Sär és Mona! Az dühöngő ijesztgető és a haragos sértett ellenszenve

A hatalmas kapu előtt állva csillogó szemekkel lestem befelé, a vidámparkba, és alig vártam hogy megvehessem a belépőt majd kipróbálhassam az összes játékot, ami benne van. Lassan araszolt a sor, s már kezdtem idegeskedni, de végül is csak odajutottam az ablakhoz.
Egy nő ült odabent, elég fura ábrázattal, amit valószínűleg ciánszínű kunkori-kócos haja, és férfias vonásai okoztak.
- Egy jegyet szeretnék. - mondtam, s begördítettem a belépő árát az üveg aljánál található mélyedésbe. Nem szólt egy szót sem, csak unottan teljesítette dolgát, s kiadta a belépőt. Ez a jegy, amilyet most látok először, karszalag formájú. Szerepel rajta a dátum, és hogy felnőtt, vagy gyermek jegy-e. Így az emberek azon a napon szabadon közlekedhetnek ki s be a park területén.
Odabent a szemem egyből megakadt a hullámvasút névre hallgató szórakoztató járművön. ~ Ezt azonnal ki kell próbálnom!!!
Be is álltam a sor végére, ami a nagy ülésszámú kocsiknak köszönhetően rendes tempóban haladt. Minél közelebb kerültem ahhoz hogy én is felülhessek rá, annál izgatottabb lettem. A kocsiba ülve a gyomrom már remegett az izgatottságtól. Becsatoltam a biztonsági övet, és erősen kapaszkodtam.
A szerelvény elindult, lassan, döcögősen, erősen nyikorogva. Felgurult egy lejtőn, ami elég magas volt. Ahogy emelkedtünk megnéztem a tájat, ami fenomenális volt, ám nem volt több időm szemlélni, mert a kocsi felért a domb tetejére és őrületes sebességgel kezdett lefelé robogni a lejtőn. Olyan király érzés volt!!! Mintha repültem volna!
Nagy lendülettel haladtunk az újabb emelkedőre ami már körívben halad a lejtővel együtt. A lejtőn a sín kidőlt oldalra, így mire leértünk mindenki vízszintes állapotba került, majd jött a forgás és a szaltó, dugóhúzó.
Jócskán megszédültem a menet végére, de nem bántam meg hogy felültem rá. Életem egyik legjobb döntése volt idejönni! Pihenve pár percet elmajszoltam egy hatalmas eper ízű vattacukrot a padoknál.
- Hmm... Vajon most hová menjek? - estem gondolkodóba. Kémleltem a láthatárt, melyik masina tűnik a legjobbnak a sok közül és akkor tűnt fel a szemem előtt. "Halál Palotája". Igazán izgalmas név egy újabb hullámvasúthoz. Bizonyára félelmetes lehet. Majd kiderül.
Tehát utam most e felé vettem, s a sort gyorsan kikerülve be is huppantam a kocsi egy üres ülésére.

_______Készültem a kis kalandra, főleg Rotline arcára. úgy oda fog bújni hozzám, hogy el fogja szorítani a vért a karomban. Már előre átkaroltam a "Semmi baj nem lesz!" mondattal, majd egy kicsit furcsán kinéző lány huppant le elénk Rotline oldalára, majd megindult lassan a szerelvény. A hirtelen sötétség már inzultált az félelem ingerre már most, pedig nem is láttunk és hallottunk semmit. A múlttal kapcsolatos elfeledett érzelmeimet éreztem át, azok pedig nem kellemesek. Emlékszem mindenre kényszerítetek kiskoromban mindenféle kegyetlenségre, de valahogy akkor nem voltam önmagam. Amikor elült a veszély az emlékezet kihagyás, és a látvány ijesztett meg ahogy a gondolatomban átsuhant "Én tettem!".
A sötétségben valahogy mégsem csak ezek az érzelmek jelentek meg. Olykor felvillan egy női test. fejét nem látom csak a mosolyát, majd ahogy beleolvadok a sötétségbe, a hideg ölelését. Ebben az álomképben nem félek, sőt vágyom rá, Eurymone-ra. Nagyon fura!
_______Most mégis Eurymone irtózatos ölelését érzem. Érzem el akar fogni az őrület. A szemíriszem összeszűkült, és átöleltem Rotline-t vacogva. A kislány semmit nem tudott a bennem leforgó eseményekről, szimplán visszaölelt. Kezeim maguktól már a széttépésen gondolkodtak, amikor megy ismerős mondat hangzott el.
- "Semmi baj nem lesz!" Ugye?
Ebben a pillanatban zökkentem vissza, és hirtelen egyenesedtem ki. Éppen akkor egy élethű denevér bábú a képembe mászott. Az a csúnya kinézet, mint valami vérengző szőrös aszalt szilva ilyen közelségben kikívánt tőlem egy nagy sikolyt. Rotline gyengéden átölelte a karomat nagy mosollyal az arcán. Annyira ismerősnek tűnt a mosoly Akárcsak az álomképemből. Én is lenyugodtam és onnantól én is élveztem a ház rejtelmeit.
_______Ahoyan feltűntek a különböző csínyek, előidézték a régi emlékeket egészen a kikattanásig. Újra előbújt a rossz oldalam. Szemeim cikáztak, mint Harry Potterben a cikesz. A szemeim egy kis idő után Rotline előtt ülőre lettek figyelmesek. Amint megállt a szemgolyóm azzal együtt egyre jobban felé hajoltam és akadozottan a nyakába lélegeztem. Mire reagálhatott volna én már eltűntem a sötétben.