Név: Charles Wingbell
Nem: Férfi
Életkor: 18
Jellem: Mióta elindult, hogy megkezdje erejének növelését, próbál átlagemberként viselkedni, de még néha előjönnek arisztokrata vonásai. Rossz tulajdonságai között van, hogy eléggé antiszociális, és rejtett félelme, hogy fél a sötétben. Ezért csodálkozott amikor először meglátta az aranyosan csillámló interfészt. ki tudja? Talán egyszer abba is belekontárkodik. Az emberek közelében visszahúzódó, de ha valaki elnyeri a bizalmát, a legjobb barátjává is válhat. Egy incidens után, nem igazán viselkedik természetesen a lányokkal. nem szereti, ha valaki teljesen barbár, és ha valaki nem veszi figyelembe a szabályokat, ezért is használ rúnamágiát, mert azt alig alig tudják megszegni.
Kinézet:Magas, szőke hajú, edzett férfi. Öltözködése egy fehér ingre és egy szürke nadrágra terjed ki, amiből van öt-öt darab, biztosítva a ruhakészletet. Cipője fekete, bőrből készült. Az aranyszínű Quatro Cerberus, céhpecsét, ami az alkarján van.
Mágia: Gealdor - Rune script/ Rúna mágia Jutsu shiki Solid Script /Tömör írás Rune Weapon: (dualing sword ) / Rúna Fegyver: (párbajtőr) /( utóbbi kettőt a kezdőtőkémből szeretném levásárolni.)
Céh:Quatro Cerberus
Felszerelés: Egy ezüst nyaklánc családja címerével ellátva, és egy párbajtőr, amit nem lehet harcra használni.
- Apa, szeretnék beszélni veled!– kopogtattam be apám irodájába, de ő nem volt sehol.
Elkezdtem keresni. Először az étkezőben, majd megkérdeztem a szakácsokat, hogy nem látták-e, ezután elindultam a társalgó felé a hosszú festményekkel kirakott folyosón át.
A portrékon az őseim voltak, mind díszes ruhában, jelezve ezzel a Wingbell család gazdagságát.
Igen, én egy nemesi sarj vagyok, akitől sokat várnak el, ugyanis Apám politikus, anyám a Heti Mágus egyik közismert szerkesztője.
Erában születtem, én voltam szüleim büszkesége, a karrierjük mellett.
Ez mind szép és jó, csakhogy én egyáltalán nem akartam politikus lenni, sem újságíró.
Engem csak a kaland és a felfedezés érdekelt.
Futottam a folyosón, és amikor a végére értem úgy megdöbbentem, hogy majdnem elestem.
A szüleim a nagyszüleim és a család szűk baráti köre, ami meghaladta az ötvenet, mosolyogva kiáltották:
- Boldog születésnapot Charlie!
Az asztalon egy óriás torta egy gigantikus marcipánszoborral a tetején, ami a család címerét ábrázolta, mellette a tizennyolcas szám.
-Ó, nagyon köszönöm mindenkinek, igazán nem kellett volna!- Szóltam boldogan, de aligha hallhatták, mivel anyám és apám nyakamba borulva eltakarták a számat.
- A családunk szokása szerint, most meg kell választanunk életed célját,…- Kezdett bele apám szülinapi beszédébe.
A famíliában mindenkinek sikeresnek kellett lenni, ezért engem is ilyennek neveltek kis korom óta.
A pénz a fontos, a barátok hanyagolhatóak, akinek nincs pénze ó, annak nincs értéke, és egyéb értékrendeket tanultam.
- Én és az anyád úgy döntöttünk, hogy mivel te vagy az első mágiával bíró a családban, a mágia útjain fogod hirdetni a Wingbell család dicsőségét!
A teremben mindenki elcsöndesült. Nem csoda, hiszen a Wingbell klánban eddig senki sem volt mágus.
- És hogy most azonnal el kezdhesd a gyakorlást, a Heti Mágus egyik íróját kértem meg, hogy segítsen neked kiválasztani a megfelelő mágiát, amit előtte kikötök, hogy sokkal inkább intellektuális mágiát válassz, és ne csak olyat, ami csak pusztításra való! Megértetted?
Nem válaszoltam. Persze, hogy nem, hiszen alig voltam magamnál, amikor meghallottam, mit szánt nekem az élet.
Ez egyszerűen fantasztikus!
- Fiam bemutatom Ronald Ivory-t, az „új mágiaágak” című cikk riporterét, egyben lelkes mágia fejlesztőt.
- Üdv, Charles! A nevemet már tudod, de hívj csak Ronnak!- Mosolygott a borostás, barna hajú mesterem.
