Ismerkedés, Rammus Traidoras és Mimasuya Miliko

Kunugin szálltam aznap vasútra. Egy középhosszú út után az ott dolgozók Oshibanán tessékeltek le. Eleinte nem szerettem volna leszállni, kérdezősködtem is, hogy miért, de a válasz mindig ugyanaz volt.
- Sajnáljuk, de nem biztonságos innentől az út.
~ Hazudnak, ahogy csak tudnak. Biztos egy fontos személy megvette az egész vasutat, vagy félúton sikerült valamit elbabrálniuk a síneken. Gondoltam, miközben mérgesen távoztam a vasútról. Jürgent holmi tárgyként dobták felém, de sikerült elkapnom és megcirógatnom a fejét, mielőtt jól felégeti a személyt. Őszintén szólva, rendesen ráférne egy kis fájdalom, a beképzelt kuncogása után amit az arcomba nyomott. ~ Szóval kénytelen leszek itt csövelni Oshibanában, remek.... Gondoltam, de a csövelésről jutott eszembe, hogy jó lenne, ha megnézném mennyi anyagi van nálam. Lassan a titkos zsebbe nyúltam, ahol a pénzemet szoktam tartani. Nem volt valami könnyű, azt aztán bátran kijelenthettem. Megszámolni nem volt kedvem, biztos volt elég gyémántom, hogy biztonságban haza érkezhessek, sőt még sok minden másra is, ezért a közeli, különös nevű kocsmában tértem meg. A pulthoz vonultam, lepihentem, de sajnálatos módon nem volt kedvem semmi italhoz, inkább csak társalogtam a pultossal. Pontosabban nem nevezném társalgásnak, inkább csak én beszéltem, ő meg unott fejjel bólogatott, mintha egy részeg mitugrász lettem volna, aki azért ment kocsmába, hogy kipanaszkodhassa magát és az univerzummal vívott tömérdek fájdalmait küzdje le társával, az alkohollal. A hangulat kezdett kissé enyhülni, mikor egy fiatal leány lépett be a kocsmába. Köztudott tény, hogy az ilyesféle látogatók ritkák, mint a fehér holló, ezért az egyik részegebbik, vörös orrú télapó klón rendesen a hátsó féltájára, azaz a leány fenekére csapott. A lány lassan fordult felé, de a tekintetén látszott, hogy ennek bizony nem lehet jó vége. Sietve meneteltem oda, és még mielőtt a kezét a magasba emelvén lecsaphatna a pedofilra, megfogtam a karját, pontosabban a csuklóját és megpróbáltam enyhíteni a konfliktust. ~ Na még az kéne ide, hogy egy lánynak verekednie kelljen.
- Nyugi van kislány. Részeg szegény, egyszer el nézheted neki.
Eleinte reméltem, hogy nem az agresszióval teli egyének közé tartozik, de amint tudjuk, mindig az következik be, amitől a legjobban félünk. A kezét kirántotta a fogásomból, de már ebből az egy mozdulatból is látszott, hogy nem valamiféle erős mágus vagy banditával álltam szemben, hanem csak egy lánnyal aki nem éppen volt a legjobb kedvében.
- Csak ne mond meg, hogy mit tegyek, rendben?
~ Nyugi, nyugi, nem játszom el a szüleidet... Gondoltam, miközben, mintha a részeggel egy szinten lennék, úgy kaptam a gonosz pillantást a lánytól. Azért bizonyítás kedvéért a részegre is pont ilyen pillantást vétett, utána a becses helyem mellé ült le. ~ Talán bocsánatot kéne kérnem, bár ki érti ezeket a nőket...? Én is a saját helyemre vonultam, ahol sikerült épségben leülnöm. A lány, mintha észre sem vett volna nézett maga elé. Gondoltam megszólítom, esetleg megkínálom egy itallal, talán attól jobb benyomást nyerek.
- Bocs, az előbbiért, nehéz napom volt, nem akartam bunkónak tűnni. Mi lenne ha helyrehozhatnám, és fizetnék neked egy italt?
~ Remélem ezt azért nem veszi sértésként. Gondoltam, mikor a szeme sarkából rám pillantván szólalt meg.
- Felőlem.
A lány a pultos csaj felé fordult.
- Kérhetnék egy csésze kávét?
Ez a mondat elhangzása közben azonban, mintha megváltozott volna. A mondat végén még egy mosolyt is megejtett az eddig borúsan dühös arcán. ~ Talán leszbikus? Gondoltam.
- Ő fizeti, szóval lehet a drágábbik fajtából.
Egyenesen rám mutatott, a mutató ujját használva, hogy még a vak is lássa.

~ Szép nap ez a mai és eddig nagyon szerencsés is. ~ gondolom magamban amint az enyhén zötykölődő vonaton ülök. Nemrég végeztem egy munkámmal és most is oda haladok egyhez. Mint régen mesterem úgy én magma is több a képességeimnek megfelelő munkát kiválasztva indulok útnak, és amíg azokat el nem végeztem nem is térek vissza a céhhez. A mai napon csak két igen könnyű munkát vállaltam el melyből már egy kész is és már úton vagyok a következőhöz. Ám ekkor a vonat lassulni kezd. Meglepődöm hisz elméletileg még nem érkezhettem meg. Kinézek az ablakon és ekkor Oshibana városának állomását pillantom meg. Nem sokkal ez után megjelenik a kalauz is, aki közli velünk, hogy problémák adódtak a tovább haladással így átmenetileg szünetel a vasút. ~ Hát ez remek most mi a francot csináljak. ~ Mérgelődöm, magamban miközben felkapom a cókmókom és leszállok a vonatról.
