Lilli Frewen

Név: Lilli Frewen
Nem: Nő
Életkor: 22

Kinézet:

• Magasság= 174 cm
  
• Súly= 53 kg
  
• Szemszín= Barna
  
• Hajszín= Középhosszú, hátúl egy copfba kötött
  
• Bőrszín= kissé napbarnított

Kinézet:

Jellem:
Kifejezetten élénk személyiség, nem az a megszokott komoly és megfontolt mágus. Kora és a képességei árnyékában pedig elég gyerekes, szeleburdi és igencsak hamar dühbeguruló nő. Utálja valaki totojázik mellette, ha valaki nem elégé magabiztos vagy éppen olyant tesz ami az ő szemszögéből egyáltalán nem odaillő vagy számára zavaró. És mindezek ellenére ő a tettek embere. Akárkivel is hozza össze a sors, ismerje évek óta, vagy öt perce, szinte kivétel nélkül mindenkivel nagyon közvetlen mind szóban, mind tettekben. És a közvetlenség érthető mind negatív mind pozitív fizikai kontaktusra. Emellett még felhozható neki, hogy egy kicsit mazochista, imádja másokra a frászt hozni és élvezi ha valakit piszkálhat a maga módján, bár arra azért figyel, nehogy megbántsa őt. Mégis, ezen viselkedése ellenére, pontosan tudja, hogy hol is van. Mit ért el eddig, mire képes és sohasem vállal el olyant, ami meghaladhatja az ő képességeit vagy ezáltal veszélybe sodorjon másokat.
Emelet azonban ő is csak egy nő. Aki képes elnéző lenni azokkal akiket kedvel, bár velük többnyire inkább mindig a negatív és zavaró oldalát mutatja ki, de csak azért, hogy leplezze az érzelmeit.

Céh: Quatro Cerberus

Jellem: Nem sok mindent hord magánál. Általában csak egy tornazsák van a hátán, amelyben némi élelmet szállít, de ezenkívül eddig nem sok mindent varázsolt elő belőle. A legtöbb tárgyát a dimenziók közé zárva őrzi, mind a hálózsák, a tisztálkodási eszközei és egyéb mindennapos tárgyai.

Színt: A rang --11.szint – 27680 VE
Mágia:

Fegyver mágus – Lőfegyver mágia

• Dimension Warp / Dimenzió Hasadék/
  
  
• Ex-Quip: Magic Gun/Ölt-vált: Mágikus Pisztoly / 2 db
  
• Guns Magic: Mad Shot /Lőfegyver Mágia: Őrült Lövés/
  
• Guns Magic: Sunlight Shot /Lőfegyver Mágia: Napfény Lövés/
  
  
• Ex-Quip: Magic Revolver /Ölt-vált: Mágikus Revolver/
  
  
• Ex-Quip: Dual Magic Revolver /Ölt-vált: Iker Mágikus Revolver/
  
  
• Ex-Quip: Magic Shotgun /Ölt-vált: Mágikus Sörétes Puska/
  
• Wide Shot /Széles Lövés[/b] /
  
  
• Ex-Quip Magic Grenade Launcher / Ölt-Vált mágikus Gránátvető /
  
• Freeze Lacrima Charge / Fagyasztó Lakrima Töltet /
  
• Acid Lacrima Charge / Sav Lakrima Töltet /
  
• Electric Lacrima Charge / Elektromos Lakrima Töltet /

Sebesség mágia

• Speed Magic /Gyorsító Mágia/
  
• Hayabuki Tenshou /A Sólyom Felszáll/

Előtörténet:
Lilli születése, mind lenni szokott egy jó történet kezdetekor, nem szűkölködött tragédiával és szenvedéssel. Mért is történt volna másként? Miért ne lehetne boldog kezdés? Azért mert akkor talán minden máshogy alakul a későbbiekben és abban az esetben a történet teljesen más szálat venne. De nem történt! Azon a bizonyos áprilisi nap késő délutánján, Lilli megszületett és Elsie, egy fiatal édesanya meghalt. Egy boldogság és egy szomorú kezdett, egy remény és egy tragédia! Azt hiszen ilyenkor szokták mondani, hogy az életben minden egyes dolognak megvan a másik fele. Nem lehet mindig egy halandó csupán az egyik oldalon. Ha jó történik valakivel, abban biztos bent van a rossz is, valamilyen megmagyarázhatatlan módon, de bent van. Ez a Ying és a Yang! A jó és a rossz örök korforgása.

