Colonello és Kaderin találkozása

Komoran ballagtam az utcákon. A város már sötétségbe burkolózott, így a hőmérséklet is hűvös volt. Hangos léptekkel sétáltam a kihalt s csendes utcák rengetegében. Kardom mint mindig a hátara erősítve lógott és azt várta, mikor veszem újra kézbe.
Mikor elmentem egy-egy ház mellett hallottam a mulatságok, a nevetések hangját visszhangozni a házak oldalairól. Komor tekintettel csak a földet pásztáztam és fejemben ugyan azok a gondolatok keringtek, mióta a szüleimet holtan találtam.
~ Meg kell találnom a támadókat, és meg kell őket ölnöm.~
Gondolataimból az hozott vissza, hogy megláttam három gyereket az utca szélén. Egy kislányt álltak körbe és rajta röhögtek, valamint szegény kislányt lökdösték. Egy pillanatra már majdnem megsajnáltam a kislányt és odamentem, de aztán úgy döntöttem, hogy hagyom a fenébe. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy megmentsek holmi kislányt pár bunkótól. Így tovább folytattam csöndes utamat és hagytam, hogy a friss levegő kitisztíts fejemet. Nem sokára egy kisebb fogadó elé értem. Mivel semmi kedvem nem volt, holmi fürdőkbe merészkedni lassan beléptem a fogadóba és egyenesen a pulthoz mentem.
- Egy szobát kérek éjszakéra.- Mondtam a fogadósnak semmi köszönés nélkül. Feleslegesnek találtam a köszönést. Ha meg valakinek nem tetszik, akkor messze kerüljön el. A férfi rám mért egy lenéző pillantást, majd elvigyorodott.
- Egy kislány aki egyedül sétálgat erre felé ilyen későn?- Kérdezte. Kezeimet ökölbe szorítottam és dühödt pillantást mértem a férfira.
- Nem vagyok jó kedvembe. Adj egy szobát!- Utasítottam, mire körülöttem hangos röhögésben tört ki minden férfi. Nem firtattam tovább előrántottam kardomat és a fogadós nyakához szegeztem.

Jó ideje nem volt semmiféle kikapcsolódásra lehetőségem így sok idő után végre arra gondoltam talán pihenhetnék egy kicsit. Így az utam a legközelebbi nagyvároshoz vezetett, ami mint kiderült egy fürdőváros. Elég jó kikapcsolódásnak tűnt még az elején. Azonnal kerestem egy fogadót, ami viszonylag magas helyen volt, hogy ha véletlen gondom akadna, akkor legyen egy olyan hely, ami területi előnnyel jár. Amint bementem láttam, hogy a csapos kicsit unatkozik. Udvariasan köszöntöttem a csapost és beszélgetésbe elegyedtem vele. Kiderítettem, hogy melyek azok a helyek, amik a legalkalmasabb a pihenésre és a kikapcsolódásra. Azonnal meglátogattam az egyik legjobbnak nevezett fürdőt is és igyekeztem kimosni magamból az eddigi életem fáradalmait. Még sose voltam hasonló helyen így eléggé furcsálltam a dolgokat. Amikor már pár napja csak pihentem akadt egy kis furcsaság. Valahogy kezdtem azt érezni más lesz a hangulata ennek az egész városnak. Mint ha minden olyan egyhangú lenne. Kezdtem már megrémülni ettől. Sosem szerettem sok időt egy helyen lenni, ezért könnyen megrémülök attól, ha a napjaim egyhangúak lesznek. Aznap épp az utolsó estémet akartam ott tölteni de furcsa dolog történt a fogadóban. Épp amikor vacsoráztam volna egy lány épp kardot fogott a fogadós torkának. Mivel nem ismertem az előzményeket így a gyilkolás nem jött szóba de mivel jótét lélek vagyok, igyekeztem a fogadós segítségére lenni. Megidéztem egy kis tőrt és Weapon Movingal teljes erőből neki irányítottam az ő kardjának. Így már a kardja nem a fogadós torkát veszélyeztette. Oda futottam a lány mellé és a tőrömet visszahúztam a kezembe, hogy még se legyek fegyvertelen. Neki szegeztem a fegyvert és feltettem egy egyszerű kérdést.
- Miért nem lehet nyugodtan megvacsoráznia egy utazónak? Miért nem ismered meg inkább az ittenieket és csak utána nyomod a fegyvered neki a torkuknak? Látom te is utazó vagy. Adj több tiszteletet, ha szobát akarsz. Ezek után nem hinném, hogy kapsz. Ha gondolod egy éjszakára, adhatok neked szállást, de akkor kénytelen leszel egy szobában aludni velem.

Már ismét nekiestem volna a fogadósnak, mikor egy tőr jelent meg előttem. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy a tör gazdája néhány másodperc után elém állt. Kardomat egy pillanatra se engedtem le, ki tudja milyen jött-ment alakkal van dolgom. Szavai hallatán gúnyos mosoly jelent meg ajkaimon.
- Megadtam a tiszteletet. Arról nem tehetek, hogy nem hallottad. És azt ajánlom húzd vissza az agyarad, mielőtt levágom.- Sziszegtem a képébe, és egy laza mozdulattal eltaszítottam a kardommal. Lenéző pillantást vetetettem a fiú szánalmas próbálkozására, majd a fogadós felé fordultam ismét.
- Tehát, kezdjük elölről. Egy szobát kérek éjszakára. És nem osztozom semmi hímnemű szerzettel.- Néztem a férfi szemébe.
- Már is..- Dadogta a csapos ijedtében. Önelégült vigyorral a képemen fordultam vissza az idegen férfiú felé.
- Látod? Akármit el tudok érni és nem kell hozzá szép szó.- Vigyorogtam, majd mikor a fogadós a pultra tette a kulcsomat megfordultam és egy laza, ám gyors mozdulattal felkaptam.
- Ja és mielőtt bárkinek felajánlod a szobádat, azt ajánlom, hogy ne higgy a látszatnak.- Mondtam sejtelmesen, majd kardomat visszasüllyesztettem a hüvelyébe és elindultam felfele, hogy megkeressem a szobámat. Kezdtem álmos lenni, és semmi kedvem nem volt, holmi férfi társasággal enyelegni.
Mikor felértem az emeletre körbepásztáztam a szememmel az ajtókat. A szobák egytől-ötig voltak megszámozva, így reméltem, hogy a kulcsomon is ott találom majd a számot. Lenéztem a kulcsra, amit a kezemben szorongattam és tisztán leolvastam róla a hármas számot. Így hát a megfelelő ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Miután beléptem furcsa módon arra jutottam, hogy ebben a szobában bizony jó rég óta nem volt senki. Iszonyatosan felháborodtam, így visszazártam az ajtót és elindultam lefele. Talpam alatt a lépcső fokok úgy dörögtek, mint a viharban a felhők, mikor találkoznak. Miután leértem a pultos elé vágtam a kulcsot és sziszegve megfogtam az inge gallérját, ami egy kicsit nehéz volt az én száznegyven centimmel.
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen át tudsz verni?- Kérdeztem tőle hangosan.
- Akkor jól figyelj. Te még nem tudod ki vagyok, és azt ajánlom, hogy ne is akard megtudni.- Suttogtam halkan, hogy csak ő halja, majd egy erőteljes lökéssel a szembelévő pulthoz vágtam. Ezek után hangos robaljal elindultam kifele a fogadóból.