Atsu - Kilépés a Blue Pegasusból

- Jajj Édeském úgy fogsz hiányoznii-hii-hi-hi… - Bob Mester bömbölésétől zengett a Blue Pegasus céhháza… már vagy két órája.. Atsu nem tervezte, hogy ilyen hosszan elidőzik Salviaban, igazából sietett volna Crocusba, ahol találkozója volt egy Janett nevű újságíróval.
Janett a Heti Mágus egyik közkedvelt cikkírója volt, és Atsut készült meginterjúvolni újdonsült hercegnőségéről, és egyre terjedő népszerűségéről a fiatal mágus lányok körében. A nő igazából a háta közepére sem kívánta az egész felhajtást, azt azonban be kellett ismernie, hogy mindez jót tett Leangarth és persze az éppencsak megalakult céhük jó hírének is. Mindenesetre keserédesen simogatta Bob hátát, és türelmesen várta, hogy megnyugodjon. Liz a Mester másik oldalán kuporgott és szintén a hátát dörzsölgette, de különös mentoruk egyelőre vigasztalhatatlannak tűnt. Liz elkeseredve nézett Atsura, úgy tűnt, kifogyott az ötletekből. Aztán Bob egyszer csak szipogni kezdett, és könnyeit törölgetve pufi arcán, megpróbálta magát összeszedni, hogy szóhoz jusson.
- Szó—szóval hallottam, hogy a Tanács bejegyezte a céhed..
- Igen, a tárgyalás egyszerűen fantasztikusan alakult – mesélte Atsu lelkesen, remélte, hogy Bobra átragad hangulata, még ha kicsit erőltette is azt. – Teljes jogú céhnek számítunk Fiore egész területén, a múlt héten meg is érkeztek az első megbízások, amiket kitűzhettünk a Küldetés falra! – jó tényleg egyre lelkesebb volt.. legalább magát sikerült feltüzelni. Bob szemei viszont újra megteltek könnyekkel.
- Hát ez remek hír Drágaságom, nagyon örülök a sikerednek.. hüp-hüp
- Ne aggódjon Mester, sosem felejtem el, amit értem tett.. – mosolygott rá Atsu, és most szívmelengetően őszinte tudott lenni. – A Blue Pegasusra mindig otthonomként fogok tekinteni. És gyakran beugrom majd látogatóba! – szögezte le gyorsan. Ettől Bob kicsit felvidult.
- Ajánlom is Virágszálam! És hozd magaddal Vint és Sorelt is.. tudod ők is nagyon hiányoznak, de persze megértem, hogy miért tartottak veled. És nagyon büszkévé tesz, hogy a családom ilyen összetartó… hogy így kiálltok egymásért… és támogatjátok egymást.. – szipogta. Úgy tűnt, lassan abbahagyja a sírást.  

Nehéz döntés volt, hogy kilépjen a Blue Pegasusból, hiszen a céh a világot jelentette Atsunak, de tudta, hogy nincs más út, ha saját céhet akarnak alapítani, hogy megvédhessék Everoth-ot és Synestrát, akit csak nemrég sikerült kimenekíteniük a démonok karmai közül, több más archai-jal együtt. A feszültség szinte tapintható volt köztük az elmúlt pár hónapban a Web Valleyben történtek miatt, és fel kellett készülniük a legrosszabbra, ezért rendkívül fontos volt, hogy a céh a saját lábára álljon, és elkezdhessék a toborzást. Erőt kellett gyűjteniük, Atsunak pedig meg kellett vetnie a lábát Fiore cérna vékonyságú diplomáciai kötelén.
Vin és Sorel támogatása mindennél többet jelentett a nőnek, bár belegondolni sem mert, hogy Bob mit érezhetett, amikor bejelentették a kilépést a Blue Pegasusból. Sorel gyakorlatilag a céhben született és nőtt fel, Vint pedig ő maga hozta be a családba. Akárhogy is, ők saját akaratukból döntöttek így, és már egy hónappal korábban átestek ezen a tortúrán. Bár velük tartott volna...

- Jajj ezt nem tudom végignézni, sajnálom… - nyögte Bob Mester, és szipogva eltűnt a bárpult mögötti falban.
- Ne aggódj, kiheveri – mosolygott rá Atsura Liz, miközben mágikus pecsétjével eltűntette a nő bal alkarjáról a Pegasus szimbólumát. Atsu is szomorúan nézte végig a műveletet, de nem fog sokáig üresen maradni a helye. A Tideblade pecsétje már hetekkel ezelőtt munkába állt, amint hazaért az új családjába, kitölti vele a keletkezett űrt…

Viszlát Blue Pegasus...