Elsie tehetségtelen mágus volt már, a Quatro Cerberus mágusa. Aki mégis fiatalon, szinte gyerekfejjel ment hozzá a semmiből feltűnő Talbot-hoz, egy nagyszerű fegyvermágushoz, akit „Örült Shith & Wesson” (utalás, hogy milyen fegyvert használt) neveztek és messze földön híres volt. De nem volt semmi meglepő ebben, mert amit az élet nem add meg az egyiknek azt megadja a másiknak. Elsie tehetségtelen volt a mágus léthez, de az élet... nos olyan adottságokkal áldotta meg, mely után minden férfiú megfordult. Talán ezzel bűvölte el a renegát hőst is? Ki tudja, de a házasságuk után tizenegy hónappal életet is adott egy gyönyörű kisbabának. Igen ez volt Lilli, és az élet igazsága ekkor kezdődött csak el.

Lilli és Talbot között sohasem volt örömteli apa-lánya kapcsolat. Az öreg mágus nem haragudott a lányára, hogy születésekor elvette az felesége életét. Aalán beletörődöttebbe , vagy éppen sohasem szerette igazán elhunyt feleségét. Ki tudja, ezt sohasem tudjuk már meg, de nem is ez az érdekes. Elsie már akkor szerette, szinte odavolt kislányáért, mikor az még a méhében volt. Az akkor kapott szeretetnek hála jöhetett egészségesen és boldogan világra. De abban a pillanatban, hogy kilehelte a lelkét, Lilli számára megszűnt a szeretett. Telbot bár törődött a lányával, etette, gyerekkorában pelenkázta, büfiztette és mi mindent mást is csinált, melyre bizony szüksége van egy kisbabának. Csak éppen egyvalamit nem adott meg neki. A szeretetett. Sohasem volt hozzá egy kedves szava, sohasem volt számára egy mosolya. De Lilli hozzászokott ehhez, megtanult ezzel együtt élni. É amikor már volt valamennyi fogalma a körülötte lévő világról, és rájött, hogy apja kedvében nem úgy járni, ahogyan azt a többi gyerektől látta, szinte mindenben elkezdte utánozni az apját. Olyan akart lenni mind ő, hogy ezzel vívja ki a férfi elismerését és szeretetét. De Talbot sohasem mutatta, még jelét sem annak, hogy büszke lenne rá. Lassan teltek az évek, és az akkor hét éves Lilli addigi utánzós élete egyszer csak abbamaradt. Megtanulta, hogy az apja miért olyan, amilyen, méghozzá a saját testén. Elkezdődött a kislány mágussá válása.

Talbot bár testben ezen a világon élt, valójában sokkalta messzebbről tekintett erre a világra. Ő már felhagyott minden reménnyel erről a világról. Belefáradt, mert látta ennek a világ sötét oldalát is. Bár nem látszott rajta, gyerekkorában és a felnőtté válás idején, mikor az ember csupán egy fehér festmény még, melyet könnyedén képesek feketére festeni az értő kezek, hogy azon a mai ember csak meglepődne. A brutalitás, az egymás elleni harcok, míg végül a legjobb barátok saját kezűleg való megölésében teljesedett ki, a szófogadó és brutális életre való felkészítés egy gyerek elméjében olyan űrt hagy, mely teljesen megváltoztatja őt. És ez történt Telbot-al is. Valójában még mindig azt a belevésett hittet és tanítást vallótta, melyre megtanították akkor és ezt a világhoz való viszonyulást akarta átadni át lányának is. Hosszú hónapok és évek alatt teljesen megakarta neki tanítani azt, amit ő is tanult, de... talán szerencsére, sikertelenül. Lilli ugyanis képtelen volt megtanulni, nem, inkább elfogadni azt amit az apja mondott. Ő látta azt a világban, amit ő nem. A világ apró kis csodáit, az élet örömét, az emberek egymásba vetett apró kis bizalmát, mely annyira nem volt jellemző az apjára. De az idők folyamán a világ változásával ez is változásnak állt. De minden egyes ellent mondás, vagy engedetlenség abban csúcsosodott ki, hogy a Telbot megverte lányát, néha annyira, hogy kórházba került. Akaratlanul okozva űrt lányában is, aki szeretet nélkül nőt fel és talán a legnagyobb szerencséjére egy nap elszakadt apjától.

