Alice

Tárgy: Alice Hétf. Jún. 14, 2010 4:04 pm

...... Legalul látható az új változat. Alice Icon_smile

Tárgy: Re: Alice Hétf. Jún. 14, 2010 6:31 pm

Üdvözlet Alice kisasszony! a történettel ÖSSZESSÉGÉBEN semmi baj nincs, kerek, érdekes jól megfogalmazott. Azonban van pár részletinformáció ami nekem kicsit hiányzik/hibádzik. Először is, ha nincs valami különös extra oka, (ami engedélyezett csak ki kell találni és leírni) akkor nincs az a zseniális embergyerek, aki minden előzetes oktatás vagy könyvolvasás nélkül akár szikrát tud pattintani. Így a hét éves gyerek aki már öngyújtónyi lángot teremt a kovács apjának nekem szórja a szemem. Ehhez tartozik hozzá, hogy kezdéskor a karakter egy d szintű mágus, azaz már legalább 1 év aktív mágiatanulmányokat folytatott. Történetileg jól kitaláltad Kurk szálát (bevallom nekem tetszik a tag Very Happy

) de esetleg máshol, mástól (elég akár egy nagy könyvből amiből rengeteget tanulsz) kell leírnod, hogyan tanulsz varázsolni. végezetül, ha akarsz egy klánhoz csatlakozni kezdésképpen is, akkor írd bele a történetedbe azt a jelenetet, ahogyan megtalálod a klánt és ahogyan felvesznek. Ha ezt már egy játék keretében akarod lejátszani, akkor szólj az egyik mesélőnek és beszéljétek meg. Arról, hogy melyik klánba csatlakozol, te döntesz, ha te is ott akarsz tobzódni a többivel a Fairy Tailben akkor egészségedre, nem tartalak vissza -.-
Remélem a szavaimból lejött, hogy a történetet egyenlőre elutasítom. Azonban ne csüggedj, öszsességében jó munka amit írtál, a részletek kicsi átalakításával és bővítéssel tökéletes lesz a töri. Amint kész vagy ezekkel a változtatásokkal szólj és megnézem ismét!

Tárgy: Re: Alice Hétf. Jún. 14, 2010 7:22 pm

Alice

Név: Alice
Neme: Nő
Életkor: 17
Mágia: Elemi mágia, tűz
Klán: Eleinte a Fairy Tail tagja akart lenni, de végül
a Quatro Cerberus-hoz csatlakozott.

Külső

166 cm magas. Hosszú fekete haja van, jobban szereti kiengedve, de azért, hogy ne legyen unalmas, van benne néhány fonat is. A szeme kékes lilás színű. Általában egy hosszú piros, fehér kabátot visel, amit egy nagy, fehér masnival köt meg. Alatta egy fehér inget, kesztyűt és egy fekete miniszoknyát hord egy fehér hosszú szárú, fűzős, csizmával.

Személyisége

Ne tévesszen meg senkit sem az aranyos kislányos pofija. Elég hirtelen haragú. Ha valaki feldühíti, készüljön fel rá,
hogy valamilye, (ha nagy szerencséje van) el lesz törve. Elég akaratos. Ha rosszkedvű, akkor lusta és önző magaviseletű.
Ezeket, az apró szépséghibákat leszámítva elég kedves. Segítőkész (amikor jó kedvű), és imád tanulni, minden vágya a fejlődés. Adakozó lelkű, szívesen siet bajbajutott emberek segítségére, bár sokszor inkább csak beleszól a dolgokba, amitől az illető csak még nagyobb bajba keveredik. Kimondottan szeret enni, főleg húsféléket, és ez meg sem látszik rajta, pedig sütött, főzött baromfifélékre reggel, délben este kapható. Utál unatkozni, akkor inkább keres néhány helyi bajkeverőt és szétrúgja a hátsó felüket˙ (ide eredetileg nem ezt a kifejezést használtam volna, de a gépem rám szólt, hogy nem illik azt a kifejezést leírni. Ilyenekbe még az anyám se köt belém, na mindegy). Nem épp az a csöndes típus, sőt rendkívül harsány.

