Kato Brightmore - Akamatsu Gempachi

A tranzakció folyamán kettő (2) darab Magic Pistolt veszek Gempachi-tól, aminek az ára 4000/db


Úgy gondoltam, hogy ideje kicsit újítani a stílusomon, és épp ezért egy közeli boltot szemeltem ki magamnak, ahol egész jó fegyvereket láttam. Belépek és körül nézek.
- Hello, öhm, mágikus pisztolyt keresnék, és kellene nekem belőle egy pár. - mondom a bolt tulajdonosának.
- Üdvözletem. Szóval egy pár pisztolyt szeretnél venni. Lássuk csak. - kutakodni kezd, látszik, hogy nem rég rendezkedett be, de türelmesen várok, mert miért ne? Pár perccel később már meg is van, és elém tesz egy ládát, ami tele van különféle pisztolyokkal, aminek más-más a dizájnja. Elismerően nézek rá, elég jól tolja, annak ellenére, hogy fiatal, de sosem szabad lebecsülni az ifjúságot.
- Ezekből lehet választani. - hát ez az: nem lesz ez olyan könnyű, mint gondoltam, egész szép munkák. Megpillantom nagyjából a láda közepén a két egyforma pisztolyt, és rögtön a kezembe is veszem. Megnézem a fogását, hogy mennyire fekszik a tenyerembe, nem túl súlyos-e, ilyenek. Előretartom ez egyiket, majd a másikat. A fogása kellemes, és a fegyver is könnyű.
- Ez a kettő lesz. - teszemem le a láda mellé, jelezve, hogy ezt már ne tegye vissza. - Mibe fog ez nekem fájni? - kérdezem félve a horribilis összegtől, amit mondani fog.
- Hát tegyen egy ajánlatot. - na ezzel sikerült meglepned aranyapám. Erre tényleg nem számítottam. Elnézegettem a pisztolyokat, és gondolkodtam, végül kinyögtem egy árat:
- Ezerötszáz gyémánt darabjáért. - egy pillanatnyi hatás szünet, és műsor:
- MICSODA!!! - a kezdeti kedvesség egy villanat alatt eltűnt belőle.
- Ezekért a munkákért csak háromezer gyémántot adna? - a feje elvörösödött, és úgy nézett ki, mindjárt felrobban.
- Csak az egyik kerül tízezer gyémántba! Hát nem érzi, hogy milyen könnyű, direkt azért hogy könnyebben lehessen vele célozni, és ne húzza le az ember karját. - közben a díszítésre is rámutat.
- Körülbelül egy teljes hónapig dolgoztam rajta amíg ilyen tökéletesre csináltam. - nagy levegő.- És képes lenne kiszúrni a szemetem háromezer gyémánttal! Ki hallot már ilyet? - lassan leül az iszap, aztán folytathatjuk az üzletelést.
- Jó jó, fel ne robbanjon mérgében. Akkor legyen mondjuk 5500 gyémánt. - vetem fel a következő ajánlatomat.
- Ohh. - nyög fel színpadiasan. - Maga azt akarja hogy itt nyomban szörnyet haljak? Hát nem bírja értékelni az alkotás művészetét? Ez a két pisztoly egy mestermű! Nézze ezt a szimmetriát, teljesen tökéletes, mintha csak az istenek alkották volna. - jójó, azért ennyire nem kell eltúlozni.
- Most nem egy bóvliról beszélünk, amit bármilyen kontár meg tud csinálni a vasárnapi piacon! Jöjjön, nézze meg, milyen is egy igazi műremek. - hátrainvitál a bolt mögé, ahol egy kisebb lőtér van kialakítva.
- Tessék próbálja csak ki! - nyomja a kezembe a pisztolyokat, és az egyik célra mutat. Kicsit furcsának találom a palit, itt fog lecsapni és eladja a fél vesémet.
- Érzi ezt a stabilitást. A visszacsapás gátlónak köszönhető. - közben felemeltem az egyiket és a táblára céloztam, majd kékes színű energia hagyta el a pisztoly csövét, és csapódott a táblába.
- Valóban nagyszerűek, de nem igazán akartam sokat rájuk költeni. Legyen nyolcezer gyémánt a kettőért. - teszem meg az újabb ajánlatom. Egy percig mintha gondolkodna, majd válaszol.
- Jól van. Rendben. De csak egy feltétellel! - ajaj, már rosszul kezdődik.
- Hallgatom.
- Ha majd a barátainak is ajánlja szerény üzletemet, mármint, hogy ha jó fegyvert akarnak, jöjjenek csak Akamatsu Gempachi-hoz.
Közbe vissztérünk a boltba, letisztítja a két fegyvert, majd folytatja.
- Igazán jó vásárt csináltál. Ha meglátják, hogy ki készítette ezeket a kis gyönyörűségeket biztosan jobban meg fognak becsülni, mármint sokkal nagyobb tisztelet fog övezni mint most. - ez minden szakmában így van.
