HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Mimasuya Miliko

Go down 
SzerzőÜzenet
Mimasuya Miliko
Elemi mágus
Elemi mágus
Mimasuya Miliko

Hozzászólások száma : 44
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Dec. 11.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt, ott, amott

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Mimasuya Miliko   Pént. Márc. 01, 2013 5:17 pm

Lepke vadászat



Nos a mai napom se kezdőik valami eseménydúsan. Épp csak visszafelé tartok egy küldetésről, mely nem volt valami ˝hű, de nehéz˝, komolyan mondom ilyen kisstílű útonállókat még Karin is könnyedén elkapna pedig ő még csak egy tojás. Jó igaz hogy nem egy szokványos tojás már csak, a miatt, sem mert van akkora, mint egy struccé, és mert ez egy farkas szerű lény tojta. Sajnos azonban még mindig nem akaródzik kikelni-e, pedig már nagyon várom. Na, persze így belegondolva még nem kéne, elneveznem a tojáslakót hisz azt sem tudom biztosan, hogy nőstény lesz e, ez is csak amolyan ˝anyai megérzés.˝
- Huff, megjöttem… – nyitok be unottan a céh épületének főbejáratán. Bent ma kivételesen nem tartózkodnak olyan sokan, hisz csak alig páran intenek felém vagy köszöntenek személyesen. Már jó ideje itt vagyok - már ha itt vagyok-, de még nem is igazán ismerek senkit céhen belül, ami valljuk be: nem hangzik túl jól, pedig ez a hely többségében nők szoktak lenni, így még azt sem mondhatnám, hogy azért nem barátkozom velük, mert mind férfiak. Persze nincs is sok időm az itt tartózkodni, hisz amint végeztem egy kéréssel máris megyek a következőre. Most is egyenest a Felkérések fala felé veszem az irányt és keresek valami elvégezhető feladatot. Le sem vetkőzök, hamar megragadok egy papírost, majd leszakítom a szögről, amivel fel van tűzve.
- Áh, ez meg is teszi… – jegyzem meg magamnak halkan és sarkon fordulok a bejárat felé mely most kijáratként funkcionál számomra.
- Elmentem, pár nap múlva jövök… – intek a bent lévőknek, majd becsukom magam mögött az ajtót és elindulok a közeli állomás felé. Útközben a számba veszem kedvenc édes, ropogós pálcikám egy csokis változatát majd újra átnézem a felkérést.
- Tehát: „.blablabla egy szél mágut segítségét kérném blablabla… Magnoliában a Zöld Tündérhez nevű fogadóban várom a jelentkezőt blabla… Mark Butterfly Professzor. – mire átnézem, a papírost már a pályaudvaron vagyok, így a jegyárusnál ki is váltok egy jegyet. Szerencsére a vonatra sem kell sokat várnom körülbelül negyedórával később be is gurul az állomásra, majd amint az utazók föl-le szálnak velem egyetemben már indul is tovább. Az út úgy egy óra hosszúra nyúlik, így bőven van időm kicsit szundítani az ülésen melyet egymagam foglalok el.
- Áhhh *ásít*… ez jól esett. – kelek fel és nyújtózom egyet miután a vonat megáll az állomáson. A vonatról leszállva egyenest az említett fogadó felé veszem az irányt, bár útközben rászorulok egy öreghölgy útbaigazítására, mire végül eltalálok a helyre, amit keresek.
- Mark Butterfly Professzor! Itt van? – kérdem hangosan, mikor belépek a cigaretta füstös helyre. A kérdésemre egy jól megtermett amolyan daliás herceg típusú férfi áll fel és int egyet. Ruházata azonban már nem épp hercegi inkább, tűnik erdésznek vagy valami olyasfélének. Meglátva már most elkönyvelem, hogy nem szimpatikus nekem, bár nem meglepő hisz a férfiak többsége nem az. Viszont már itt vagyok, szóval elvégzem a küldetést legyen az akármi is.
- Üdv, Mimasuya Miliko vagyok a Blue Pegasus céhétől. – bemutatkozásom közben lehuppanok a férfivel szemben, vigyázva, hogy a tojáskám ne törjön össze, majd, mikor a céhemet említem meg a jobb szemem alatti jelre mutatok. - Nos, kifejtené nekem, hogy mi is lenne a feladat? – kérdem cseppet sem kedvesen, hanem inkább hűvös hangnemben.
- Hűha, gyorsan a témára tért. Hát nézzük: Igazság szerint arra akartam kérni, hogy segítsen befogni egy a Keleti Erdőben élő ritka lepke fajt, de most, hogy találkoztunk mi lenne, ha előbb meglátogatnánk a hotel szobámat és huncutkodnánk egyet?
~ Hogy az a… ~ – férfi mondandójától se perc alatt felmegy bennem a pumpa, így mikor a pincérnő elsétál mellettünk egy kellemesen forró csésze kávéval, lekapom, azt a tálcáról majd az olcsó porcelán utánzat tartalmát a férfi arcába vágom, visszafogott, de még, így is szemmel láthatóan dühös arckifejezéssel. Majd felpattanok az asztaltól és gyilkos tekintetem a férfira vetem.
- Induljunk… A kávét maga állja… – jegyzem, még meg, majd kiviharzok az épületből. Bár a férfi egy tahó ám elég sokat utaztam idáig és a pénz se jönne rosszul, így már csak azért is elvégzem a feladatot. Végül is mi lehet, nehéz benne? Csak egy lepkét kellene elkapni.

Keleti Erdő pár órával később.

