Kirándulás Őrültek házába

Tárgy: Kirándulás Őrültek házába Kedd Dec. 27, 2011 2:04 pm

Cím: Kirándulás Őrültek házába

Szint: D

Helyszín: Shirotsume

Jutalom: fejenként 90 ezer ékkő. Varázserő a teljesítményetektől függ.

Határidő: MAXIMUM 5 nap. Nagyon odafogok figyelni erre, ha egyikőtök kiesik, a küldetést lezárom!! ( Vagy a mentő öv hogy kerestek egy beugró embert...de nem szeretnék erre sort keríteni Smile

, szóval mindent bele. Természetesen itt is életbe lép az "először küldök PM-et és utána zárlak ki a küldetésből" rendszer.

Leírás:

Shirotsume csendes kisvárosi hangulatát, óriás gólemek zavarták meg. Legtöbbjük este, az éj leple alatt támad, de már volt példa napközbeni támadásra is. Sok a sérült, és nagy a káosz a városban. Eddig 5 különféle gólemet számoltak. Nem rendelkeznek különösebb varászerővel, inkább a romboló erejük a nagy.
Feladat: Megkeresni az okát a gólemek támadásának, és az okot megszüntetni.

Mindhármótok első posztja a küldetés megtalálásáról, az odaérkezésről, egymás megtalálásáról/megismeréséről szóljon.

Eddig tartson a postok!
( Lucy lekésőbb január 2.-án szeretne postolni!! Sok szerencsét, jó játékot kívánok:))

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Kedd Dec. 27, 2011 3:50 pm

Már-már egy hete, hogy csatlakoztam abba a céhbe melyben elérhetem céljaimat, azonban a tervezett nagy ütemű fejlődés és edzés helyett sokkal inkább az asztal támasztása és az ágy súlyozása volt az egyetlen érdembeli cselekedetem, hogy miért is? Egyszerűen nem volt olyan feladat mely ideális lett volna a számomra, sőt egyáltalán nem volt semmi felkérés. A céhtársaim megismeréséhez még nem volt túl sok szerencsém, ne meg ők se nagyon törték magukat, hogy megismerjenek engem. Lassan az unalom kezdett történelmi mélypontra süllyedni amikor a céhmester kirakott pár felkérést arra a bizonyos falra. Az emberek egyszerre kezdtek el tolongni, hogy lássák az újdonsült felkéréseket, azonban csalódásukra néhány egyszerű, nem túl nagy jutalmú kérések érkeztek. Lassan a táblához sétáltam, majd letéptem róla véletlenszerűen egy lapot, hogy majd én azt fogom elvállalni, elvégre még mindég jobb mint az asztalt támasztani... Miközben a mester felé lépegettem, szemeim mégiscsak rátévedtek a lapra melyet letéptem és amit láttam, kicsit felcsigázott. *Gólemek és várostámadás? Érdekesen hangzik, talán nem is fogok annyira unatkozni mint ahogyan azt gondoltam* futott végig a fejemben. Amikor a főnökhöz értem, odaadtam neki a lapot bejelentve, hogy ezt a munkát vállalom el, majd a kis motyómat összepakolva már indultam is az állomásra.
Shirotsume városában még sosem jártam, bár ami azt illeti Erat még egyszer sem hagytam el egyedül, ezért érthető volt, hogy valamelyest izgultam, jó vonatra szállok e, nem fogok e túlhaladni, elérem e a vonatot és társai,de legvégül természetesen minden a legnagyobb rendben történt. A vonat egyenesen a célváros felé zötykölődött, ám az út kimondottan unalmas volt. A vonaton alig volt egy-két ember azok is mind külön külön ültek. Sóhajtottam egy jó nagyot, majd mit sem foglalkozva a többi utassal, az ablakon keresztül csodáltam a tájat és próbáltam behatárolni, hogy merre is járhatok. Alig pár óra utazás után a vonat megállt és megpillantottam a táblát mely azt jelezte számomra, megérkeztem. Le is szálltam gyorsan a vonatról, majd bőszen a fejemet vakargatva próbáltam kitalálni, hogy hogyan is kezdjek bele a küldetésembe.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Kedd Dec. 27, 2011 5:21 pm

