Colonello

Név: Eustas Colonello

Nem: férfi

Életkor: 21

Mágia: fegyver mágia

Céh: -

Jellem: Nagyon kedves fiú vagyok, aki mindenre rutinszerűen emlékszik. Nagyon nyugodt, és temperamentumos vagyok azokkal, akiket jó embernek ítélek meg. Ugyan akkor nagyon idegesítő is tudok lenni az olyan emberekkel, akik nem szimpatikusak nekem. Én már az első látásra megalkotom a véleményemet valakiről, és ha véletlen azt helytelenül sikerülne megalkotni, akkor is elég sok erőfeszítés kell ahhoz, hogy ezt a véleményemet meg tudja valaki változtatni.

Kinézet: 190 cm magas vékony, de annál inkább izmos srác vagyok. A vállamon van egy hatalmas kutyaharapásnak a hege és a gyomromban, pedig egy kés nyomának a hege. Az alkaromon is harapás nyomok találhatók. Általában terep mintás nadrágot hordok, és egy zöld inget alatta szintén terepmintás trikóval. A fejemen egy ugyan csak terepszínű kendőt hordok, aminek a bal homlokomnál van egy mintája. Ez a minta pedig: célkeresztben van egy 01-as szám. A nyakamban hordok egy ezüst nyakláncot, amin egy dögcédula lóg. Általában van rajtam fekete ujjatlan bőrkesztyű is, és egy fekete magas szárú (20 soros) bakancsot viselek. Az ingem vállán ezredesi rangot jelző minta van. Így teljesen olyan mint ha egy katonai vezető lennék.

Felszerelés: 1 db nyaklánc, 3 db gyűrű, és 1 db vadászkés, tolvajkulcs és kapaszkodó kesztyű.

A négy fegyver amiről szó van az előtörténetemben:

sniper: http://s1.zerochan.net/600/14/14/903214.jpg

shotgun: http://www.defensereview.com/wp-content/uploads/2011/03/Kel-Tec_KSG_Shotgun_Oleg_Volk_1.jpg

forgócsöves shotgun: http://www.hungrylizardstudio.com/art3d/images/Gatling%20Shotgun.jpg

korcsolya: http://static.olcso.hu/public/images/product/5/4/2/9/600x600_542927492.jpg

