Név: Josh Sharpblade
Nem: Fiú
Kor: 17
Mágia: Fegyver mágus: alapok: Dimension Warp, Ex-Quip: pistols, Magic Pistol, továbbá a kezdőtőkémből szeretném megvenni: Ex-quip: One-handed Swords, valamint hozzá a következő fegyvereket: 1 db Steel Shortsword, 2 db Steel Sword, 1 db Steel Long Sword és végül 2 db Steel Saber. Így, ha jól számolom, máris elköltöttem 56.000 gyémántot.
Céh: Fairy Tail
Kinézet: link
Jellem: Vidám, viccelődő, ám ha ritkán rossz hangulatba kerül, akkor eléggé mogorva tud lenni. Alapvetően eléggé barátkozó típus, de jó emberismeret birtokában van, így megválogatja a barátait. Beszédstílusa alkalmazkodik az adott helyzethez, és mindig a megfelelő hangnemben beszél. Segítőkész, ugyanakkor nem hagyja, hogy mások ugráltassák, ez ki tudja hozni a sodrából. Nem sűrűn gurul dühbe, de ha mégis, akkor ott kő kövön nem marad. Talán ez a legnagyobb jellemhibája.
Felszerelés: Egy nyaklánc, melyet a mesterétől kapott.
Josh szerető családban nőtt fel. Szülei ugyan nem voltak gazdagok, de a család tisztességes körülmények között tudott élni Fiore keleti részén, közel Magnolia városához. Apja egy földműves és állattenyésztő volt, anyja pedig, mint háziasszony tevékenykedett. A fiú már kis korától, 6-7 évesen besegített apjának a földeken való munkában, és az állatok gondozásában. Mivel sokat dolgozott kétkezi munkát, így erős fizikumúvá vált, ami ugyan kívülről nem látszott rajta különösebben, de a nagy súlyokat is könnyedén cipelte. Két fivére és egy öccse is volt. Mikor tíz éves volt, a legnagyobb bátyja elment, hogy mágiát tanuljon, és ezáltal anyagilag segítse majd a családot, miután mágussá válik. Ebből azonban nem lett semmi. Néhány hónapig, heti rendszerességgel kaptak leveleket a bátyótól, de egy idő után nem jött több levél. Josh szülei próbáltak fiúk nyomára bukkanni, még a máguscéhet, a Fairy Tailt is felkeresték, ahol a fiú tanult, de nem tudtak semmit. Azt mondták, hogy igazi mágussá lépett elő a tanonckodásból, majd elment az első munkájára, aminek már vagy egy éve. Senki sem tudja, hogy hol lehet. Josh ekkor határozta el, hogy ő is mágus akar lenni. Szabadidejében sokat tanult, mégpedig kardforgatást. És hogy kitől? Hát mondjuk úgy, hogy a természettől, vagy még inkább magától. Szalma- és fa bábúkon gyakorolt, és már egészen ügyes kardforgató volt, pedig még alig lépte túl a tizenharmadik évét.
Mire betöltötte a tizennégyet, közölte szüleivel az elhatározását:
- Elmegyek, és én is mágussá válok! - mondta.
- Hogy micsoda? Ne tréfálj! – mondta neki az anyja.
- Márpedig én is mágus leszek, és megtalálom a bátyám! – jelentette ki határozottan.
Anyja teljesen kétségbe volt esve, de apja nem volt meglepve. Ismerte a fiát, és tudta, hogy komolyan gondolja.
- Tényleg ez akarod fiam? – kérdezte tőle szelíden.
- Igen. – válaszolta.
- Rendben van, akkor hát holnap elviszlek téged a Fairy Tailbe. Ha ott elfogad az egyik mágus tanítványául, ám nem bánom.
Az a bizonyos „másnap pedig igen különlegesnek bizonyulta Josh életében. Apjával együtt, ahogy megbeszélték elmentek a városba, Magnoliába és ott bekopogtattak a Fairy Tail céhhez.
- Jó napot! – köszöntötte őket máris egy mágus. – Segíthetek valamiben? – kérdezte.
- A fiam mágussá szeretne válni. – válaszolta Josh apja. – Lenne netán egy mester, aki a segítségére lenne ebben?
- Az attól függ. Tehetséges valamiben a fiú? - kérdezte.
- Jó vagyok a fegyverforgatásban uram! - válaszolta a kölyök.