Felszerelés

Csak pénzt tart magánál. Vagyis volt neki több holmia is, csak ellopták

Előtörténet

Gyerekkor: Hargeon kikötőváros.
6 évesen, egy esős napon arra keltem fel, hogy a jéghideg utca kövén fekszem, testemet rengeteg helyen kötések borították. Nem emlékeztem semmire sem a múltamból, csak a nevemre: Alice.
Botladozva mezítláb jártam az utcákat segítségért, kimerült voltam és éhes, megint elveszítettem az eszméletemet. Szerencsére egy arra járó házaspár észre vette, ahogy ott fekszem a földön és elvittek a házukba.
Befogadtak. A férfit Duke Roods-nak hívták, és varázs fegyvereket, készítettet.
Amolyan kovácsféleség, mert csak fém fegyvereket volt hajlandó készíteni. 9 éves koromban be fogott dolgozni engem is a műhelybe, így amíg a többi gyerek együtt játszott én tartottam életben a lángot, ami fölött Duke megmunkálja a vasa. Nem szerettem a műhelyben lenni, egyrészt azért, mert folyton szállt a hamu és a por, ami nagyon zavart és folyton meleg volt nyáron kész kínzás. A másik problémám meg az volt, hogy nem szeretek az öngyújtó szerepében tetszelegni. Ki élvez azt, hogy egész nap ül egy kis sámlin feltartott, égő hüvelyk újjal és tartja a lángot? Hát én nem. Ezzel egyáltalán nem fejlődtem sehova sem. Az öngyújtósdit nem tudom hogy hol tanultam, talán az elfeledett időkben tanulhattam, és egy afféle reflexként előjött. Egyszerre volt ijesztő és izgalmas olyat tudni amit nem tudok.
Bár ez nem valami sok. De legalább ezzel a kevéssel valakinek a hasznára voltam.
Duke feleségének a neve Louis Roods volt. Tanárnőként dolgozott az egyik helyi iskolában. Matematikát tanított. Ő volt az én tanárom is. Szerencsém volt, a matekot egész jól megértettem, mert ha valamivel gondom volt korrepetált.

