Beléptem az arénába. Ahol egy nagy nyílt terület fogadott. Néhol felbukkant egy fa vagy nagyobb szikla. De nagyjából nyílt terület volt. Ahol nyugodtan lehet mozogni. Pont olyan, amit szeretek. Bár láttam pár nagyobb barna képződményt, amit nem ismertem. De nem tartottam őket veszélyesnek. Így nem törődtem velük. Sokkal inkább a férfival, aki az aréna másik oldalán lépett be. Már egyszer összecsaptam vele és most újra meg küzdök vele. Ezúttal viszont a teljes erőmet bele adom a harcba. Éppen ezért jó hogy van hely a harcra.
- Már megint itt vagy? – Tette fel a kérdést gúnyosan.
- Látod. – Válaszoltam tárgyilagosan. Nem érdekelt mit mond. Csak a harc érdekelt.
- Akkor most tanítok neked pár új dolgot. – Jelen tette ki miközben mind a két kezében egy-egy tűzgolyót hozott létre. Amiket aztán nekem vágott. Én erre felöltöttem az acél testet és vártam hogy eltaláljanak a támadásai. Amik csak egy átlagos ütés erejével értek fel. Így alig éreztem valamit, mikor eltaláltak. Azonban az ellen felem meg lepődött azon amit látott. Nem szokta meg biztos hogy csak így kivédjék a támadásait.
- HHHm. Látom tanultál pár új dolgot. – Jegyezte mag aztán újra tüzet gyújtott a kezeiben. De már teljesen feles legesen mivel nekem az már nem ártott. Így csak pocsékolta az erejét. Én azonban ezt nem hagytam neki és inkább meg indultam felé rohanni. Erre ő megint nekem vágta a két tűzlabdáját. Ám azok újfent nem tettek kárt acél testemben. Ekkor felvette a stabil állását és elkezdte záporoztatni rám a lövedékeket. Az apró tűz támadások mint ha csak szikrák lettek volna. Úgy pattogtak le rólam. Ez már tényleg nem kellet. Ám Én nem álltam meg csak rohantam egyre közelebb hozzá. Ám amikor oda értem hozzá a szemét a levegőbe menekült a lángoló szőnyegén. Ezzel elkerülve velem a találkozást.
- Na most kapj el ha tudsz! – Kiáltotta nekem. Erre én felé tartottam a jobb kezem és a tenyeremből elkezdtem záporoztatni az acél nyilakat rá. Mik szerte szétszaggatták a lába alatt lévő lángokat. Aminek következményében a föld felé kezdett zuhanni. Ám az egyik kezével egy lángpengét hajított el mielőtt még a földre ért volna. A támadás mellettem ment el még ki sem kellet térnem. Azonban a férfi feltámaszkodott a földről és mosolyogva nézett rám.
- Most meg vagy! – Kiáltotta el magát. Amire én értetlenül néztem. – Nem téged támadtalak, hanem azt ami mögötted van. A nagy Vespida fészket. Most bajban vagy! HAHAHAHA! – Nevetet hangosan. Én erre hátra fordultam és megnéztem mit is nevet. Akkor láttam meg a rengeteg hatalmas rovart, amik mind felém tartottak. Az első lábukon hegyes fullánkokkal. Egyenesen nekem repültek és elkezdtek bökdösni. Azonban a teljes testem acél volt így ezzel nem értek el mást, mint hogy kopogtak a testemen. Visszafordultam az ellen felemhez.
- Ez most komoly? – Kérdést tettem fel. Mivel ezzel nem ért el semmit sem csak ön magát lepte meg vele. Mivel több reakciót várt egy sereg rovar támadásától. Azonban számomra az állatok csak kicsit voltak kellemetlenek. Éppen ezért A lábamra idéztem a láng csízmám aminek hatására láng nyelvek borították be a lábam. Ezzel felvértezve indultam meg rohanni. Aki épen hogy csak meg lepődött az egészen. De én már ott voltam előttem egy teljes erejű gyomron ütéssel találtam telibe. Aminek hatására hátra repült és a földön is gurult míg nem egy kisebb fészekhez nem ért. Amit ahogy meg ütött a fejével. Abból azonnal elkezdtek elő rajzani a rovarok.. Egyenesen a szerencsétlent vették célba.
- VÁÁÁÁ! – Kiáltott miközben csapkodott minden felé. A rovarokat csak tovább hergelve ezzel. A Vespidák meg össze visszaszurkálták ahol csak érték. Míg nem Bazil el nem kezdet menekülni előlük. Ahogy szaladt egy-egy tűzgolyót vágott az állatokra, amik üldözték. Én csak álltam és néztem hogy mit csinál. Aztán előre tartottam a kezem és egyetlen acél nyilat lőttem ki a földre. A férfi lába elé. Aki a Vespidákkal való küzdés miatt nem vette azt észre és egy hatalmasat vágódott a földön. A rovarok meg azonnal rárontottak a földön fekvőre. Ezzel kellemetlen helyzetbe hozva őt. Szerencsétlen már nem tudott hova menekülni csak csapkodott a földön fekve miközben a rovarok bökdösték. Ezzel el is dőlt az egész küzdelem mivel az állatok közbe avatkozása miatt nem volt képes folytatni a harcot. Bár nem egy hatalmas győzelem volt a részemről. Azonban ezt a vereséget egész biztos meg fogja jegyezni míg él. Gondoltam magamban. Ahogy az arénamentők beléptek és elkezdték összeszedni Bazilt a fölről. Én meg indultam kifelé az arénából. Visszaváltoztattam a testem hússá és vérré. Ám ekkor egy szúró fájdalom hatolt a jobb karomba hátulról. Azonnal elkaptam a karom onnan ahol volt. Egy Vespida volt ott és engem vett célba. Ahogy meg indult újra felén Bal kézzel egy hatalmasat suhintottam, amivel eltaláltam a lényt. És a földre terítettem. Álnok egy kis dög az biztos.
Hétf. Szept. 18, 2017 8:21 am
