- Kényelmetlen helyzet… - olvasta le a képernyőről Shira az aréna nevét. – Ez nem lesz könnyű. Minden folyamatos mágia hatása megszűnik minden percben, öt másodpercre. A fegyvermágusok előnyben vannak, és Lagan boxtudása vetekszik az övékkel. Luanáról, a másik ellenfélről még nem tudunk semmit. Biztosan szükségünk lesz a felszerelésedre. - nézett rá a fémmágusra, aki csak bólintott egyet.
Nyugodtan hagyta, hogy hideg borítsa be testét Sayu érintése nyomán. Törzsét fémpáncél fedte be, habár a telekinézis alapjainak elsajátítása után már képes volt energiamezőket létrehozni, amik – elvben – megvédték a támadásoktól. Természetesen ezt a képességét eléggé ütötte az aréna… De a fémpáncél mindenképpen rajta maradt. Ahogy Sayuri kardja is, amit az övébe tűzött.
- Épp időben. - pillantott le a derekára csatolt órára a fekete hajú lány, aki az aréna közepén várta őket a harművész mágus társaságában.
- Megint a csitrik? - horkant fel dühösen Lagan. – Azt hittem, végre Zaheer elfogadja az egyik kihívást! - megrázta a fejét, és előrelépett a lányok felé. - Csak essünk túl rajtatok.
- Nyugalom, Lagan. Hová sietsz? - fordult felé az másik ellenfelük csípőre tett kézzel. Csuklóiról egy-egy vékony zsinór lógott le. - Még van húsz másodpercünk a kezdésig. Ráérsz utána verekedni.
Sayuri felvonta a szemöldökét, de második ránézésre már látta, hogy nem kötélmágiával van dolga, hanem valami mással: a zsinór másik vége a mágus kezében szorongatott órákban végződtek. A végrehajtónak gyerekkora jojói ugrottak be a látványra, de biztos volt benne, hogy ezek jóval veszélyesebbek lesznek.
Laganra nem vesztegetett többet egy lenéző pillantásnál. Ismerte már az előző harcról a férfit, és tudta, kettőjük közül neki van több esélye a közelharci mágus ellen.
Az óramágus komótosan letekerte kezéről a zsinórt, és pörgetni kezdte a végén lógó órát.
Luana órája előrelendült, habár a két felet elzáró rúnafal még állt. Sayuri a látványra ösztönösen felemelte a kezét, ezzel egy időben pedig felhangzott a gongszó. Kékes fémdarab emelkedett ki a kezéből, de a felrobbanó óra által okozott légnyomás így is hanyatt lökte a lányt.
De hát… A rúnafalon repült át az óra, vagy csak szerencséje volt, és pont eltalálta a pillanatot, amikor kikapcsolt a fal? Nyögve ült fel, és épp csak fel tudta emelni kardját, hogy megakassza Lagan mágiával felerősített öklét. A támadás újra hanyatt lökte, de a harcművészt tovább sodorta a lendület. Elgurulva egy újabb ütés előtt, Sayu végre talpra ugrott, és összehúzott szemmel várta az újabb támadást.
Shira fél szemmel nővérét figyelte, de így alig volt ideje egy erőtérrel eltéríteni a felé pattanó órát. Sayu körül vibrálni kezdett a levegő, és a végrehajtó irányt váltott. Egyszerre lépett jobbra és balra, ahogy az illúzió működésbe lépett.
- Egyedül már nem is megy? - hangzott fel Lagan ugató nevetése, és az egyik Sayuri felé lépett. Ökle az illúzióba robbant, darabokra tépve a képet, de a mágus nem állt meg. Megpördült, szembe kerülve az igazi Sayurival. Bal keze a fejéhez kapott, épp kivédve a kardot.
Sayu vigyorogva nyújtotta előre a balját. Közvetlen közelről kapta el a tűzorkán Lagan testét, és a férfi felüvöltött a hirtelen jött fájdalomtól.
A végrehajtó kezéből lánc repült elő, és Lagan csuklóját körbefonva magát, köríves mozdulatba kezdett. Az erő sokkal nagyobb volt, mint amit Sayu ki tudott volna fejteni: könnyedén a levegőbe emelte az ellenfelét, és egy csapással a föld felé indította.
- Tik-tak. - most Luanán volt a mosolygás sora.
A lánc hirtelen a földre zuhant. Lagan puhán, a lábán ért földet.