Amikor 15 éves lettem elegem lett az ’öngyújtós játékból.’Megmondtam Duke-nak, hogy nem szeretnék több délutánt a műhelyben tölteni, inkább fejleszteném a varázserőm. Erre ő:
- Rendben, mutass valamit.
Hiába próbálkoztam, semmit sem tudtam azon kívül mutatni, amit eddig látott.
- Egy 15 éves varázsló- kezdtem-, és tulajdonképpen semmire sem képes. Kész csődtömeg vagyok.
- Emiatt ne aggódj. Ismerek egy tűz mágust. Ő biztosan szívesen segít majd neked a fejlődésben
- Ezt már évekkel ezelőtt is mondhattad volna!!
Elmondta, hogy hol találom. A kikötőben, az egyik raktárban rá is leltem. Hát hogy őszinte legyek, pont nem ilyennek képzeltem el egy tűz varázslót. Úgy 40- 45 éves lehetett. Külsőre egész jóképűnek lehetett volna nevezni. Ha törődött volna egy kicsit jobban magával a nők biztosan a karjaiba dőltek, volna:
Magas volt, egész izmos rövid szőke haja volt. Szemeit nem láttam, mert napszemüveg volt rajta.
Eddig nem tűnik valami rossznak mi? Hogy mi volt vele a probléma?
Úgy öltözködött, int egy csóró hajléktalan paraszt ember, szakadt, foltozott ing volt rajta, a nadrágja pedig alul teljesen szétszakadt, mintha egy veszett kutya tépte volna szét. Mezítláb járt. Az arca borotválatlan volt és dőlt belőle az alkohol és a dohány szaga.
Ettől mégis mi a ló %=! -t fogok én tanulni? Ez tényleg varázsló?
Oda mentem hozzá és rákérdeztem:
- Elnézést, maga Kurk Ford?
- Az attól függ, hogy ki keres. - felelt rá gorombán.
- A nevem Alice Roods. Az apám szerint maga tűz varázsló. Szeretném, ha tanítana.
- Sajnálom kislány, de nem érek rá.
- Mért mi dolga van?
- Söröznék.
Hogy az isten verne meg te lusta semmirekellő ocsmány alak!
- Könyörgöm, tanítson! Látom magán, hogy nagyon erős varázsló, kérem, segítsen!
Hazudtam.
- Kösz de nem. - Felelt, és elindult a város belső része felé.
Nem hagytam annyiban és követtem. Az utcán nagyon sokan voltak, ettől támadt egy jó ötletem.
- Könyörgöm, segítsen!
- Nem.
- Na de igazán!
- Nem.
- Ha kell, letérdelek, és úgy kérem.
- Eszedbe ne jusson! Mindenki minket bámulna.
De már késő volt. Letérdeltem és fennhangon rákezdtem:
- Kérem had legyek a tanítványa, bármit kér, megteszem! Ha kell futárkódom meg minden!
Jól sejtettem, az emberek körülöttünk elkezdtek sugdolózni: Szegény gyerek, miért nem segít neki, Hogy lehet ilyen szívtelen?
- Jól van rendben, lehetsz a tanítványom! – Mondta Kurk kelletlenül, és tovább ment az utcán én követtem.- Holnap délután 1 órákkor várlak a kikötőben.
- Miért nem reggel nyolc környékén? Az edzéseket nem korán szokták kezdeni?
- 11-ig nem kelek fel utána ebédelek és a délutáni szunyámat, sem halasztom el a kedvedért.
Ez tényleg olyan lusta és semmirekellő, mint amilyennek látszik?
Másnap pontban 1 órakor ott voltam a kikötőben, Kurk sehol.
Bementem abba a raktárba, ahol tegnap is volt, és mit ad isten?
Ott húzta a lóbőrt.
- Hé, mester keljen fel! 1 óra! Edzenünk kel.
Nagy nehezen felkelt, és rám mordult: 50 fekvőtámasz, aztán 3x körbefutod a raktárát.
- Értettem! - Mondtam, mint egy katona, és nekiláttam a fekvőtámaszoknak.
Kurk határozottan nem erre számított, látszott az arcán.
Azt nem is említettem, hogy Duke nagy rajongója volt a küzdősportoknak, és engem is nagy erőkkel edzett. Profi sarlórúgásaim volta.
Így 50 fekvőtámasz és 3 kör meg sem kottyant Duke sokkal keményebb edző volt.
- Rendben, - Kurk enyhén ingerültnek tűnt. Biztos azt hitte, hogy megfutamodok az ’ izzasztó’ és’ fárasztó’ edzésterve elől, de nem így lett. – Kezdjük az alapokkal. Emeld fel a karod, szorítsd ökölbe a kezed, emeld fel a hüvelykujjad. Úgy fog kinézni, mint ha a kezed egy öngyújtó lenne.
- Most csak szórakozik velem?
- Eszem ágában sincs, gyerünk, csináld.
Nem mintha nagy kedvem lett volna hozzá, de megtettem.
Erre ő elővett egy cigarettát és meggyújtotta a tüzemmel.
Azt hittem megölöm. Legszívesebben hozzá vágtam volna néhány megjegyzést ( vagy követ), például, hogy a közjó érdekében kösse fel magát vagy valami hasonlót. Az sem érdekelt volna, hogy ha nem reagál rá semmit sem, csak megmondhassam neki a magamét. De mivel csak ő taníthatott, míg ebben a városban vagyok ezért inkább magamba fojtottam.
Az arcomba fújta a füstöt.
Csak próbára akar tenni! Nem verem meg, nem verem meg, nem verem meg. -Már majdnem elbőgtem magam olyan dühös voltam.
Na jó, ha majd mindent megtanultam majd agyon verem, úgy, hogy a fasírtot is szívószálon keresztül fogja felszívni, mert az biztos, hogy a fogainak búcsút mondhat.
Nagyjából így telt el két év. Ez alatt valahogy sikerült tőle, úgy ahogy megtanulnom néhány varázslatot. Senki se kérdezze, hogy hogyan, nem az ő érdeme volt, ebben biztos vagyok.Egy nap azonban történt valami, amire nem számítottam.
Éppen az edzésre siettem, amikor a raktárunk ajtaján egy cetlit találtam. Kurk írta és ez állt benne:

Kedves Alice!
Nem tudlak tovább tanítani, mert a feleségem megtudta, hogy hol
lakom. Az egyik halász barátomtól hallottam, hogy egy nő rólam érdeklődött, és amikor pontos személyleírást adott róla már tudtam, hogy ki az. Magnóliába megyek, ott bújok el előle.
Ha te olvasod el először ezt a levelet, akkor arra kérlek, hogy edd meg a levelet, hogy nehogy a kezébe kerüljön, és falazz nekem, ha keresne.
Viszlát: Kurk

Legszívesebben azonnal megkerestem volna a feleségét, de nem tettem.
De nem voltam szerencsés:
Kurk nem zárta be a raktárát, ezért én nekem kellet. Éppen haza akartam menni, amikor egy bazi nagy emberbe ütköztem. Rettentő kövér volt, és nagyon ronda.
- Segíthetek valamiben uram?- kérdeztem mit sem sejtve.
- Én nő vagyok taknyos. A férjemet Kurk Fordot keresem. Megmondanád, hogy merre találom?
Te jó isten, így már mindent értek.
Mi mást mondhattam volna mint:
- Sajnálom asszonyom, de nem ismerem! A viszont látásra.
Egy edzésen sem futottam olyan gyorsan, mint akkor.
Otthon elmondtam, a szüleimnek, hogy mi történt és, hogy magnoliába megyek, hogy megkeressem a mestert.
Duke és Louis megértették, és adtak pénzt, meg egy kisebb csomagot (amit később, anélkül, hogy észre vettem volna, elloptak tőlem, még mázli, hogy a pénzem nem volt benne).Könnyes búcsút vettünk egymástól, és elindultam a mester után.

Magnoliában egy ember közölte velem, hogy Kurk Ford ott járt,
De már elhagyta a várost.Elegem lett az egészből. Menjen, ahova akar! Szereztem munkát, és egy olcsó panzióban szálltam meg. Ezek után egyedül kezdtem el tanulni, a városi könyvtárban volt egy csomó könyv, amiből jó varázslatokat lehetett tanulni. Minden nap keményen edzettem, ( még a Kurk féle edzést is folytattam, legalábbis, ami a fizikai erőm fejlesztésében segített, a többi nem volt valami hasznos) éjszakákat töltöttem alvás nélkül, néha már kezdtem úgy kinézni mint Kurk.FÚJ!A gyakorlás miatt egy kicsit elhanyagoltam magam. Éppen a Fire Magic varázslatot akartam megtanulni, és egy jó helyet kerestem, ahol egyedül lehettem és gyakorolhattam, amikor az egyik bokorból egy benga nagy állat ugrott elő. Kopasz, sebhelyes, igazi bűnöző pofa. Éppen azon gondolkodtam, hogy talán menekül, meg kéne állítani, amikor Megjelent egy másik, jóval fiatalabb férfi.
Csak úgy sugárzott belőle az energia. Teljesen biztos, hogy varázsló!!!
Jobb karján egy klán jelét láttam, bár fogalmam se volt, hogy melyik kláné.
Most már tuti, hogy varázsló!!
Harcoltak egymással: A kopasz csimpánz valami petárda féleséggel dobálózott, de a varázsló könnyedén kikerülte őket, majd egyetlen hatalmas széllökettel neki küldte az egyik kőfalnak (ami lényegében úgy ahogy volt totálkáros lett) a pasast, majd a ruhájánál fogva elvonszolta. Amikor elment mellettem egy pillanatra a szeme sarkából rám nézet, Meg sem szólított, csak tovább ment. Én meg ámulva bámultam utána.
- De menő!!!
Nemsokkal később megtudtam, hogy a kopasz majom egy rablóbanda feje volt. A búvóhelyüket a Fairy Tail nevű klán varázslói verték szét, már az összes társát elkapták, de ő gyáván elmenekült, és az egyik akit én is láttam elkapta.
- A Fairy Tail lenyűgöző nem? - Kérdeztem egyik este a panzió portásától.
- Ha annyira lenyűgöztek, mért nem próbálsz meg csatlakozni hozzájuk?
- Mert még nem vagyok elég erős, csak ártanék, mint sem, hogy segítenék. Meg nem is akarok erről elhamarkodottan dönteni.De ha majd erősebb leszek, egyszer megpróbálom.

