Arisa vs. Zaheer

- Legközelebb ne próbálj beleszólni, ha harcolok. - mordult fel Arisa szikrázó szemekkel, de hálásan szívott bele a földből kinövő rózsaszín gomba által kibocsátott spórákba. Bármilyen erősnek is mutatta magát, megsínylette a bombákat. Amiket kikerülhetett volna, ha figyel a tanácsomra.
- Értem, értem. - emeltem fel megadóan a kezem. - Jobban szeretsz a saját hibádból tanulni. De azt nem tilthatod meg, hogy aggódjak érted és segíteni akarjak. Az arénában többet nem fordul elő. - ígértem meg neki savanyúan.
- Remélem, ezt be is tartod. Most indul a következő kör. - lépett visszább a Severus, néhány körzést téve a vállával.
- Erről nem szóltál. - kezdtem mérges lenni. Az egy dolog volt, hogy Arisa harcolni akart, de ismertem: hajlamos volt addig feszíteni a húrt, amíg át nem lépte a határait. Két aréna egymás után, pihenés nélkül?
- Ne aggódj. - mosolyodott el. - Megkérdeztem kifelé jövet. Egy-két apróbb sebet begyógyítanak, mielőtt az új ellenfél elé kerülök. A te elsősegélyeddel együtt teljes erővel tudok majd újra harcolni.
- Ki az ellenfeled? - sóhajtottam fel. Nem tudtam rá két percnél tovább haragudni, bármennyire is megérdemelte volna.
- Zaheernak hívják. Még nem hallottam róla.
- Én sem. - Pedig nekem volt több tapasztalatom az arénában. - Nos.. Visszamegyek a nézőtérre. Sok sikert! - szerencsét nem kellett kívánnom neki.

=====================

- És üdvözlünk mindenkit ismét! Arisa második meccse következik a mai napon. - Az első alkalomnál most már hangosabb taps fogadta a Severust. - Az ellenfele Zaheer, a harcművész!

