Noah és Cassidy találkozása

Már majdnem dél volt, mikor felkelébredtem. Végre egyszer, normálisan ki tudtam pihenni magam és ennek hála a kedvem is elég jó volt. Miután gyorsan elvégeztem a reggelni teendőimet, felkaptam a fotelból pár, még tisztának tűnő cuccot, majd nagy mosollyal arcomon elhagytam lakásomat.
~ Ú öcsém... ideje lenne valami kaja után nézni... flamos vagyok >.> ~ Jegyeztem meg agamnak, miközben az utcán sétálgattam és szerencséme találtam is egy helyet, ahol kajálhatok. Ne jó, nem épp valami luxus vndéglő volt, csak egy gyümölcs árus, akinek aznap, asszem én jelentettem a legnagyobb bevételt.
- Segítetek fiatalember? - Kérdezte, a már kicsit idősödő árus, mikor megálltam a kis gyümölcsös stand előtt.
- Jaja... szeretnék 6 almát, 3 banánt és 2 körtét. - Soroltam vigyorogva.
- A körtéből, ma különleges hármat fizet, négyet kap akciónk van.
- Akkor 5-öt kérek.
- De csak 4 van. - Felelte az öreg a tarkóját vakargatva. ~ Ja, hogy csak rám akarja sózni, a maradékot? Egye fene.~ Gondoltam, majd mondtam neki, hogy akkor megveszem azt a négyet. Miután a gyümölcsöket óvatosa, úgy, hogy ne nyomódjanak meg, egy zacskóba pakolta nekem, kifizettem neki az árát, aztán integetve tovább haladtam.
Igazából, arra a napra nem volt sok tervem és kifejezetten uticélom sem, csak úgy sétálgattam a városban. A nemrégiben vásárolt gyümölcsök számát, nem telt sok időmbe leredukálni két almára, melyekete úgy gondoltam, félre teszek kicsit későbbre, de pocak bá máshogy döntött és most akarta őket. Már épp készültem volna bele harapni abba a gyönyörű, piros, kerekded, ízletes és lédús - Hopp, asszem elkalandoztam ^^" - Szval éppen bele akartam harapni az almába, mikor egy kiáltást hallottam, mire azonnal felkaptam a fejem.
- Tolvaj! Kapják el, tolvaj! - Kiáltotta egy öreglány és a hang irányából egy fekete köpenyes fickó rohant felém.
~ Miért mindíg akkor lopja el egy vén szatyor szatyrát, egy szatyortolvaj, mikor épp nyugiba sétálgatnék? ~ Kérdeztem magamban, de már a szatyromat eldobva, rohantam is a köpenyes felé. Mikor közelebb ért, az almával, ami még a kezemben volt, full izomból fejen dobtam, mitől kicsit megszédült, így alkalmam nyílt arra, hogy leteperjem. - Na azért ugye nem úgy, mint a lányokat szokás, ne gondolj rosszra - Csakhogy, mikor a levegőbe ugrottam, feltűnt, hogy egy lány is hasonló képp cselekszik és, mivel már egyikünk sem tudott leállni, egyszerre ütöttük ki a fickót.
- Megvan! - Tört ki belőlónk egyszerre, ahogy megragadtuk a táskát.
A lánnyal egymásra néztünk és csak úgy reflex szerűe, gyorsan végig is mértem. Egy kicsit hosszab, fekete hajú, tőlem valamivel alacsonyabb, fekete szemű, ránézésre, velem egy korú lány volt. ~ Hmmm... egész csinos ~ Gondoltam, de még mielőtt bármit mondhattam volna, megszólalt.
- Hé! Ereszd el, én voltam itt előbb! - Erre a kijelentésére egy nagyobb mosoly ült ki az arcomra és kicsit megpaskoltam a fejét.
- Persze, persze, de most inkább engedd el.
- Hogyisne! – háborodott fel. – Én voltam itt előbb! – Erre elkezdte rángatni a táskát, én pedig magam felé húztam azt. – Különben meg ne paskolgass, nem vagyok holmi véreb!
~ Nem e? Pedig elég harciasnak tűnik~
- Mi az, hogy te kaptad el tökmag? Én ütöttem ki!
- Ez nem igaz, nem vagyok tökmag! En-gedd-el!
~ Hehe... a tökmagot tagadja, de azt nem, hogy én ütöttem ki a fickót ~
Eközben a lány tovább rángatta a táskát és én is tovább húztam magam felé, mígnem valahogy mindkettőnk kezéből kicsúszot a tatyó, mi pedig leseggeltünk. A táska tuajdonosa, viszont hihetetlen gyorsasággal kapta el táskáját, majd köszönetet mondva tovább is állt. ~ Na ez már nagyi... az enyém, olyan, mint a zselé... szobahőmérsékleten köt.~
- Kösz, hogy így beégettél - Szólalt meg véfül a lány kicsit durcisan. – Cassidy Angel vagyok a Fairy Tailtől.
- Á... ahhoz én nem kellettem - Feleltem vigyorogva. ~Fairy Tail? Szóval egy mágus? ~ Eszméltem rá, mad úgy döntöttem, jobb, ha én is bemutatkozom.
- Noah Senshi... - Álltam fel közben a földről és miután kicsit leporoltam magam, Cassy felé nyújtottam a kezem. - és a Dragon Fang mágusa vagyok.

- Te is mágus vagy? – kérdezte meglepetten, mikor felsegítettem.
- Aha. Mit keresel itt? -Szegeztem neki a kérdést, kíváncsi tekintettel.
- Hé, csak lassan a testtel! Beégettél engem itt, és semmi bocsánat? - Vágta csípőre a kezét.
- Nem én égettelek be. Égő vagy magadtól is - Mondtam az utolsó mondatot halkabban, de úgy tűnt, meghallhatta, mert kicsit, mintha bedühödött volna.
- Bajod van? Még egy ilyen megjegyzés, és kiverem minden fogad! - Dobbantott felém egyet. ~ nézd már, milyen kis harcias... de aranyos. ~
- Ne legyél már ilyen kis pukkancs. Inkább válaszolj végre, hogy mit csinálsz itt. Küldetés? - Kérdezősködtem tovább.
- Nem, nem küldetés, büntetés, ha annyira érdekel...
- Büntetés? Mégis miből áll ez a büntetés? Idegen mágusokkal kell kötekedned az úton? - Kérdeztem mosolyogva.
- Én nem kötetszem, te kötekedsz velem... - Fonta össze karjait maga előtt.
- Nem is. - Jelentettem ki, miközben előszedtem a legártatlanabb nézésemet.
- Áh, annyira mindegy! Mellesleg
meg azért vagyok büntetésben, mert megint betörtem hat ablakot,
elkristályosítottam két ajtót, valamit eltörtem egy asztalt és négy
széket. - sorolta fel, miket csinált, amin elmosolyodtam kicsit, mert ismerős volt a helyzet.
- Jé... nálam így indul egy reggel. - Nevettem végül el magam, mire úgy tűnt, kicsit ő is feloldódott.
- Komolyan? Végre valami, amiben hasonlítunk! - Jelentette ki mosolyogva. ~ Aranyos, mikor így mosolyog. ~ Gondoltam, miközben visszamosolyogtam rá.
- Na és miből áll ez a küldetés? Talán tudok segíteni. - Ajánlottam fel szolgálataimat és vártam, mit mond.