Kaderin és Rane - Kígyók!

- Mit is keresek én itt? - kérdeztem magamtól fennhangon, több ember figyelmét is felhívva magamra. Már jónéhány órája sétáltam fel-alá unalmamban. Arisa valami érthetetlen oknál fogva ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérjem ide, de az erdő szélén leszállt, és némi barkobázás után kitaláltam, hogy egyedül akar bemenni a rengetegbe. Gyakorlatilag megtiltotta nekem, hogy utánamenjek, ami tőle meglehetősen furcsa volt. De engedtem a kérésnek. Éltem ugyan a gyanúperrel, hogy bajba fog kerülni, de a kapcsolatnak hála, úgyis néhány percen belül meg tudtam volna találni, ha történt volna valami. De már órák óta ugyanazt a feszült izgalmat éreztem belőle sugározni.

Egy körtével a számban szinte felugrottam az egyik asztaltól. Oda sem figyelve dobtam néhány érmét a gyümölcsért, és sprintelni kezdtem, egyenesen a kígyó felé. Arisa találkozott valakivel, és megtámadták! És messze van, talán túl messze is.. Emberek fordultak utánam, dühösen kiabálva, de meg sem hallottam őket, ahogy fellöktem mindenkit az utamban.

Az erdőben sétálgattam.. csak úgy. Igazából semmi kedvem nem volt bemenni a városba a nyüzsgő tömegbe, de sajnos az éhség nagy úr és akárhogy is igyekeztem visszafogni korgó hasamat nem sikerült. Így magamban forrongva elindultam szépen lassan a belvárosba. Kardomat mint mindig most is a hátamra vettem és úgy indultam neiki, az alig egy órányi útnak. Minden rendben ment: a szárnyasok csipogtak, a többi állat meg ide-oda szambázott az erdőben. DÖGUNALOM!!! Nem kellett hála istennek sokáig az erdőben járkálnom, hamar kiértem egy útra, ami a város felé haladt, így azt követve haladtam tovább. Míg egyik lábamat a másik elé tettem és ezt sokszor megismételtem, addig azon rágódtam, hogy valami újabb küldetés után kellene járnom. Egy - az utamba kerülő- kőbe teljes erőmből belerúgtam, ahogy megint eszembe jutott, hogy ismét be kellene piszkítanom a kezemet.
- Ah, kezdem nagyon nagyon unni ezt az egészet már.- Dünnyögtem félhangosan a bajszom alatt és a cipőmet figyelte andalogtam tovább. Úgy nagyjából egy fél óra múlva, már a város szélén voltam. Éreztem az illatokat és hallottam a hangos beszédet, amit csak a városban lakó emberek csinálhattak. Mély levegőt vettem, kezeimet ökölbe szorított és úgy sétáltam tovább, mindaddig, amíg egyenesen nekem nem rontott valaki. Egy erőteljes lökés után a földre huppantam, egyenesen a fenekemre. Idegesen nyögtem fel, majd a kezeimet elkezdtem leporolni, mivel azzal tompítottam az esést.
- Nem tudna a lába elé nézni?- Kiabáltam hangosan, miközben felálltam, és szembefordultam az idegen férfival.