- Hajjaj most mitévő legyek? – kérdem, magamtól majd megállok egy nagy városi térkép előtt.
– Lássuk… hát azt hiszem, ez a hely van a legközelebb az állomáshoz. – Böktem az egyik ivót jelölő pontra. Nem is telik bele olyan sok idő és elérem az úti célom. Kívülről semmi különöset nem sejtet ez is csak egy a sok közül. Belépek az ajtón és máris rossz kedvem lesz látva a temérdek hímneműt csoportokba verődve. Szabályosan a hideg ráz, ki mikor tekintetük rám mered. Mintha nem láttak volna még fehér embert. Kedvem viszont egy fokkal máris jobb lesz, mikor megpillantom a helyiségben tartózkodó egyetlen nőt rajtam kívül. Elindulok hát a pulthoz, ám amit elhaladok az egyik asztal mellett az ott helyet foglaló részeg szatír elkövet egy nagyon nagy hibát.
A férfi viselkedésére válaszként már fordulnék, hogy akkorát beverjek neki, hogy még a maradék fogait is kiköpi, ám ekkor egy önjelölt hősöcske érkezik megmentésére és megragadva csuklómat, megakadályozza bosszúmat.
- Nyugi van kislány. Részeg szegény, egyszer elnézheted neki.
Kislány a nénikéje. Mégis mit gondol ez kivel beszél. Ostoba férfi majd ezért utálom mindegyiket – részben persze –.
- Csak ne mond meg, hogy mit tegyek, rendben? – rántom ki kezéből az enyéimet majd még egy gonosz pillantást vetek rád és a részegre. Megfordulok és elmegyek, a pulthoz ahol helyet foglalok. Alig hogy helyet foglalok nem sokkal ez után a férfi is leül mellém. Hát ez nagyszerű nem elég, hogy közbeavatkozik a dolgaimba még rám is akar mozdulni. Komolyam mondom, ha most egy hülye csajozó dumával jön, azt hiszem, akkorát behúzok neki, hogy azután csak félve fog nőkre nézni.
- Bocs, az előbbiért, nehéz napom volt, nem akartam bunkónak tűnni. Mi lenne, ha helyrehozhatnám, és fizetnék neked egy italt? – minő meglepetés bocsánatot kér? Hát ezek ilyet is tudnak.
- Felőlem. - Nézek, szemem sarkából rám majd a pultos csaj felé fordulok, hogy rendeljek valamit.
- Kérhetnék egy csésze kávét? - Kérdem a nőt érezhetően barátságosabb hangnemben, mint ahogy eddig hozzá beszéltem, mondandóm végén még egy mosolyt is megejtek a lán felé.
- Ő fizeti, szóval lehet a drágábbik fajtából. - Mutatok rá mutatóujjammal. Remélem, nem gondolja, hogy olcsón megússza a dolgot.
Egy kis időbe ugyan beletelik, mire a kávém elkészül, ám addig sem unatkozom. Ugyan is újabb két hím nemű lép oda hozzám, akik akkorák, mint egy kétajtós szekrény. Az önjelölt hősünk másik oldalamon hozzájuk képest egy fokpiszkáló.
- Hé, kiscicám az előbb a haverokkal épp azon vagyunk, hogy elmenjünk egy kicsit ˝szórakozni˝ nincs kedved velünk jönni? – jesszus még egy rakás idióta ráadásul ilyen béna szöveggel.
- Nincs. – vetem, rám lenéző pillantásomat majd visszafordulok a csésze kávémhoz, amit a lány épp most tesz le elé.
- Köszönöm. – mosolygok a lányra majd a csészét ajkaimhoz emelve beleízlelek. Egy mosollyal nyugtázom, elégedettségem majd visszateszem az asztalra.
- Na, kislány nem fogod megbánni. – szólal meg ismét a férfi ám ezúttal már még két méretes fővel bővülve.
- Hm? Még mindig itt vagytok? Már mondtam, hogy nem és most kotródjatok. – ekkor a fickó feje szinte paradicsom vörössé válik, és dühtől fortyogva szólal meg ismét.
- Te, ribanc, hogy mersz így beszélni velem, he?! Nehogy azt hidd, mer’ nő vagy nem merlek megütni?! Vertem én már meg nálad jobb csajokat is. És most szépen velünk jössz, hogy leródd bocsánatkérésedet! – ragadja meg bal államat a dühöngő gorilla.
- Értem. – állok fel majd jobb kezemmel a katanám markolatára markolok és egy gyors csapás kíséretében rántom elő és szabadítom meg a férfit az engem érintő kezétől. Nem sokat törődik, a megcsonkított végtaggal csak rámarkol, a másik kezével majd jobb lábát már emeli rúgáshoz.
- RIBANC!!! MOST MEGDÖGGLESSZ!!! – felkiáltással.