- Áhhh… kapja már el szerencsétlen! – mutatok a férfira ingerülten a lepkefogómmal, amint a gyorsan mozgó árny elsuhan mellette.
- Hupsz, bocsi, édes… – ezen mondat hallatán már az erek is kidagadnak halántékomon.
- Anyád az édes… és kapd, már el végre… – kezdem el püfölni a férfi fejét a lepkehálóm végén található gyűrűvel.
- Tch… pedig végre sikerült elé kerülnöm. Ajánlom, hogy elkapd, ha Karinnak bármi baja esik, én isten biza megöllek, értetted? – nézek fenyegetően a férfira, majd Flight mágiámat aktiválva a lombok fölé vetem magam és elindulok abba az irányba amerre a lényt suhant el nemrég, bízva abban, hogy elé tudok vágni.
Hogy mire is vadászunk? Hát természetesen arra a ritka lepke fajra a Sas-lepkére. Nevéből adódóan az ízeltláb igen csak nagydarab, majdnem, mint egy sas, és ráadásul még gyors is. Oh, és persze Ő perverzségének köszönhetően, mikor megint megpróbált kikezdeni velem csapdaállítás közepette, a rovar ellopta kiragadta a nadrágomra kötött kendőből Karin-t és magával vitte. Azóta kergetjük, és bár mi vagyis én már igen csak fáradok, ez a szemét kis tolvaj még mindig nem akarja abba hagyni a fogócskát. Ráadásul, ha ez nem lenne elég nagyon is azaz érzésem, hogy ez az állítólagos professzor nem is a lepke elfogásával foglalkozik, inkább azon ügyködik hogy mikor és hol tudna megfogdosni.
- Háh, megvagy! – vetek véget a mágiának és érek földet a lepke elől, aki Karin-t megragadva áll meg előttem a levegőbe, majd pár másodpercet követően irányt vált.
- Wind Blast! – csapok a levegőbe úgy, hogy a széllöket a pillangó előtt suhanjon el, aki ettől megrettenve visszafordul. - Gyorsan professzor itt van! Kapja el! – kiáltom, el magam miközben egy újabb széllöketet lövök a lény elé, így ismét irányváltoztatásra kényszerítem.
- Itt vagyok! És máris elkapooooom! – a férfi a hátam mögül tűnik elő és a levegőbe vetve magát egyenest felém tart. Mielőtt azonban elérhetne, megragadom két kézzel a lepkehálóm és bal lábamra helyezve a testsúlyomat ugyan csak ebbe az irányba teszek meg egy 180°-os fordulatot minek keretén belül a hosszú bottal és egy erőteljes csapással változtatom meg a perverz képpel felém zuhanó férfit. - Azt kapja el! – amint Mark a fölbe csapódik, majd arcán végig csúszva felkavarja, a port a lepke ismét elillan. Ám szerencsére úgy tűnik az ő energiája is már véges ugyan is, ahogy zihálva felegyenesedem és egy gyenge szellővel eloszlatom a porfelhőt, a pille még mindig látótávolságban van, noha ilyenkor már rég szem elöl kellett volna tévesztenünk.
- Ittitit… Ez fájt, édes. Nem kéne ennyire er…
- Wind Blast! – találom képen a férfit egy széllökettel, melynek köszönhetően ülő helyzetből kezd neki egy több méteren át tartó bukfenc sorozatnak.
- … ősssös…. – állapodik, meg a férfi mire ismét elkiáltom magamat.
- KAPD EL! – kiáltom teli torokból, a férfi felkapja a fejét és kissé szédelegve ugyan, de megpillantja a fáradt lepkét. Ekkor feláll és hálójával lecsap, majd ismét lecsap, majd megint… és megint… ééééés ötödszörre végre sikerül elkapnia az üldözöttet és a tojást, melyeket a földre szorít, majd ő maga is lehuppan, hogy kipihenje magát. Ezt látva még utoljára én is erőt veszek magamon és oda futok, megérkezve pedig térdre rogyok és benyúlva a hálóba kiveszem a tojást és szorosan magamhoz ölelem.
- Karin, végre megvagy! – könnyebbülök meg végre ám ez sem tart sokáig, hisz hamar észbe kapok, így megérzem, hogy nem csak a tojás alig érezhető melegét érzem a melleimen, hanem a Butterfly trampli kezét is amint épp markolászza az előbb említett testrészem.
- Igen… végre megvagy… ez annyira… – mondandóját már nincs ideje befejezni, mivel egy erőteljes ütéssel jól lágyékon találom, amitől összegörnyedve fetrengeni kezd a földön. Mindaddig én sóhajtok egyet majd a tojást magamhoz ölelem bal karommal, míg a jobbal leakasztok egy gyémánttal teli kis zsákocskát a professzor övéről, míg ő a fájdalomtól meg sem tud mozdulni majd, felállok és távozom.
- Ezt elviszem fizetség és kárpótlás gyanánt… pá! – tekintek még hátra a férfira egy ördögi mosollyal és két újjal fogva a szütyőt.

Végül az energiámból még kitelik addig, hogy elérjem a vasút állomást és felszálljak a gőzösre, ám amint lehuppanok, a hosszúkás ülésre elfekszem rajta és a tojást ölelve elszundítok. Azt már persze meg sem említem, hogy
Annyira fáradt voltam, hogy végül csak két megállóval később ébredek fel. ^^’

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
Loki

Hozzászólások száma : 640
Aye! Pont : 23
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Mimasuya Miliko   Csüt. Május 09, 2013 8:01 pm

Te jó ég! Ez mi volt? Ez tetszett! Még néhány ilyen jellegű sztorit! Amennyire adja magát ez a téma pontosan annyira nincs kihasználva! Jókat kacagtam, főleg mert abszolút nem számította merre.
Jutalmad:
16.000 Gyémánt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Mimasuya Miliko
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: