Atsui és Noah találkozása

A mestertől, kaptam egy különleges feladatot, miután visszatértem legutóbbi küldetésemről.
El kellett vinnem egy különleges csomagot, valami ismerősének vagy kinek Spa Town-ba, amitől én kicsit felpörögtem, mert már rengeteg dolgot hallottam erről a városról, így örömmel vállaltam a feladatot. Fogalmam sem volt mi lehetett a csomagban, de elég nehéz volt, ahhoz képest, hogy milyen kicsi volt. Az egyik fürdőhöz kellett vinnem, amit tekintve, hogy ez egy fürdőváros, nem volt könnyű megtalálni. Mikor végül megtaláltam a helyet és bementem, megkérdeztem a pultnál, hogy merre találom a hölgyet, akinek a csomagot kell kézbesítenem. Azt mondták, mindjárt szólnak neki, majd pár perc múlva, egy gyönyörű, harminc év körüli nő jött és vette át a csomagot.
- Megtennéd, hogy ezt átadod a mesterednek? - Kérdezte, majd átadot nekem egy levelet.
- Persze. - Mondtam tátott szájjal, majd elvettem a levelet. ~Azta... a mester tud valamit. ~ Gondoltam magamban mosolyogva, miközben kiléptem a fürdőből. Rengeteg turista mászkált az utcán, így néha, kicsit nehezen haladtam a tömegben. Egy idő után megéheztem és úgy gondoltam, betérek az egyik étterembe. Hamar találtam is egyet, ahol meglepetésemre alig volt pár ember. Volt egy-két szerelmes, akik egymás tekintetében elveszve támaszkodtak az asztalra, volt néhány idősebb férfi és nő akik a régi szép időkről beszélgettek és volt ott egy gyönyörű, fehér hajú lány, aki egyedül ült, és a rendelését vártam. Mellesleg a ruházata alapján mágusnak tűnt. Gondoltam, hogy oda megyek hozzá, és megkérdem, van e kedve velem enni, mivel én utálok egyedül enni, így lassan oda is sétáltam.
- Hali. Noah vagyok. Nem zavarna, ha leülnék ide? - Kérdeztem, barátságosan mosolyogva a szép lánytól és közben a vele szemben lévő székre mutattam.

Már eltelt egy hét is mióta megérkeztem a Blue Pegazusba, és úgy éreztem már sikerült berendezkednem, ezért elindultam a hirdetőtáblához, hátha akad egy számomra megfelelő munka. A bár mellett elhaladva azonban Bob mester megszólított.
- Tündérkém! Ide tudnál jönni? Lenne valami, amit meg kell beszélnünk. – Tekintetem a táblára emeltem, majd vissza a mesterre. Értette a célzást. – Nem, ez most nem tűr halasztást. – Nem akartam ellenkezni, ezért inkább odamentem hozzá.
- Arról lenne szó, hogy azonnal el kellene látogatnod Hosenkába. – mondta, és enyhe aggodalmat éreztem hangjában, ezért megkérdeztem, hogy csak nem valami baj történt-e.
- Tudod úgy látom a homoktól eléggé kiszáradt a bőröd, és a mi szépségszalonunk nincs ilyesmire berendezkedve. Ezért kérlek tölts el pár napot Hosenka egyik Spa fürdőházában. – értetlenül néztem a mesterre, de ez az egy hét bőven elég volt ahhoz, hogy tudjam nem viccel, ezért aztán beleegyeztem, összepakoltam és az első vonattal Hosenkaba utaztam. Minél előbb túl vagyok rajta, annál előbb mehetek küldetésre.
Megérkezvén kerestem egy olcsó szállást, ahol le tudtam pakolni poggyászom, majd belevetettem magam a város nyüzsgő főutcájába. Az volt a tervem, hogy az első fürdőbe, amit meglátok bejelentkezek egy kezelésre, de gyomrom egy hatalmas korgással jelezte, hogy neki más tervei vannak. Körbeforgattam fejem és meg is láttam egy éttermet.
Az ablakból láttam, hogy nincsenek bent túl sokan, csak egy-két fiatal szerelmespár és néhány öregember tartózkodott bent. ~ Ez pont jó lesz nekem, amúgy sem szeretem a nagy tömeget. ~ gondoltam és bementem.
Kerestem egy félreeső, üres asztalt és leültem. Rendeltem és meglepetésemre amíg vártam az ételt egy barna hajú, sportos testalkatú fiatal fiú odaállt mellém és azt mondta:
- Hali. Noah vagyok. Nem zavarna, ha leülnék ide? - kérdezte mosolyogva és rámutatott a velem szemben lévő székre.
- Persze nyugodtan. – mondtam és közben próbáltam leplezni mennyire zavarba hozott a magabiztossága. – A nevem Atsui. Te idevalósi vagy? – kérdeztem miközben Noah kényelembe helyezte magát.

- Persze nyugodtan. – Mondta.
– A nevem Atsui. Te idevalósi vagy? -Kérdezte miközben lehuppantam a székre.
- Nemegészen. Egy küldetés féleségen voltam, de elméletileg már végeztem.
Aztán bejöttem és megláttam, hogy itt ülsz egyedül és mivel én is utálok egyedül enni, gondoltam megkérdezem leülhetek e. - Mondtam, mosolyogva, miközben odahívtam a picért.
- Meg egyébként is gyönyörű vagy. Mondtam, ugyan olyan mosollyal és rákacsintottam, majd rendeltem.
- Egyébként te idevalósi vagy, vagy te is küldetésen vagy? - Kérdeztem, miután leadtam a rendelésemet.

- Nemegészen. Egy küldetés féleségen voltam, de elméletileg már végeztem.
Aztán bejöttem és megláttam, hogy itt ülsz egyedül és mivel én is utálok egyedül enni, gondoltam megkérdezem leülhetek e. – válaszolta ugyanazzal a mosollyal az arcán. ~ Úgy nézek ki, mint aki nem szeret egyedül lenni? Vajon miből vonhatta le ezt a következtetést? ~ gondoltam miközben intett a pincérnek és folytatta:
- Meg egyébként is gyönyörű vagy. – ezt egy kacsintással is megspékelte. Eddig sem tudtam megszólalni, de most már teljesem zavarban voltam. Éreztem ahogy fülig pirulok és már szégyelltem is magam miatta. Nem igen voltam még ilyen helyzetben, ezért nem tudtam hogy kéne viselkednem.
- Egyébként te idevalósi vagy, vagy te is küldetésen vagy? – kérdezte és rendelt magának dupla adagot a legnagyobb menüből.
- Nem. Én is küldetésen vagyok. – válaszoltam halkan. Azt hiszem ha elmondtam volna mi is a „küldetésem” valószínűleg percekig nem tért volna magához a nevetésből. Folyamatosan a szemembe nézett és közben mosolygott, ezért elfordítottam a fejem, hogy elkerüljem zavarbaejtő pillantását. Megláttam amint a pincér közeledik az ebédemmel, így úgy csinálhattam mintha őt nézném. Letette elém a finomságokkal teli tányért, de nem kezdtem el enni, mert anyám úgy tanította, hogy illetlenség társaságban egyedül enni. Gyomrom ismét mordult egyet, mire asztaltársam még szélesebb vigyorra húzta száját. Hogy eltereljem a gondolataimat az éhségről, megpróbáltam úgy tenni mintha életképes beszélgetőpartner lennék.
- Honnan jöttél és mivel foglalkozol? – kérdeztem, de nem tudtam huzamosabb ideig a szemébe nézni.

- Mágus vagyok és a Dragon Fang klánhoz tartozom, nem tudom ismered e. De ha jól látom, te is mágus vagy, mégpedig a Blue Pegazus-nál. – válaszolt miközben a szemét dörzsölgette. Én elkerekedett szemmel bámultam rá, mert nem értettem honnan tudja, aztán rámutatott a karomon lévő jelre. Teljesen megfeledkeztem róla, arcom megint lángba borult, butának éreztem magam, ő pedig folytatta.
- Van egy ismerősöm, aki szintén ugyanahhoz a klánhoz tartozik, mint te és ismerem a jelet. – végre a szemébe néztem de megint elpirultam.
~ Ez nem mehet így tovább. Szedd össze magad Atsui, ennél te sokkal többet is tudsz. ~ gondoltam magamban és kicsit kihúztam magam, hátha sugallok végre egy kis határozottságot és nem csak szerencsétlenkedést. Egyenesen a szemébe néztem és érdeklődtem.
- Kit ismersz a klánomból? Nem biztos, hogy tudom kiről van szó, mert én még csak egy hete csatlakoztam. Sok mágust még nem ismerek, főleg azokat, akik épp küldetésen vannak. – mondtam és ezúttal nem fordítottam el fejem. Továbbra is a szemébe néztem és kedvesen mosolyogtam.
- A neve Firmus Kakte. Magas barna hajú srác. Hasonlít rám, csak én sokkal jobban nézek ki. – mondta és jót nevetett poénján. Csatlakoztam a nevetéshez.
- Láttam már Firmust, de még sosem beszéltünk. Keveset tartózkodik otthon, szereti a kalandot, ezért folyton megbízásokat vállal.. legalábbis a többiek ezt mondták nekem. – mondtam és végre megnyugodtam, visszanyertem magabiztosságom és lassan büszkeségemet is, majd kapartam egy kis bátorságot és ismét kérdeztem.
- Na és meddig maradsz a városban? Csak azért kérdezem, mert ebéd után egy fürdőbe megyek, és arra gondoltam esetleg csatlakozhatnál, ha már úgysem szeretsz egyedül csinálni semmit. – mondtam mosolyogva és közben reméltem nem voltam túl kihívó, nem ez volt ugyanis a szándékom. Közben megérkezett az ő rendelése is, így elkezdhettünk végre enni, de tekintetünk végig egymáson tartottuk.

A lány, az újabb pirulás után, kicsit kihúzta magát és kicsit magabiztosabban kezdett beszélni, közben pdig végre a szemembe nézett.
- Kit ismersz a klánomból? Nem biztos, hogy tudom kiről van szó, mert én még csak egy hete csatlakoztam. Sok mágust még nem ismerek, főleg azokat, akik épp küldetésen vannak. - Mondta, miközben továbbra is a szemembe nézett és közben angyali moly ült az arcára. ~ Nagyon szép mikor mosolyog... meg amúgy is. ~ Gondoltam magamban és én is egy mosoly kíséretében válaszoltam neki.
- A neve Firmus Kakte. Magas barna hajú srác. Hasonlít rám, csak én sokkal jobban nézek ki. - Mondtam és közben jót nevettem saját poénomon, amihez később Atsui is csatlakozott. ~ DE remélem azért nem néz nagyképűnek vagy ilyesmi. ~ Futott át az agyamon, közben pedig a velem szemben ülő szépség folytatta a csavegést.
- Láttam már Firmust, de még sosem beszéltünk. Keveset tartózkodik otthon, szereti a kalandot, ezért folyton megbízásokat vállal.. legalábbis a többiek ezt mondták nekem. - Mondta, majd ismét kérdezett.
- Na és meddig maradsz a városban? Csak azért kérdezem, mert ebéd után egy fürdőbe megyek, és arra gondoltam esetleg csatlakozhatnál, ha már úgysem szeretsz egyedül csinálni semmit. - Kérdezte, én pedig mosolyogva válaszoltam neki.
- Igazából még nem döntöttem el, meddig maradok, mivel most vagyok itt először és szeretnék kicsit szétnézni. De természetesen, ha egy ilyen szépség hív valahová, akkor nincs okom nemet mondani a mághívásra. - Mondtam neki, a már megszokott vidám mosolyommal, egy kacsintás kíséretében.

