Nightyngale Abyss - Rohandar Blacksteel

Nightyngale 10 Lacryma Socket-el távozik, míg Rohandar 10.000 Gyémánttal gazdagodik.

Nightyngale valamit nagyon keresett. Saját bódéját elhagyva, most a kirakodott áruk között kutakodott, de sehol sem lelt rá arra, amire igazán vágyott, pedig direkt ezért érkezett a crocusi nagy piacra. Az utat sem figyelve tört előre a tömegben, hol jobbra, hol pedig balra tekintve. Néha nekiment pár embernek, de egy gyors bocsánatkérés elmormolása után már ment is tovább. Valamit meglátott csillanni a távolban, ám ekkor egy sötét falba ütközött, és nagy lendülettel esett a fenekére.
- Áucs... – bukott ki a száján egy fájdalmas nyögés.
- A fenébe is, figyelhetnél a lábad elé! – mérgelődött az áldozat, aki úgy tűnt több problémával küzdött, mint Nightyngale. A lány leporolta kalapját, miközben figyelte, ahogy a férfi egy szakadt zsákba próbálja visszatuszkolni kihullott tőreit, kardjait és lakrima foglalatait. Egy farkas-szerű teremtmény is volt mellette, de a lányt most jobban érdekelte a sok csecsebecse, ami a földre hullott.
- Elnézést, de... – mondta a lány, miközben összeszedte magát a földről, majd ráeszmélt a felfedezésére. – Pont ilyet kerestem!
Meglepetten mutatott a lakrima foglalatra, melyet a férfi épp akkor szedett fel a földről. A lány végre végigmérte az idegent, és bár egy átlagos vándornak tűnt csupán, tekintetében valami furcsa fény ült, melytől Nightyngalet kirázta a hideg.
- He? – nézett fel értetlenül a férfi, miközben még mindig a kiszóródott darabokat szedegette.
- Öhm... én... kezdő lakrima készítő vagyok. – mondta Nightyngale kissé vonakodva, miközben sajgó hátsóját dörzsölte. – És pont foglalatot kerestem, mert azt én magam nem tudom elkészíteni... Ön esetleg egy helyi árus?
- Nem egészen, de árulgatok hébe-hóba. És hagyd ezt az "Önt", nagyon idegesítő, nincs köztünk olyan korkülönbség, hogy megilletne... legalábbis azt hiszem.
- Igen, minden bizonnyal. Ez esetben, ha hébe-hóba árulgatsz... azt is mondhatnám, hogy találkozásunkat a sors rendelte el! – mondta a lány derűs hangon, ám ez arcán egyáltalán nem tükröződött.
- Ami viszont a foglalatokat illeti, mennyi kéne? Mert van ugyan nálam néhány, de nem hordom magamnál az egész készletem, természetesen.
- Uhmm... most nem hoztam magammal túl sok pénzt, de talán tíz foglalatra elég lehet... bár nem tudom, milyen áron árusítják. – folytatta a magyarázatot naivan a lány. Kész volt arra, hogy átverjék, de nem számított neki, mert mindenképp tovább akarta csiszolna lakrima készítői képességeit.
- Nos, mivel úgyis csak teher lenne visszacipelnem őket, hála neked – morcoskodott a férfi, mire a lány zavartan a földre sütötte tekintetét. - így akciós áron darabját ezer ékkőért elviheted.
- Tényleg? - csapta össze kezeit Nightyngale, és kifejezéstelen arcán enyhe mosoly jelent meg. – Kezet rá! De... úgy érzem, nem érdemlem meg ezt a kedvességet... Sajnálom, hogy neked ütköztem. Esetleg van valami, amit cserébe adhatnék? Bár nem sok mindenem van...
- Ugyan, annyira azért nem nagy a baj. De üssük nyélbe azt az üzletet, úgyis jobban szeretem a pénzt cipelni, mint ezeket.
- Rendben! – mondta a lány továbbra is a visszafogott mosollyal, miközben zsebéből egy pénzköteget vett elő, és elkezdte leszámolni az összeget. A férfi a köteg pénzt átvéve egyszerűen zsebre vágta azt, majd 10 igen szépen megmunkált foglalatot adott át a lánynak.
- Köszönöm szépen, öhm.... kedves... szabad megkérdeznem a neved? – kérdezte a lány kissé vonakodva. A férfi tekintete továbbra is nyugtalanító volt, de úgy tűnt, korábbi hangulatán valamennyit javított a 10.000 gyémánt, amit kapott.
- Rohandar. – válaszolt egy kis szünet után, mint aki azon agyalt, hogy kiadja-e a nevét egy jött-ment idegennek.
- Én pedig Nightyngale vagyok. – válaszolt a lány enyhe meghajlással. - Sajnos most ideje visszamennem a saját portékámhoz, de remélem, még összehoz minket a szerencse. Ha beindul az üzletem, biztos szükségem lesz még ilyen jó minőségű alapanyagokra!
- Nos, nem ígérhetem, hogy találkozunk még, de ha úgy hozza a helyzet, örömmel üzleteke még, a bevétel mindig jól jön.
Nightyngale még egyszer tiszteletteljesen meghajolt a férfi és állat-társa előtt, majd hátat fordított Rohandarnak, és elsuhant arra, amerről érkezett. A lány végre nekikezdhetett a mágikus ékszerek gyártásának, és ez beindíthatta üzletét. Ahogy visszaért kis bódéjához, ahol robbanó lakrimák vártak eladásra – bájos asszisztense, Arxyll, és cselédje, Eclair segítségével – már maga előtt látta fényes, és gazdag jövőjét.