- Ebben biztos vagyok. - válaszoltam. Miutá megtisztította, ismét eltűnik, majd egy pillanat múlva egy pár pisztoly táskával tér vissza. Alap esetben nem lenne rá szükségem, de egyelőre nem igazán tudom hova tenni, fegyver mágusként a kis tároló dimenzióm is majdnem tele van, így elfogadom a két tokot is a pisztolyokhoz. Elteszem őket, majd kiszámolom a nyolcezer gyémántot, és leteszem elé a pultra, hogy át tudja számolni. Amint megvagyunk, elköszönök, és kilépek a boltból.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Éppen bent voltam a műhelyemben és egy tőrt kovácsoltam. Egyszer csak egy vásárló érkezett és azt mondta.
- Hello, öhm, mágikus pisztolyt keresnék, és kellene nekem belőle egy párt.
Félrerakom a munkát és a srác felé fordulok.
- Üdvözletem. Szóval egy pár pisztolyt szeretnél venni. Lássuk csak. - mondtam neki, majd keresgélni kezdek a ládák között. Pár perccel később már meg is van, és elé teszem a ládát, amiben a pisztolyokat szoktam tárolni. Elismerően néz rám, én pedig figyelem hogyan gyönyörködik bennük.
- Ezekből lehet választani. - mondom neki tájékoztatás képen, nehogy megkérdezze, hogy esetleg tartok-e még másik ládával is. Egy kis kutakodás után két egyforma pisztoly a kezébe vesz és vizsgálgatni kezdi. Látszik rajta, hogy tudja, mit akar. Megvizsgál a fegyvereken minden apró kis részletet, próbálgatja a súlyát, céloz vele.
- Ez a kettő lesz. - teszi le a láda mellé a pisztolyokat.
- Mibe fog ez nekem fájni? - kérdezte majd visszafojtott lélegzettel várta, hogy megmondjam az árat.
- Hát tegyen egy ajánlatot. - mondtam neki végül.
- Ezerötszáz gyémánt darabjáért. - mondta félve.
- MICSODA!!! - szörnyülködtem el mikor felfogtam, hogy mennyit adna érte. - Ezekért a munkákért csak háromezer gyémántot adna?
- Csak az egyik kerül tízezer gyémántba! - mondtam neki, majd próbáltam érveléssel rávenni, hogy térjen az eszéhez. - Hát nem érzi, hogy milyen könnyű, direkt azért, hogy könnyebben lehessen vele célozni, és ne húzza le az ember karját.
- Körülbelül egy teljes hónapig dolgoztam, rajta amíg ilyen tökéletesre csináltam. És képes lenne kiszúrni a szemetem háromezer gyémánttal! Ki hallott már ilyet? - lassan lenyugszom és várom, hogy megtegye a következő ajánlatot.
- Jó jó, fel ne robbanjon mérgében. Akkor legyen, mondjuk 5500 gyémánt. - vetette fel a következő ajánlatot.
- Oh. - nyögök fel fájdalmasan. - Maga azt akarja, hogy itt nyomban szörnyet haljak? Hát nem bírja értékelni az alkotás művészetét? Ez a két pisztoly egy mestermű! Nézze ezt a szimmetriát, teljesen tökéletes, mintha csak az istenek alkották volna.
- Most nem egy bóvliról beszélünk, amit bármilyen kontár meg tud csinálni a vasárnapi piacon! Jöjjön, nézze meg, milyen is egy igazi műremek. - intek neki és hátrahívom a gyakorló térre.
- Tessék, próbálja csak ki! - nyomtam a kezembe a pisztolyokat, és az egyik célra mutatok.
Miközben kipróbálja, a két pisztolyt próbálom tovább győzködni.
- Érzi ezt a stabilitást. A visszacsapás gátlónak köszönhető.
- Valóban nagyszerűek, de nem igazán akartam sokat rájuk költeni. Legyen nyolcezer gyémánt a kettőért. - teszi meg az újabb ajánlatot.
Ekkor látom, meg hogy a srác bizony egy céhbe tartozik. Magamban örvendezni kezdek, majd gondolkodni kezdek.
~ Ha most kivételesen egy kicsit olcsóbban odaadom a két fegyvert, akkor talán végre beindul az üzlet.
- Jól van. Rendben. De csak egy feltétellel! - mondom végül a srácnak.
- Hallgatom. - mondja, de látszik, rajta hogy tart attól mit fogok mondani neki.
- Ha majd a barátainak is ajánlja szerény üzletemet, mármint, hogy ha jó fegyvert akarnak, jöjjenek csak Akamatsu Gempachi-hoz. - mondom neki, amitől egy kicsit megkönnyebbül.
Közbe visszatérünk a boltba, nekiállok letisztítani a két fegyvert, közben pedig folytatom a beszélgetést.
- Igazán jó vásárt csináltál. Ha meglátják, hogy ki készítette ezeket a kis gyönyörűségeket biztosan jobban meg fognak becsülni, mármint sokkal nagyobb tisztelet fog övezni, mint most.
- Ebben biztos vagyok. - válaszolta a srác. Miután megtisztítottam, hátramegyek, majd egy pillanat múlva egy pár pisztolytáskával térek vissza. Odaadom a pisztolyokat és a táskákat is. Miután elteszi, őket kiszámolja a nyolcezer gyémántot, és leteszi elém a pultra, hogy át tudjam számolni. Amint megszámoltam elköszönök tőle, és folytatom tovább a munkámat.