Cecil & Sophy /ismerkedés/

Tárgy: Cecil & Sophy /ismerkedés/ Kedd Aug. 03, 2010 3:43 am

Cecil & Sophy

A tó partján kisebb füves rész díszelgett, s a kutyus azonnal előrerohant, majd hempergett egyet. Biztos ritkán jár el otthonról, a vidámságát, s energiáját tekintve, vagy csak alapból ilyen, minthogy nem ismertem ez idáig, nem tudom pontosan eme jókedv indítékait. Cecil fagyija már elfogyott, s a tölcsért is megette, és szomorította a tudat, hogy, ha akar még egyet, akkor vissza kell mennie, de végül lustasága győzött felette. A pokrócot, melyet a kutyussal együtt vettünk magunkhoz, most a segítségemmel a fűre terítette, majd a kosarat óvatosan ráejtve, jelezte, hogy foglaljak helyet. A távolban Démon egy pillangót kezdett el kergetni, melynek láttán mindketten szakadtunk a röhögéstől.
- Egyébként, te milyen mágiát használsz? –Érdeklődtem meg, mert ha már egyszer ő nem kérdez többet tőlem, meg egyébként is, nem vagyok egy alamuszi nyuszi, hogy ne tudjak közeledni más emberek felé. Az érdeklődésem meghozta gyümölcsét, s mint kiderül, fegyver mágiát használ. Az nem áll annyira messze az én általam alkalmazott csillagmágiától, vagyis főleg annyiban, hogy míg ő tárgyakat idézget, addig én kulcsokkal töröm fel egy-egy lélek otthonát, s rángatom ki abból.

Tárgy: Re: Cecil & Sophy /ismerkedés/ Kedd Aug. 03, 2010 11:39 am

Cecil & Sophy

Miután megkaptam a kérdésemre az ideális választ, ő is kíváncsi volt az én otthonomra, közben boldogan ettem tovább a fagyimat.
- Hát, én itt a közelben lakok, kb. 10 perces séta. A kiskutyámmal lakok Démonnal.
Miután én is válaszoltam, Sophynak volt egy jó ötlete, hogy hozzuk ki Démont is sétálni. Én boldogan mentem bele, tudva nem sokat volt mostanában kint és ezt a környéket nem is ismerte. Visszamentünk a kutyusumért, igaza volt Spohynak nagyon örült nekünk, és az ismeretlen lányt, vagyis számára az volt, nagy örömmel fogadta. Démon boldogan futkározott az emberek között, mi meg egymás kérdések özönével árasztottuk el. Elmeséltem újdonsül barátnőmnek-, mert szerintem nekem már annak számított-, hogy, miért ennyire engedelmes Démon, meg azt is hogy miért jöttem ebbe a városba. Forgattam össze-vissza a fejemet, az utcán akkora volt a nyüzsgés. Rengeteg ember ment és jött.
Miután sajnálattal tapasztaltam, hogy elfogyott a fagyim- az igazat megvallva jó lett volna még egy, de nem akartam visszamenni- így úgy döntöttem majd talán visszafelé és hátha akkor már Sophy is velem tart. Gyönyörű kilátás nyílt a tó partjáról, találtunk egy remek helyet egy fa tövében, oda terítettük, le a pokrócot. Démonnak is nagyon tetszett a hely, tényleg nem sokat volt még kint, mióta idejöttem. Hét ágra sütött a nap és a madarak csicsergését lehetett hallani. Reméltem, hogy ilyen szép idő marad egész nap, nem akartam, hogy az eső elrontsa ezt a gyönyörű napot. Nagy csend lett, nem tudtam már mit kérdezni, és azon agyaltam mit kellene csinálni. Majd nem telt el sok idő amikor Sophy arról érdeklődött, hogy milyen mágiát használok.
- Fegyvermágus vagyok, és te???- Már jött is a válasz a kérdésemre, ő csillagmágiát használ. Hallottam már róluk, ők kulcsok segítségével idéz meg lelkeket, úgy tűnik, még ebben is van köztünk hasonlóság. Sok mindenki volt kint a szabadban, kisgyerekek, akik fociznak, apukák, anyukák. Ideális nap volt, pont jó nap a piknikezéshez, úgy gondoltam Sophy is szomjas lehet már, így belenyúltam a kosárba kivettem 2 poharat és öntöttem bele szörpöt.
- Tessék, gondolom szomjas vagy. – mosolyogtam és átnyújtottam neki az egyik poharat. Ő boldogan megitta, majd én is a sajátomat. Kíváncsi voltam, ízlik- e neki.
- Nos, hogy sikerül???Mármint a szörp, én csináltam, remélem, ízlik.

