Gonkuro Hachirobei - Csatlakozási pályázat

Miután megérkeztem újra Shirotsuméba, rögtön elmentem a Titan Nose klánházához. Már legutóbbi küldetésem előtt is be akartam menni, hogy megkérdezzem hogyan lehetek tagja a klánnak. Az egész városban sehol nem találtam küldetéseket, de az utolsó pillanatban mégis találtam egyet így elhalasztottam a csatlakozási kísérletet. Elindultam az ajtó felé amikor hallottam valamit.
- Várj! - szólt valaki.
Megfordultam és láttam, hogy egy csinos nő rohan felém. Hosszú zöld haja volt, amit lobogtatott a szél, laza, egyedi ruházatot hordott és vállán egy madár ült.
- Szép napot. - köszöntem.
- Üdv. Te a Titan Nose klán tagja vagy? Csak mert látom oda indultál - kérdezte lihegve és közben a klánházra mutatott.
- Nem, én még csak most szeretnék csatlakozni hozzájuk. - feleltem.
- Nagyszerű, nem megyünk együtt? Én is szeretnék csatlakozni de nem igazán ismerem ki magam itt.
- Rendben van, de én se voltam még itt bent soha. - mondtam mosolyogva.
- Egyébként engem Gonkuro Hachirobeinek hívnak. - mutatkoztam be.
- Én pedig Shizuko Ayumi vagyok, és ő a barátom Ölyvecske az egerészölyv. – mondta és bólintott a vállán ülő madárra.
Odamentünk a bejárathoz és kinyitottam az ajtót Ayumi előtt.
- Parancsolj. - mondtam.
Megköszönte és belépett, majd én is követtem példáját. Egy hosszúkás teremben találtuk magunkat, beljebb léptem és becsuktam az ajtót, az asztaloknál ülő emberek rögtön felénk fordultak. Hirtelen nem tudtam merre induljak, de észrevettem bal oldalt egy hosszú pultot ami mögött meglepetésemre Mei állt.
- Szia Mei. - fordultam hozzá. - Te mióta dolgozol itt?
- Szia Gonkuro. - köszöntött. - Még csak pár hete vagyok itt.
- Egyébként ő Shizuko Ayumi. - mutattam be Meinek Ayumit.
- És a barátom Ölyvecske az egerészölyv. - vágott közbe Ayumi.
- Örvendek, én pedig Mitsuki Mei vagyok. - mutatkozott be ős is.
- Én is örvendek Mei. - mondta.
- Amúgy mi járatban vagytok? - kérdezte Mei.
- Csatlakozni szeretnénk a klánhoz, de nem igazán tudjuk hogyan működik ez itt, tudnál adni valami útmutatást? - kérdeztem.
- Persze, szerencsétek van, nem rég jött meg a mester, gyertek utánam. - mondta és gyors léptekkel el is indult a terem másik vége felé.
Gyorsan utána indultunk mi is, nehogy lemaradjunk. Felmentünk az emeletre azután megálltunk egy ajtó előtt amire az volt írva, hogy Iroda. Mei bekopogott.
- Tessék. - szólt ki egy hang.
Bementünk, és egy 50 év körüli szemüveges hosszú ősz hajú és ősz szakállú férfi ült az asztalnál.
- Jó napot mester. - köszönt Mei.
- Mit szeretnétek? - kérdezte, eléggé vontatott hangon
- A barátaim szeretnének csatlakozni a klánhoz. - felelte.
- Egyébként Chronaios vagyok. - mutatkozott be barátságosan és nyújtotta a kezét.
- Gonkuro Hachirobei, örvendek. - feleltem.
- Shizuko Ayumi és a barátom Ölyvecske az egerészölyv. - mutatkozott be ő is.
- Van is egy remek próbám a számotokra, kövessetek. - és korát meghazudtoló gyorsasággal indult ki az ajtón.
Először kicsit megijedtem a próba hallatán, de utána követtük a klánmestert. Lementünk a lépcsőn, vissza a földszintre, ahol Mei odaszólt nekünk.
- Nekem vissza kell mennem a pulthoz, sok sikert nektek. - mondta.
Bólintottam, hogy rendben, másra nem is nagyon volt időm, olyan tempóval ment az öreg előre és Mei a pult felé.
- Itt mindenki így rohan? Mert akkor bajban leszek, nem épp a legjobb az erőnlétem. - kérdeztem Chronaiostól.
Az öreg csak kacagott egyet. Ismét egy lépcsőhöz értünk, de ez kicsit hosszabb volt és a föld alá vezetett. A lépcső végén egy terembe érkeztünk, ahol a klánmester végre megállt.
- Megjöttünk. - mondta.
- Hol vagyunk? - kérdezte Ayumi.
- Ez egy mágiabiztos terem, ez a próbátok helyszíne. - felelte.
- És mi lesz a próbánk? - kérdeztem.
- Harcoljatok egymással, mindegy, hogy ki nyer vagy ki veszít, ha jól teljesítetek mindketten bejuthattok a klánba. - válaszolta az öreg.
- Harcoljak vele? De hisz ő egy nő. Nem bánthatok egy nőt... - pillantottam Ayumi felé.
Azt hiszem ezt nem kellett volna mondani mert úgy tűnt kicsit berágott erre Ayumi. Egy botot növesztett kezében amivel rögtön le is sújtott rám, de még időben félreugrottam.
- Bo... bocsánat... nem úgy gondoltam... - dadogtam.
Nem tétovázott, máris folytatta a támadást.
- Grappling Vines. - kiáltotta.
Magokat hajított felém amikből vastag liánok nőttek ki és úgy körbefonták testem, hogy mozdulni se tudtam. Gyorsan ki kellett szabadulnom.
- Fire Magic. - mondtam el a varázsigét és elégettem vele az indákat. - Szóval növény mágus vagy, sejtettem megjelenésedből. Tűz mágiám ellen így egy kicsit hátrányban vagy.
- Biztos vagy benne? - kérdezte mosolyogva. - Water Magic! - kiáltotta és zúdult is felém egy kellemesnek nem mondható víztömeg.
- Micsoda?? Víz mágia? - lepődtem meg. - Fire Ball! - indítottam útjára tűzgolyóm.
Mintha semmit se tettem volna úgy eloltotta a vízzel a lángokat és a tűzlabdának nyoma sem volt.
Próbáltam volna félreugrani amikor azt vettem észre, hogy a földből kinőtt két ököl formájú növény amik megragadták a lábam és egy harmadik pedig gyomron vágott, utána szinte rögtön el is talált a nagy víztömeg ami nekilökött a falnak. Iszonyatos fájdalmakat éreztem és hirtelen felállni se tudtam.
- Azt hiszem én nyertem. - mondta Ayumi mosolyogva és indult el felém.
- Nem bánthattam egy nőt... - mondatta velem a becsületem.
- Hát persze. - vigyorgott rám és kinyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
- Na jó, jobb voltál nálam. Gratulálok. - ismertem be, miközben elfogadtam a segítő kezet.
- Köszönöm, de azért te is jó voltál. - mondta.
Tudtam, hogy ez nem igaz, alig tudtam megmozdulni máris megvert. Így valószínűleg nem juthatok be a klánba sajnos. Lehajtottam fejem és kissé elkeseredtem, ám akkor megszólalt Chronaios.
- Szép küzdelem volt, de most egyikőtöket meg kell ölnöm.
- Mi... micsoda? - dadogtam.
- Kiválaszthatjátok, hogy ki legyen az, a másik pedig élhet tovább és csatlakozhat a klánba...
Már kezdtem megkedvelni Ayumit így tétovázás nélkül szólaltam meg.
- Akkor öljön meg engem, én vesztettem. - mondtam.
Egy pillanatra látszott Ayumin, hogy meglepődött, aztán ő is megszólalt.
- Fél órája ismerjük egymást és feláldoznád értem az életed? - mondta megilletődve. - Nem hagyhatom, engem öljön meg.
Ezen pedig én lepődtem meg.
- Ha nem tudtok dönteni akkor mindketten meghaltok. - mondta az öreg. - Gonkuroval kezdem.
- Photon Cannon. - kiáltotta és közben karja köré fényrészecskék gyűltek, majd felém száguldottak.
- Plant Make Tree. - mondta Ayumi, ezzel teremtve egy nagy fát előttem ami megállította Chronaios támadását. - Nem hagyom, hogy hozzáérj...
- Hova kerültünk...? És ide akartunk mi belépni...? - mondtam meglepetten.
- Ha te akarsz először sorra kerülni, akkor nekem úgy is jó... - mondta az öreg. - Quicksand!
És Ayumi alatt futóhomokká vált a talaj és egyre jobban nyelte el a föld.
- Red Carpet! - kiáltottam a varázsigét.
Odarepültem Ayumi fölé, megragadtam a karját és kihúztam a földből majd leszálltam a futóhomoktól biztonságos távolságban.
- Blinding Flash. - mondta Chronaios és olyan erős villanást idézett elő amitől pár másodpercig semmit nem láttam.
Éppen amikor visszanyertem látásom, hallottam, hogy az öreg megint varázsolni készül.
- Supreme King Rock Crush!
Láttam hogy Ayumi még mindig nem lát rendesen és feje felett egy hatalmas szikla keletkezik, ami hirtelen elkezd zuhanni lefelé.
- Menj onnan! - kiáltottam.
Odaugrottam Ayumihoz és kilöktem a szikla alól de nekem már nem volt időm elmenni onnan. Már csak arra tudtam várni, hogy mikor nyom agyon a szikla, de feltűnt, hogy még mindig nem esett a fejemre. Felnéztem és ott állt egy helyben a levegőben, meg se moccant, nem értettem mi történik. Ránéztem Ayumira aki ugyanúgy értetlenül állt a dolgok előtt azután ránéztünk Chronaiosra és ismét meglepődtem, mivel nem csinált mást csak vigyorgott. Ezután elporladt a szikla és a sok homok a fejemre hullott, amitől csak annyi bajom lett, hogy tele ment a szám és a szemem homokkal. Próbáltam leporolni magam, amiben Ayumi is segített, amikor ismét megszólalt az öreg.
- Mindketten átmentetek. - mondta.
- Mi van...? - kérdeztük szinte egyszerre Ayumival.
- Megfeleltetek a próbán. Csatlakozhattok a klánhoz. - nevetett az öreg.
- Az előbb még meg akart ölni, most meg azt mondja, hogy megfeleltünk a próbán? - kérdezte Ayumi.
Nem értettük, hogy most mi folyik itt.
- Igazából nem a harc volt a lényeg, hanem a csapatmunka és a bajtársiasság. - kacagott még mindig Chronaios.
- Amikor megtámadtalak titeket nem áldoztátok fel egymást, hanem összefogtatok és segítettetek egymásnak az életetek árán is, ez a csapatmunka. - mondta már a megszokott vontatott hangján.
Most már értettünk mindent és időközben kicsit meg is nyugodtunk mindketten.
- Hát nem is tudom mit mondjak... Köszönöm... - szólaltam meg.
- Köszönöm én is - mondta Ayumi.
Egymásra néztünk és mindketten elmosolyodtunk. Bejött a terembe egy férfi valami dobozzal a kezében, odatartotta Chronaios elé, aki kinyitotta és kivett belőle egy pecsétnyomót
- Hova kéritek a pecsétet? - kérdezte az öreg miközben odajött hozzánk.
- Én a jobb combomra kérném ha lehet. - kérte kissé elvörösödve Ayumi.
- Én pedig a jobb karomra kérném. - feleltem.
Miután megkaptuk a pecséteket, akkor vettük csak észre, hogy a termet körülvevő üveg mögött nézők is vannak, mert felálltak, megtapsoltak minket és gratuláltak, hogy a klán tagjai lettünk.
Megköszöntük Chronaiosnak, azután elbúcsúztunk és felmentünk a lépcsőn, majd odamentünk Meihez, aki rögtön letámadott egy kérdéssel.
- Na, hogy ment? - kérdezte izgatottan.
- Azt hiszem mostantól többet fogunk ide járni, mert csatlakozhattunk a klánhoz. - mondtam mosolyogva.
- Akkor megnyugodtam, ennek nagyon örülök. - mondta vidáman.
Elbúcsúztunk tőle és kimentünk az épületből, odafordultam Ayumi felé és megkérdeztem.
- Ettől a sok izgalomtól kicsit megéheztem, nem ülünk be valahova enni egyet? - kérdeztem. - Én állom a számlát.
- Örömmel mennék, én is megéheztem kicsit. - felelte, és kicsit elpirult amikor elkezdett korogni a gyomra.
Örömtől ittas léptekkel elindultunk ebédelni és büszkén nézegettük a klán szimbólumát ábrázoló pecsétünket.