Crow Geelstun
Fekete Mágus
Hozzászólások száma : 62
Aye! Pont : 8
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : szép lányok körében 8)
Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:
 | Tárgy: Crow Geelstun  Kedd Júl. 27, 2010 6:47 pm | |
| Név: Crow Geelstun
Nem: férfi
Kora: 19 éves
Mágia: Fekete mágia (Démon mágia)
Klán: Quatro Cerberus
Felszerelés: 1 amulett, 1 doboz cigi és 1 öngyújtó
Kinézet: Crow egy vékony, ám meglehetősen izmos férfi, átlagos magassággal. Rövid szőke haja gyakran halványzöld szemébe lóg. Arckifejezése ritkán változik, szinte mindig nyugodtságot sugároz. A jobb alkarján található a klánjának jelképe. Ruházata meglehetősen változatos az öltönytől kezdve a hétköznapi ruhákig minden megtalálható a ruhatárában.
Jellem: Rátermett, okos, ügyes mágus. Vezéregyéniség, jó emberismerő. Másokat előszeretettel használ fel saját céljai érdekében, de ez nem azt jelenti, hogy gonosz alak. Másokkal szemben kevésbé kritikus, önmagát viszont bármikor képes marcangolni. Csak keveseket enged közel magához, ám azokért bármit képes megtenni. Hobbija a főzés... >.>
Előtörténet
I. Fejezet: A kezdetek Egy viharos őszi napon láttam meg a napvilágot egy kicsiny faluban. Apám fegyver mágus, anyám pedig világszerte elismert elemi varázsló volt, ám miután megszülettem, mindketten felhagytak mágikus munkájukkal, s csak az én nevelésemmel foglalkoztak. Szüleim már a első pillanatban eldöntötték, hogy én is eme pályára fogok lépni, ezért mindennap az iskola után órákon át foglalkoztak velem, de persze ekkoron még semmilyen technikát sem sajátíthattam el, mivel csupán elméleti, valamint erőnléti oktatásban részesültem. Ám én nem értékeltem a szülői gondoskodás eme formáját. Most így visszagondoltam abban az időben flegmatikusan álltam hozzá az egészhez, s talán ez volt életem legnagyobb hibája, mivel néhány héttel később már mellőznöm kellett az efféle szeretetet.
Esős éjszaka volt, s a szél erősen fújt. Meglehetősen felbolydult éjszaka volt, mintha az időjárás is figyelmeztetni akarta volna az embereket, hogy valami rossz közeleg. S ezen a napon történt meg az a dolog, mely’ megváltoztatta az életemet…
Egy Démon támadott rá hőn szeretett falumra. Az emberek riadtan menekültek, amerre láttak, a mágusok pedig felkészültek az ütközetre. Nekem is el kellett volna hagynom a falut a többi átlagos emberrel, ám eluralkodott rajtam a kíváncsiság, s az egyik ház tetejéről néztem, amint a varázsló sereg, a szüleimmel az élen, megtámadja a Démont. Hosszú, véres csata bontakozott ki, s úgy tűnt, hogy a fenevad kerül ki győztesen belőle, ám ekkor feltűnt a távolban egy csuklyás alak, s valami különleges technikával megbénította a Démont. Gyorsan kellett dönteni: vagy örökre elpusztítják a szörnyet, vagy pedig egy halandó testébe zárva kihasználják erejét. Utóbbi mellett döntöttek a mágusok. Már csak megfelelő porhüvelyt kellett találni. Jól tudták, hogy csak fiatal test tudja befogadni ezt a hatalmas erőt, ezért rögtön kiválasztották a legfiatalabb varázslót maguk közül, ám ekkor valaki meglátott engem. Pillanatokkal később már a földön feküdtem, s ők szabályos kört alkotva fogtak körül és egy általam nem ismert nyelven íródott szöveget mormogtak. A végszó elhangzásakor lila fénybe borult a táj és a Démon egy energiafolyamként közeledett felém. Pillanatokkal később a testembe számüzetett, s mellkasom lilán izzott. A hirtelen jött erőtől pedig én azonnal elveszítettem az eszméletemet.