Tárgy: Re: Cecil & Sophy /ismerkedés/ Csüt. Aug. 05, 2010 10:28 pm

Cecil & Sophy

Mindig is könnyen barátkoztam akárkiről volt szó, igen tudom, hogy ez a naivitás lényege, de nem érdekel. Ha bárki el akar árulni, tegye csak, utána pedig ráérek gondolkozni a történteken, most mégis miért rontanám el az életemet, feltételezésekkel, melyek biztos, hogy mind nagy rakás hülyeség, ami a fejemből csak úgy kipattan éppen. És ha azt nézzük, Cecil sem jobb nálam ezen a téren, ő is ugyanolyan naiv, hisz a múltjába is bepillantást engedett. Én nem meséltem magamról túl sokat, éppen csak megemlítettem, hogy egy idős nőnél laktam, ki nem rég meghalt, és hogy tőle tanultam mindent, amit tudok.
Érdeklődtem a mágiája felől, mert az, sok mindenki valóságát tükrözi. Őszinte leszek…, nem azt néztem ki belőle, hogy éppen egy fegyvermágus, hanem inkább néztem volna föld vagy tűz elemi mágusnak. De nem számít, ez csak az én személyes véleményem, mely teljesen elhanyagolható. A bumeráng visszajött, hisz kapásból visszakérdezett az én általam használt mágiára.
- Csillagmágus vagyok. –osztottam vele cseppet sem titkos mivoltomat, melyre nagyon büszke is vagyok, elvégre 3 gyönyörű lélek tulajdonosának mondhatom magam, s reménykedem benne, hogy egyre csak többen lesznek. Apró, ám mégsem kínos csend következett, mely alatt én a koromfekete eb hempergőzését figyeltem, ahogy a fűben egyszer itt, egyszer pedig ott jelenik meg. Mondhatom, itt se nyírják a gyepet, melynek mérete egy valóságos árulkodó jel, s a földszintes kutyus, s ha nem ugrana fel néha-néha, el is vesződne benne. Cecilre is pillantottam néha, ő a körülöttünk lévő embereket figyelte, akik csak ugyan a jó idő reményében jöttek ma ki, ide. Habár én csak a társaság miatt vagyok most itt, hiszen a klánbeli unatkozásnál, minden jobb mókának számít…, de nem bántam meg, hogy eljöttem. Vígan ücsörgök a helyemen.
Cecil elkezdett kotorászni a kiskosárban, melynek tartalmát, azóta sem sikerült kiderítenem, ám egy pillanatra, mikor az üveget kiveszi belőle, feltárul előttem is a titok, a jó néhány szendvics apró nyoma, néhány szalvéta mely igazán szendvicsformát ölt. Az üveg, melyet az imént partnerem előhorgászott, szörpöt rejtett magában. Azt is nagyon szeretem, akár a baracklevet. Narancsszörp, málnaszörp, csipkebogyó szörp minden mennyiségben, s még a többi fajta is, melyeket szintúgy imádok. Megkínált, én pedig boldogan fogadtam el imádatom egyik fő tárgyát. Majd, a szörpről érdeklődött, illetve arról, hogy ízlik e nekem. Én csak helyeslően bólogattam, ugyanis épp a torkomon akadt egy nagyobb korty. Istenem, hogy én mennyire tudok még béna lenni? Megfulladok egy pohár innivalótól. Kis fuldoklás és köhögés, majd mély lélegzetvételek után végre sikerült lenyelnem a kortyot. Megkönnyebbülve hagyta el ajkaimat egy hatalmas sóhaj.
- Köszi, amúgy finom volt. –mosolygok, majd óriási lendülettel felálltam, és elkezdtem a kutyus felé rohanni, majd ugyanakkora lendülettel megfordultam, hogy Cecil csodálkozó arcát lássam, és hátra estem a fűben. Olyan kényelmes volt ott pihenni, közben bámulni a hatalmas, égen úszó vattapamacsokat, amik minduntalan fenn utaznak, mígnem eső formájában a földre nem érkeznek. Ezen a kellemes nyári napon, lágyan simogatta arcomat a szél, s kissé csiklandozott a hajladozó fűszálak rengetege. A pillangók inváziózták a virágokat, melyek éppen próbálták elérni a fényt a gyeptakarásából, s az egyik éppen az orromra szállt. Démon apró vakkantással elzavarta a színpompás rovart. Kitört belőlem egy halk nevetés, ugyanis ennyire nyugodt napom ritkán van.

