Takeshi & Halottka

Tárgy: Takeshi & Halottka Szer. Okt. 06, 2010 7:55 pm

Még mindig mérges voltam magamra, azért mert megöltem a saját öcsémet. Legalább szólt volna, hogy ki is ő. Igaz, hogy lassan egy hónapja történt ez az egész. Lehet, hogy vissza kéne mennem egy kicsit az emberek közé vagy valami, de nem azért, hogy szórakozzak hanem, hogy keressek valami ellenfelet vagy valami olyan dolgot, amin kiélhetem a bennem felgyűlt idegbetegséget. Még szerencse, hogy jól lopok! Cool

Ha nem loptam volna, magamnak ruhát úgy néznék ki, mint valami hajléktalan. Nekem aztán nem kell, hogy valamelyik senkiházi beoltson vagy valami. Mondjuk, addig élne, de az mellékes…
Kiértem az erdőből és egyenesen a vonatállomáshoz mentem, hogy Onibus felé vegyem az utat. Ugyanis úgy döntöttem, hogy megnézem mi a helyzet ott. Elég régen jártam arra lehet, hogy van valami jó kis balhé, amiben részt vehetek. Lenéző tekintettel néztem szét az utcákon, majd amikor megérkeztem az állmáshoz felpattantam egy vonatra és indultam is Onibushoz.
A vonaton ültem mikor egy elég érdekes kinézetű férfi jelent meg és kezdett el cikizni, csak azért mert az arcomon is voltak sebhelyek. Ki ne állhatom az ilyen embereket. Már azon gondolkoztam, hogy előkapom a zsebemben lapuló kést és megölöm vele mikor megérkeztünk Onibusba. Boldogan pattantam fel és indultam volna kifelé mikor az a degenerált megfogta kezemet és visszahúzott volna, ha nem küldök rá egy tűz labdát. Ordibálva szaladgált fel alá, de senki se segített rajta. Röhögve indultam el körbenézni. Sok ember megbámult és egy kicsit zavart, mert nem szeretek a középpontban lenni. Jobban szeretek a színfalak mögött maradni.
Már egy ideje haladtam előre mikor megakadt a szemem egy színházon. Még soha életemben nem voltam így azt a döntést hoztam, hogy most bekukkantok, hogy mi is a helyzet. Úgyis van annyi szabadidőm, mint a fene. Már majdnem beléptem a bejáraton mikor belém jött agy kapucnis muksó.
-Nem látsz a szemedtől vakegér? Amúgy meg bocsánatot kérni luxus?! Hogy raknálak a kopaszok közé.- mondtam kikelve magamból. Visszaléptem az ajtóból és feltűrtem a kabátom úját arra várva, hogy bunyózni fogok egy jót.

Tárgy: Re: Takeshi & Halottka Szer. Okt. 06, 2010 8:29 pm

Hosszú ideje bandukoltam az erdőben, mire kiértem egy városba már majd’ éhen haltam. Természetes módon az első dolgom volt, hogy elindultam egy étterem felé, nagyjából négy kört tettem meg, mire észrevettem, hogy pár utcán járogatok már egy ideje, aztán nagy nehezen újabb húsz perc múlva sikerült megtalálnom egy éttermet. Bár pénzem volt, sosem szerettem fizetni, így rövid ideig gondolkodtam egy terven, hogy hogyan is potyázzak. Végül, mivel nem volt elég erőm végrehajtani egyik tervem sem, úgy döntöttem legfeljebb fizetek. Küldetéseim során úgyis sikerült összeszednem egy kis pénzt. Éppen beléptem az ajtón, amikor egy nálam fél fejjel kisebb testes fickó visszahúzott a bejárattól. Láthatóan teli volt alkohollal a fazon, na meg egyértelmű módon ideggel is teli volt. Miután a kemény fiú behatolt az étterembe én is utána mentem, a szag, melyet a pia miatt magából árasztott elűzte tőle a többi vendéget, azonban én nem törődtem evvel. Az erdőben rengeteg féle és fajta bűzzel sikerült megbarátkoznom, így nem igazán érdekelt, minek milyen is az illata. Bár, jómagam mindig figyelek arra, hogy meg legyen az (axe) hatásom Cool