- Örvendek Ron!- Válaszoltam nagy örömmel.
Az ünnepségnek nemsokára vége lett a vendégek hazamentek és én Ronnal elindultam ki a kertbe, akkor még mit sem tudva, hogy miket fogok a következő órákban látni.
Mikor kisétáltunk a tágas kertbe, tanárom belekezdett az oktatásba.
- Mikor kiválasztod a mágiádat, tudnod kell, melyik mágia ágat akarod művelni. Kezdjük a személyes kedvencemmel, a Gealdor mágiával.
Először válasszunk neked egy támogató mágiát, ezekből nagyon sok van, ha érdekel, gyere ide és nézd meg!-
Mondta és elővarázsolt egy aranyosan csillogó interfészt, amin a támogató mágiák sora volt.
- És ez a dolog, amit elővarázsoltál? Ez melyik mágia?
Ron csak elmosolyodott, és ezt mondta:
- Ez az archívum mágia, de nem hiszem, hogy ezt szeretnéd tanulni, ugyanis nagyon nehéz és sok időt vesz igénybe. De itt van egy mágia, amit kifejezetten neked találtak ki! Legalább is nagyon illik hozzád.- Tette hozzá mosolyogva.
- Majd holnap megmutatom, azt a mágiát, de én most hazamegyek!- Azzal elköszöntünk egymástól és elindultunk mindketten a ház felé.
Aznap este a gyerekkorom óta kínzó visszatérő emlék kínzott. Gyerekkoromban, játék közben, beestem egy gödörbe, amiről kiderült, hogy a család temetkezési helye. Egy órába tellett mire ki tudtak húzni onnan.
Másnap Ron kivezetett engem a kertbe, becsukott szemmel, mondván meglepetése van számomra. Így vártunk fél órát. Mikor kinyitottam egy gyönyörű lány volt előttem. Hosszú szőke haj, igéző barna szemek, a mosolyán láttam, hogy nem az, amit a családom szokott mindenkinek mutatni, az az undorító hamis mosoly, hanem egy őszinte, boldog mosoly. Éppen a kertet csodálta. Bumm…bumm…….bumm. A szívemet a torkomban éreztem, de nem tudtam miért.
- Hahó!! Szia! Clara vagyok!
- Sz-szia! É-én pedig Charles.
- Ó de udvariatlan vagyok! Roni hívott meg, hogy ma megmutassam a rúnamágia erejét.
- R-renben, alig várom!- Mondtam, és próbáltam elrejteni az arcomat, amin a mindent eláruló vörös foltok voltak. Hirtelen nem jutott semmi az eszembe, csak hirtelen azon kaptam magam, hogy egy kivetített gondolatom lebeg a levegőben. És nem is más, mint egy rózsaszín ködös kép az előttem álló hölgyeményről. Szerencsére ő éppen háttal állt nekem, szemlélve az óriási kúriát. De barátom, egyben tanítóm kuncogva mutogatott a az eléje táruló látványra. Így már nem olt mit tenni az arcom teljesen vörös lett, de mielőtt visszafordult volna, eltüntettem a képet a levegőből, de az arcom szemet szúrt neki.
- Gondolom, nagyon sok ideje vagytok kint a kertben, mert nagyon kivörösödtél Charles!
Kiáltotta, majd megfogta a homlokom, hogy megnézze, nincs-e napszúrásom. Na, az elkövetkező események előtt el kell árulnom valamit. Az a nagy igazság, hogy még nem volt barátnőm, sőt még nem is igazán beszéltem lányokkal, erre Clara még hozzám is ért, és nagyon közel hajolt hozzám.
- Hahó! Hahó! Jól vagy?
- Igen. Mi történt?
- Úgy látszik tényleg napszúrást kaptál, mert elájultál egy öt perce.
- Igen, biztos az a fránya napszúrás volt.- Tette hozzá Ronald, aki alig bírt magával.
- Ha jobban érzed magad, akkor kezdjük is a gyakorlást. Először megmutatom neked, mit tud egy profi rúnamágus, mint én!
- Hogy lehet valaki ilyen fiatalon profi rúnamágus?
Arca komorabbra vált és így válaszolt.
- Tudod, nem mindenki olyan szerencsés, hogy ne kelljen eltartani, vagy megvédeni a családját.
- Igazán sajnálom, de akkor kezdjük is a tanulást
- Igen, ez jó ötlet. Sötétség írása: Sötétség!- Kezdett bele, és hirtelen egy démonszerű lény állt előttem, aki újra, most érdesebb hangon szólalt meg
- Sötét láng bomba!- Mire kezeiben fekete lángok csaptak fel. Eldobta, hatalmas pusztítást végezve a kerti gyümölcsfákon.
