Ismerkedés: Rane Ekizik - Eclair & Rane

- Na végre megvan. - sóhajtottam fel elégedetten, ahogy megpillantottam az ismerős standot. Fresia forgatagában egyszerű volt elveszni a vásárlók között, és nemhogy az árusokat, de még az egyes utcákat is nehéz volt megtalálni, ahol már jártunk egyszer.
Most pontos céllal érkeztem ide, egyedül. Arisa, habár már képes volt emberi alakot felölteni, még mindig szorongott a tömegben, de muszáj volt vásárolnunk. Így a Severus a város határában maradt, amíg én a tömegben koslattam a lakrima-mestert, akit három hete látogattam meg. Arisa emberi alakjában meglehetősen védtelen volt. Egy tőrt kellett neki beszereznem – és néhány lakrimát. Csak remélhettem, hogy ma is nyitva van.
Néhány elmormolt bocsánatkéréssel később a múltkori, vörös hajú nő előtt találtam magam. Egy cselédruhás lány állt mellette. Elgondolkozva döntöttem oldalra a fejem, de végül hinnem kellett megérzésemnek: tényleg egy másik, állatfüles lánnyal állt itt a múltkor. Vajon mekkora készlete van belőlük?
Meglepő dologgal foglalkoztak, ami kíváncsi tömeget vonzott köréjük. A macskafüles lány elegáns mozdulatokkal körözött, és teste előtt mágikus pecsétek jelentek meg. Szélpengék csaptak ki a Nightyngale kezében tartott lakrimába. A lakrima-mester nem tűnt ijedtnek: nyugodtan emelte a kristályt, ami magába húzta a mágikus támadást.
Taps jutalmazta a mutatványt, és a tömeg széledni kezdett.
- Ma is tanultam valamit. - fejeztem be én is a tapsolást, ahogy közelebb léptem.

Egy újabb unalmas nap köszöntött Nightyngale és Ekki duójára Fresiában. A kis üzlet szokásos ügyfélmennyiséggel, és bevétellel számolt, ezért az alkváltó úgy döntött, kicsit megpróbálja felturbózni a cég reklámját. Kisebb tömeg összegyűlt már a bejárat előtt, hála Ekki szorgos toborzó munkájának. Nighty mágielnyelő lakrimát szorongatott a kezében, a hanjuu pedig éppen egy szélmágiát idézett meg kecses mozdulatokkal. A veszélyes varázslat egyenesen Nightyngalet célozta, az apró lakrima azonban magába nyelte a pengéket.
- Vásároljanak mágia elnyelő lakrimát, nem csak megvédelmezi önöket, de utána meg is marad az ereje! - magyarázta a rókafülű lányzó. Nightyngale közben a tömeget szemlélte. Többségében egyszerű járókelők voltak, akiket a mágia látványa vonzott ide, azonban volt köztük néhány ravaszabb tekintetű is, akik aurájuk alapján B, C rangú mágusok lehettek. Volt azonban még valaki, akinek ismerős mágikus lenyomata volt, és könnyedén lekörözte a többi bámészkodót. Nemsokára a férfi kivált tömegből, mely oszladozni kezdett, és egy ismerős arc bukkant fel előtte. Egy korábbi ügyfele volt, jégmágus talán, ha jól rémlett neki, és feléjük tartott...

- Óh, üdv újra itt! – köszönt rám Nightyngale, a lakrimamester. Valahol meglepődtem, hogy felismert, de úgy tűnt, másoknak jobb a névmemóriája, mint az enyém. - Új technológia, nemrég fejlesztettem ki. Régen fel kellett írni az egyes varázslatok képleteit, és úgy elültetni a lakrimába. Most már bőven elég, ha valaki megcélozza a csiszolt kristályt egy varázslattal, az pedig szimplán magába szívja az erejét. – ugrott bele lelkesen a magyarázatba. A magyarázattal és a látvánnyal együtt meg tudtam érteni a működést, de még így is kissé kaotikus volt az ötlet. Hogy jutott eszébe eredetileg?
- Ezt miért nem használjuk pajzsként? – gondolkoztam el, de végül megráztam a fejem. Biztos gondolt már rá ő is. - Mindegy is, de épp ilyen lakrima-ékszereket szeretnék rendelni, legalább öt-hat darabot.
- Nem lesz olcsó mulatság, ezek speciális lakrimák, de szerintem meg tudunk egyezni. – szinte láttam, ahogy egy kis gyémántjel felcsillan az eladó szemében.
Vállat vontam a pénzéhségre. Inkább mágiával dobáltam volna meg valakit, aki rám támad, mint pénzzel.
- Nem gond, az utolsó találkozásunk óta beletanultam a bájitalok készítésébe, és nagy a kereslet rájuk. Még az is lehet, hogy én is itt fogok árulni. - mosolyogtam rá. Nem volt rossz a környék, és ahogy a tömeget néztem, úgy tűnt, maximum egy-két napra kell standot bérelnem havonta.