.
A férfi egy külön asztalt foglalt magának, én pedig a mellette lévő másik asztalnál foglaltam helyet. A vendégek láthatóan kerülték őt valamiért, én azonban csak úgy idegesítésképp ott maradtam. Mikor a pincér kijött, arcán látható undor lett úrrá az alkoholista keltette kellemetlen érzés miatt. Mikor hozzám jött rengeteg olcsóbb, ám annál ízletesebb és laktatóbb ételt rendeltem. A férfi szája még mellettem sem tudott mosolyra húzódni, ám rövid idő múlva hozta a kettőnk rendelését. Próbáltam hangtalanul enni, ami a szomszédomnak nem igazán sikerült. Néha, amikor egy újabb fogásba kezdtem bele rátekintettem az úrra, mert kissé dühített a csámcsogása. Mikor végeztem a hasamat simogatva sóhajtottam egyet. Kicsit tovább pillantottam a részeg fazonra, így észrevette, hogy őt tekintem, ennek nem igazán örültem, így inkább gyorsan elkaptam a szemeimet róla. A fazon azonban felkelt az asztalától és elkezdett nekem szövegelni.
Nem igazán akartam balhéba keveredni, aminek az illuminált állapotban lévő alak láthatóan nem örült. Nem tetszését egy jobb egyenessel akarta kimutatni felém, ám talán részegsége miatt sikerült kitérnem az ütés elől, így megúszva a kemény találkozást. Miután időben lehajoltam, rögtön az ajtó felé vettem az irányt. Lábaim sokkal gyorsabban mozogtak és a biztonság érdekében pár asztalon és átugrottam, hogy így rövidítsem le az utat. Miután kiléptem az ajtón egészen egy színházig futottam. Tulajdonképpen csukott szemmel közlekedtem, hiszen rövid időközönként tekintettem hátra, hogy követ-e valaki, aztán végül nekimentem egy újabb alaknak. A fazon nem tűnt valami boldognak a kemény találkozás miatt, mi több a férfi még le is szólt engem. Láthatóan felkészült arra, hogy esetleg ökölpárbajban rendezzük le nézeteltérésünket, ám én ezt nem igazán akartam, így inkább megszólaltam.
- Elnézést kérek iménti cselekedetemért, kissé figyelmetlen voltam. Remélem megbocsájtasz, de nincs kedvem balhéba keveredni. – Mondtam a srácnak, miközben végigtekintettem rajta. Rövid haja volt és testét több seb is tarkította. Valamiféle kalandornak tűnt, így eggyel több okom volt arra, hogy ne kezdjek ki vele. – Dead Shadorick! – Fejeztem be monoton monológom, miközben a békejobbomat nyújtottam a fiatal felé. Tekintetemben közömbösség lehetett volna látható, ha nincs a kapucnim, mely szinte minden arckifejezésem takarja.

Tárgy: Re: Takeshi & Halottka Csüt. Dec. 30, 2010 9:19 pm

Már-már reménykedtem abban, hogy behúzhatok egy jó nagyot a vakegérnek, de közölte velem, hogy nem akar verekedni és úgy nem bunyó a bunyó, hogy ha csak az egyik fél akarja ezért a bunyó gondolatát, elhessegettem ugyanis az illető bemutatkozott. Nagyon nagy erő kellett ahhoz, hogy ne nevessem el magam, mert elég érdekes nevet kapott szegény teremtés. Annyi már biztos, hogy nem szerették a szülei, ha ilyen nevet adtak neki! Surprised

Mivel nem akartam bunkónak tűnni ezért kezet fogtam vele és én is, bemutatkoztam.
-Takeshi Gakuro személyesen.- mondtam, mintha valami sztár lennék. Mondjuk az is, vagyok azt a pici apró hibát leszámítva, hogy egyben testvérgyilkos is. Mondjuk, ezzel nem nagyon dicsekedtem senkinek így tulajdonképpen rajtam kívül meg a katonákon kívül senki, sem tudja, hogy miért is égett le az az erdő. :/ Na, de most nem azért jöttem el ide, hogy visszaemlékezzek, hanem azért, hogy kimozduljak.
Körbenéztem, hogy figyel e valaki, de mivel senki se ismert fel úgy döntöttem, hogy szerintem nyugodtan maradhatok az utcán nem lesz semmi bajom maximum annyi, hogy hasra esek, de manapság már annak is kevés az esélye ugyanis ügyesebb lettem! Cool

