Neil Saitoh

Név: Neil Saitoh
Nem: Fiú
Életkor: 19
Mágia: Gealdor – Tér Mágia ( Az alap képességeken kívül a Diversion-t és Spaceloop-ot kezdésként meg szeretném kapni és akkor pénz nélkül indulok)
Céh: Jelenleg Szabadúszó
Jellem: Neil egy igazán furcsa személy. Imád harcolni és szinte érzelem mentesen megöl bárkit aki akadályozza abban amit csinálni akar, bár valamikor okot sem keres arra, hogy öljön. Ő nem fél szinte semmitől, viszont a gyenge pontjai a nők. Saját magát egy istennek tartja, mivel gyerek kora óta azt a hitet verik bele, hogy oka van annak, hogy ő megszületett, méghozzá az, hogy az új isten legyen, így ebből következtetőleg semmilyen hitvallást nem tisztel. Szereti nézni az ellenfelei szenvedését és halálát. Nem bízik meg szinte senkiben, viszont akinek sikerül elnyernie szimpátiáját, azért bármit megtesz, hogy megvédje. Ha vesztésre áll, teljesen bekattan. Istennek nevelt vére nem hagyja, hogy veszítsen, még akkor sem, hogy ha ehhez az kell, hogy ép eszét feladja és csak az számítson, hogy nyerjen.
Kinézet: Egy magas, izmos fiú, sötétbarna haja néhol a szemébe lóg, arca az orra közepéig be van fáslizva. Fekete szemét, haja jobb oldalt eltakarja. Egy fekete, régi kopott, néhol szakadt köpeny van rajta, mely a kezeinél hosszú, ha lógatva vannak kezei csak az ujjai hegyei látszanak ki. Egy fekete rövidnadrágot visel mely térde alatt egy kicsivel zárt. A lábán itt-ott láncok lógnak át egyik lábáról a másik, valahol pedig csak egyszerűen lefelé, nincsen össze köttetésben a másik nadrág szárával. Lábán egy fekete edzőcipőt visel, melynek talpa fehér.
Felszerelés: A ruházata, némi pénz és a fegyvere, két vas kereszt mindegyiken egy lánc, ami fel van tekerve karjára, ezt Cross of Judgement-nek hívja.
(Fegyver PÜ-ben tisztázva)

Tizenkilenc esztendővel ezelőtt születtem egy kisebb szervezetnél. A szervezet vezetője kábítószerek hatása alatt volt és azt állította, hogy kapcsolatban van Istennel. Ez az ember, egy alacsony, ősz hajú férfi, aki szakadt ruhákban, görnyedten járt. Azt mondta ennek a szervezetnek, hogy amikor Istennel beszélt, azt utasította, hogy el fog jönni a három gyermek, akik közül valamelyik a világ új Istene lesz. Az épület egy magas hegyen található volt. Az oldalán volt egy épület, ahol az ott élő szerzetesek laktak, így abban a létesítményben csak a hálók és egy nagy ebédlő terem volt. Kicsit feljebb egy zöld füves puszta volt, egy kisebb patakkal, és itt-ott márvány romokkal. A hegy csúcsán található a torony, ahol a vén is tartózkodott és ott szállásolták el a három gyermeket.