Goldmine vette magához az akkor csupán tizenhárom éves kislányt. Megszabadítva egykori tanítványa gyermekét a sötétségtől. Telbot nem ellenkezett, számára mindegy volt hogy mi történik Lillivel. A Quatro Cerberus világába, azonban csak nehezen tudott beilleszkedni. Olyan volt mind az apja, mert nem tudta, hogyan is kell máshogy viselkedni. Lassan kezdte csak elfelejtetni a múltját és lassan a céh tagjává válni. Mert lassan a a társai kezdték elérni azt nála, hogy végre nyitottabb legyen velük szemben. És Lassan megbékélt és kezdte elfogadni az új életét, de igencsak rossz társaságba keveredett. Kereste a bajt, próbálta feszegetni a képességei határát, de a szavai és a tettei mögött igazi tehetség is lapult. Lilli örökölte anyja szépségét és apja erejét. De éppen ezért sohasem voltak barátjai. Kerülték, mert flepnisnek találták, túlságosan úgy tekintettek rá a társai, mind egy kívülállóra. Más gondolkozású volt, mások érdekelték őt mint a társait. Nem szeretett játszani, helyette az eget kémlelte. Jobban szerette a virágokat a mágiánál, kereste az összetűzéseket mindenkivel, bár ugyan engedte, hogy csúfolják, hogy kinevessék, de egyvalamit sohasem hagyott. Egyszer sem engedte, hogy megalázzák. Amikor mégis megpróbálták, hogyan is mondják? Megtörni, igen ez az, megtörni, nagyon rossz vége lett. Eszméletlenre verte a fiúkat, ahogyan utána olyan semmitmondóan jelezte a mindenkinek az esetet, hogy az meglepő volt. Vállalta a tette miatta felelősséget. De minden akkor változott meg újra, amikor a sors kereke közbe szólt és sok rossz után végre valahára valami jó is történt. Elvesztette az apját és ennek ő nagyon is örült.

„Sajnálattal közöljük, hogy édesapja tragikus körülmények között elhalálozott....” csak ennyi állt abban a levélben, melyet kapott az apja után. Bár nem részletezték a halál eseményeit, annyit elárultak neki, hogy Telbot-ot valaki az éj leple alatt gyilkolta meg. És ez bizony azt jelentette, hogy immáron egyedül maradt. Szülök, nagyszülők és minden rokonai szál nélkül.
Telbot -nak nem voltak testvérei, ahogyan a szülei már korán meghaltak és ez elmondható volt az anyai ágon is, bár ott állítólag volt még egy rokon, de ő már régóta nem tudni hova is lett ezen a nagy világon. De Lilli nem is foglalkozott ezzel, úgy érezte, hogy az élet igazságot szolgáltatott neki, ugyanakkor bűntudata is volt, hiszen nem érzett szomorúságot saját apja halála miatt. De csakhamar túlesett rajta, ahogyan az évek úgy peregtek a szeme ellőt, mind másnap a lehulló levelek ősz idején és csakhamar a céh megbecsült és tisztelt és néhány tekintettben zavaró teljes körű tagjává vált.

Tizenhét évesen azonban újabb tragédia érte! A sors kereke újra fordult és az apja halála óta kialakult öröm és boldogság egy szempillantás alatt ért véget és csapott át szenvedésbe. Minden egy egyszerű küldetéssel kezdődött.
Oak Town-ban rejtélyes halálesetek ütötték fel a fejüket. Az éjszaka leple alatt gyilkoltak meg több embert is. Nagyon magas fizetséget kínáltak azoknak a mágusoknak, akiknek sikerült megtalálniuk az elkövetőt. Lilli pedig szinte azonnal vállalta. De nem sok jó várta ott. A helyiek, a történtek miatt nagyon elutasítóak voltak minden idegennel, ami megnehezítette Lilli dolgát. Egy hétig nyomtalanul bolyongott csak a sötétben, ahogyan lassan rálelt a már félig kihűlt nyomokra. Kezdett összeállni neki az, amit addig megtudott.

