mindig felém közelített és úgy tűnt esze ágában sincsen kikerülni engem, egyenesen rám vetette magát, leterített a földre és a számra tapasztotta apró piszkos kis kezét a másikat pedig kinyújtott mutató ujjal a szájához tartotta.
-Cssssss- sziszegte és szinte könyörgött a szemével hogy hallgassak rá
Én meg mit tehettem volna vártam hogy mi történik, kiélesítve érzékeimet. Pár másodperc múlva hangos masírozást hallottam. Kettő… nem három személy haladt el mellettünk, a gigantikus fa másik oldalán szitkozódva és kiabálva, nos minden bizonnyal a rajtam pihengető kis hölgyet keresték. Nem néztek szét, gyorsan tovább haladtak, de azért pár percig még csendben és mozdulatlanul maradtunk. Én lassan már kezdtem élvezni a helyzetet, a lányt nézegettem, leszámítva megviselt külsejét, elég csinos és aranyos teremtésnek tűnt. Egy halvány mosoly ült ki az arcomra mialatt bámultam, ahogy szakadatlan kapkodja a fejét jobbra balra, a környéket fürkészve. Amikor észre vette arcátlanságom, először elpirult, majd pár másodperccel később össze húzta szemöldökét, kicsit felpuffasztotta a pofazacskóit, leszállt rólam, feltápászkodott leporolta a ruháit és felém nyújtotta a kezét. Én eközben felhúztam a karjaim és jobb lábam, egyszóval félig felültem és néztem ahogy rendbe szedi magát. Természetesen amikor kezet nyújtott, megfogtam, én is felálltam és bemutatkoztam.
-Omeron… A nevem Omeron Greensand! Igazán örülök! Mosolyogtam rá mintha éppen csak a piacon lökött volna meg és együtt szednénk fel a földre zuhant gyümölcsöket.
-Lumina vagyok. Lumina Heartsong. Ne haragudj az előbbiért, igazán restellem. De ne félj, nem rángatlak bele semmibe, felejtsük el az egészet, már itt sem vagyok. . Azonban azt ajánlom neked, kerüld el ezt a környéket. Veszélyes! Indulj!
-Nyugodj meg, gyere üljünk le egy kicsit mond el mi történik itt, biztosan tudok neked segíteni. – Azzal felhúztam a nadrágom szárát hogy megmutassam neki céhtetoválásom.
-Nincs pénzem arra hogy felbéreljek egy mágust, ahogy már az imént is mondtam, kérlek távozz.
-Ugyan már, mi ez a negatív hozzáállás? Egy szóval sem mondtam, hogy fizetséget várnék, csupán szeretném megtudni mi a baj, aztán ha tudok segítek. Ingyen!
-Ugyan miért tennél ilyet?
-Ne kötekedj!- Mosolyogtam egyenesen a szemeibe. –Úgy tűnt rád férne egy kis támogatás, de ha egyedül is meg tudod oldani, úgy mint pár perce is, ám legyen! Folytatom az utamat, neked pedig sok szerencsét! Amennyire láttam, igencsak szükséged van rá.
Azzal megindultam találomra egy irányba, szép komótosan a botomat kezemben forgatva.
-Várj!- kiáltott utánam 10-20 méter után. –Ha komolyan gondolod amit mondtál, akkor gyere velem.- azzal elindult a mellette álló fa lefelé futó gyökereinek vonalán. Én pedig követtem.
20-25 méteren át tekergőztek az ezeréves vastag gyökerek, aztán hirtelen elfogyott a föld és csak 15 méterrel mélyebben folytatódott. Lumina megállt a peremen és hátra nézett.
-Le akarsz lökni, vagy miért hoztál ide?- Próbáltam viccelődni de ő nem igazán volt fogékony.
-Van itt másfél méterrel lentebb egy perem, oda fogunk leereszkedni. Légy óvatos, kapaszkodj a gyökerekbe, nehogy lezuhanj.- Azzal neki is lendült és egy szempillantás alatt eltűnt a szemem elől. Oda siettem, és én is lekászálódtam. A gyökérzuhatag mögött egy barlang igen széles bejárata rejtőzött. Én a 186 centimmel még kényelmesen befértem. A járat nem volt hosszú két méter után kanyarodott jobbra majd három négy méter után kiszélesedett és egy üregbe végződött. A belmagasság nagyjából 3-4 méteresre nőtt, az egész szoba pedig 20négyzetméter lehetett. Két oldalt két lámpa lógott , a falakból mindenhol gyökerek törtek elő. Néhány edény, kulacs és egy batyu volt egy pléddel letakart szalmazsák mellé dobva. A terem legtávolabbi csücske pedig egy függönnyel volt leválasztva.