Egy jó ideje már, hogy semmi lényeges nem történt velem, néha úgy érzem, hogy lassan teljesen láthatatlanná válok az emberek számára. Ami igazából nem is annyira zavar, jól megvagyok én egymagam is. Hiába nagy a nyüzsgés a céhben, ahhoz képest nagyon rég óta nem is beszéltem senkivel. Idáig mindig volt persze annyi Gyémántom, hogy kihúzzam, éhen ne haljak vagy ilyesmi. Viszont már tényleg vágytam valami olyan melóra, ami kicsivel többet hozhat a konyhára. Idejét nem tudom már mikor tömhettem meg magam rendesen, vagy mikor vehettem magamnak végre vadonatúj ruhákat. Igen, ezúttal mindenképp találok magamnak egy jó megbízást. Felállok az asztaltól, és a táblához lépek keresve új megbízásokat.
~ Most komolyan, olvassam át ezt az egészet? ~ sóhajtok egyet, ahogy rögtön az egyik megfelelőnek tűnő írást letépem a tábláról. Ezúttal már alaposabban megnézem, úgy tűnik az ösztöneim megint a jó útra vezettek, ez ám a nekem való feladat, óriás gólemek. Nem harcoltam még ez előtt gólemekkel, és sose szabad alábecsülni az ellenfelet, mégis most jó előérzetem van. Nyugodtan nevezzenek csak Mr. Magabiztosnak. Az viszont tuti, hogy gólem ide vagy oda, szétrugom a nemesebbik felüket. Siettem is fel Goldmine-sama-hoz, hogy értesítsem az új megbízásomról. Nem akartam sokat tétovázni, így ahogy előkészítettem magamat az útra, indultam is. Odafele leginkább azon járt az eszem, hogy vajon erre a küldetésre hányan jegyeztették fel magukat. Rohadtul nem akartam, hogy valaki esetleg gátoljon az akciómban. Ha eltervezek valamit, azt általában eddig saját magamnak terveztem csak, szólóban eddig ment. Persze lehet, hogy ezekre a gólemekre nem ártana egy kis plusz erő, ó igen... Semmi kedvem kikloffolt húscafatként végezni. Már majd nem elaludtam, mikor a vonat beérkezett.
~ Na mivel is kéne kezdeni? Nem ártana egy kicsit körbekérdezősködni, még mielőtt bármi nemű akcióba kezdek. ~ töprengtem, ahogy elhagytam az állomás területét. Nem, még semmi kedvem nem volt beljebb menni a városba, úgy gondoltam nem ártana már itt megkérdezni valakit.
~ Na lássuk, valami értelmes alakot kéne találnom... ~ néztem körbe az utcán, ahogy meg is akad a szemem egy alakon (Ray), egy fiún. Így első ránézésre egy értelmesebb figurának néz ki, persze csak várjuk ki a végét. Odasétálok hozzá, és egy olyan 2-3 méter távolságnál megállok.
- Bocs, hogy zavarlak, de véletlenül nem tudsz semmit bizonyos óriás gólemekről? - teszem fel egyszerűen a kérdést, ha már csak azt megtudná mondani, hogy mégis merre történtek leggyakrabban azok a támadások, akkor már sokkal előrébb léphetnék.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Szer. Dec. 28, 2011 3:43 am

Annyi idő után mégis csak visszatérek ahhoz a ponthoz, ahol minden elkezdődött. Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hisz mindent magam mögött akartam hagyni. Az eszem csak úgy tombolt dühében, de a szívem megnyugodott, mintha csak egy gyermek visszatért volna anyja óvó ölelésébe. Igen, a céh környékén sokkal jobban, biztonságosabban éreztem magam, mint eddig bárhol. Ennek ellenére a hely mégis rideg és ismeretlen volt. Újra feltöltődött új arcokkal a céh, de a régiek inkább megritkultak. Szokatlan lesz újra eme négy fal között járni-kelni. Igazából miért is jöttem el? Minek gyötörjem megint magam? Már épp sarkon fordultam, mikor eszembe jutott, kiért is tettem mindezt. Ki miatt mentem önként száműzetésbe, hogy megtanulja valamelyest kontrollálni a bennem szunnyadó szörnyeteget.
Beléptem a céh hatalmas ajtaján, a botom koppant is egyet a padlón s mint egy hatalmas áradat, úgy repkedtek elő az emlékek. De ezalatt észre sem vettem h szinte a fél társaság figyelmét magamra vontam. Még aki ismert is se ismerne fel, hisz egy krémszínű utazóköpeny volt rajtam, melynek csuklyáját most is a fejemen hordtam. Próbáltam határozott maradni és mit sem törődve bámulásukkal tovább haladni a lépcső felé. Hirtelen ahogy elhaladok egy szék mellett, egy pattogó újonc felugrott a helyéről és nekem szegezi az ujját.
-Ki vagy te?! És mit keresel itt?!- kérte tőlem számon.
Lám mily' fiatal és mekkora szája; talán mikor még kisgyermek voltam én is ilyen magas lóról beszéltem az emberekhez, de nem túl kifizetődő. Mivel láttam, hogy szinte mindenki a terembe válaszra várta, felemeltem a köpönyegem a karomat és a magasba emeltem. Ott díszelgett rajta a céh jelképe egy enyhén sötét-narancssárga beütéssel. A srác és mindenki lélegzete egy pillanatra elakadtam, majd a következő pillanatban mindenki folytatta a dolgát.
Gyors léptekkel felszaladtam a lépcsőn, majd bekopogtattam a Mester szobájába, aki kedvesen beinvitált. Néma léptekkel tartottam a szoba közepébe, ám előtte azért bezártam az ajtót, nehogy még valaki meghalljon bármit is a beszélgetésből. A Mester háttal állt nekem és épp az ablakon bámult kifele. Talán a dolgozó emberek és a kacagó emberek kavalkádját bámulta egy apró mosollyal. Vettem egy mély lélegzetet és a csuklyához nyúltam hogy levegyem, a férfi megfordult s mosolyogva rám pillantott.
-Nem kell levenned, ha nem akarod... Taro. - emelte ki a nevemet.
Mindig is megijesztett azzal a képességével, hogy tudta mindenkinek a nevét a céhben, sőt az egész városban és érezte is, hogy mit gondol a másik. Kezeimet elengedtem és hagytam hogy lágyan hulljanak vissza a törzsem mellé.
Egy igen hosszú beszélgetés következett, melyet nem részleteznék, de a lényeg, hogy ismét a Quatro Cerbesunak dolgozhatok. A Mestertől így hát elköszöntem és hálás voltam nagylelkűségéért, amiért visszafogadott, majd érdeklődve a korláthoz dőltem. Kerestem valakit. Egy olyan személyt, akire ha bármikor ránézek, szívem olyan hevesen ver, hogy a egy vonat zakatolása hozzá képest semmi. Akárhogy kerestem s akárhányszor pásztáztam át a személyeket, nem találtam köztük.
-Miért is lenne itt...?- nyögtem ki, majd egy gondterhelt sóhajjal indulni is akartam, mire a Mester kijött a szobája bejáratához.
-Taro!- szólít meg, majd felém dob egy nagyobb papírgalacsint. -Egy kis bemelegítő...- mosolyodik el, majd újfent bezárkózik.
Érdeklődve csomagolom ki a papírt s újfent rá kell jönnöm, hogy az öreg hihetetlenül ocsmányan ír. De komolyan, alig bírom elolvasni a betűit! A sorokat gyorsan átfutom, majd a papírt a zsebembe gyömöszölöm.
-Gólemek, mi?- mormolom az orrom alatt, majd egy határozott mozdulattal átlendülök a korláton és rohanok is a pályaudvarhoz.