- Hűha! Meddig kellett ezt gyakorolnod? De azért azok a fák nem ártottak neked.– céloztam arra, hogy addigra kisebb erdőtűz ütött ki a gyümölcsösben.
- Egy évbe tellett, vagy egy kicsit többe. És bocsi a fákért.
- A fákat majd én elintézem!- Lépett hozzánk Ron és egy kártyát dobott a földre, amiből vízsugár szökött ki, eloltva a lángokat. De, erről a mágiáról kiderült, hogy azt a ’’ forrást ” támadásra használják, így nagyobb pusztítást végzett, mint előző társa. Szinte láttam a kertészünket, ahogy a fejét fogva áll az itteni katasztrófa előtt.
Elkezdtünk tanulni. Először átvettük a rúnákat ami igen hosszas volt, öt egész nap, majd a szabályok írását tanultuk. Megmutatta, mik az alapvető csapdaszövegek, amiket ő szokott használni a küldetésein. Mikor erről beszélt, nagyon élveztem, mert nekem nagyon fontosak voltak a szabályok.
Még régen történt, mikor hét évesen az etikettet tanították nekem. Az egyik legfőbb szabály, az erőszak nélkülözése volt. Ezzel nem volt semmi problémám, így megfogadtam ,és a szívembe véstem, hogy csak életveszélyben használom az erőszakot.
Másnap a szüleim elvittek a városba, hogy az évente megrendezett vásár alkalmával válasszak bármit, ami csak tetszik. A sok csillogó tárgy között találtam egy kis üvegszobrot. ami egy sast formázott, a kedvenc állatom láttán elhatároztam, hogy azt kérem. Délután, a szüleim elmentek, hogy találkozzanak egyik ügyfelükkel. én hazafelé sétáltam, mikor három, velem egykorú fiú állt elém.
- Hé! Nem te vagy az a gazdag gyerek, akinek mindene megvan?hülye.- Ostoba barátai röhögcséltek, mag mögém álltak és lefogtak.- Nézzük mi van nála!- Mondta, és elkezdett turkálni a zsebeimben. Csak ne találja meg, csak ne találja meg... megtalálta szobrocskát. látta arcomon a kétségbeesés, ezért a földhöz vágta.
A naplementében meg-megcsillantak a szilánkok a földön. Ezután még meg is vertek, és mivel nem voltam életveszélyben nem támadtam vissza, és mikor meglátták a szüleimet, elfutottak. A szüleim persze intézkedtek, és a gyerekeket azóta nem is láttam. Szabályszegők. Rühellem őket.
Ez után megtanította az alapvető csapdaszövegeket, és indulhattunk is.
-Most következik, az amit nem árultam még el neked.
- Mi lenne az? Kérdeztem szórakozottan.
- A végére, úgy gondoltam, elkísérhetnél egy küldetésre. Tudod, hogy lásd a gyakorlatokban is ezt a mágiát.
- Nem is tudom. nem akarok bajba keveredni. A szüleim azt mondták, ne hozzak szégyent a nevemre.
- Senki nem tudja meg a neved, te kis anyu pici fia!- Mondta vigyorogva.
- Nem is vagyok az! Figyelj, ha nem mondod ezt még egyszer, akkor veled tartok.
-Akkor indulhatnánk is a küldetésre!
- Benne vagyok!
Elindultunk, hogy meglássam milyen is egy küldetés.
- Mivel még nagyjából semmit nem ér a rúnaírásod…
- De én igyekszem!
-Tudom, tudom, de légyszíves, maradj elrejtőzve!
- Vettem főnök!- Mosolyogtam és arra gondoltam, hogy vajon egy ilyen haszontalannal miért vesztegeti az idejét. Érthetetlen.
- Figyelj Clara, én sz-szeretnék mondani valamit. Tudod amikor megláttala...
- Csssssssssssssssssssssssss!Megérkeztünk! Ott van az a személy, akit el kell kapnunk! Elvileg egy ember is képes elkapni, egy nemrég keletkezett, piti sötét máguscéh, ha lehet annak nevezni, mivel öt tagból állt és azok sem az erősebb fajtából. A küldetést a helyi falu polgármestere adta.- Suttogta miközben a célpont gyanútlanul sétált.
- Mostantól gondolatban beszélgessünk!
- Oké! Akkor most megtámadom, te várj itt!