-Elnézést kérek a szegényes berendezésért, ez eredetileg nem egy lakás. Legalább is nem egy ember lakhelye. Ha gondolod ülj le a szalmazsákra, aztán bele kezdek.
-Rendben.- huppantam a viszonylag kényelmes ülőalkalmatosságra, hátamat nekivetve a falnak.- Hallgatlak.
-Szóval, a nevemet már tudod. A családom generációk óta egy speciális feladatot lát itt el. A dolgunk, hogy megvédjünk valamit az idegenektől. Egyenlőre nem akarom elmondani, hogy miről van szó és merre rejtegetem, de az a három fickó azért üldözött. A szüleimet régen elveszítettem, a nagymamám aki 9 éves korom óta nevelt 6 hónapja tűnt el, azután költöztem ide. De az a baj, hogy én igazából nem vagyok valami jó mágus, sem elég felkészült vagy elkötelezett ehhez az életen át tartó őrző védő feladathoz. Csak a családom emléke és becsülete miatt, a nagymamám kedvéért csinálom, de azt sem tudom egyáltalán van e még értelme. Nem tudom mit tegyek.- Mondta egyre hangosabban a végén már elcsukló hanggal melyből tehetetlenség és elkeseredés csengett ki.
Az imént még határozott, fegyelmezett nőből, hirtelen egy megrettent, bizonytalan és tanácstalan kislány maradt csupán.
-Még mindig segíteni akarsz?- kérdezte miközben arcába csapta a tenyerében összegyűjtött vizet.
-Nos amennyire kivettem a szavaidból, van itt az erdőben valami amit mindenképpen meg kell védened, de nem igazán fűlik hozzá a fogad, illetve nincs meg a szükséges erőd sem. Mit csinálsz, ha legyőzzük ezt a néhány haramiát? Tovább viszed a családod akaratát és itt maradsz életed végéig?
-Mondtam hogy nem tudom még.- Fakadt ki sírva szegény teremtés.
-Segítek. De…
-KÖSZÖNÖM!- kiáltott fel és a nyakamba borult. Pár másodperc után, a vállaira téve kezem, gyengéden eltoltam magamtól és folytattam.
-De remélem tudod, hogy ezzel nem oldjuk meg az igazi problémát, csak kezeljük. A későbbiekre is ki kell találnunk valamit.
Halkan, megszeppenve bólogatott aztán ültében átkulcsolta a térdét.
-Tudtad, hogy vannak olyan kihaltnak vagy sosem létezőnek nyilvánított misztikus fajok, amik igenis még a mai napig léteznek? Noha csak elvétve és kis számban de élnek!
Gyanakodva és hitetlenkedve néztem a lányra, de ő nem vett róla tudomást és folytatta.
-Sárkányok, behemótok, óriási tengeri kígyók, griffek és még sok-sok elképesztő, varázslatos lény. Mivel nagyon kevesen vannak, sokuk úgy döntött hogy egyezséget köt bizonyos családokkal, akikkel, kölcsönösen tanítják és védik majd egymást és ha bármelyikükkel is történne valami, a másik fél sajátjaiként neveli fel az utódokat. Ez már több száz éve megy így titokban, a nyilvánosság minden formáját elkerülve.
-Azt akarod mondani, hogy a te családod is szerződést kötött egy ilyen lénnyel?
Feltápászkodott és oda ment a függönyhöz, amely leválasztott egy szeletet a barlangból. Elhúzta a nehéz vászont amely így látni engedett egy óriási fészket, benne egy matt, barnás vöröses kristály tojással. Az arcom maga volt a meghökkenés fizikai manifesztációja, felpattantam és oda totyogtam úgy rakva egyik lábam a másik után, mintha hatalmas ólomcsizmákat viselnék.