***

A hosszú utam során eléggé elfáradtam, így hát ha még egy rövidke időre is, de pihentettem a szememet, aminek majdnem az lett a következménye hogy elfelejtettem leszállni. Épphogy az utolsó pillanatba ugortam ki a vagonból. Gyorsan kisietek az épületből és elkezdem pásztázni a tömeget. Lehet hogy mindenki másnak nem tűnik fel, de én megláttam az emberek szemében a rettegést. Biztosan hallottak már a gólemek támadásáról és félnek, hogy ők lesznek a következőek. Ez így nincs rendjén. Nem hagyhatom, hogy azt higgyék, a saját otthonaikban meghalhatnak.
Hirtelen egy srác hangja üti meg a fülemet, aki nem tőlem messze megszólít egy másik férfit. A legelegánsabb lépteimmel a két férfi felé a haladok, botomat közben egy kicsit megigazítom a hátamon, majd érdeklődve melléjük lépek.
-Jól hallottam? Csak nem gólemekről volt szó?- puhatolóztam és vontam fel érdeklődve a szemöldökömet, mintha csak egy átutazó lennék.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Szer. Dec. 28, 2011 5:36 pm

Micsoda sebesség, ezt nevezem, jól van, ügyesek vagytok:D:D *bólogat.
Nos következzék a Part 2!!!

Most jöhet egy kis párbeszéd. Megbeszélés, hogy kik vagytok, honnan jöttetek stb. Tessék megbeszélni a párbeszédeket egymással, ahogyan azt kell.
Aztán...
Miközben az utcán álltok és kellemesen cseverésztek, a távolban kiáltások hangzanak fel. A föld dübörögni kezd, az emberek menekülésbe fognak . Egy hatalmas gólem közeledik felétek lassú léptekkel, de azok a léptek hatalmas nyomot, és még több pusztítást hagynak maguk után. Az utcaszéli standokat alaposan földbe gyömöszöli, a házak ablakait kitöri. Mintha mérges lenne valamire, vagy valakire...
Cél ...hogy meneküljetek. Ugyanis gólem barátunk nem hogy nagy, de erőteljes lángszóróval van felszerelve, amit nem tartogat sokáig a zsebében, és elkezdi kiereszteni a méteres lángokat. A város utcái azonnal lángba borulnak. Nem érdemes felvenni vele a harcot, mert ropogósra süt. Inkább mentsétek ami menthető. lakosokat, védtelen nőket, gyerekeket, akik segítségre szorulnak. Ezek után igyekezzetek menedékbe kerülni, majd várjátok meg ahogy a gólem kitombolja magát majd eltűnik...
Eddig tartson posztotok...