II. Fejezet: Az új élet Egy hófehér szobában ébredtem fel. Az ágyam mellett egy doktor, az édesapám, valamint a csata közben látott csuklyás öregember állt. Mindnyájuk gondterhelten fürkészte az arcomat, mintha valami baj lenne. Még mindig gyengének éreztem magam, ám minden erőmet összeszedve megpróbáltam felülni, ám balommal nem bírtam magamat megtartani, s visszazuhantam az ágyba. Legyőzötten hunytam le szemeimet, s keserves sóhaj hagyta el mellkasomat. Valami egészen biztos, hogy megváltozott. Újabb gondolat villant az elmémbe, ám mikor kérdésre nyitottam ajkaimat az öregember közbevágott.
- Majd később minden kérdésedre válaszolunk, de most pihenj. Ha valamire szükséged van, bátran kiálts. – mondta, majd egy biccentés kíséretében kiterelte a szobában lévő másik két személyt, majd maga mögött bezárta az ajtót. Ugyan csak jót akart nekem, erre a síri csöndre volt most szükségem legkevésbé.
Íriszeim mélabús fényben izzottak, s az a megfoghatatlan erő, amit általában sugall, most teljesen kiveszett belőle. Fél órán keresztül némán bámultam a plafont, s közben próbáltam összerakni magamban valami értelmes magyarázatot, hogy miért nem emlékszem semmire azután, hogy a mágusok körbeálltak, s hogy mi ez a halk moraj, amit folyamatosan hallok a fejemben. Hamarosan lenyomódott a kilincs és az apám lépett be a terembe, s leült az ágyam szélére.
- Apa! Hol van anya? – kérdeztem meg az első és legfontosabb dolgot, ami az eszembe jutott. Láthatólag sikerült rákérdeznem arra a dologra, amiről a legkevésbé szeretne beszélni, ámbátor kézenfekvő volt a kérdés.
- Fiam. – kezdett bele alig hallható hangon. – Egy démon lepecsételéséhez rendkívül sok életenergia szükséges. Olyannyira sok, hogyha nem lett volna valaki, aki neked adja az energiáit, akkor belehaltál volna. Az édesanyád feláldozta az életét a nagyobb jó érdekében… - mondta az apám, s a szeme sarkában megjelent pár apró könnycsepp. Semmit sem értettem. Ez úgy hangzott, mintha miattam halt volna meg az édesanyám. Szemeimet lesütöttem, s egy bólintással jeleztem, hogy megértettem és elfogadtam.
- Tehát a Démon, aki sokakkal végzett, valamint a fél falut romba döntötte, most az én testemben raboskodik? – erőltettem az arcomra egy mosolyt, miközben apámra emeltem a tekintetemet. Látszott rajta, hogy Ő sem örül ennek, de persze nincs mit tenni… Édesapám rövidesen egy bólintással válaszolt. Ekkor belépett a szobába az öregember is, akire tisztán emlékeztem: Ő győzte le a Démont és Ő volt az, aki a többi mágus erejét felhasználva belém pecsételte a Hódító-t, Lord Ash’Argarothot. Magam sem tudom miért, de már pusztán ag jelenléte nyugodtsággal töltött el. Ő törte meg a csöndet.
- Had mutatkozzak be! A nevem Seth, és mágus vagyok. Én zártam a testedbe a Démont, mivel szüleiddel és a többi mágussal együtt abban reménykedtünk, hogy Te majd képes leszel meg tanulni irányítani az erejét, és az emberiség javára fogod felhasználni ezt az erőt! Ám ez sok gyakorlással jár… Ezért is szeretnélek megkérni arra, hogy jöjj velem, s három év múlva már képes leszel uralni a benned lakozó pokoli teremtményt. – nem tudom miért, de minden egyes szava lelkesítően hatott rám, s rögtön eldöntöttem, hogy vele megyek.
- Önnel szeretnék tartani, Uram! Szeretném meg tanulni irányítani Lord Ash’Argarothot. – a férfi elmosolyodott és bólintott egyet. „Holnap indulunk”; csak ennyit mondott, s kiviharzott az ajtón.
III. Fejezet: Az utazás Úgy is lett, másnap útnak indultunk. Nem sok holmit pakoltam oda, csak egy köpenyt, némi vizet és élelmet, valamint két tört, mivel tudtam, hogy szükségem lesz fegyverekre az utazás során. Már éppen indultunk volna, mikor az apám jelent meg előttem, s egy amulettet nyomott a kezembe.
