Mimasuya Miliko / Lehet ellenőrizni /

Tárgy: Mimasuya Miliko / Lehet ellenőrizni / Hétf. Dec. 12, 2011 8:20 pm

Név: Mimasuya Miliko „Mili-chan”
Nem: Nő
Életkor: 19
Mágia: Elemi /Szél/
Céh: Blue Pegasus

Jellem: Kedves, aranyos, vidám élettel teli általában… De leginkább csak akkor ha nők/lányok közelségében van. Ám ha férfiak közt van, teljesen máshogy viselkedik. Undok, mogorva, és ha kérdezik se ad választ. Általában megpróbálja őket levegőnek nézni és a srác nagyon nyomul még egy jobb egyenessel is megkínálhatja. Viszont ha azt a hím nemű kiérdemli képes rá társként (nem élettárs) vagy akár barátként is tekinteni rá ám ehhez valami nagyon ám ezért meg kell küzdenie annak a férfinak. Ezzel ellentétben a lányokhoz nagyon is kedvesen, barátságosan közeledik. Szereti az állatokat és az édességet, de szeret még harcolni is. Harcban nagyon figyel mindenre, az ellenfél mozgására gyorsaságára, a varázserejére és ekképp próbálja megtalálni a gyengepontjait. Nem adja fel még ha a ki is merül vagy ha a halál szélén áll, amíg mozgásra képes addig küzd. Végül nem utolsó sorban mivel nem tud a mai napig úszni ezért nagyívben kerüli a vizeket kivétel persze a meleg vizes forrásokat és fürdőket.

Kinézet: 166 cm magas, haja rózsaszín és két copfban hordja. Szemei vöröses árnyalatúak és rögtön jobb szeme alatt található a céh jele, ami a hajával megegyező színű. Általában szájából Pocky nevezetű édesség lóg, ki mintha cigaretta lenne. Ruházata a következőképp néz ki: felül vörös színű bikini felsőt visel, míg lentebb egy fekete forrónadrágot és egy térdig érő ugyan csak fekete bakancsot hord. Végül nem utolsó sorban mind ezek felett egy vörös színű, kapucnis, bokáig érő köpenyt visel, melynek alját harminc centis narancssárgás lángok díszítenek. Plusz még a köpeny hátuljának közepén egy szintén narancssárga színű pókliliom is található.

Felszerelés: egy katana melyet a hátán visel és melynek markolatán ott díszeleg a céh jele, és mindig van nála egy doboz Pocky (mindig más ízesítésű) amit a köpeny belső zsebében tart.

Előtörténet:

Életem egy kicsinyke faluban kezdtem nem messze a fővárostól. Szüleimmel egy kisebb farmon éltünk és ebből is éltünk. Évekig kisem-mozdultam a faluból, vagy ha igen akkor is csak a közeli erdőkben kóricáltam. Semmi különös nem történt felénk és nem is volt nagyon mit csinálni így legtöbbször a szüleimnek segítettem a földeken. És talán ezt is tettem volna egész életembe, ha azon a napon nem ismerem meg Őt.
Tizenhat éves lehettem mikor is a falunkat egy éjjel szörnyű bestiák támadták meg. Az embereknek nem esett baja csak az állatokat mészárolták le és vitték el ezzel okozva nagy károkat mindenkinek a faluban. Heteken keresztül csaptak le a falura a szörnyek és végül már nem csak állatok, hanem falusiak is áldozatul estek. Nem vitték el őket ám sokakat súlyosan megsebesítettek mikor megpróbálták megvédeni a haszonállataikat. Végül a falu vezetője úgy határozott, hogy segítséget kér egy céhtől. Nem volt ugyan sok vagyonunk, de bíztunk benne, hogy valaki majd segít nekünk.
Így is lett. Egy nap egy vörös köpenyes idegen érkezett a városba. A nő érkezte kor minden falusi köré gyűlt, ahogy jó magam is. Egy gyönyörű szőke hajú nő volt az igen csak kirívó öltözékben melle fölött egy mágikus céh jelölésével. A falusiak között vegyes érzetett keltett. Nem igen hitték, hogy képes lesz legyőzni a bestiákat. Ám a nőt kicsit sem érdekelte, hogy mit mondanak róla csak a munkát akarta mihamarabb elvégezni.
Még azon az estén egy helyre terelte a megmaradt állatokat, hogy így magához csalja őket. Kis idő után meg is érkezett a falka. A csata kezdetét vette a nő mágiáját bevetve küzdött meg a szörnyekkel. Hatalmas szélörvények támadtak, amik teljesen megsemmisítették a lényeket. Jól láttam az egész küzdelmet az egyik barátom házából és olyannyira lenyűgözött, hogy eldöntöttem. Mágus leszek!
Még azon az estén megbeszéltem a szüleimmel, akik nagyon jól fogadták a dolgot. Még az este össze pakoltam és másnap reggel a falu végén vártam a nőre. Mikor megjelent azonnal hozzá siettem.
- Hölgyem kérem, legyen a mágusom. Kérem, szeretnék mágus lenni és az szeretném, ha maga lenne a mesterem.
- Felejtsd el. – majd lazán elsétált mellettem.
- D… de kérem… - még befejezni sem hagyta máris rávágta a „Nem” –et. Viszont én nem adtam fel olyan könnyen. Felkaptam a csomagomat és követni kezdtem. Mérföldeken keresztül a háta mögött kutyagoltam szótlanul, míg nem egyszer csak megállt mire én is megtorpantam.
- Muszáj követned?! – fordul felé dühösen.
- Igen. Mert azt akarom, hogy maga legyen a mesterem.
- Kölyök megmondtam, hogy nem leszek a mestered.
- De miért nem? Bármit megteszek, bármit, amit mond. – a nő ekkor sunyi mosollyal nézett rám.
- Bármit? Akkor szépen fordulj vissza és ne kövess.
- Nem. Bármit, amit mond csak ezt nem.
- Nos ha te nem mész, akkor majd én. Pá… - ekkor hirtelen a levegőbe emelkedett. Meglepetten kiáltottam utána ám nem hagytam szem elől téveszteni. Utána eredtem. Futottam, csak futottam, ahogy csak tudtam út közben még a csomagjaim is ledobtam, hogy gyorsabb lehessek. Majd hirtelen a lábam megakadt egy gyökérben én pedig elestem. Ezzel ugyan semmi gond nem lett volna, ám ahogy elestem egy lejtőn kezdtem el gurulni lefelé majd, hogy még rosszabb legyen számomra egy gyors sodrású mély folyóba estem. Mivel úszni nem tudtam ezért rögtön kapálózni kezdtem megijedtem és segítségért kiabáltam. Majd végül elmerültem a tüdőm megtelt vízzel és végül minden elsötétedett.
Mikor magamhoz tértem erősen köhögtem és a hideg víz miatt teljesen kihűltem. Nagy vacogásom közben egy köpeny hullt a hátamra, amire hamar fel is figyeltem és tekintetem magam elé vetettem. Ekkor pillantottam meg a nőt, akit mindeddig üldöztem.
- Hát ez nem sokon múlt. Látom, semmiképp nem adod, fel szóval nem tehetek mást… - tart egy kis hatásszünetet miközben megvakarja a tarkóját. - … Legyen, leszek a mestered. De előre szólok, hogy nem fogok veled, kesztyűskézzel bánni, megértetted?
- I... igen, persze. – válaszoltam boldogan még mindig remegő hangon.
Így hát kezdetét vette a mágussá válásom. Mesterem, akit csak simán „Onee-sama” -nak szólítottam nem viccelt. Minden nap kemény fizikai edzésnek vetett alá. Heti két pihenő napot tartottunk, de persze pihenésre még akkor sem volt sok időm mivel folyton utaztunk és persze legtöbbször gyalog így csak néha mikor vonatra szálltunk akkor tudtam pihenne meg persze esténként. Az edzés legtöbbször útközben végeztem ugyan is Onee-sama munkái miatt mindig városról városra kellett utaznunk. Mint később kiderítettem a Blue Pegasushoz tartozott. Egyszer még a céhénél is jártam mikor elment munkákat felvenni majd tovább is álltunk. Egy éven keresztül csak fizikai edzettem meg kardforgatást és pusztakezes harcot tanultam.