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Szer. Dec. 28, 2011 7:20 pm

A vonatállomáson állva, illetve fejet vakarva nézelődtem és próbáltam kitalálni, hogy hogyan láthatnék neki a feladatnak amit elvállaltam. Egy idősebb embert kerestem szemeimmel, hátha az tud mesélni nekem valamit ezekről a bizonyos támadásokról, vagy netán babonákról. Mielőtt azt gondolnátok, hogy babonás vagyok, csakis azért tenném ezt, hogy többet tudjak meg a dolgokról, mert a babonák általában valós lábakon állnak és jó alapot nyújtanak a kutatásra. Már csak az volt a baj, hogy egy öreget sem láttam a közelemben így készültem elindulni, hogy leszólítsak valakit, ám megelőztek és engem szólítottak le, ami pedig meglepett, hogy pont a gólemekkel kapcsolatban, ami iránt én is érdeklődni szeretnék. Sors iróniája?
Lassan a fiú felé fordulok, majd mielőtt választ adnék neki, jó alaposan végigmérem a szemeimmel. Kinézetre nem lehet sokkal idősebb nálam, haja kékeszöld volt, szeme pedig sötétzöld. Szerettem a zöld színt, sőt az egyik kedvencem, így a srác eleve jó pontokkal indult nálam.
- Én is azok felől érdeklődöm, legalábbis próbálok, de eddig nem sok eredménnyel- hogy is lenne, hisz a fiún kívül még senkivel sem beszéltem a városban. - Talán te tudsz róluk valamit? Bár ahogy elnézlek, te is a felkérés miatt érdeklődsz felőlük jól sejtem? Kérdeztem rá a dologra, majd miután válaszolt nekem, egy nagy sóhajt követően be is mutatkoztam volna, ha egy másik srác hirtelen nem szakított volna félbe. Nem voltam az a tipikusan nagy dumás srác, főleg nem, ha ismeretlen egyénekről van szó, így a válaszadási lehetőséget átadtam a szemben álló zöld srácnak, majd mindezek után bemutatkoztam.
- A nevem Ray és a Dragon Fang mágusa vagyok és a gólemes küldetés miatt jöttem ide. Ti miképp vagytok ezzel? Kérdésemet követően vártam, hogy a többiek is bemutatkozzanak, és ha nem a kaland miatt jöttek, akkor elkotródjanak.
Miközben állok és a két másik srác beszélgetését hallgatom, mivel én a jelenlegi mondataimon kívül nem szándékozom többet mondani, arra leszek figyelmes, hogy a körülöttem lévő emberek léptei egyre sietősebbé válnak. Ez még nem is zavart volna, mert hát sietnek az emberek, ám a kiáltozással egybekötött gyorslépés már egy kicsit, ha nem nagyon, nyugtalanított. Gyorsan elkaptam egy futás közben lévő lakost, majd megkérdeztem tőle, hogy mi az ami elől ennyire fejvesztve futnak. A nő, akit elkaptam elmondta, hogy a gólemek megint rátámadtak a falura. Ezután elengedtem őt, majd a többiek felé fordultam.
- Azt hiszem ez a végszavunk, mi lenne ha megnéznénk egy kicsit közelebbről a dolgot? Majd a válaszra nem várva elindultam abba az irányba amerről a lakosok menekültek. Nem is kellett olyan sokat gyalogolnom, míg megpillanthattam azt a valamint ami rettegésben tartja az ittenieket. *Owaow... na ezt nevezem méretes jószágnak. Nem hiszem, hogy érdemes lenne megtámadni. Ha mégis így tennénk, csak tovább bőszítenénk, na meg nem is bírnánk el vele, bár nem tudom, hogy a többiek milyen fizimiskával rendelkeznek...* - Szerintem futás! Jelentettem ki, ahogyan sarkon fordultam, majd futni kezdtem ahogy csak a lábaim bírták.
Miközben futottam egy épületre lettem figyelmes amire a gólem rádobhatott egy nagyobb szikladarabot és ettől beszakadt, ám ennél is fontosabb, hogy egy nő rekedt a romok alatt és kiáltozott segítségért, de senki sem segített neki, mindenki a saját irháját mentette. Szinte azonnal irányt változtattam, majd a romok felé futva megpróbáltam segíteni. Kezeimmel nem tudtam megemelni annyira a romot, hogy a lány kimászhasson, ezért úgy döntöttem, használom egy kicsit a mágiámat. Animal Transform segítségével felvettem a macska alakomat, hogy a szűk réseken beférjek, majd feloldottam a varázslatot. Ez azért volt jó, mert így az egész testemmel, jobban mondva a hátammal tudtam megemelni és tartani a törmeléket, míg a lány kikúszott alóla. Amint biztonságosan kiért a romok alól, visszaváltoztam macskává, majd egy határozott mozdulattal kiugrottam az összeroskadó építmény alól. A lánynak, aki körülbelül olyan idős mint én, ráadásul még csinos is, eltört a lába így kénytelen voltam a karjaimban biztonságos helyre vinni (ó minő tragédia). Az emlegetett biztonságos hely a várostól nem messze fekvő barlangrendszer volt, mely kellő biztonságot nyújt az emberek számára, míg a gólem lenyugszik és elmegy.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Szer. Dec. 28, 2011 8:16 pm