„A hallottak teste furcsa volt, olyan mintha széttépte volna valami őket!” ~ „Igen, minden holtestnél hiányzott valami, belső szervek végtagok. Olyan mintha valaki vagy valami gyűjtené őket...” ~ „Mi? Te Telbo lánya vagy? Ismertem apádat egy rövid ideig. Néhány éve járt itt, a hegyekbe ment, valakit keresett. Úgy fél évig itt is élt, aztán eltűnt. Sajnálattal hallom, mi történt vele!~

És Lilli a hegyekben megtalálta a választ. Mit keresett itt az apja évekkel ezelőtt! Miért történnek a gyilkosságok és miért olyan különlegesek. De sohasem hitte volna, hogy az, amit talál, nem egy szörny lesz, hanem a saját anyja.
- Anya? -dadogta, ahogyan rálelt a barlang mélyén. Kicsit furcsa volt, de pont olyan, mind ahogyan a képeken látta annak idején. - Ez hogy lehet? -kérdezte tőle dadogva- Te meghaltál...
- Ez igaz! De örülők hogy itt vagy! Most végre újra egy család lehetünk, olyan, mind amilyenek kellet volna lenünk! -hangja furcsa volt, ahogyan rájött, hogy miért tűntek el a testrésze és összeállt a kép.
- Ez nem lehet! Szóval apa... apa ezért volt annak idején itt. -a könnyei eleredtek- … megpróbált feltámasztani, visszahozni, de az a nő akit visszahozott nem az a személy volt akibe beleszeretett. Elveszített téged, majd engem, nem volt számára senki ezen a világon, ezért hozott téged vissza. Egy új testbe az igazi lelket.- hangja mérges volt- De te nem lehetsz az a nő, akiről annyit hallottam.
- Igen! - mozgása kissé gépies volt, ahogyan a mögötte lévő asztalhoz sétált- Telbot nem volt elég jó ahhoz, hogy tökéletes munkát vigyen véghez. Megalkotott, felnevelt, majd elakart hagyni. Ezt nem hagyhattam, ezért megöltem ...- emelte a kezét a magasba-... de most végre újra ezen a világon lesz! Újra együtt lehetek vele, olyan lesz, amilyennek én akarom. És utána te következel...-nézett hátra mosolyogva, ahogyan a homlokán abban a pillanatban érezte a fegyver hideg érzését.
- Nem lesz! Mert megállítalak!- húzta meg a ravaszt, ahogyan Elsie feje ketté nyílt, megtántorgott és a földre zuhant. - Nem hozod vissza őt. Nem engedem, hogy bemocskold a nevét. -nézett hidegen a földön fekvő anyjára, ahogyan az megmozdult. A fején tátogó nyílás váratlanul megmoccant és újra összenőtt. - Ez...- ugrott hátra, ahogyan Elsie lassan felállt a földről.
- Én nem vagyok többé ember kislányom. - mosolyra húzódott a szája – Én már egy Homonculus vagyok! Egy mesterséges test. Már nem tudsz megölni!- kiáltotta, ahogyan villámgyorsan termet Lilli ellőt. - Még egyszer nem! -A keze meglendült, de elvétette a célt. A lánya feje felet zúgott el az ütése, de Lilli lehúzta a fejét és a kezében szorongatót pisztoly már nem volt ott. Két másodperc volt csúpán, ahogyan a shotgun megjelent a kezében a nyitott hasi felület előtt, - Gyors vagy lányom!- hallotta az anyja hangját, ahogyan a teste kettévált.
- Még szép! Apám tanított, de ugyanakkor rólad is elmondott mindent. Keményítő mágiát használt. Ez egy közelharci mágia, mely támadásra és védekezésre is egyszerre használható! Kitűnő stílus, de mivel nem az eredeti vagy, de csak a támadásra hagyatkozol, mert a tested halhatatlan is! -állt össze újra Elsie, ahogyan felült.
- Okos kislány. - mosolygott, ahogyan a shothun a fejéhez ért egy pillanat alatt. - Megakarsz ölni harmadszor is? -kérdezte, ahogyan Lilli meghúzta a ravaszt.