- Ez anyád édesapjáé volt. Mindketten azt akartuk, hogy majd ha elég idős leszel, akkor te viselhesd. – mondta, s a vállamra tette jobb kezét. – Vigyázz magadra, Fiam. – Seth ott állt mellettem, s miután én is elköszöntem utolsó élő rokonomtól, végre elindultunk. Egy elhagyatott erdő felé vettük az irányt, aminek közepén Seth lakott. Azt mondta csak ott tudjuk elkezdeni az edzést, mert az ottani körülmények sokkal kedvezőbbek egy ilyen erő irányításának tanulásához. Heteken keresztül gyalogoltunk, míg nem elérkeztünk végre az erdőhöz, s mikor beléptem a fás területre, úgy éreztem, mintha valami elszívná a varázserőmet.
- Ebben az erdőben az a különleges, hogy a fák varázserővel táplálkoznak, s képesek teljesen kiszipolyozni a mágusokat. Én már megszoktam és képes vagyok kiküszöbölni ezt a hatást, de neked valódi kihívás lesz. Ha itt megtanulod tökéletesen kontrollálni a Démonodat, akkor bármilyen helyzetben képes leszel rá… - magyarázta nekem útközben. Végül elérkeztünk a kunyhóhoz, ahol lakott. Gyorsan lepakoltunk, s máris neki kezdtünk a gyakorlásnak…
IV. Fejezet: A tréning Az első feladatom meglehetősen egyszerű volt: kapcsolatot kellett teremtenem a belém zárt Démonnal, mivel úgy sokkal könnyebben fel tudnám venni az alakját, valamint egyszerűbb lenne használnom a démoni erejét. Órákon át meditáltam, s próbáltam beszélgetni a Lorddal, de az túl arrogáns volt meghallani a hangom.
- Tudod mit te gyalázatos Démon? Ha már az én testemben lopod a napot, akkor add nekem az erődet, hiszen ha én meghalok, akkor te is… - mondtam. Szavaim hatására csak halk morgást halottam, majd elmémben megjelent Ő.
- Fogd be a szádat Te halandó! Ne becsüld le az erőm nagyságát! Ha akarnám, akkor könnyen kitörhetnék belőled. De legyen… Kegyelmes leszek hozzád és megengedem, hogy használhasd az erőmet. – mondta a maga mély basszusán. Ennek hallatán halványan elmosolyodtam, s magamban sikeresnek könyveltem el ezt az akciót. Most, hogy végre sikerült kapcsolatot teremtenem Lord Ash’Argarothtal, végre elkezdhettük a valódi edzést. A Birth of Demon nevű technikával kellett átváltoztatnom az alkarjaimat a Démonom végtagjára, mivel ennek hála sokkal nagyobb fizikai erőre tehetek szert. Ez rendkívül nehéz feladatnak bizonyult már önmagában is, ám az erdőnek hála még nehezebb volt, hiszen nem veszthettem sok varázserőt, mert akkor előtörik A Hódító és mindent elpusztítana, ami az útjába kerül…
Teltek, múltak az évek, s elérkeztünk a három éves edzésprogram utolsó felvonásához; meg kellett küzdenem mesteremmel, s le kellett győznöm. Kora reggel kezdtük meg küzdelmünket. Seth szélmágus volt, s egyetlen kézsuhintással képes volt éles szélpengéket küldeni felém, melyek rendkívül mély vágásokat ejtettek testemen. Szerencsére még időben átváltoztattam az adott testrészemet a démonéra, ezzel minimálisra csökkentve a sérüléseket. Seth ereje számomra felfoghatatlan volt. Képes volt repülni, valamint olyan tornádókat lövellni, amely több száz szél pengéből állt. Én már kezdtem kimerülni, s éreztem, amint Lord Asd’Argaroth megpróbálja átvenni az irányítást a testem fölött. Ekkor eszembe jutott egy terv.