Mesterem nagy férfigyűlölő hírében állt és ez lassanként rám is rám ragadt. Persze nem, csak azért mert Onee-sama is ilyen természetű volt ugyan is már születésem óta úgy éreztem, hogy az én szívem inkább a gyengébbik nem felé húzott.
Az egy év letelte után mester végre úgy döntött, hogy elkezdhetem a mágia tanulását. Egy nap egy szeles hegyvidéken felé vettük az irányt hogy ott kezdjük a mágiatanulást. Persze ezelőtt is végeztem már meditációs gyakorlatokat de ez most más volt. A széllel szemben állva becsukott szemmel álltunk majd különféle mozdulatokat gyakoroltunk.
- Ez az így tovább. Koncentrálj a szélre. Gondold azt, hogy az uralmad alá hajtod és irányítsd. – csak gyakoroltam és gyakoroltam, míg nem egy nap sikerült. Úgy éreztem sikerült. Ekkor a mesterem mellém sétált majd egymaga megállította szelet és azt mondta.
- Rendben most pedig csináld. – behunytam a szemem mélyen koncentráltam és a levegőben suhintottam az egyik kezemmel. Ekkor egy nagyobb szélroham kapott el oldalról majd mikor szemem-kinyitottam Onee-sama tapsolt egyet.
- Remek, elsőre nem is olyan rossz. Persze még sokat kell gyakorolnod, hogy úgy és olyan erősen fújjon, ahogy azt te akarod.
- Értem. – válaszoltam mosollyal az arcomon.
- Most pedig csomagolj, indulunk. – válaszolta majd a csomagjai felé indult. Magam is gyorsan sietve összepakoltam, hogy minél hamarabb indulhassunk.
Útközben Onee-sama nagyon hallgatag volt és a szokottnál is lehangoltabb, amitől rossz érzésem támadt. Kora este érkeztünk meg egy kisvárosban ahol már várták a mesterem. Estére az egyik helybéli házában szálltunk meg. Fáradt lehettem ugyanis reggel elég későn keltem. Mikor nagy nehezen magamhoz tértem nem várt ajándékot találtam az ágyam mellett. Egy vörös színű köpeny volt az lángokkal és egy gyönyörű virággal díszítve. Nagyon megtetszett és azonnal rohantam is Onee-samához, hogy megköszönjem neki ám sehol sem találtam. Ekkor azonban rossz érzés fogott el. Rögvest felöltöztem magamra kaptam az új köpenyem és a városszéle felé futottam. Az erdőbe vetettem magam. Jól tudtam, hogy mesterem feladata az erdőben bujkáló sötét mágusok elintézése volt így reménykedtem benne, hogy megtalálom. Fél óra keresés után egy tisztásra értem ahol kemény harc jeleit lehetett látni. Itt pillantottam meg mesteremet is a földön fekve.
- Onee-sama, Onee-sama! – rohantam oda hozzá. Testét sebek és égési sérülések borítottá. Letérdeltem mellé és fejét a térdemre fektettem.
- Mi… li-chan sajnálom… - nyögte ki nehezen utolsó szavait miközben szememből könny tört elő.
- Onee-sama… kérlek… - kezdek bele mondandómba ekkor Onee-sama kezei megérintették az arcomat majd elmosolyodott és végül kezei a földre hulltak.
Még aznap a város temetőjében eltemetettem Nővéremet. Magamhoz vettem katanáját melyet mindig magával hordott és elindultam a céhe felé, hogy oda adjam nekik mivel rajta volt a céh jele úgy gondoltam így kell tennem és valakinek tudatnia kellett velük, hogy mi történt. Egy hétbe tellett mire elértem a céh épületet. Beléptem az ajtón. Egy öregúr lépett oda hozzám, kedvesen kérdezte mi járatban vagyok, esetleg csatlakoznék, a céhez? Megráztam a fejem és ezt feleltem.
- Nem, még nem érzem magam elég képzetnek. Más ügyben jöttem. – ekkor levettem hátamról a katanát és a férfi felé nyújtottam két kézzel. Az öreg hamar fel is ismerte a fegyvert.
- Csak nem… - csak bólintottam egyet.
- Mesterem elhuny alig egy hete… - küszködtem könnyeimmel. – Csak azért jöttem, hogy ezt visszahozzam.
Az öreg ekkor ráhelyezte kezeit az enyéimre.
- Nos, úgy gondolom, hogy mestered is úgy tette volna, ahogy most én. Tartsd meg a kardod és mikor már elérkezetnek, látod, térj vissza és lépj be a céhünkbe a mestered céhébe.
- Köszönöm. – az öreg csak mosolygott én pedig az ajtó felé vettem az irányt.
Az elkövetkezendő időszakban városról városra vándoroltam. Egy hétnél tovább sehol se maradtam. Különféle hétköznapi munkákból tartottam fenn magam. Mikor nem kellett a munkával foglalkoznom szorgalmasan gyakorolta a szél mágiámat. Egy idő után már mágusoknak való feladatokat is vállaltam.
Aztán az egy év eltelte után már elég erősnek és képzettnek tartva magam visszatértem a céhhez. Nagy meglepetésemre az öreg már ott állt a kapuban.
- Hát visszatértél,
- Visszatértem, hogy beléphessek.
- Sejtettem. Nos, akkor pont jó embert találtál meg ugyanis én felelek az újoncok felvételéért. Nos, hova kéred a céh jelét?