Előtörténet:
Már csecsemőként az utcára kerültem. Sosem ismertem a szüleimet. Egy csavargó nevelt fel, aki szintén az utcán élt. Az életemben nem sok különlegesség történt. A szüleim nyilván csak eldobtak az utcán így kerültem Linához a nevelőmhöz. Ő egy személyben helyettesítette az apukámat az anyukámat és a nővéremet is. Körülbelül 13 éves lehetett, amikor megtalált engem még csecsemőként. Mivel pontos napot nem tudott, hogy mikor születtem így attól a naptól számítjuk a koromat amikor rám talált. A sors fintora, hogy az a nap péntek tizenharmadika volt. Sokszor kérdeztem tőle, hogy nem félt egy ilyen balszerencsés napon magához venni engem? Azt mondta erre, hogy ő mindig is szeretett a sors képébe köpni. A gyermekkorom egyszerű volt. Mindig Linával voltam. Neki az volt a munkája, hogy ellopjon értékes fegyvereket és páncélokat. Amikor még kicsi pólyás voltam akkor is mindig magával vitt. Neki ezekben a rablásokban sokat segített a mágia, amit használt. Fegyver mágus volt. Méghozzá egyike a legjobbaknak. Én is nagyon szerettem volna olyan lenni, mint ő így igyekeztem megtanulni azt a fajta varázslási módot amit ő használt. Amikor látta, hogy mivel próbálkozom, azt mondta majd segít ha eljön az ideje. Én persze türelmetlen voltam mert már azonnal olyan akartam lenni mint ő, de leállított annyival, hogy először meg kellene értenem ezt az egészet ami még akkori fejjel egyáltalán nem ment volna.
Ha akkor neki kezdek akkor nyilvánvalóan kudarc lett volna az egész. Pár évvel később azonban sikerült megtanulnom az alapokat. Képes voltam különböző fegyvereket eltüntetni a saját dimenziómban vagy éppen megidézni onnan így már én is hasznára lehettem Linának. Amikor munkája akadt engem is beszervezhetett. Később megkértem, hogy arra is tanítson meg, hogy ő, hogyan tervezi meg ezeket a rablásokat. Mindent megtanított nekem, amit egy profi tolvajnak illik tudnia a többi, pedig már csak tapasztalat kérdése volt. Lina minden munkájában igyekeztem segíteni. A tervezésben, és mindenben. Az első munka, amit majdnem teljesen egyedül végeztem az 16 éves koromban volt. Egy már elég öreg férfinak a gyűjteményéből kellett elhoznom egy régiséget. Ez a régiség egy dárda volt. Viszont a bejutás a házba nem volt valami könnyű. Először meg kellett kérnem Linát, hogy mint a kormány embere menjen be, és hitesse el az öreggel azt, hogy ő azért jött, mert egy illegális mágikus fegyvert feltételeznek, hogy nála van. Ő volt olyan kedves, és sikeresen eljátszotta ezt az egészet. Sikerült feltérképeznie a régiség terembe vezető utat és tudja, hogy hogyan őrzik a lándzsát, amit én keresek. A külsejéről még a munkáltatómtól kértem pontos leírást így el tudtam készíteni az olcsó másolatát. Ha közelebbről megvizsgáljuk, könnyen észre lehet venni, hogy egyáltalán nem ugyan az a lándzsa. Így a menekülésem már majdnem teljesen kész volt viszont előbb be kellene jutnom, hogy ennek bármi hasznát is vegyem. A bejutás kérdése már más volt. Nyilvánvalóan a nappal egyáltalán nem jöhetett szóba mivel az túl feltűnő lenne, és a személyzet sajnos zártkörű így beszivárogni sem tudnék szóval marad az, hogy besettenkedek, de akkor a kutyás őrökkel is kell kezdenem valamit. Egy estét rászántam, hogy megfigyeljem milyen sűrűn járnak az őrök a ház kapuja előtt. Kevesebb mint két percem lett volna bejutni a külső kapun és onnan eljutnom a bejárathoz, de akkor még a házba is be kellene jutnom. A zárat feltörnöm pedig kellett legalább egy perc. Azt az ötletet választottam, hogy a szomszéd ház tetejéről egy kötéllel átjutok a páciensem házának a tetejére és megvárom az alkalmas pillanatot, hogy leereszkedjem és feltörjem az ajtó zárját. Onnan pedig csak az ajtó előtti őröket kell elaltatnom pár percre, erre pedig egy speciális lövedéket vittem, amit egy kisebb köpő csőből fogok majd kilőni. A menekülés pedig egy egyszerűen történik. Ugyan ezen az úton visszafelé. A kapaszkodó kesztyűmet is elvittem biztos, ami biztos. Így hát jöhetett a művelet. Ekkor jött egy kis baki. Lina el akart jönni megnézni, hogy hogyan teljesítek. Nagyon jól tudta, hogy milyen kockázatos, ha velem jön így megbeszéltem vele, hogy kintről figyelhet. Eljött az este, és az akció ideje. Sikerült átjutnom a háztetőre