Azóta még keményebben edzek, hogy egyszer, majd megpróbálhassak bekerülni a Fairy Tailbe. De végül mégsem a Fairy Tail klánban találtam meg az otthonom:

Csatlakozás a Quatro Cerberus-hoz

Rettentő unalmasan teltek a mindennapjaim. Reggel kelés, egyik alkalmi munka után a másik, evés, megint munka, edzés,
alvás, és másnap az egész kezdődött előröl. Egész sokat fejlődtem, mióta eljöttem otthonról, kezdtem jobban érezni magam, és ennek örömére kivettem egy szabad napot se, munka se, gyakorlás nem nyomta a vállamat. Éppen a boltból jöttem hazafelé, le akartam rövidíteni az utat, ezért egy sikátoron keresztül mentem. Ahogy így mentem, a sikátorba álló egyik kuka felborult.
- Biztosan egy macska vagy valami.
Mentem tovább, de alig mentem fél métert, megint fel borult egy kuka.
- Na mi folyik itt?
Megint mentem tovább, de a szemem sarkából néztem hátrafelé: Egy vékony vastagkeretes ember bujkált egy kuka mögött, és engem követett. Véletlenül belerúgott egy üvegbe, ami hangos csattanással nekiütközött egy kukának,
amiből egy macska ugrott ki hangos nyávogás kíséretében, erre a fickó megijedt, és nekihátrált egy másik kukának, ami nekidőlt a falnak majd felborult.
- Ez a szerencsétlen! Tényleg követni akar? Esküszöm olyan diszkrét, mint egy zöld szirénázó ló.
Tovább mentem, de olyan hangosan követett, hogy kezdett elszakadt nálam a cérna.
- Aú! - A fazon nekiment egy csőnek.
- Na jól van, elég volt! - Ordítottam, és megfordultam. - Mégis mi a frászt akarsz tőlem? Kell egy verés, vagy mi?
- Jobban tennéd, ha inkább a másik irányba néznél. - Mondta nagy vigyorral a képén.
Megfordultam de már késő volt, minden elsötétült.