Az a város, ahol születtem, csak a rossz emlékek fűznek hozzá. Persze némi jó is, hiszen itt talált rám mesterem, pontosabban én találtam rá. Még azóta is szégyellem, hogy milyen betoji kis kölyök voltam. A mesterem szerencsémre megtanította, hogy hogyan is legyek férfi. Na persze, az a nő személyíségre férfiasabb 10 férfinél is... Mindig elmosolyodom ha erre gondolok. Mások biztos levonnák a téves következtetést, hogy: "hát akkor a külleme is biztos férfias!" Időnként nem értem, hogy egy ilyen nő hogy viselkedhet így. Habár mit nyavajgok itt erről, azt a nőt valószínűleg sose fogom teljesen megérteni. Na, de visszatérve a jelenbe...
Megszólítottam azt a nálam körülbelül egy idős fiút, de nem kapok azonnal választ, csak végig néz rajtam. Most komolyan, mintha egy tanár méregetné újdonsült diákját. Utálom ha ezt csinálják, nem tudom mire gondolnak, és ez egy kicsit bosszant. Akárhogyis a kis csend után végre megkapom a válaszom, habár nem épp azt, amit vártam. Ez kellett nekem, kifogtam egy másik tagot, aki szintén a Gyémántra hajt. Na de hát üsse kő, számíthattam rá hogy ez lesz.
- Nos látom megint a rossz embert kérdeztem. - sóhajtok egyet. Egyelőre nincs semmi rossz gondolatom a fiúval kapcsolatban, mégis jobban örültem volna, ha csak én dolgozom ezen az ügyön. Jajj... inkább ne gondoljak újra arra, nem akarom gólem morzsadékként végezni. Egy pillanat se telik el, mikor egy másik srác lép mellénk. Ó remek, csak nem még egy? Ez a nap egyre jobb lesz, már csak a jégeső hiányzik, az legalább egy kicsit vissza is térítene a valóságba. Mert az viszont tény, hogy már eléggé elmélyültem a gondolataimban. Így nem is válaszolok azonnal a fiúnak, csak egy kis szünet után.
- Igen, gólemek, és ha jól sejtem, akkor te is miattuk vagy itt... - mosolyodom el egy picit, majd nézek körbe az utcán. Látszólag minden rendben. Talán nem ártana beljebb menni. Remélem a szüleim házát is megostromolták ezek a kő agyúak, egyáltalán nem sajnálnám őket.
- Az én nevem Excel, és a Quatro Cerberus mágusa vagyok, örvendek. - eresztek egy mosolyt mindkettőnek, majd megigazítom kicsit a Yukatám gallérját. Áhh... Ez az átkozott Yukata, úgyse lesz rá szükségem, ha harcra kerül a sor. De még nincs szükség arra, hogy levegyem, nincs vészhelyzet. Vagyis én csak azt hittem. Hirtelen kiáltások hallatszanak a távolból, és elkezdenek az emberek fejvesztve rohanni. Na innentől valóban már nincs több idő a beszélgetésre. Én is elindultam beljebb a városba, hátha megtalálom a félelem forrását, és bizony meg is találtam. Egyike azoknak a bizonyos gólemeknek? Jajj... ne már, ha ezekből még több is van. Nincs ötletem miként vegyem fel a harcot ez ellen a tűzokádó monstrum ellen. Épp itt az ideje meghátrálni. Elindulok a szűkösebb sikátorok felé, habár nem igazán tűnt jó ötletnek, ugyanis a gólem következő támadása közvetlenül a fejem fölött csapódott bele a házba, lebomlasztva a felső szintet, ami épp rámzuhanni készült. Másik nagy balszerencse, hogy nem csak én voltam a sikátorban, egy kislány is ott volt. Most van az a pillanat, mikor gyorsnak kell lennem. Futottam ahogy csak bírtam, hogy még idejében ellkaphassam a kislányt, és kigurulhassak vele a törmelék alól. Azúttal a mázlifaktorom mégiscsak visszatért, mert sikerült megmentenem a lányt, és én is megúsztam, némi kőporladékkal a fejemen. Felkaptam a kislányt, és futottam is egy biztonságosabb helyre.
~ Ne aggódj, ha ennek vége megkeressük az anyukád, vagy az apukád... ~ gondoltam, ahogy találtam egy elhagyatottab romos házat ez viszonylag a város szélén volt. Itt biztonságban leszünk, remélhetőleg.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Szer. Dec. 28, 2011 11:06 pm