- Igazából még nem döntöttem el, meddig maradok, mivel most vagyok itt először és szeretnék kicsit szétnézni. De természetesen, ha egy ilyen szépség hív valahová, akkor nincs okom nemet mondani a meghívásra. - mondta vigyorogva és rám kacsintott. Az ebédet csendben fogyasztottuk el, látszott, hogy mind a ketten éhesek voltunk, majd miután az utolsó falatot is elmajszoltuk, megkérdeztem indulhatunk-e, ő bólintott, így kimentünk az étteremből.
- És most merre menjünk? - néztem rá kérdőn.

Az ebéd további része, már csendesebben telt. Nem igazán tudtunk beszélni, mivel mind a ketten úgy toltuk magunkb a kajat, mint akik még életukbe nem ettek. Na jó... lehet, hogy csak en ettem ilyen malac módra, de azért Atsui is hamar eltuntette az elotte levo kaját. Miutan az utolsó falat is leszaladt a torkomon, gyorsan lekísértem a narancslével, amit rendeltem. Kozben atsu is befejezte és kérdezte, hogy akkor indulhatunk e, amire csak egy vidám mosollyal feleltem.
És most merre menjünk? - Kérdezte, miután kileptunk az étterembol.
- Hát... szerintem, akkor lessunk meg egy furdot, ha úgy is azt tervezted. - Feleltem mosolyogva.
- Van egy olyan erzésem, hogy itt nem nehéz fudot találni. - Tettem hozzá nevetve.

- Hát... szerintem, akkor lessünk meg egy fürdőt, ha úgy is azt tervezted. - felelte, és intett, hogy kövessem.
- Rendben. - mosolyogtam én is, és éreztem, hogy egyre jobb kedvem lesz.
- Van egy olyan érzésem, hogy itt nem nehéz fürdőt találni. - tette hozzá most már nevetve.
- Én is azt gyanítom. - feleltem, miközben már kényelmes tempóban róttuk a kockaköves utat. A város pezsgett az élettől, rengetegen voltak az utcákon, mégsem volt senki tolakodó. Egyértelmű, hogy ide pihenni járnak az emberek. Néhány perc séta után Noah elkapta kezemet, és finoman húzni kezdett az egyik épület felé. Egyszerű kőépület volt, kék és türkiz díszítéssel, ami rögtön elnyerte tetszésem. A recepción kedves hölgy fogadott minket, törölközőket nyomott a kezünkbe, aztán útba igazított. Utasításai alapján hamar meg is találtam a női öltözőt, de mikor be akartam nyitni, meglepve tapasztaltam, hogy Noah mögöttem várakozik.
- A férfi öltöző a másik irányba van, Mr Senshi. - hívtam fel nevetve a figyelmét a navigációs hibára, amire persze megint volt valami frappáns válasza, aztán nevetve elsétált a megfelelő ajtó felé, én pedig bementem a női részlegbe.
Ruháimat ledobáltam egy párnára, és felvettem türkiz színű fürdőruhámat, majd kimentem a medencékhez. Törölközőmet letettem az egyik fából készült padra, majd belemártóztam a gőzölgő, kellemesen meleg vízbe. Mélyet szippantottam a párás levegőből, amikor valami cirógatást éreztem a bokámnál...