- Akkor netán egy fegyver mágusnak beillenél. – mondta a férfi, kicsit fintorogva végigmérve a fiút. – Bár nekem eléggé gyengének tűnsz, már ne sértődj meg!
- Nem sértődöm meg, de nem értek egyet. Mit szólna esetleg egy szkanderhez? – kérdezte a fiú magabiztosan.
- Én? Veled? Ne viccelj velem öcsi, majd talán néhány év múlva. – mondta nevetve.
- Ugyan, csak nem vél egy gyerektől?
- Na jól van, ha ennyire ragaszkodsz hozzá.
Leültek egy asztalhoz, és felkészültek a „harcra”. Még a kezdete előtt több néző gyűlt össze, és a számuk egyre csak nőtt.
- 1, 2, 3! – hangzott a visszaszámlálás, és a felek máris egymásnak feszültek.
A fiatal fiút legyőzni nem is volt olyan könnyű, mint azt a mágus elsőre gondolta. Egyre csak feszítették az izmaikat, de nem igazán mozdult egy egyikük javára sem az állás. Egyre több és több néző sereglett oda, és lassan már az egész céh a szkander mérkőzést figyelte. Néhány perc után aztán, egy pillanat alatt eldőlt a meccs. Josh lenyomta ellenfelét.
- Azt a!
- Ez nem semmi!
- El sem hiszem, hogy a kölyök nyert. – mondogatták.
- Ez szép menet volt! – mondta az egyik mágus, aki kilépett a nézők tömegéből, és a fiú mellé állt. – Hallom mágus szeretnél lenni mi?
- Igen.
- Rendben van, akkor hát tanítalak. – mondta.
A fiú álma végre valóra vált, de azért még ne siessünk előre. Még nem lett mágus, csak tanonc. A tanulás és tapasztalatszerzés fáradságos, de számára nem túl hosszú időszaka következett. Másnap, a kis erőfitogtatás után máris kezdődött az edzés. A fiú apja hazament, és rábízta fiát a mágusra:
- Kérem, ne hagyja, hogy hiányos ismeretekkel váljon mágussá. - kérte az apa a mestert.
- Hiányos ismeretekkel? Ne sértegessen kérem! Ha nem sajátít el mindent, ami szükséges, nem adom a nevem a mágussá válásához, mégis hova gondol! – válaszolta a tanár némileg dühösen.
Miután túlestek a búcsúzkodáson, az edzés máris kezdetét vette:
- Mielőtt rátérnénk a mágia részének az elsajátítására, látni szeretném, hogy mit tudsz, nesze. – dobott oda egy kardot. – Mutasd, hogy mennyire tudsz harcolni!
Az összecsapás ugyan nem volt gyors, de Josht eléggé csúnyán legyőzték.
- Nem is volt olyan rossz. – mondta a mester.
- De hisz veszítettem. – nézett kérdőn a fiú.
- Igen, de nem a győzelem a lényeg. Különben is, ha legyőztél volna, akkor miért lennék a mestered, hisz akkor jobb vagy nálam nem igaz?
Ettől kezdve Josh szigorú napirend szerint edzett, és elkísérte tanárát minden egyes küldetésére. Hamar elsajátította a harcművészeti fortélyokat, és a mágia is remekül ment neki. Mestere meg volt vele elégedve.
- Nagyszerű munka! – dicsérte meg tanítványát egyik alkalommal, mikor az edzést befejezték.
- Köszönöm mester!
Már három év telt el azóta, hogy először belépett a fiú a céh épületébe, és tanítvánnyá vált. Már nem mint gyerek, hanem mint ifjú mágus állt a mesterével szemben.
- Mágussá akarsz válni? – tette fel a kérdést.
- Persze! Mégis mi másért lennék itt?
- Ebben az esetben, én megtanítottam neked, amit tudok, és amit kell. Ha úgy érzed, elvégezheted a vizsgát, amit én fogok végrehajtani. Hogy érzed, készen állsz?
Egy ideig habozott Josh, de nem sok gondolkodási idő után végre válaszolt:
- Készen. – mondta lángoló tekintettel.
- Rendben van, akkor holnap megtartjuk a vizsgát, és ha átmész, akkor hivatalosan is lezárom az edzésed, és járhatod a magad útját. Tényleg, mit tervezel, ha teljes jogú mágus leszel?