- Óh, üdv újra itt! – köszöntötte a jövevényt az alakváltó, majd rögtön a technika magyarázatába kezdett. Mondhatni, szakmai ártalom volt. - Új technológia, nemrég fejlesztettem ki. Régen fel kellett írni az egyes varázslatok képleteit, és úgy elültetni a lakrimába. Most már bőven elég, ha valaki megcélozza a csiszolt kristályt egy varázslattal, az pedig szimplán magába szívja az erejét.
- Ezt miért nem használjuk pajzsként? – kérdezte a férfi elgondolkodva, majd megrázta fejét, elhessegetve a kérdést. - Mindegy is, de épp ilyen lakrima-ékszereket szeretnék rendelni, legalább öt-hat darabot.
- Nem lesz olcsó mulatság, ezek speciális lakrimák, de szerintem meg tudunk egyezni. – válaszolt a nő csillogó tekintettel. Hallott egyszer egy legendás távoli népről, talán nem is léteztek. Csavaros eszű kereskedők voltak, minden lehetőséget megragadtak a profit érdekében. Úgy nevezték magukat, ferengi, és Nightyngale azt az igen kevés fennmaradt írást tanulmányozta róluk az elmúlt időszakban. Talán a kapzsiságuk kezdte megfertőzni őt is?
- Nem gond, az utolsó találkozásunk óta beletanultam a bájitalok készítésébe, és nagy a kereslet rájuk. Még az is lehet, hogy én is itt fogok árulni. - mosolygott a férfi.
~ Talán őt is bevezetem a ferengi vagyongyűjtési szabályokba... ~ elmélkedett a nő, magában felnevetve...

- Bájitalok? Ebben is látok üzleti lehetőséget. Képes vagyok olyan lakrimát előállítani, ami egy bájital tulajdonságait tudja visszaadni. Emellett az alapanyagok és a főztek tárolásra is megfelelő hűtő egységet is tudok készíteni. – magyarázta egy lélegzetvételnyi habozás nélkül. Úgy tűnt, hogy ha eladó üzemmódba került, nem lehetett kikapcsolni vagy kizökkenteni pusztán azzal, hogy a vásárlóját csak egy dolog érdekli. Pedig én csak néhány, harcban is használható lakrimáért jöttem…
Azért tettem még egy próbát. Talán végül tényleg egyszerűen megvehetem a lakrimáimat.
- Azzal nincs gond. - mosolyodtam el. Felé nyújtottam a kezem, és ujjaim között fagyos levegő kezdett táncolni. Mindent, ami hideget igényelt, elég volt a közelemben tárolni. De nem várt eredménye lett. A cselédruhás lány füle megrezzent, és izgatottan megragadta a nő kezét.
- Nightyngale... – suttogott elkápráztatott hanggal. Felvontam a szemöldököm.
- Mi az? - néztem meglepődve. A jég- és fagymágia nem volt olyan ritka, hogy valaki így le legyen nyűgözve egy egyszerű trükktől, amit a kezdők is ismernek.

- Bájitalok? Ebben is látok üzleti lehetőséget. Képes vagyok olyan lakrimát előállítani, ami egy bájital tulajdonságait tudja visszaadni. Emellett az alapanyagok és a főztek tárolásra is megfelelő hűtő egységet is tudok készíteni. – mutatta be portékáját Nightyngale lelkesen. Már maga sem tudta, mi hajtja őt jobban... a lakrimológia maga, vagy a benne rejlő üzleti lehetőségek. Például, a bájitalok nagyon fogyó eszközök, de ha egy lakrimába ültetik a hatását, azt pedig egy foglalattal lekötik, akkor újra meg újra használhatóvá válik, ezért hosszú távon sokkal kifizetődőbb a megtanult készítményeket például ékszerként értékesíteni.
- Azzal nincs gond. - mosolygott a férfi, még a hűtésre visszatérve. Kezét előre nyújtva fagyos levegőt teremtett tenyerében, megvillantva jégvarázslatainak egyik alapját. Eclaire izgatottan ragadta meg Nighty karját, jelezve érdeklődését az alakváltónak. Úgy tűnt, reakciója Rane-nek is feltűnt... igazából az lett volna furcsa, ha nem veszi észre.
- Nightyngale... – suttogott Ekki a nőnek. Nyilvánvalóan akart valamit az alakváltó új üzleti partnerétől.
- Mi az? - nézett a nőkre meglepetten a jégvarázsló.
~ Tanulni akarsz tőle? - kérdezte telepatikusan a rókafüles cseládlányt.
~ A jégmágia illene a repertoáromba... - válaszolt neki félénken. Nighty bólintott, és újra vendégéhez fordult, hogy folytassa a beszélgetést.