Tárgy: Re: Cecil & Sophy /ismerkedés/ Hétf. Aug. 09, 2010 8:22 am

Cecil & Sophy

Sose hitem volna, hogy a megismerkedés ilyen könnyen megy és, hogy találok még egy olyan naiv embert, mint én. Örömmel hallottam, hogy ízlett a szörp Sophynak. Miután megittuk, ismét csend telepedett közénk, de nem sokáig tartott, Sophy felállt, kezdetben azt hittem el akar menni. Tévedtem. Hátradönt és belefeküdt a magas főben, ami ki tudja mióta nem volt levágva, de nem, csak fű volt hanem tengernyi lóhere. Mosolyogva, boldogan feküdtem le én is mellé a fűbe. Néztük a felhőket, én felfedeztem egy kiskutya alakút és ezt meg is osztottam újdonsült barátnőmmel.
- Nézd csak!!!- mutattam fel a magasba- Olyan, mint egy kiskutya!!!- nevettem, és ismét felmutattam- Az meg olyan, mint egy kisegér!!- mutattam a másik irányba
Ő is elkezdte vizsgálgatni a felhőket, találtunk még néhány alakot formáló felhőt. Többek közt egeret, lovat, ja és bárány bormájút is, habár a felhők mind bárányra hasonlítottak. Majd miután meguntunk, hogy csak a felhőket bámultuk, elkezdtünk lóheréket keresgetni. Engem nem kötött le túlzottam és valahogy, Sophy szerencsésebbek tűnt. Én egyetlen egyet találtam, míg ő körülbelül ötöt. Később csatlakozott hozzánk Démon is, ott ugrándozott, így nem tudtuk folytatni a keresést. Emlékeztem, hogy eltettem a labdáját a kosárban, ami piros zöld csíkos volt, szerintem nem volt valami jó színösszeállítás, de Démonnak tetszett. Felálltam és odamentem a kosárhoz majd kotorászni kezdtem benne és persze, hogy a legalján volt. Démon már ott állt és a farkát csóválta, miután megtaláltam a labdát, eldobtam. Így tettünk bármikor mikor a kutyusom boldogan visszahozta. Egyszer én, egyszer Sophy dobtuk e, közben rengeteget nevettünk. Volt, hogy Démon nem tudott érte menni a labdáért, mert feldobtuk egy bokorra, olyankor visszajött a labda nélkül majd rángatni kezdte a nadrágomat és ugatott.
- Figyelj Sophy – kezdtem – legközelebb is kijöhetnénk ide, vagy csinálhatnánk ismét valamit, úgyse sűrűn tudok kikapcsolódni.