- Ha lehet, szeretnék csatlakozni a Fairy Tailhez. A bátyám is ennek a céhnek a tagja. Őt szeretném megkeresni.
- Megkeresni? Ha a céh tagja, akkor miért kell megkeresned?
- Mert már évek óta nem hallott róla senki. Az egyik magbízásáról nem jött vissza. Azóta nem hallottak róla.
- Hogyhogy nem hallottam még erről tőled?
- Mivel még nem kérdezte! - mosolyodott el Josh.
- Igaz. – nevette el magát a mester. – Nos, akkor pihend ki magad, holnap kemény napod lesz, erről gondoskodom.
Mindketten nyugovóra tértek, másnap pedig már hajnalban megkezdődött a vizsga.
- A lényeg, hogy elvedd tőlem ezt a nyakláncot itt ni! – mutatott a nyakában függő ezüst nyakékre. - Két órád van. Minden eszközt bevethetsz, de én is olyan szintű eszközökkel fogok védekezni. Készen állsz?
- Készen! – válaszolta a fiú.
- Akkor hát rajta!
- Ex-quip: Steel Sword! – mondta, és máris karddal felfegyverezve rontott mesterére.
A mester egy ugyan olyan fegyvert előidézve védekezett. Csapás csapást ért, de a nyakláncot nem tudta megszerezni az ifjú mágusjelölt, így taktikát váltott:
- Ex-quip: Magic Pistol!
A távolból próbálta eltalálni ellenfele nyakát a célpontot, hogy egy jól irányzott találattal a láncot ellőve megkaparinthassa a tárgyat. Minden hiába, a mester könnyedén kikerülte a lövéseket. Sorba kipróbálta a teljes fegyverarzenálját, de minden hiába. Úgy döntött, hogy puszta kézzel indul ellenfele ellen. Ezzel sem jutott előrébb. Már vagy másfél órája ment a harc, de semmi eredménye sem volt.
- Ezt nem tudom megcsinálni! – mondta a fiú csüggedten. – Képtelen vagyok elvenni azt a nyakláncot. Már mindent bevetettem.
- Egy valamit még nem próbáltál meg! – mondta a mester.
- Mi lenne az?
- Arra magadnak kell rájönnöd.
Josh elgondolkozott, és végül megszólalt kissé bátortalanul:
- Megkaphatnám azt a nyakláncot?
- Persze! – válaszolta a mester, és odadobta a fiúnak a medált. – Gratulálok, átmentél. Érted már, hogy mit akartam megtanítani még neked? – kérdezte.
- Azt hiszem igen. Azt, hogy nem mindig a legerősebb győz, hanem az ész is számít, és hogy nem mindig az erő dönt, sokszor inkább a békés megoldások a célravezetők.
- Tökéletesen megértetted. – válaszolta mestere elégedetten. – Immáron te is mágus vagy, nem vagy többé a tanítványom, a magad ura lettél.
A fiú szemében hatalmas öröm csillogott. Miután túlesett a vizsgán, immáron csak egykori mesterével elmentek a céhbe, és Makarov mester engedélyét kérték, hogy a Josh csatlakozhasson a Fairy Tailhez:
- Mester! Ő lenne a tanítványom. – mutatott a fiúra. – Úgy vélem, hogy készen áll, és szeretne csatlakozni a céhhez.
- Gyere csak közelebb! – szólt Joshhoz a mester.
Mélyen a szemébe nézett, és eltöprengett. Miután eltelt vagy egy perc, végre megszólalt:
- Rendben van, beléphetsz.
- Valóban? – kérdezte a csodálkozva a fiú. – Semmi vizsga vagy ilyesmi?
- Úgy vélem, hogy a mestered csak alapos kiképzés után engedte, hogy csatlakozhass, én pedig bízom az ő ítéletében. Üdvözöllek köztünk!
Josh tehát belépett a céhbe. A jelet, mely oda köti a bal vállára helyezték, és büszkén viseli. Ezen felül mesterétől kapott még egy nevet, mégpedig a Sharpblade-et. Ez a név jelzi, hogy a kardforgatásban jónak találta a mestere.
Az elhatározása, hogy megkeresse bátyját, egyre csak erősödik szívében.
És hogy hogyan folytatódnak Josh kalandjai? Nos… az már egy másik történet.
Hétf. Okt. 10, 2011 11:21 am