onnan pedig könnyen leereszkedtem az ajtó elé, de ekkor eszembe jutott, hogy a kötelet nem fogom tudni elrejteni így csak imádkozhatok, hogy ne vegyék észre. Az ajtót már macerásabb dolog volt feltörni. Éppen, hogy sikerült bejutnom akkor, amikor jöttek a kutyák. Utána az őrt könnyű volt már elaltatni a méreggel. Gyorsan kicseréltem a lándzsákat, és ami nekem kellett azt pedig átvittem az én dimenziómba, de ekkor galiba történt. Nyilván észre vehették a kötelet és azonnal berohantak az udvarról is az őrök. Éppen, hogy csak annyi időm maradt, hogy a kesztyűmmel aminek a tenyerén kis kampók vannak sikerült fel kapaszkodnom a fa mennyezetre. Mázlim volt, hogy a mennyezet fából volt különben nem tudtam volna megkapaszkodni benne. Így amikor berohantak az őrök nem láthattak engem, de sajnos a korcsokat is hozták, amik érezték a szagomat. Nem maradt más esélyem mint, hogy ki harcolom magamat ebből a kutyaszorítóból. Leugrottam a mennyezetről, és meglepetésből támadtam, de sajnos a kutyusokat nem nagyon tudtam meglepni így az egyik bele harapott a vállamba miközben leütöttem az egyik őrt. A másikat pedig magamhoz rántottam, hogy a másik kutya ne tudja elharapni a torkomat. Az őr meg hát nem élt sokat utána. Azt a kutyát, aki a vállamat marcangolta sikerült letépnem magamról, és kitörnöm a nyakát a másik pedig épp akkor vetette rám magát. Sikerült elkapnom a nyakánál, és visszatartanom, hogy ne harapja el a torkomat, de akkor már hallottam a léptek közeledését. Igyekeztem gyorsan lerendezni a kutyát, és sikerült is eltörni a nyakát, de akkor már jött a többi őr is. Azonnal neki iramodtam az ablak felé, és kiugrottam rajta. Szintén rohadt nagy mázli volt, hogy földre estem. Ha betonra zuhantam volna nagy valószínűséggel kitörtem volna valamimet. Így se volt kellemes leérkezni szétharapdált vállal. Ekkor már nézegettem, hogy merre rohanhatnék, de akkor egy kötél ereszkedett le a tetőről gyorsan és megláttam Lina arcát fent. Belekapaszkodtam a kötélbe, és rántottam rajta kettőt, hogy húzzon fel, mert nem tudnám magamat egy kézzel. Utána már kisebb nagyobb gondokkal ugyan, de sikerült kijutnunk. Lina még sokszor az orrom alá dörgölte, hogy jobban kellene ügyelnem a nyomaimra. Így is csak a szerencsén múlott, hogy sikerült elvégeznem ezt a munkát.
Ez után még volt sok veszélyesebbnél veszélyesebb munka, amit elmesélhetnék, de annak ellenére, hogy egyedül is elvégezhetnék pár munkát, jobban szerettem segíteni Linának. Utána pár hónappal, és vagy 20 munkával később jött egy nagyon, de nagyon undorító valaki, aki felkérte Linát egy munkára. Még meg is fenyegette, hogy ha nem végzi el, akkor megöli őt. Legszívesebben én öltem volna meg, azonnal amikor ezt meg hallottam, de sajnos mindig vagy tíz talpnyalójával járkált mindenhova. Képtelen lettem volna annyi ellen harcolni. Plusz köztük elméletileg volt egy mágus is, de sosem sikerült kiderítenem ki lehet az. A munka egy egyszerű fegyverszerzési feladat volt. Most vagy 3 fegyvert kellett ellopnia. Köztük sok érdekes volt. Volt egy sniper, egy átlagosnak nevezhető shotgun és egy forgócsöves shotgun plusz még egy korcsolya is. Ezek a tárgyak mind varázstárgyak voltak egytől egyig. Ebbe a munkába Lina kifejezetten megtiltotta, hogy segítsek neki. Semmit nem tudhattam a munkájáról. Még ezeket, a kicsi dolgokat is csak később tudtam meg a munkájáról. Végül beavatott egy kis részébe ennek a dolognak. Meg kért rá, hogy azokat a dolgokat, amiket ő ellop azok addig az én ellenőrzésem alatt legyenek, amíg ő beszél a munkáltatójával. Ha pedig valami történne vele, akkor pedig senkinek se adjam oda, és menekülje, ameddig csak tudok. Végül eljött az idő, amikor Linának ki kellett állnia eléjük. Megkérdezte a főnöktől, hogy mire kellenek neki ezek a fegyverek. Erre az csak röhögve annyit mondott, hogy ezek a fegyverek segítségével képes lenne a csapatával akár egy mágus céh felett is átvenni az irányítást, és talán még képes, lenne egy hatalmas pusztító erőre is, ami akár egy várost is elpusztíthat. Ekkor Lina megadta a jelet, hogy azonnal meneküljek, de én titokban kimentem és az ablakból figyeltem őket. Ugyan semmit nem hallottam de láttam, hogy Lina át ad egy teljesen ugyan olyan fegyvert, aminek az