- A kislány elemi mágus. – biccentett a cselédruhás lány felé Nightyngale, miután egy hosszabb pillantást váltottak. A vörös hajú bólintott is egyet. - Eddig csak azokat az elemeket fejlesztette, amelyeket még fiatalon tanult, de nemrégiben megjött a kedve a repertoárjának bővítéséhez. Most minden elemi mágusért oda meg vissza van.
Nem tűnt meglepőnek a gondolat. Az elemi volt a legkiterjedtebb mágiaág, amelyben szinte mindenki talált valami érdekeset magának. Nem lehetett soha befejezni a tanulást, mindig voltak újabb megtanulható fogások.
- Héjj. – A lány hirtelen elpirult, és szemmel szinte követhetetlen mozdulattal bújt el a pult mögött.
- Mennyire tanulsz gyorsan? – néztem hűlt helyére.
- Mint a villám. – a pult alól halk motyogás hallatszott fel. A választ Nighty halk nevetéssel jutalmazta, de én csak értetlenül néztem rá. Biztos csak egy belsős poén… Vállat vontam, és újra a pult alá néztem.
- Ez esetben felajánlhatok egy cserét. Már egy ideje foglalkoztat a szélmágia, de idáig én is szinte csak jégmágiával foglalkoztam.
Macha óta úgy éreztem, egysíkú a repertoárom. Ő maga nem tanított nekem új mágiákat, mindent magamnak kellett felfedeznem. De… Nem tudtam, hogy a szélmágián belül hogyan lehetne elindulni. Egy szélmágus segítsége felbecsülhetetlen lenne.
- Feltételezem, hogy a gombamágia és a nekromancia nem hoz lázba. - folytattam.
~ Rane… Emlékszel, miért is vagy itt?

A rövid telepatikus beszélgetés után Nightyngale bólintott, majd újra vendégéhez fordult.
- A kislány elemi mágus. – magyarázta, Eclair felé biccentve. - Eddig csak azokat az elemeket fejlesztette, amelyeket még fiatalon tanult, de nemrégiben megjött a kedve a repertoárjának bővítéséhez. Most minden elemi mágusért oda meg vissza van.
Azt persze már nem tette hozzá, hogy konkrétan naplót vezet azokról, akik elemi mágiát használnak és tanítanak. Inkább nem avatta volna bele a fénymágussal történt találkozásuk részleteibe Ranet. Még a legjobb barátok közt is vannak titkok, hát még ha üzleti partnerekről van szó...
- Héjj. – ellenkezett pironkodva a rókalány, majd szégyenkezését elrejtendő, villámgfyorsan elbújt a pult mögött.
~ Azt hittem, a szülők feladata, hogy zavarba hozzák a gyerekeiket. Én csak a mentorod vagyok. Gyere már ki onnan... - zaklatta mentálisan a hanjuut Nightyngale
- Mennyire tanulsz gyorsan? – kérdezte a jégmágus. Nightyngale meglepetten pislogott felé.
- Mint a villám. – érkezett a motyogó válasz. Nightyngale nevetve nyugtázta a poént, és azt is, hogy Eclair kezdett visszatérni önmagához. Nem volt rá jellemző ez a szégyenlősködés.
- Ez esetben felajánlhatok egy cserét. Már egy ideje foglalkoztat a szélmágia, de idáig én is szinte csak jégmágiával foglalkoztam. - folytatta a férfi, majd még hozzátette. - Feltételezem, hogy a gombamágia és a nekromancia nem hoz lázba.
~ Bleh, gombák. - hallotta Nightyngale a telepatikus választ, és újabb mosolyt engedett meg magának.

Kérdésemre két teljesen ellentétes reakcióval leptek meg a lányok. Ekki elfintorodott, míg Nightyngale tekintete felcsillant.
- Nekromancia?
- Ugh, nem szeretem a gombát.
- Várjatok! - emeltem fel a kezem, mielőtt jobban belementünk volna az üzletelésbe. Arisának igaza volt, először azt kellett elintéznem, amiért érkeztem. – Először hadd rendeljem meg a lakrimákat. Távolsági támadásokat szeretnék, minél erősebbeket, ékszerbe ágyazva, hogy ne merüljenek le. - vázoltam fel a mágiákat.
- Abyss Break? – vigyorodott el a vörös. Túl kajánul ahhoz, hogy ne kezdjek el gyanakodni. Nem ismertem az összes mágiát, ennek neve sem volt ismerős.
- Meghalok, ha az ötven méteres közelében vagyok? - kérdeztem szárazon, mire csak heves bólogatás volt a válasz.
- Nightyngale, az azt hiszem tiltott mágia... – Eclair suttogni próbált, de hangját nem sikerült eléggé lehalkítania. Néhányan meglepődve pillantottak ránk, de inkább gyorsan odébbálltak.
- Óh, persze, nincs Abyss Break. – Nighty egy kacsintással nyomatékosította a mondatot.
- Kár. Akkor négy lakrimát kérnék, valamilyen erősebb elemi varázslattal, meg egy "üreset".  – emeltem fel a kezem, két ujjamat behajlítva idézőjelbe tettem az üres szót. Alkaromon természetesen eközben tökéletesen látszott a Quattro Cerberus céhpecsétje.