A két fickóról szinte lesütött, hogy nem is ismerik egymást. Olyan volt akárcsak egy vakrandin szokás, csak itt mindenki fiú volt. Megjegyzem tudom, hogy rossz példa volt...
A fiatalabbik személynek barna, kócos haj díszelgett a feje búbján, lélektükrei is hasonló színben csillogtak, ám a fekete-fehér kombó ruházat egy kicsit eltért, sőt inkább elütött a szokásos ruházatokon. A tekintetében van valami, furcsa, mintha valamilyen rejtett énje lenne. Paranoiás is lettem, vagy csak szimplán őrült vagyok?
A velem egykorú srác pedig egy igen szép és díszes yukatat viselt, amit azonnal elnyerte a tetszésemet. A minták lágyan követték egymást, mint a tenger hullámai. Ám a hajáról már teljesen más volt a véleményem; mintha egy furcsa gyepdarabot akarna növeszteni a feje tetején. Bár ki a fene vagyok én, hogy a fehér hajammal bárkit is kritizáljak. Persze ezt ők nem igazán láthatják az utazó köpönyegem és a csuklyám végett, így csak egy enyhe mosolyt eresztek el. Mivel mindenki udvariasan bemutatkozott, nem akartam én lenni a kakukktojás, aki bunkó módon csendbe marad és magasról tesz a lehetséges társakra.
-Üdvözletem. Taro Zoom vagyok, a Quatro Cerberus egy másik tagja...- majd itt Excel-re tekintek egy pillanatra. - Úgy tűnik, a gólemekről eddig semmi hír. Csak az emberek szemében látható a félelem...- mondtam
-Quatro Cerberus? Hogy lehet az akkor, hogy sohasem láttalak?- tette fel a jogos kérdést Warden.
Egy pillanatra megdermedtem és némi izzadság is megjelent rajtam, de vártam már erre kérdésre, így hát gyorsan válaszoltam is.
-Mondjuk úgy, hogy... egy hosszú küldetésen voltam...- vakartam meg a tarkómat, miközben a csuklya alól csak egy bárgyú mosoly kukucskált ki.
Fejemet a nyüzsgő tömegre szegeztem s ekkor már a két másik küldetéstag elszálltak a valóságomból, helyette merengeni kezdtem a feladaton. Mégis mit keresnének egy csapat dühöngő gólem Shirotsume városában? Talán ártott nekik valamelyik városi polgár? Vagy esetleg felbérelték őket? Eléggé abszurdnak tűnnek ezek a felvetések így magamban...
Hirtelen azon kapom magam, hogy a tömeg egyre gyorsabban mozog és a távolból már sikolyokat is lehet hallani, végül pedig repkedő házdarabokat. Mivel láttam hogy a tömeg egymáson tiporva menekülnek a szörnyetegek elől és a társaim is segítségre siettek a bajba jutottakon, így én sem tétlenkedhettem. Gyorsan előkaptam a hátamról a Vörös Fáraó Botját és egy jól indított ugrással megszerezve a kezdő lendületet, rohantam is a dolgok közepébe. Ahogy fürgén ugrálgattam a háztömbök között észrevettem egy apát, aki kislányát az ölében fogva rohant el az egyik őrjöngő gólem elől. A fenevad vadul csapkodni kezdett, melytől a fal elkezdett összeomlani ráadásul a két szerencsétlenre. Szinte ösztönösen rohantam feléjük, majd egy határozott mozdulattal a földbe állítottam a botot és így a lendület a magasba repített, még ha csak egy kis időre, de ezáltal már ott is teremtem mögöttük. Az omladozó fal árnyék egyre nagyobb lett körülöttem, mire beálltam egy szerzetes támadó állásba és kezemet hátraemelte.
-Sand Bullet!- emelem előre a kezem és máris jó pár homok lövedék tart az omladozó falra, melyek egyenes áttörik a már ingatag anyagot és az előredőlés helyett ott helyben összedől.
Az apa köszönetek hadával tovább áll síró gyermekével, de a baj csőstül jön. Épphogy megfordultam az egyik gólem előkap egy hatalmas lángszórót és pont azon az utcára akarja kiengedni a lángokat, amin épp én tartózkodom. Bár igaz távol volt tőlem, de ki tudja mekkora ennek a fegyvernek a hatósugara. Nincs időm futásra, ráadásul a törmelékek csak lelassítanának, így hát gyorsan néhány nagyobb darab törmelékhez kúszom és a kezemet magam elé helyezem.
-Sand Magic!- használom újra és egy falat képzek magam elé homokból, melyet próbálok úgy alakítani, hogy elég sűrű legyen. A lángok szinte felperzselik az egész utcát, még a kőfalak is lángra kapnak és csak egyetlen egy dolog jár a fejemben: honnan a jó életből van egy gólemnek ekkora lángszórója?!
Mikor végre elzárta azt a félelmetes fegyverét, döbbenve veszem észre, hogy a homok fedezékem felső rétege szinte teljesen elkristályozódott. Hát igen, ez lesz belőle, ha a homok találkozik a magas hővel. Gyorsan fogom is magam és próbálok nagy távot tartva a gólemtől megtalálni legalább az egyik társamat a zűrzavarban. Azt hiszem Excel-t láttam a város széle felé futni s úgy döntök, követem a nyomát.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Pént. Dec. 30, 2011 1:46 pm

Úgy tűnik ügyesen szétváltatok... Na sebaj. Mivel Taro követni kezdte Exe-lt, Ray viszont egyedül maradt , ezért így megyünk tovább.
Taro, Exel
Miután újra együtt vagytok a biztonságot nyújtó menedékben , gondoskodtok a kislányról, majd együtt mentek vissza a városba felmérni a kárt, körülnézni hol lehet még segíteni, meg kin. Az egyik rom alól halk jajveszékelésre lesztek figyelmesek. Egy idős úr szorult egy gerenda alá. Szabadítsátok ki!
-Ó fiatalok ezer hálám, micsoda szerencsém van hogy ilyen erős ifjak megtaláltak, köszönöm szépen.-hálálkodott.-milyen kár hogy a varázslók még nem érkeztek meg akik megtudták volna akadályozni ezt a borzalmat.-mondta. Erre persze beugrott hogy nyilván ő a megbízótok. faggatni kezditek a küldetésről(kérdéseket PÜ-ben várok, és ott is válaszolok rájuk). Addig tartson a posztotok amíg egy menedékhelyre nem vezetitek az öregurat és meg nem beszélitek a küldetés részleteit.
Ray:
Nem kerülted el túlságosan többieket, nem messze tőlük kerültél menedékbe de pont olyan távolságba hogy ne vegyenek észre, s kellően elkerülted. A lányt akit megmentettél biztonságba helyezted, majd te is visszaindulsz a városba. Egy romos kocsmába térsz be ahol egy lélek sem volt épp akkor, csak egy remegő pultos úr emelkedik fel a pult mögül.
-De jó, jó látni hogy valaki él még...maga hogy úszta meg?-kérdezte. Elmeséled neki hogy menekültél meg, majd kifaggatod arról, hogyan, s merre találhatnád meg a megbízódat.
-Oh igen, az öreg Yorua hagyott itt egy pár szórólapot, hogy küldjem szét a közeli varászló céhekhez, hogy talán ön valaki aki segít nekünk. De hogy most ő hol van, illetve hogy éle- vagy hal -e azt nem tudom. Nézzen körül a környező menekült szállásokon, hátha megtalálja ott. Tessék itt egy kép róla, így könnyebb lesz.-nyújtott oda egy fényképet neked. Az öreg úr eléggé őszülőben volt már, apró kecskeszakálla volt, könnyen kivehető arcvonásokkal.
Posztod addig tartson amíg el nem jutsz egy menekült szállóba.( Ne írd le hogy megtaláltad az öreget csak juss el oda)