-Ez egy griff tojás, hogy pontosítsak egy füles sas madár tojása. Tudod a griffeknek sok alfaja létezik, ő egy kicsit kevésbé extrém külsejű annál a lénynél ami elsőre eszedbe jut a griff szó hallatán. Ahogy a neve is mutatja, egy hatalmas sasról van szó, aranyos macska fülekkel.
-Ez…fantasztikus. Annyi kérdésem lenne, de nem tudom hol kezdjem így inkább megpróbálok megnyugodni, adj nekem egy percet.
Kuncogva nyugtázta, hogy erre én sem voltam felkészülve.
-Az anyamadár 6 hónappal ez előtt tűnt el, a nagymamámmal együtt. Minden előjel és szó nélkül, semmi nyom. Én pedig itt maradtam egyedül és nem tudom mit tegyek. Bár varázslatra és harcra neveltek, de én nem ilyen életre vágyom. Nincs bennem harci szellem és nem tudom meddig leszek még képes bújtatni vagy megvédeni ezt a kis árvát. Ezen kívül szeretném látni azt a világot amiről eddig csak könyvekben olvastam, ami az erdőn túl van. Szeretnék másokkal megismerkedni és valami egyszerű, boldog dologgal tölteni az életem.
-Tudod mit gondolok? Talán velem kellene jönnöd. Segítenék megtenni az első lépéseket és beilleszkedni a társadalomba. Cserébe megtaníthatnál nekem mindent ezekről a pompás állatokról, a tojást és a kiscsibét pedig ott is fel lehet nevelni. Ha óvatos az ember, olyan nagy feltűnést sem kelt, hisz ahogy mondtad, egy két dolgot leszámítva olyan mint egy sima sas.
-Ezt komolyan mondod? Várj, ennyire talán nem kellene megbíznom benned. Remélem nem követtem el hatalmas hibát már az eddigiekkel is.
-Hát először is ha rossz ember lennék, a gyanakvásod már hiábavaló lenne, másodszor pedig látszólag felismerted a céhem tetoválását. Akkor azt is tudnod kell, hogy csak tisztességes emberek alkotják a céhet. A mesterem a legbecsületesebb, bölcsebb és megbízhatóbb ember akit csak ismerek. Szeretném ezzel kapcsolatban kikérni az ő véleményét is, de erre most nincs időnk. Azonnal cselekednünk kell, én úgy látom most a gyors döntés szolgálja a legjobban mindenki érdekeit.
-Ha rád nézek valamiért úgy érzem megbízhatok benned és egyébként is igazad lehet- Gondolkozott hangosan Lumina.
-Elmondom a feltételeim, de előre is kérlek, ne gondold hogy egy szívtelen szörnyeteg vagyok.
-Hallgatlak.
-Elfogadom az ajánlatod és veled tartok. Te segítesz nekem új életet kezdeni, én pedig cserébe elmondok mindent a griffekről. Azonban lenne itt még valami, amit kicsit szégyellek, de remélem meg fogsz engem érteni.- Nem szólt többet, hanem várta mit reagálok. Pár másodperc után felismerve a helyzetet megnyugtattam és arra kértem folytassa.
-Ha már megtanítottalak arra, hogyan gondozd a tojást és később majd a fiókát, azt szeretném hogy te neveld fel. Én…én nem érzek iránta semmit és szeretném ha a családom ezen a ponton felbontaná az egyezséget, mégis valamilyen szinten intézkednék arról hogy jó kezekbe kerüljön a faj jövője. Most a tied a döntés. Ha szeretnéd adok egy kis időt, hogy átgondolhasd.
-Nincsen rá semmi szükség, nekem így is megfelel, pont mostanában gondolkoztam azon, hogy befogadok egy kiskutyát.
-Hát ő azért nem egészen olyan mint egy kis eb.
-Nem ezen van a hangsúly, csak arra céloztam, hogy készen állok egy ilyen feladatra és szeretném a gondját viselni.
-Akkor akár indulhatunk is.- Kiáltott fel kicsattanó boldogsággal az arcán.
-A tojáson kívül nincs semmi amit magammal szeretnék vinni, nincs semmim.- Azzal a takarójába bugyolálta a tojást és a batyujába rakta egy kulaccsal együtt. 3napnyi séta után fennakadás nélkül érkeztünk vissza a városba ahol Goldmine mester is támogatásáról biztosított minket. Sőt mi több, felajánlott Luminanak egy, nem mágikus jellegű- állást is.