- Most véged. - sziszegte, és ahogy az aréna mágiája megszűnt, új erő költözött végtagjaiba. Szinte követhetetlen gyorsasággal lépett a végrehajtó felé. Sayu szabad kezében harminc centi hosszú fémkarmok nőttek.
- Nem kéne hagynom, hogy segíts neki, igaz? - nézett Shirára végül Luana, és újra pörgetni kezdte a zsinórokat.
Shira az elkövetkező egy percben megtapasztalhatta, milyen az, ha egy gyakorlott aréna-harcossal küzd. A fémpáncélt már az első fél percben elvesztette. Ahogy tanulta, vibráló erőtereket idézett minden támadás elé, de Luana könnyedén használta a megjelenő lapokat arra, hogy megpattintsa rajtuk az órákat.
A védelemmel csak annyit ért el, hogy a lehető legváratlanabb irányokból érkeztek felé a bombák. Habár az illúziókkal be tudta csapni az óramágust rövid időkre, nem volt elég ideje arra, hogy Sayu segítségére legyen.
Nővére fáradt, ezt érezte a Tanács telepátiáján keresztül. De Lagan sem volt jobb bőrben. Több helyen vérzett és füstölgött Sayu mágiája nyomán, és mozgása elvesztette már dinamikáját.
Shira keze köré energia gyűlt, és épp abban a pillanatban repült egy ütés kíséretében Lagan felé, mikor annak ökle Sayu arcába csapódott. Nővére és Lagan is hangtalanul a földre zuhant – vagyis a puffanásokat elnyomta a közönség tombolása. Ugyanazzal a mozdulattal fordult vissza Luana felé, de így sem időben.
A Shira felé repülő óra egyre gyorsuló ütemben villogott. A hírszerző felemelte a kezét, és vibráló erőtér vette körbe őt. Összeszűkült szemmel nézte, talál-e valami csapdát, de Luana nem tűnt olyan embernek, aki trükkökhöz folyamodott volna. Az óra egyszerűen nekicsapódott a telekinetikus erőtérnek, lepattant róla, és egy éles fény kíséretében felrobbant.
A robbanás pillanatában az erőtér is kihunyt. A bomba ereje hanyatt vágta a hírszerzőt. Ösztönösen próbálta megidézni a lassú esést, de a mágia szikrázva esett darabokra. Hangos puffanással
- Pontos, mint a metronóm. – mosolyodott el finoman Luana. Shira megértette: ebben az arénában nem tudja legyőzni az időmágust. Még ha mindkettőjük számára ugyanolyan zavaró lett volna a szabály, talán nyerhetett volna. De így… Pusztán az időt vesztegette. Ráadásul még a szóviccek is elkezdtek ráragadni. Sayura sem számíthatott, hiszen nővére már az öltözőben várta a végkimenetelt.
Lassan felemelte a kezét, jelezve, hogy megadja magát.
Elvörösödve, de szótlanul tűrte a gúnyos tapsot és füttyögést, ami gesztusát követte. Nem ez volt az első eset, hogy feladott egy összecsapást, és ezt az aréna nézői is megjegyezték maguknak. De hírszerzőként tudnia kellett lepleznie saját érzékeit. Némán, felszegett fejjel sétált le az arénából. Még akkor sem mutatott arca érzelmeket, amikor Sayu elé került. Nővére összefont karral, vállával dőlt neki az egyik szekrénynek. Shirának nem kellett a berendezésre pillantania, hogy lássa, Sayu most visszafogta magát.
- Shira… Miért adod fel ilyen könnyen?
- Mert a kimenetel már eldőlt. - válaszolt a hírszerző, megvonva a vállát. – Ha tudom, mi a végeredmény, minek törjem magam tovább?
- Talán azért, mert ha ez éles helyzet lenne, bele is halhatunk? - vágott vissza Sayu, most már kiengedve dühét.
- Akkor az utolsó leheletemig harcolni fogok, hogy nyerjünk még néhány másodpercet, amíg megérkezik a segítség. De ez nekem csak… játék. Ha jól végzem a dolgom, sosem fogok olyan helyzetbe jutni, hogy harcba kelljen bocsátkoznom.
- Javíthatatlan vagy. - Sayu ingerülten beletúrt a hajába, de végül látszott rajta, inkább hagyja a témát, amin már oly sokszor összekaptak.
- Tudom. De a következő jobban sikerül majd. - mosolyodott el Shira, és felkapta a gyógyító bájitalt, amit neki hagyott meg nővére.
Pént. Ápr. 05, 2019 2:20 pm