Tárgy: Re: Cecil & Sophy /ismerkedés/ Kedd Aug. 24, 2010 10:21 pm

Cecil & Sophy

Érdekes volt ez a mai nap, nem sok telik ennyire békésen, már-már idegesített, hogy mekkora csönd van életem ezen apró szakaszában, mert utána úgyis jön a felkérések sorozata, s megint nyüzsögni kezd körülöttem a világ. Naivitásommal, mint mindig, az eget verem, s meglepve ér, hogy mostani társam is ugyanolyan szinten áll velem. A fűben pihenve bámultam a felettem elterülő felhőmintás takarót, ami beteríti az egész bolygót, s elrejti szemünk elől, a távolabb eső területet, az űrt. A hold formája óvatosan átszűrődött a kék paplanon, s fehérlett a szintén fehér felhők gyűrűjében. Odafenn gyorsan halattak a vattapamacsok, s némely érdekesebbnél érdekesebb alakzatot vett fel. Fantáziám elég kevés, így a bizarr formákra csak Cecil világított rá kijelentéseivel. Gyenge képzelőerőmmel megpróbáltam kinézni abból a bolyhos izébizéből egy kutya formáját, pláne nem egy kiskutyáét, aztán valahogy mégiscsak sikerült. Unalmas volt már a bolyhos felhőpamacsokat elemezgetni, így inkább hasunkra fordulva böngésztük a hatalmas lóhere mezőt, ami kellőképp elszaporodott a főnyírás hiányában. Rengeteg 4 levelűt vettem észre, míg partnerem annál kevesebbet, s emiatt valószínűleg, de hamar meg is unta. Aztán Démon vígan elénk vetve magát, vetett véget a keresésnek, s talán jobb is, mint a zöld gyepben bámulni, hogy egy növény mennyire génmutálódhat. Cecil visszatrappolt a kosárhoz, én pedig kíváncsian figyeltem, mire készül. Előkapott egy labdát, amit mikor hazamentünk nála, rakhatott el, míg nem figyeltem. A kutya, tudván, hogy mire készül tulajdonosa, farkcsóválva rohant oda hozzá, miközben néha vakkantott egy-egyet. Cecil mosolyogva hajította el a labdát, olyan messzire amennyire tudta, majd Démon hanyatt-homlok rohant utána. A szélsebes jószág pár pillanaton belül már szájában tartva a kis golyszlit, szaladt vissza felénk. Cecilnek adta volna, ám ő utasította, hogy hozza hozzám. Leguggoltam, és kiszedtem fogai szorításából a játékot, mire ő rám ugrott, és hátradöntött, képemet nyaldosta lucskos nyelvével. Mikor végre leszállt rólam, egy kis makacskodás és arctörölgetés után végre hajlandó voltam elhajítani a labdát, még akkor is, ha kicsit tudok dobni. Mázlim volt, mert általában úgy sikerült elhajítanom, hogy fenn akadt valahol, ahonnét nem tudta lehozni a kutyus, olyankor meg nekünk kellett megkeresni, és felmászni érte. Rázogattuk a bokrokat is, ha épp azok tetején landolt, és az egyik tüskés jól meg is szurkált. Nem egy bibit szedtem össze az ápolatlan, és nyíratlan növényzetnek hála, de mintha ott sem lennének, játszottam tovább, akár egy önfeledt gyermek, pedig már nem vagyok annak nevezhető. Láttam, hogy az ég lassan kezd beborulni, vihar közeledik, mikor Cecil megszólalt.
- Figyelj Sophy – Kezdett bele halkan. – legközelebb is kijöhetnénk ide, vagy csinálhatnánk ismét valamit, úgyse sűrűn tudok kikapcsolódni. –Apró gondolkozás után, úgy illett, hogy meg is kapja a választ, így nem várattam tovább.
- Részemről okés. – Mosolygok vidáman, aztán orromra esik az első csepp eső, s lassan elkezd szakadni. – Szépen elmossa a mai napot… - Tettem fel megjegyzésemet, miközben a pokrócot, s minden más kipakold cuccot, mentettünk a vihar elől. A nyüzsgő világ megszűnt létezni körülöttünk, mindenki a víz elől menekült valami fedett helyre, s mi sem szándékoztunk ott maradni. Miután sikeresen összepakoltunk egy kisebb méretű kávézó pavilonja alá húzódtunk, hol nem nagyon ért bennünket. A kutyus megrázta magát, mi pedig, ahol eddig nem voltunk vizesek, is olyanok lettünk.
- Szuper…, ez ma már nem áll el. –Jegyeztem meg, miközben kicsit csavartam hajamon.

» Cecil Weber
» Cecil Weber
» Cecil Weber
» Ismerkedés - Luna és Gabriel
» Sophy Walter