- Én is azt gyanítom. - Felelte, miközben, már nyugodt léptekkel szeltük a város forgatagát. Az biztos, hogy emberben nem volt hiány, de nem is bántam. Mindig is szerettem, ha sok ember volt körülöttem, valahogy mindig jobb lett a kedvem.
Rövid idő után, megláttam egy pofás kis kőépületet, ami úgy tűnt, pont megfelelt a céljainknak. Azonnal elkaptam Atsu karját és csuklójánál fogva, húztam magam után, a fürdő irányába. Ahogy láttam, az épület elnyerte a tetszését és miután eleget gyönyörködtünk a külsejében, benyargaltunk az ajtón. Ahogy beléptünk az ajtón, egy csinos nő fogadott minket a recepción. Mindkettőnknek adott egy- egy törölközőt, aztán mondott valamit, de nem igazán tudtam oda figyelni, mert pont akkor jött ki három elég jóféle leányzó az egyik öltözőből és ki vagyok én, hogy ne csodáljam meg őket, ha már kijöttek miattam?
Atsu hirtelen beindult előttem én pedig követtem őt, egyenesen az ajtó felé, ahonnan nemrég kijöttek azok a lányok. ~ Az előbbiek alapján, asszem, nekem is ide kell mennem. Meg ráadásul, Atsu is itt lesz :3~ Gondoltam és mikor már éppen bepillantást nyerhettem volna az egyik földi paradicsomba, az élet közbe szólt.
- A férfi öltöző a másik irányba van, Mr Senshi. - Fordult felém Atsu nevetve.
- Ja igen... tudtam én ~csak nem sejtettem~ de gondoltam, elkísérlek, nehogy bajod essen, mondjuk öltözés közben. - Feleltem és mikor láttam az arcán, hogy megvan a felvigyázásom nélkül is, mosolyogva távoztam.
A férfi öltözőben, gyorsan ledobáltam a cuccaimat egy párnára, felkaptam a fürdőgatyám és a törülközőt, aztán rohantam ki, hogy csobbanjak egyet.
- Na eeezt nevezem én lazításnak. - Mondtam halkan, a víz tetején lebegve, egy jól sikerült bomba után. Mikor meghallottam, hogy Atsu jön, gondoltam kicsit megviccelem, ezért lebuktam a víz alá és vártam. ~ Nin nin. ~ Gondoltam, mikor láttam két formás lábat, lassan lemerülni a vízbe és lassan közelebb úsztam. A víz alatt, egy vízkígyót idéztem, melynek sárkány formát kreáltam, amit lassan Atsu lába köré tekertem, végig a derekán, amíg ki nem bukkant a vízből, és szembe nem találta magát Atsuval.
- Ha ide bújsz hozzám, talán elmegy. - súgtam oda Atsunak, miután nem messze mellett előbukkantam a vízből.

A cirógatás lassan szorítássá változott, és kígyóként tekeredett valami a lábamra. Az egész nagyon furcsa volt; mintha maga a víz sűrűsödött volna testem köré. Egy pillanatig nem mozdultam, aztán már nem is tudtam, ugyanis közben a lábaimról felkúszott egészem a derekamon át a hasamig, mígnem egy átlátszó, víz alkotta sárkányfej nézett velem szembe a víz fölött.
- Ez meg mi a franc? - néztem elkerekedett szemekkel a jelenséget, amikor Noah bukkant fel mellettem a víz alól.
- Ha ide bújsz hozzám, talán elmegy. - suttogta fülembe elégedett mosollyal arcán, mire én felnevettem, és jobb kezemmel oldalról belecsaptam a vízsárkányba, az pedig cseppekre bomolva visszahullott a medencébe.
- Nem élnék a lehetőséggel, ha nem baj. - fordultam felé. - Tehát vízmágus vagy Noah. Ehhez mit szólsz akkor? - váltottam cinkos mosolyra, és tenyeremet a vízbe mártva, jókora adagot fröcsköltem az arcába a folyékony elemből.

Atsu kicsit felnevetett, majd jobb kezével megütötte a sárkánykámat, mire az apró vízcseppekre bomlott és vissza zuhantak a medencébe.
- Nem élnék a lehetőséggel, ha nem baj. ~ De baj >.< ~ Futott át az agyamon, de Atsu hangja hamar félbeszakított.
- Tehát vízmágus vagy Noah. Ehhez mit szólsz akkor? - Kérdezte, majd kezét és egy sunyi mosollyal az arcán vizet fröcskölt felém a medencéből. Hirtelen egy ravasz mosoly ült ki arcomra és mágiám segítségével megállítottam a levegőben, a felém repülő apró vízcseppeket, aztán egy apró, mosolygós nyuszifejet formáltam belőle, végül megfagyasztottam. A fagyasztás után a súlya lerántotta a kis jégszobromat, de még mielőtt bele esett volna a forró vízbe, elkaptam azt.
- Na ehhez mit szólsz? - Nyújtottam felé a kis nyuszifejet ábrázoló jégszobrot.