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Hétf. Jan. 02, 2012 5:10 pm

Szerencsésen rátaláltam egy barlangra ahol meghúzhatom magam a lánnyal addig amíg a gólem ki nem tombolja magát. Sokan mások is úgy vélekedtek mint én és kész kis tábor alakult ki odabent ahol voltunk. Amint biztonságosan a földre helyeztem a lányt, keresni kezdtem egy orvost, vagy valakit aki el tudja látni őt. Amint ismét visszatértem hozzá, leültem mellé a földre, és míg ellátták a sebeit, egy kicsit kérdezősködni kezdtem. - Tudom, hogy elég kellemetlen ez a helyzet, de engedd meg, hogy bemutatkozzak. Ray Nightblast vagyok a Dragon Fang mágusa és azért jöttem, hogy segítsek rajtatok, viszont mielőtt bármit is tehetnék, tudnom kell pár dolgot. Először is mikor kezdődtek ezek a gólem támadások? A lány segítőkész volt és válaszolt minden egyes kérdésemre. - A támadások? Nos úgy...két héttel ezelőtt, váratlan volt, egyik pillanatról a másikra jelent meg két hatalmas szörnyeteg. Az egyik ugyan ez volt mint a mai, a másik pedig vizet lövelt ki magából...-mondta. - Értem... és történt valami említésre méltó dolog akkor amikor a gólemek támadni kezdtek? - Igazából semmi különös, nem halottunk vagy láttunk semmi említésre méltót. Próbáltam összefüggéseket keresni a dolgokban, hisz ha azelőtt nyugalomban éltek a gólemek és az emberek, akkor történnie kellett valaminek ami megbolygatta ezt a nyugalmat, legalábbis én ezen a szálon próbáltam meg kutakodni. - Eddig összesen hány támadás történt? - Eddig, ha a mai napot is beleszámítjuk ez már a 6. támadás volt. Egy nagyot sóhajtottam és eltökéltem, hogy megoldom ezt a dolgot még ha beleszakadok is. Az emberek akik ebben a városban élnek már hatszor élték át ezt a szörnyű dolgot, amit így átélve még számomra is borzalmas volt. Felálltam a lány mellől, majd a barlang kijárata felé vettem az irányt. - Mihez fogsz kezdeni? Kiáltott utánam, amire én testemmel félig felé fordultam és kacsintottam egyet. - Kiosztok pár kiadós seggberúgást Gólem módra!-válaszoltam mosolyogva.
Útnak is indultam vissza a városba, hogy felkeressem azt aki a munka hirdetését adta fel, hátha ő többet tud, na meg persze a másik két mágust Excelt és Tarot is próbáltam megtalálni, hátha kiderítettek már valamit. A városban sétálva, jobban mondva ami maradt belőle, nézelődtem és ott próbáltam segíteni ahol csak tudtam, ház alá szorult embereknek, elkallódott családtagoknak. Miután segítettem az embereken, mindtől megkérdeztem, hogy merre találom a megbízómat, azonban erre a kérdésemre senki sem tudott válaszolni. Mindaddig segítettem még el nem értem egy viszonylag tűrhető állapotban lévő kocsmához amiben egy lélek sem volt és tovább is álltam volna, ha a pult mögül nem emelkedett volna ki a remegő pultos.
-De jó, jó látni hogy valaki él még...maga hogy úszta meg? Tette fel a kérdést. Odasétáltam hozzá, majd az egyik pultnál álló székre ültem, majd elmondtam neki, hogy hogyan is sikerült meglépnem az ölemben egy sérült lánnyal, majd őt is megkérdeztem a megbízómmal kapcsolatban és végre ő tudott nekem válaszolni.
-Oh igen, az öreg Yorua hagyott itt egy pár szórólapot, hogy küldjem szét a közeli varászló céhekhez, hogy talán ön valaki aki segít nekünk. De hogy most ő hol van, illetve hogy éle- vagy hal -e azt nem tudom. Nézzen körül a környező menekült szállásokon, hátha megtalálja ott. Tessék itt egy kép róla, így könnyebb lesz.-nyújtott oda egy fényképet nekem. Megköszöntem a pultos segítségét, majd útnak is indultam a menekült szállások felé. Tíz perc alatt el is értem az elsőt ahol rengeteg ember húzta meg magát, még többen is mint a barlangban ahova én mentem.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Kedd Jan. 10, 2012 8:02 pm

Na, jól van husik. Eleget pihentek, itt az ideje postolni. Szóval, felszólítom a kettő lemaradt fiút, hogy szedje össze magát, és postoljon kélt napon belül, hogy ne egyen probléma, és ne kelljen lezárnom a küldetést kb semmi jutalommal. Szóval mindent bele;)
(Legkésőbb pénteken szeretnék postolni;)

