~ Kéne valami gyémánt karácsonyra. Gondoltam, mire körbe kutattam a kuplerájt, ami a szobámban keletkezett. Egy röpke keresgélés után megtaláltam egy tárgyat, pontosabban egy lakrimát. ~ Jé, nem is tudtam, hogy van ilyenem. Talán ezzel zsebelhetek egy keveset. Filozofáltam rajta és a hóban taposva jutottam el a legközelebbi piac mellé. Jürgen, aki végig velem volt egy mini tűzhelyként melegített közben, reméltem, hogy ügyelt arra, hogy ne égessen meg. Megálltam a lakrimával a kezemben és kiabálni kezdtem:
- Lakrimát tessék!
Azonban a morgó, maguk dolgára siető emberek válaszra se méltatták magukat. Lehet egy mágus sem volt köztük, vagy aki volt is az is hasonló cipőben lehetett, mint én. Azonban nem adtam fel ilyen könnyen, egymás után többször is elismételgettem, mire egy csinos nő indult felém. Gondoltam, kissé behíresztelem, talán valami csodának köszönhetően sikerül eladnom.
- Lakrimát tessék! Az utolsó darab, most akciósan!
Látszott, hogy a leánynak felkeltette érdeklődését, erre közelebb jött.
- Öm... izé... ne haragudj...
Szólalt meg kissé megszeppenve.
- Érdekel?
Mondtam, azonnal a "bizniszre" térve.
- Aha... milyen lakrima?
Kérdezte, miközben a lakrimát nézegette.
- A kíváló, de egyben halálos Sav Felhő képességet tárolja magában.
Mondtam, miközben próbáltam minél profibbnak kinézni. Reméltem nem volt túl átlátszó.
- Váóóó... Jól hangzik nem Pascal?
Kérdezte hangosan. Eleinte azt hittem meg volt babonázva, de végül kiderült, hogy a kaméleonjának mondta. ~ Várjunk, ez még mindig nem oké.
- Aha... de mennyibe is kerül?
Szólalt meg a kaméleon, először nem hittem a fülemnek, majd bele törődtem. ~ Biztos mágikus lény. Hm... az árral kapcsolatban. Próbálkozzunk az ideálissal.
- Kerek ötven ezer gyémánt, egyel sem több.
A kaméleon ismét megszólalt:
- Akkor tényleg nem sok...
Ezután a nő a pénztárcájáért nyúlt és mondta:
- Megveszem!
~ BINGÓ! Örültem magamban, mikor átadtuk egymásnak a kellő tárgyakat. Ő a pénzt, én a lakrimát. Azonban végre volt elég pénzem, hogy vegyek mágus kalácsot, ezért gyorsan és rögtönzötten köszöntem el.
- Öröm volt veled üzletet kötni!
A nő a lakrimát méregetve válaszolt:
- Veled is! Köszönöm!
A legutolsó dolog amire emlékeztem az volt, hogy boldogan falom a mágus (kürtös) kalácsot.
A LÉNYEG:
Leena: -50.000 GY, + Savfelhő Lakrima
Rammus: +50.000 GY, - Savfelhő Lakrima
Pént. Jan. 06, 2012 10:57 pm