Azzal elmotyogott valami, és a kezében egy rúnákból készült rapier lett. Ezzel nekirontott a embernek, aki elfüttyentette magát és mágusok népes csoportja lépett a lány köré, ennyit a polgármester öt mágusáról. Sikításokat hallottam, ezért ki akartam rontani a bokorból. Hirtelen neki ütköztem valami keménynek. Egy rúnacsapda volt. Úgy látszik Clara nem bízott semmit a véletlenre. Láttam, ahogy a banditák felét teljes erejével elpusztította. Még így is gyönyörű volt, ahogy a haja meg-megcsillant a napfényben. egyszer csak, térdre rogyott és nem tudott felálni. A banditák még rugdosni kezdték, aztán beleuntak, és elmentek.
Clara odakúszott hozzám, és hatástalanította a csapdát. Nagyon rosszul nézett ki. Mikor végzett, remegő hangon megszólalt.
- Én is, Charles, én is.- Ekkor tudtam, hogy az út közben félbehagyott kérdésemre kaptam választ. Meg sem tudtam szólalni, akkora gombóc nőtt a torkomban. De ekkor még rekedten ezt mondta.-Qua...quatro Cerberus.
Nem szólalt meg többé. Én ott feküdtem magzatpózban, sírva, azzal a gondolattal, hogy miattam halt meg ez a lány. Elhatároztam, hogy erősebbé kell válnom.
Húsz perccel később, mikor abbahagytam a kesergést, remegő lábakkal felálltam. Lenéztem Clara-ra, aki még így is szép volt, mintha aludt volna. Ő volt az egyetlen eddig aki szívből szeretett, úgy hogy nem a rokonom. Erőt vettem magamon, és a karomba vettem. Legalább háromszor hosszabb volt az út, mint odafelé. Nem tudtam abbahagyni a sírást, akármennyire is megalázó ez egy előkelő személyiségtől. Mikor megláttam a kertünkben a megcsonkított fákat, nem bírtam tovább, és ahogy bírtam, olyan gyorsan betámolyogtam az ajtón.
- Jól vagy kicsim?
- Fiam minden rendben?- Kérdezték szüleim mikor beestem az ajtón, karomban Clara-val
Másnap Találkoztam Ronnal, akitól megkérdeztem, miért mondta nekem azt hogy Quatro Cerberus.
- Így hívták Clara céhét, ahova beállt kilenc évesen.
- Ron, Hol van ez a céh?
- Miért kérded?
- Nos, én csatlakozni fogok hozzájuk, és megerősödöm. Miattam halt meg.
- Nem a te hibád, és a szüleid sem…
- Nem érdekel, mit gondolnak a szüleim! El kell mennem! El kell mennem, hogy megvédhessem azokat...azokat akiket szeretek!- Kiáltottam.
Ez után megérkeztem, a Quatro Cerberushoz, Elmondtam, hogy Clara küldött, ezért, Goldmine mesterhez mesterhez küldtek. Megmondták, hogy a földszinten megtalálom. Beléptem a kocsmához hasonlító terembe, ez számomra idegen volt, mert nem mehettem ehhez hasonló helyekre. De amikor körülnéztem, láttam, mindenki boldog. Valahogy az egész épületnek olyan aurája volt, mintha Clara még itt lenne. Ekkor odaléptem a mesterhez. A mester elvileg több mint hatvan, de ez őt nem érdekli, és nem is látszik rajta. Fiatalos, és mindent megtesz a céhért.Elmondtam, hogy Clara tanított engem a mágia alapjaira, és hogy ideküldött. Beszélgetésünk közben, sokan gyanakodva néztek rám. Mikor megkérdezte, hol van Clara nagyot nyeltem és ezt mondtam.
- Clara Meglaht.- Mire a teremben síri csend lett. A mester elmosolyodott.
]- Ez is Clara-ra vall. Senkit sem akart megbántani, ezért egy ígéretes ifjoncot küldött hozzánk.[/color]- Ez mindenki arcára egy halvány, ráismerő mosolyt varázsolt. Bementünk az irodájába, és mindent elmeséltem neki, még az utolsó szavait is. Azt mondta, mégha nem is illek be teljesen a Quatro Cerberus életstílusába, Clara kedvéért megteszi. A céhjeképet, a jobb alkaromra kértem, arany színnel. Mikor kijöttünk a szobából, sokan elkerekedett szemmel nézték újdonsült, haszontalan társukat.
Ettől a pillanattól kezdve arra fogok törekedni, hogy felülmúljam Clarát, hogy ne legyen értelmetlen a halála.
Kedd Ápr. 30, 2013 5:48 pm