Amikor felkeltem egy barlangban találtam magam, megkötözve egy kőasztalon feküdve.
- Hol vagyok?
- Köszöntjük körünkben kisasszony!- mondta egy mély férfi hang.
Egy csomó csuklyás alak állt körülöttem. Olyan volt, mint egy szekta.
- Mit akarnak tőlem?
- Semmi különöset, de érezze megtisztelve magát, hetek óta keressük a megfelelő áldozatot.
Na ja, semmi különös. De tényleg. Normálisak ezek?
Most, hogy így bele gondoltam, mostanában valóban sok ember eltűnt a városból, és néhány nap múlva a város szélén bukkantak rájuk eszméletlenül, azt nem tudták megmondani, hogy mi történt velük.
- Áh, értem! Szóval maguk azok, akik mostanában embereket rabolnak igaz?
- Nahát, ilyen híresek lennénk?
Az előbbi csuklyás alak hangjából kihallatszott a boldogság.
- Kinek áldoznak? És miért én vagyok a megfelelő áldozat?
- Nos azt még nem döntöttük el, hogy kinek áldozzunk, ahogy azt sem, hogy miért kegyed a legjobb választás.
Hogy mi van? Ezek nem normálisak!
- És hogyan döntik el, hogy kinek áldoznak fel?
- Sorsot húzunk.
Na, igen, így már minden világos. Megvagyok áldva hülyékkel.
Valahol hátul ordítás hallatszott. Egy Vulcan tűnt fel a tömeg mögül, és sorra verte le az útjába akadó embereket.
- A fene vinné el! Egyáltalán nem hiányzott, egyáltalán mit keres itt?
Semmi perc alatt elégettem a köteleket, és beszálltam én is a harcba. A hozzám legközelebb levő emberhez odaszaladtam, és meggyújtottam a ruháját. Erre elkezdett ordítani (nagyon ismerős volt a hangja, valószínűleg a pápaszemes fazon volt az) és rohangálni, és neki ment egy másiknak. Annak a ruhája is meggyulladt.
- Ezekkel komoly probléma van.
Nem telt el tíz perc se, de már mind ki volt ütve. Már csak a Vulcan volt és szabadon, épségben távozhattam. Ekkor azonban a Vulcan átváltozott egy férfivá, bal karján egy klán jele volt. Magas, izmos kopasz férfi volt, arcán jó pár heg látszott.
- Minden rendben? - Kérdezte
- Persze! Te hogy kerülsz ide?
- A Quatro Cerberus klánhoz tartozom. Az volt a feladatom, hogy elkapjam őket. És te mit keresel itt? Melyik klán tagja vagy?
- Elraboltak, és még egy klán tagja sem vagyok. Téged hogy hívnak?
-Azt senkinek sem mondom meg.
- Aha.
- Mond csak, nem lenne kedved csatlakozni a klánunkhoz? Egész szépen elbántál ezekkel.– Itt fejével egy kisebb halom megpörkölt csuklyás alakok felé fordult.
- Hát ha már meghívtak nem utasíthatom vissza! - nevettem.
Megkötöztük, a szektás marhákat, és kimentünk a barlangból.
Eltartott egy darabig, amíg hozzászokott a szemünk a fényhez, de utána tovább
mentünk. Útközben beugrottunk a helyi hatósághoz, és elmondtunk mindent a történtekről. Azonnal kiküldtek néhány embert. Az idegen pedig átvette a jutalmát.
Ezek után meg sem álltunk a Quatro Cerberus klánházáig.

Életcél:
Megtalálni a szüleimet, és visszanyerni az emlékeimet.
Meg behúzni néhányat Kurk-nak. Alice Icon_twisted

Azért, mert a felesége, olyan mint egy férfi, még nem bocsájtom meg neki, hogy lelépett. Így jár az aki sokat iszik.
Lefogadom, hogy be volt rúgva amikor találkozott azzal a nővel, és annyira részeg volt, hogy fel sem fogta mit csinál, elvette. Biztos jó poénnak gondolta, és amikor kijózanodott, úgy megijedt, hogy világgá szaladt.

Tárgy: Re: Alice Hétf. Jún. 14, 2010 9:28 pm

Na, ez így már sokkal jobb! Smile

Sőt nem csak sokkal, hanem annyival jobb, hogy nyugodt szívvel elfogadom! Készítsd el az adatlapodat:
Kezdésképp megkapod a Fire magic és a Fire ball varázslatokat!
Szinted: 1
Varázserőd: 250
Kezdőtőkéd: 100.000 Gyémánt

» Alice
» Alice
» Alice
» Alice
» Alice