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Csüt. Jan. 12, 2012 11:38 pm

// Elnézést a várakozásért! >.< //

Sikerült észrevétlenül elosonnom a szörnyeteg elől, miközben némán követtem Exel-t, míg az meg nem állt egy összedőlt bódé mögött, mire felgyorsítottam lépteimet. Sajnálatos módon a nagy zűrzavar közepette elveszítettem szem elől a másik társunkat, Ray-t. Mindketten egy csöppet gyorsan vettük a levegőt, hisz hirtelen kellett erőnket használni és még az adrenalin ott lüktetett bennünk. Egy nagyobb sóhajjal nekitámaszkodtam a még stabilnak nevezhető falnak, majd leültem az utcakőre.
-Ezek eléggé erős ellenfeleknek tűnnek...-töröm meg a csendet.- Nem lesz könnyű akár egyet is a padlóra küldeni.- és próbáltam megállítani a kezem remegését.
-Igen...Főleg hogy ha ilyen fegyvereik vannak...- tette még hozzá a sorstársam.
Nehogy azt higgyétek, hogy félek vagy hasonlók! Csak egyszerűen újra meg kell barátkoznom, hogy mágikus fenevadakkal is össze kell majd csapnom. Utazásaim során nem is találkoztam úgy igazán e félékkel, inkább csak rablóbandákat számoltam fel, mely a helyiket életét keserítették meg.
Hirtelen nyögésekre és jajveszékelésekre leszünk figyelmesek. Egymásra nézünk és már rohanunk is a hang irányába, megy egy összedőlt házhoz vezetett minket. Gyorsan keresni kezdünk a törmelékek között és nem is kell sok, hogy megtaláljuk a bajbajutott férfit. Az öreg egy gerenda alá szorult, amit ketten gyorsan lelöktük róla, majd pedig kisegítettük az utcára.
-Ó fiatalok ezer hálám, micsoda szerencsém van hogy ilyen erős ifjak megtaláltak, köszönöm szépen.- hálálkodott. -Milyen kár hogy a varázslók még nem érkeztek meg, akik megtudták volna akadályozni ezt a borzalmat. -tette még hozzá, miközben a ruháját porolta le.
Ezek után egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, bár arról egyáltalán nem tehetek, hogy pont akkor támadtak a gólemek, de arról igenis gondoskodhatok, hogy többször ne legyen ilyen.
-Elnézést uram, de mi lennénk azok a mágusok...- itt nyeltem egy nagyot. -Feltehetnék pár kérdést?- kérdeztem.
-Ó, hát persze!- válaszolta.
-Mióta terrorizálják a gólemek a várost?-
-Ajj fiam, nekem már nem a régi a memóriám. Ha jól emlékszem talán egy hónapja, de nem vagyok már biztos benne...-
-Értem...Tud bármiféle indokot, hogy miért támadják ezt a települést?-
-Nem igazán, bár amikor ez első támadás volt, a házam mellett éjjel láttam egy nagy fénysugarat a hegyek mögött. Nem tudom, lehet e köze hozzá, de jobb megemlíteni, mint elhallgatni.-
-Hmm...Ez hasznos információnak tűnik, köszönjük!...Mellesleg van ezeknek a szörnyeknek valamiféle "kikapcsológomb" vagy gyenge pont?
-Nem harcoltam velük fiam, fogalmam sincsen.- volt rá a logikus válasz.
Legalább azt megtudtuk, hogy valami furcsa fény volt látható az első támadás előtt a hegy mögött. Egyértelmű, hogy a következő célunk az lesz, hogy odasiessünk, ám de még mindig hiányzik a harmadik részünk. Bár úgy tűnt tud magára vigyázni a fickó, de ha harcra kerülne a sor nem hiszem, hogy egyesített erőnk nélkül bármire is mennénk.
~Shaaaaaaaaaaaa......Én itt vagyok Taro...Tőlem bármikor elkérheted a hatalmamat...~ hallottam a démon csábító suttogását.
~Inkább a halál...~ válaszoltam egykedvűen.
-Lehetséges, hogy jó volna először Ray-t megkeresni...Vagy te mit gondolsz erről, Excel?- néztem rá.

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Csüt. Jan. 19, 2012 3:06 pm

Na jó, nem tom mi lett veletek, de ez így nem lesz jó:S Tik-tak... fogy az idő , és pont az késik aki kérte a küldit:S Jó lenne Excel ha postolnál végre. Am, szerencse mert holnaptól hétfőig nem leszek, de ha hétfő délután se látom hogy postoltál a küldetésetek bizonytalan körülmények közé kerülhet:S
Szóval mindent bele. Itt vagyok, meg lehet keresni kérdésekkel,minden féle fajta nyavalyával.
Lucy

Tárgy: Re: Kirándulás Őrültek házába Kedd Jan. 24, 2012 5:15 pm

Mivel a meghatározott határidőt nem tartottátok be, így a küldetést inaktívság miatt lezárom. A kiírt jutalmakat, vagy azok egy részét sem kapjátok meg, mivel pár postra nem tudok semmiféle jutalmat adni.
Sajnálom, hogy egy jól megtervezett küldetés így elveszett.

» Magánküldetés: Kellemetlen kirándulás