A toronyban lévő kő teraszon ültem, amire a szobámból lehetett kimenni. Egy egyszerű terasz volt, korlátjai már régen letörtek, néhol látszik a maradványuk. Lábamat a mélységbe lógattam, miközben szememmel az éjszakai tájat fürkésztem. A csillagos ég alatt látni lehetett a hegyet körbevevő sűrű sötét fenyőerdőt, a tisztásával ahol egy kisebb tó található, amit a hegyből jövő patak táplál. Kicsit tovább egy falut lehetett látni. Vérvörös tűz lobogott és az éjszaka csendjét a a sikoltások és fájdalmas ordítások törték meg. Lépteket hallottam, amire hátrafordítottam fejem. Az egyik itt tartózkodó női szerzetes, Hisaki közelített hozzám kecses léptekkel. Tizennégy esztendős, volt pont mint én, de ereje mindenkit lenyűgözött, ami azon is látszik, hogy bejöhetett a toronyba, hisz a három gyermeket hihetetlenül féltik. Oly annyira, hogy még maguk a gyermekek sem láthatják egymást csak a próbáig. A próba lényege, hogy ha felnőttek, azaz elérik a tizennyolc éves kort egy élet-halál csatába bocsátkoznak egymással és aki túl éli, a szerzetesek azt könyvelik el az új istennek.
- Neil-sama... későre jár – szólalt meg a lány és szokásához híven aggodalmaskodott.
- Te mindenért aggódsz?
- Nem de...
- Gyere ülj le mellém. - majd meggyújtottam a sarki oszlopokon lévő fáklyát, így jobb fényviszonyok között láthattam a lányt. Egy vékony kissé alacsony, vállig érő fekete hajat viselő leányzó volt. Méregzöld szemei alatt láthatók voltak arca finom vonásai. Egy fehér ujjatlan fölsőt viselt és egy combközépig érő feszülős fekete nadrágot, amit fehér fásli folytatott a jobb lábán a térdéig. Csöndben ültünk egymás mellett, a tájat nézve de ezt a csendet hamar léptek törték meg. Mindketten hátranézünk és amikor Hisaki meglátta a mesterem markáns tekintetét, gyorsan felállt, derékből meghajolt, majd azt hadarta:
- Bocsánat. – és gyors léptekkel távozott. Ahogyan elsuhant a mesterem mellett, ő beljebb lépett, így a fáklya fénye rávilágított ruházatára. Szokásos viseletet hordott, egy hosszú szürke nadrágot és egy fehér pólót. Szőkésbarna haját kócosan hordta. Nagyot sóhajtott, majd leült mellém.
- Lehet, hogy belépése van egy privát helyre, de attól még nem ér fel a te rangodhoz, neked kell lenned az új istennek. Meg ne lássam, hogy még egyszer vele barátkozol.
- Ha azt jelenti a rangom, hogy senkivel se barátkozhatok, akkor inkább hagyjuk az egészet. – válaszoltam egyhangúan és felálltam, hogy távozzak, de megrántotta a pólómat, majd folytatta.
- Én nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy vele ne barátkozz. Meglátod, mire vége lesz az edzésednek máshogy fogsz látni. Ebbe holnap bele is kezdünk, mivel pár évünk van a próbáig. Úgyhogy indulj aludni, holnap kipihentnek kell lenned.
Bíztam mesterem szavaiban, hogy más világszemlélettel fogok nézni, így elindultam a szobámba. Nem volt egy nagy helység, mindössze egy ágy, egy fából készült szekrény egy íróasztal és egy szék volt benne. Ledőltem az ágyamra, egy ideig a plafont bámultam majd végül mély álmatlan alvásba zuhantam.
Másnap reggel elég korán ébredtem. Kikecmeregtem az ágyamból, majd kimentem az edzőterepekre. Mikor megérkeztem mesterem már ott ült az egyik romon. Lepattant róla majd odajött hozzám.
- Készen állsz? – kérdezte, majd válaszként biccentettem egyet, amire folytatta – Mivel a térmágia alapját már tudod, három darab varázslatot fogunk megtanulni. A Nyomásbombát, az Eltérítést és a Térhurkot.
Mondta, majd mindegyik varázslatot elmondott elméletben és bemutatta gyakorlatban is. Csak gyakoroltunk és gyakoroltunk, varázslatokat és közelharci gyakorlatokat, az idővel és képességeim határaival mit sem törődve. Később azonban két vaskeresztet adott át, melynek végei ék alakban fejeződtek be és fel voltak fűzve egy láncra. Akkor azzal folytattam az edzést és tanultam meg harcolni és el is neveztem Cross of Judgementnek.