- Hé, Te! Lenne egy alkum számodra! – éreztem, hogy sikerült felkelten a Hódító figyelmét, ezért folytattam a mondandómat. - Néha átengedem majd neked az irányítást, ha Te cserébe megosztod velem a titkaidat, s adsz az erődből! – ezt hallva a Démon hangosan felnevetett, majd egy „Rendben”-t eleresztve megköttetett az alku. Lord Ash’Argaroth úgy döntött most azonnal a kezébe veszi az irányítást. Íriszeim aranyszínűvé színeződtek, s hangom eltorzult. Az erőm, a gyorsaságom és az állóképességem robbanásszerűen növekedett. Seth nem értette mi történt, Ő nem tudott az alkuról, mivel az pusztán az elmémben fogalmazódott meg. A Hódító könyörtelenül sorozta Sethet, aki már nem tudta tovább blokkolni a csapásokat, és végzetes sebet szerzett. A Démon csak ekkor adta vissza az irányítást nekem. Végre ismét önmagam lehettem, ám a kép, ami fogadott, ijesztő volt. Seth feküdt a földön, miközben jobb kezét a sebére szorítva próbálta kiküszöbölni a további vérvesztést, ám már késő volt; túl sok vért vesztett.
- Szép volt kölyök, Te győztél. – mosolyodott el, miközben vért köhögött fel. – Meglepett, hogy már ilyen tökéletes összhangban vagy a Démonoddal, gratulálok! Ne okold magad a történtek miatt, ez egyedül az én hibám. Figyelmetlen voltam. Ám ne félj! A szívedben örökké élni fogok. – ezek voltak utolsó szavai, mert lélektükrei lecsukódtak, s örök álomba szenderült.
V. Fejezet: Quatro Cerberus A történtek után képtelen voltam hazamenni, mert féltem, hogy a testemben lakozó Démon ismét megöl valakit. Ugyan én engedtem át az irányítást neki, mert az alku rám eső feltétele ez volt, még is Őt okoltam Seth haláláért, pedig én voltam a felelős. A maradék pénzből, amim maradt, utazgatni kezdtem. A célom az volt, hogy olyan tudáshoz juthassak, amely segítségével létrehozhatok egy olyan technikát, amivel elpusztíthatom a Démont, ám Lord Ash’Argaroth figyelmeztetett, hogy bármilyen alkuszegés olyan dologhoz vezethet, amelyek sokak életébe kerülhet. Emiatt nagyon vigyáztam, de továbbra sem adtam fel célomat. Hónapokon át bolyongtam az Országban, ám nem jutottam egyről a kettőre, s már a pénzem is fogyóban volt. Jobb megoldást nem találva végül úgy döntöttem, hogy csatlakozni fogok az egyik klánhoz, a Quatro Cerberushoz. Ez több szempontból is előnyös lenne számomra, mivel pénzt, tapasztalatot és új varázslatokat is megismerhetek… Másnap felkerestem a vezetőt, s elmondtam neki mit is szeretnék. A férfinak semmi kifogása nem volt ellene, s már csak a klán szimbólumát kellett elhelyeznie a testemen. Én a jobb alkaromra tetettem. Azóta is a Quatro Cerberus kötelékébe tartozom, ám önös célomat, miszerint egy mágiával el fogom pusztítani a Démont, azóta se feledtem el…
A hozzászólást Crow Geelstun összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 16, 2011 1:49 pm-kor. |
|
Gray Fullbuster
Hozzászólások száma : 964
Aye! Pont : 85
Join date : 2009. Oct. 06.
Tartózkodási hely : A céhház ebédlőjében
| | Tárgy: Re: Crow Geelstun Kedd Júl. 27, 2010 8:37 pm | |
| Üdvözlet Crow! Nos igazából sokat gondolkoztam mit is mondhatnék mivel is húzhatnám el az értékelést, hogy ezzel feszegessem a idegeidet mivel biztosan azon gondolkozol, hogy van-e a művedben hiba, ha van észreveszem-e, ha észreveszem mennyire szóllak meg téged? Ezért is szoktam hosszan leírni az elején egy-két színesítőt, de komolyan mondom, akárhogyan törtem is a fejemet egyszerűen semmi sem jutott eszembe. Gondolkodtam ezen gondolkodtam azon, de egyszerűen semmi. Pluszban megnehezítette a dolgomat, hogy semmi kötözködésre méltó hibát sem találtam a történetedben. Szép, kerek, elég információ tartammal rendelkezik, élvezhető az írásmódod is és ötletes volt (nekem ez az erdő kifejezetten tetszett  ) Tehát ilyen a sorsom, nem tehetek mást, csakhogy elfogadom! 
Készítsd el az adatlapodat!
Szinted: 1
Varázserőd: 250
Kezdőtőkéd: 100.000 Gyémánt
Az alap varázslataid, a megbeszéltek alapján Birth of a Demon |
|