Tárgy: Re: Mimasuya Miliko / Lehet ellenőrizni / Pént. Dec. 16, 2011 4:06 pm

Úgy tűnik a kollégáknak dolguk akadt, így ismételten nekem kell beugranom a kispadról. Előre leszögezem, hogy vegyes érzelmeim támadtak a végére. Az eleje jól és egész sokáig úgy voltam vele, hogy áh ez tök jó, simán átmegy az ellenőrzésen. Aztán sajnos elérkeztem a taníttatásos részhez. Az adminok álláspontja a mágusokról továbbra is az, hogy alapból gyenge teremtmények és a jó mágia használathoz bizony szellemi műveltség a legfontosabb. Persze vannak kivételek, hisz a fegyver mágusoknak nyilván a fizikai kondíció, a fegyverhasználat és az állóképesség fejlesztése a fontosabb. De nézzünk egy aktuálisabb példát az előtörténethez. Erigor (remélem néztél animét vagy olvastál a mangát és nem feleslegesen tépem a számat erről) ugye szél mágus, ráadásul még fegyvere is van, ami történesen egy kasza. A fegyvert konkrétan nem használta egy támadásához sem. Olykor-olykor kivédett vele egy ütést vagy a mágiájához használta "eszközként". Mikor Natsu-val harcolt, ő maga is meglepődött az erején és nem értette, hogy üthet egy mágus ilyen erőset.
Na de haladjunk tovább. Ezután viszont sikerült egy jó pontot szerezned, mikor a mestered meghalt és te nem estél neki a gyilkosának/gyilkosainak, majd győzted le őket. Sokan követik el a hibát, hogy azt hiszik főszereplővér csordogál az ereiben és azt hiszik, hogy akiket egy nála erősebb ember nem tudott legyőzni, azt ők lazán beverik. Örülök, hogy nem estél ebbe a hibába.
Viszont csakhogy növelhessem a negatív dolgokat a rovásodon meg kell említenem egy-két szóismétlési és elírási hibát. De ezek elég elenyészőek voltak, így nem számít sokat, csak kukacoskodok.
És most... Elő a mérleget! *két exceed berepül egy hatalmas arany mérleggel és ledobják* Na akkor vegyük a negatív dolgokat és dobáljuk bele a bal tányérba. Tyűha. Aztán pedig a pozitívakat a jobb tányérba és... Hmm. Hmm. Úgy tűnik az egyik föntebb van, mint a másik. De még hozzátennék valamit, mégpedig a most bennem tomboló karácsonyi hangulatot. Így ezt még ráhajítom a jobb tányérra és olyan magassága lenül, amire már nagyobb lelki nyugalommal mondhatom, rá, hogy elfogadom. Ja a férfi problémákkal pedig látogass el doktor Firmus Kakte-hez és egyeztessen vele mikor rendel.

Céh: Blue Pegasus
Szint: 1
Kezdő tőke: 100.000 Gyémánt
Varázserő: 250 VE
Mágiák: Wind Magic, Wind Blast

Készítsd el az adatlapod, illetve a hozzá tartozó karakternaplót és már kezdheted is a játékot! Jó szórakozást!

» Tabuchi Metarikku (lehet ellenőrizni)
» Mimasuya Miliko
» Mimasuya Miliko
» Mimasuya Miliko
» Mimasuya Miliko