Vagy legalábbis meg tanultam esni. Megint körbenéztem, de most nem azért, hogy megnézzem, bámul e minket valaki, hanem azért, hogy keressek valami szórakozást, mert így egymással szemben álldogálni elég unalmas. Sajnos nem láttam semmi érdekeset csak azt a színházat, ami előtt álltunk, de ahhoz meg semmi kedvem sincs főleg úgy, hogy a színház nem az én műfajom, de ha nincs más választás, bevállalom, hátha tudok valami izgalmasabbat is csinálni odabent. Például egy kis tömegbunyó vagy valami ahhoz hasonló! *.*
-Nos, mivel errefelé nem sok érdekes dolog van, mi szólnál hozzá, ha benéznék a színházba, hátha van valami érdekes, de ha van ötleted azt is, szívesen meghallgatom, mert színházhoz most semmi kedvem.- mondtam, majd odaléptem az ajtóhoz és nyitásra készen álltam

/tudom, hogy rövid, de most csak ennyire futotta :/ /

Tárgy: Re: Takeshi & Halottka Szer. Jan. 05, 2011 7:07 pm

Miután bemutatkoztam a srácnak, rövid ideig megváratott, de utána lekezelt velem. A „békeceremónia” után aztán ő is bemutatkozott. Ezután a fiú kétszer is körbenézett, amit nem igazán értettem, ám nem sokkal rá egy kérdést intézett felém. Kérdése az elénk táruló hatalmas intézménnyel volt kapcsolatos. Mivel nem sok kedvem volt behatolni az építménybe, így nemmel szerettem volna felelni, ám szám nem akart szóra nyílni. Lustaságom elég erősnek bizonyult, így egy kisebb csetepatét kellett vívnom az elmémmel, hogy azt a néhány szót ki bírjam ejteni a számon.
- Inkább ne. – Tisztázom a helyzetet, majd az égre tekintek, amely kissé borús volt. Bár az ég nem volt tiszta, a szél elfújta a város közeléből a veszélyes fellegeket. A madarak elég magasan repültek, amely teljesen megnyugtatott. A szárnyas lények oly’ messze voltak tőlem, hogy csak kis hangyáknak tűntek. Olyan colt, mintha az összes madarat képes volnék egyetlen kezemmel megfogni, ám ez nem így volt. A rövid kalandozás után ismét az ifjúra tekintettem.
Vajon helyesen döntöttem, amikor elhatároztam, nem küzdök meg vele. Vajon a saját életem mentettem meg ezzel a lépéssel, vagy azén lehetőségeim csonkítottam meg egy jó élőhalott szolgától. Bár igazság szerint a teste nem tűnt a legjobbnak, így elvetettem a lehetőségét, hogy rosszul döntöttem volna. Fejemben annak a lehetőségét forgatgattam, hogy esetleg egy mágussal állok szemben. Kidolgozatlan teste, de erős tekintete leginkább erre engedett következtetni. Az úr nem igazán tűnik kezdő mágusnak, így minden bizonnyal helyesen döntöttem, amikor megtagadtam a képzeletbeli kardot. Bár, itt nem mindenki mágus, aki elbírna intézni engem, ahelyett, hogy itt elmélkednék, inkább az illetékest kéne kérdeznem, szerény véleményem szerint. Hiszen annak ellenére, hogy teste nem a legerősebb, még lehet átlagos.
- Amúgy, mondd, mégis mivel is tengeted a napjaidat? – Kérdem tőle, monoton hangon, majd egy újabb ötlet is felhalmozódik a fejemben. - Egyébként, ha gondolod, közben sétálhatunk is.- Szavaim után átgondolom a helyzetet. Itt álldogálok, egy teljesen ismeretlen emberrel, akiről még azt se tudom, mit művel mindennapjaiban. Könnyen lehet, hogy nem épp átlagos közember, de hát ez talán csak az első benyomás hatása. Egyelőre még nem kaptam választ kérdéseimre, így csak feltételezésekbe bírok bocsátkozni. Mégis, bár alig pár szót váltottam vele, úgy érzem, még sok időt fogok vele tölteni. Igazából nem is tudom, miből jutottam erre a következtetésre, ám annyi bizonyos, hogy gyorsan kivertem a fejemből és ismét rá koncentráltam.

» Takeshi Gakuro
» Takeshi Gakuro
» Takeshi Gakuro
» Takeshi Gakuro
» Takeshi Gakuro