Arisa meglepődve nézett maga elé, mikor kinyílt az arénába vezető kőajtó. Nem valamilyen talajt látott maga előtt, mint amire számított: lába előtt a mélybe veszett az aréna. Néhány méterre előtte egy szikla lebegett, azon túl még egy, ahogy az egész arénában végig.
- Versenyzőink épp most ismerkednek az egyik legizgalmasabb helyszínünkkel: a Pódiummal! A lebegő sziklák jelentik a tényleges arénát. Tíz méter mélységben víz található, amelynek felszíne jelenti a határt: ha valaki a vízbe esik, kiesett a játékból. Természetesen nem lenne fair a repülő mágiával nem rendelkező mágusokkal szemben a küzdelem, így a repülés mindennemű formája szigorúan tiltott!
- Hm. - Arisa hátrált néhány lépést, és nekifutásból az előtte lebegő földdarabra ugrott. Aggódott ugyan, hogy súlya alatt süllyedni kezd, de megnyugodva fújhatta ki a levegőt: meg sem érezte őt a föld.
Zaheer szökellve közeledett felé. Mintha csak a levegőben ugrált volna, lába alig ért hozzá a sziklákhoz, mielőtt újra méterekre a levegőbe nem emelkedett. Másodpercek alatt jutott el az aréna közepébe.
Arisa nem gondolkozott sokat. Szárnyait nem használhatta, így Severus alakja nem sok jóval kecsegtetett, viszont tudta, még nem olyan ügyes hozzá, hogy emberi alakjában közelharcot vívjon egy harcművésszel. Az előző taktikát akarta követni: emberi alakból átvált, amennyiben szüksége lenne rá.
Futni kezdett, és hamarosan ő is a középső földdarabon egyensúlyozott. Résnyire húzott szemmel vizsgálta ellenfelét.
Zaheer még nála is magasabb, kisportolt férfi volt. Keleti kinézete a Minstrelből való Yu-ra emlékeztette a kígyólányt, de végül elvetette a hasonlatot. Szeme túlságosan vágott volt hozzá, és egyik keletin sem látott olyan fekete foltokat, mint ami Zaheer homlokát borította.
- Győzzön a jobbik. - hajolt meg a vörös ruhás férfi oldalra nyújtott kézzel.
- Sok szerencsét. - bólintott Arisa, ahogy Rane-től látta. Az udvariasság kedvéért sem volt hajlandó levenni a szemét egy pillanatra sem ellenfeléről.
Ahogy felhangzott a gong, a Severus előrelendült. Ütésre emelte kezét, és Zaheer gyomrát vette célba. A mágus az utolsó pillanatban reagált: Arisa érezte, hogy ütése súrolja a narancssárga köpenyt, de éppen hogy célt tévesztett. Dühös sziszegést eresztett el, és körkörös rúgással folytatta a támadást. Ellenfele egyszerűen hátrahajolt, és két lépést táncolt hátra, mielőtt Arisa visszanyerte volna egyensúlyát. Egyik lábáról a másikra kezdett ugrálni. A Severus újra támadásba lendült, és ütést ütés után indított a táncoló mágus ellen. Mindegyik ugyanúgy végződött, mint az első: épphogy csak súrolta a ruháját, a bőrét, de igazi támadás nem találta el a férfit.
- Maradj... már... nyugton! - lihegte, ahogy ő is kitért egy köríves ütés, majd egy rúgás elől. Megpróbálkozott beletérdelni Zaheer oldalába, de ezzel a mozdulattal újfent elvesztette egyensúlyát, és körbefordult.
A mágus ütése a vállát találta el. Érezte a becsapódást, amit valamilyen mágia tett erősebbé, de nem mozdult el. Zaheer láthatóan arra várt, hogy a levegő arrébb fogja sodorni a kinézetre legfeljebb hatvan kilós Arisát, de a látszat hazudott: valójában több száz kilót kellett volna arrébb löknie a mágusnak. Keze mintha egy sziklába ütközött volna, és meglepetten ugrott hátra. Ránézett felsebzett kezére, majd vissza Arisára.
- Alakváltó vagy? - nézett rá szúrósan.
- Majdnem. - dörzsölte meg vállát Arisa, és dühödten formát váltott. Öt méter magasról tekintett le a hirtelen óvatosabbá váló Zaheerra. Megcsillant a szeme, épp úgy, mint amikor meglátta prédáját. A levegőmágus lassan leeresztette karját: képtelen volt másra koncentrálni, mint Arisa tekintetére. Egy óvatlan lépést tett előre.
A Severus kinyitotta száját, és méregfogaiból zöldes felhő gomolygott elő. A mérgező gáz elérte Zaheert, aki épp az első lélegzetvétel után tört ki a hipnotizáló tekintet hatása alól. Köhögve ugrott hátrébb, de elvesztette az egyensúlyát, ahogy a bénító méreg kifejtette hatását. Arisa elvigyorodott. Tudta, hogy kívülről hogy néz ki az emberek szemében a gesztus: szája körül megfeszültek az izmok, és kivillantak méregfogai.
Zaheer lassan összeszedte magát, de teste most már kevésbé mozgott összehangoltan, mint idáig. A gáz lassan terjedni kezdett, de nem oszlott fel. A Severus mérge már percekig a levegőben tudott maradni anélkül, hogy vesztett volna bármit hatásából.
De nem volt szüksége arra, hogy csak mérgére hagyatkozzon. Megfeszítette farkát, és a levegőmágus felé csapott.
~ Ezt kerüld ki! - Egy méter átmérőjű, pikkelyes test robbant a mágusba. A legyengült mágus képtelen volt kitérni az ütés elől, és a lendület elemelte a földtől. Egy másik földdarabon fogott csak talajt. Kábán próbált kitérni, de Arisa nem volt annyira lovagias, hogy hagyja, hogy Zaheer lábra álljon: habár elgurult az ütés elől, lábát így is súrolta a becsapódó kígyó. A földdarab megremegett a becsapódástól, és mély repedés indult meg oldalt.
Zaheer tovább próbált gurulni, de Arisa a nyomában volt: újra és újra a földbe csapódott, tovább mélyítve a repedést. Végül a földdarab nem bírta tovább: darabokra törve kezdett zuhanni. A mágia, úgy tűnt, csak az ép földdarabokat tartotta a levegőben.
A Severus épp erre várt. Utolsó mozdulatával még épp időben átsiklott egy közeli kőtömbre, és érdeklődve nézte, ahogy Zaheer végre feltápászkodva ugrál a zuhanó földdarabokon felfelé. De mielőtt elérte volna az aréna szintjét, elfogytak a darabkák, és tehetetlenül a vízbe csapódott.
- Arisa ismét győzött! - kiáltotta be a játékmester a tomboló közönségnek az egyértelmű eredményt.