Véres könnyeket hullajtott Lilli, ahogyan a földre zuhant. Elsie jobb válla mely leszakadt abban a pillanatban kezdett el visszanőni, ahogyan a hevesen lihegő lánya fölé magasodott. Lilli jobb keze, a feje és a lábba is véres volt, homályos látott, túl sok varázserőt használt el, míg az anyja még mindig olyan volt, mind amilyennek akkor látta, mikor belépett a barlangba. Harminckétszer ölte már meg, de még mindig ott állt előtte.
- [color=red]Ennyi volt? -kérdezte tőle- [color=red]Telbot jól kitanított de mégis... ellenem nem vagy képes úgy harcolni mind egy másik mágus ellen az anyádat nem vagy képes ténylegesen bántani igaz? - kiáltott el magát, ahogyan lecsapott.
Lilli újra villámgyorsan bújt be a két lesújtó két közé, ahogyan szó szerint egyszerűen csak lefejelte az anyját, aki megtántorgott. Mindkét kezével ragadta meg a Elsie ruháját, ahogyan újra fejelt. Lilli orra hatalmasat reccsentezúttal, ahogyan az óra eltörött, de nem érdekelte. Az anyja megtántorgott, de újra felépült, de lassabban mind eddig és Lilli ezt akarta.
- [color=cyan]Nem igaz! Te nem vagy anyám. Attól a nőtől már a születésem ellőt szeretettet kaptam, éppen ezért, ha te lennél az igazi Elsie, sohasem lennél képes bántani engem!- jelent meg a kezében a hatalmas fegyver. - [color=cyan]Ex-Quip Magic Grenade Launcher / Ölt-Vált mágikus Gránátvető! – mondta Lilli- [color=cyan]Ilyen közelről darabjaira robbantalak!- kiáltotta, ahogyan a robbanás őt is elérte és a közeli falnak repítette.
Szerencséjére azonban csak a robbanás hulláma érte csak el, éppen ezért jó néhány bordája bánta csak, nem több. A fájdalom bár elképzelhetetlen volt és alig tudott mozogni, de mégis, a tekintette a füstre szegeződött, mely lassan tűnt csak el. Elsie fél teste hiányzott, de ezúttal már nem gyógyult. Az arca megváltozott, furcsa és élettelenebb volt, ahogyan a lányára nézett.
- Hogyan lehet ez? - kérdezte értetlenül. - Én most meghalok?
- Igen. Nem tudtad? -próbált nevetni, de vért köhögött csak fel- Azt hittem mert ugyanaz volt a mesterünk, te is tudod! -nézett rá mosolyogva- Te nem az anyám vagy így pedig nyúgodt szívvel öllek meg!- mosolygótközben – Telbot megtanított neked mindent amit tudott, de valamit nem! Nem volt képes szeretni téged, ahogyan te sem tudtál engem szeretni, mert nem az a nő vagy, akinek hiszed magad!- tudott most már végre nevetni egy pillanat erejéig, ahogyan Elsie porrá omlott és Lilli elvesztette az eszméletét.

Azóta sem tudta ki mentette meg az életét. Csak arra emlékezett, hogy valaki cipeli a hátán, egy személy aki kisebb nála, talán egy tizennégy éves kölyök, vagy egy kisebb növésű férfi? Nem tudta, de ahogyan erőlenül próbált felnézni rá, csak az ezüstös haját látta a napfényben és egy pillanatra a tekintetét, mellyel rá néz. Egy komor és szomorú arcot, ugyanazt az arcot, mellyel négy évvel később találkozott csak újra. A céhkapu ellőt, amikor visszatért a küldetéséről. Ugyanaz a haj, az ezüstös árnyalat, de magasabb és felnőttesebb kivitelben és boldogabb arccal. Sohasem felejtette el, akinek akkor megtudta a nevét is végre.
- Glen Ordway! Örvendek a találkozásnak.