őrzésére engem kért meg. Nyilván másolatokat adott oda. Nagyon reméltem, hogy nem jönnek rá de ekkor Linára fogták az egyik fegyvert, és megpróbáltak lőni vele. Már ordítottam volna, hogy vigyázzon de akkor a puska felrobbant megölve a tartóját. Ekkor Lina megidézte az egyik legerősebb fegyverét. Pontos nevét nem tudtam de, annyit tudok, hogy a nevében benne volt az, hogy nagy bumm. Ez a fegyver egy páncélökölre hasonlított, és amikor ráfogta az ellenfélre tudtam, hogy illene menekülnöm. Egyszer láttam eddig ezt a fegyvert, amikor elsütötték, és akkor is egy bazi nagy kráter maradt csak a lövedék helyén. Én azonnal elkezdtem futni és pár pillanat múlva egy hatalmas robbanás vágott neki a tőlem nem messze lévő fának. Rohadtul fájt, amikor neki repültem, de nem igazán tudott érdekelni. Aggódtam Lina miatt, és azonnal oda botorkáltam a kráterhez, amit a lövedék ütött. Elkezdtem kaparni a törmeléket, hátha megtalálom őt közben még a nevét is, ordítoztam, de nem jött válasz. Viszont sikerült kiásnom azt, akit lelőtt. Kőtörmelék borította az egész testét, de ájult volt. Még lélegzett. Azonnal felvetődött bennem, hogy mi az, ami megvédhette de nem érdekelt. Meg akartam ölni. Szívből kívántam a halálát. Elővettem a csizmámból a vadászkésemet, és már emeltem volna, hogy leszúrom, de akkor bevillant Lina arca. Ő mindig is arra tanított, hogy becsüljem meg az emberek életét. Így hát az életét nem vettem el. De, hogy megbosszuljam azt, amit Linával tettek elvágtam az Achilles inát mind a kettő lábán és még eltörtem a térdeit is, hogy biztos ne tudjon soha többé lábra állni. Ugyan megnyugtatott picit a tudat, de tudtam, hogy azonnal mennem kell, mert még pár talpnyalója biztosan lélegezhet, ha ez a mocsok is él még. Sokáig mély depresszióban voltam, hogy elvesztettem azt, aki a legfontosabb nekem.
Sokat vándoroltam városról városra, hogy ne találjanak meg. Mert biztosan keresnek engem a fegyverek miatt. Próbálkoztam a fegyverek használatával de, a sniperen kívül még egy töltényt sem tudtam ki csikarni belőlük. A korcsolyához pedig nem értettem, hogy az, hogyan lehet olyan fontos. Ahogy nézegettem rohadt éles volt az él a talpán, de semmi különös nem volt benne. A sniper volt az egyetlen, amivel még lőni is tudtam, Az összes többihez nem volt annyi varázserőm, hogy bármi is látszódott volna. Bizonyára csak erősebbnek kell válnom hozzá, hogy használni tudjam. A sniper viszont maga nagyon komoly volt. Harcban még sosem próbáltam ki, de edzésként a távcsővel akár négy mérföldes távolságból is pontosan lehetett lőni csak meg kellett tanulnom a golyóra ható hatásokat lemérni különböző műszerekkel, amik a fegyverre voltak erősítve. Ekkora távolságnál még a föld hajlására is kell figyelni, ami kilométerenként kb hét centiméter. Négy kilométernél, nagyobb távolságnál pedig minimálisan félre hordott pár hüvelyket. Így gondolhatjátok, hogy milyen erős lehet a lövedék közelről. Csak mágikus fegyverek képesek talán kivédeni a lövését, de még azok sem teljes biztossággal. Az átlagos páncélok semmit nem érnek ellene. Viszont így közelharcban csak az öklöm erejére hagyatkozhattam. Tanultam különböző harcművészeteket, hogy megvédhessem magam átlagos emberek ellen, de ez is csak egy nagyon, de nagyon kezdetleges megoldás. Kell majd valami sokkalta tökéletesebb megoldás erre a problémára. Azért kezdtem el edzeni, hogy meg tudjam állítani az ilyen fazonokat, akik így elbántak Linával. Végül már annyira ennek áldoztam az életem, hogy minden olyan embert, akinek a szemében hatalomvágyat láttam lelőttem. Nem érdekelt már az életük. Úgy gondoltam, hogy Linát se érdekelné az ilyen emberek élete, aki miatt meghalt. Azon kezdtem tűnődni, hogy hogyan tehetném magam még erősebbé? Talán egy csapatot kellene keresnem? Esetleg egy céhet? De vajon hol találok olyan céhet, amiben jó emberek azért gyilkolnak, hogy megszabadítsák a világot a gonosztól? Sajnos egyetlen ilyen céhről sem tudok. Nem is baj. Majd én alapítok egy ilyen céhet, ha elég erős leszek. Csak kellenek bajtársak, akik az én nézeteimet vallják a magukénak. Addig is, amíg ez meg nem valósul vigyázz magadra, mert én ott leszek a városok legmagasabb pontján és vadászni fogok a hatalom éhes emberekre.

Ellenőrizhető!