Három év telt el, melynek napjait fárasztó edzéssel töltöttem, e közben viszont elsajátítottam a térmágia alapjait. A próba másnap kezdődött, ezért hamar lefeküdtem, hogy kipihent legyek.
Másnap reggel Felszereltem magamnak a láncokat, majd útnak indultam a próbára kijelölt hely felé. Egy kétszárnyú ajtón léptem, ami egy körterembe vezetett be. Egy ráccsal volt körül véve, ami mögött a mesterek és az itt élő szerzetesek álltak. A tanulótársaim – Sora, egy szőke fiú égkék szemekkel és Kazuhiro, egy másik fiú akinek kócos fehér haja volt és sötétbarna szeme – már elfoglalták helyüket a teremben. Miután mindegyik mester biccentett Kazuhiro tűzbe vont kezekkel kezdett rohanni Sora felé. Sora kezébe egy egykezes acélpengét idézett majd végül egymás támadásait hárítva harcoltak keveset mozogva. Ezt kihasználva bal kezemet rátettem a rácsra, majd jobb kezembe véve a keresztet a rácshoz egy nyomásbombát tettem, majd kilőttem magam feléjük. Rakétaszerűen csapódtam be közéjük, ahol sikerült a keresztemet belevágni Kazuhiro gyomrába, ekkor pedig Sora egy precíz mozdulattal levágta a fejét. ~ Ez gyorsan ment ~ gondoltam magamban, nem gondoltam volna, hogy az egyiknek ilyen hamar vége lesz ~ viszont van még egy hátra ~. Kardjával felém suhintott, amire én válaszul leguggoltam, jobb lábamra helyezve a súlyt. Jobb kezemet behajlítottam, ballal megfogtam az öklömet, majd könyékkel gyomron vágtam, amitől egy kicsit bekábult és elejtette kardját. Felkaptam a földről majd felé vágtam, de hátrébb ugrott és a penge eltűnt a kezemből, az ő kezében viszont egy íj jelent meg, amit már fel is ajzott és nem habozva ki is lőtte rám. ~ Nagyon gyors ~ Volt elég időm kitennem a kezemet, amit épp, hogy megsebzett a nyílvessző, és egy eltérítéssel megváltoztattam az irányát, így az rácsnak csapódott. A sok gyors fegyverváltás miatt lihegve a kerítésnek dőlt. Felkaptam a nyílvesszőt, kettő ujjam közé fogva, majd mögé egy nyomásbombát alkottam. A nyilat beszívta, majd ugyan abba az irányba amerre tartottam nagy sebességgel ki is lőtte. A vessző útközbe szétporladt a nyomástól, viszont a vas feje megmaradt ami mélyen belefúródott ellenségem koponyájába.
Üdvrivalgás fogadott, amit később nagy sikoltozás váltott fel. Sora mestere kardot idézve kaszabolt előre, én viszont a kimerültségtől elájultam.

Mire felébredtem, minden tűzben és romban állt. Mindenhol halottak voltak, viszont két embert láttam még talpon állni: Sora mesterét és a torony legnagyobb őrét Harukát. Telekinézist használt, és egy lándzsával harcolt. Mind ketten már alig álltak, több helyen sérültek voltak és csorgott le róluk a vér. Amikor Haruka meglátta, hogy a szemem nyitva van elmosolyodott. Ezt a pillanatnyi szünetet kihasználva Sora mestere lerohanta, majd kardját gyomrába döfte. Haruka szemében lévő boldogságot utálat váltotta fel. Még egyszer rám pillantva, hogy életben vagyok, megfogta ellenfele torkát, majd utolsó szavait ordítva mondta:
- Pressure Blade!
A mester feje elrepült helyéről, majd a két halott test összerogyott. Felálltam, majd felvettem egy régi, néhol szakadt fekete köpenyt és megpecsételve elhatározásomat, hogy azt az utat fogom járni, hogy én leszek az új Isten annyit mondtam:
- Ez tényleg egy elrontott világ.