Kiya Tadao második csatlóspályázat

Más mágusok erősek, félelmetesek és karizmatikusak. Én sose voltam ilyen. A bátyáim mind megbecsültek, ismertek és akármit csinálnak kiemelkedőek benne és azt hitte mindenki, hogy én is ilyen leszek. De én csalódás voltam mindig. Először is szörnyen gyáva vagyok. Nem tudnék első sorban küzdeni, mint egy fegyver vagy egy elementáris mágus. Vagy szemtől-szembe nézni az ellenséggel. Mindig is könnyebb volt mások mögé bújnom és rájuk bízni a nehézségeket. Nekem pedig elég csak támogatnom a harcosokat. Szánalmas tudom. De már elfogadtam a helyem a világba. Mint a jelentéktelen kis senki, aki a háttérben dolgozik az igazi mágusok mögött.
Mikor a most elhangzott történtek egy független kis rablóbandában voltam. Főként mágikus érzék nélküliek voltak benne és a vezetőnk Levin volt. Fegyvermágus. Pont olyan, mint amilyennek az igazi mágusokat elképzeltem. Erős, nem félt senkitől és nemcsak tudta mit akar, de mindig el is érte. Biztosak voltunk benne, hogy az ő vezetésével majd sokra vihetjük. Az a nap teljesen átlagosnak indult. Épp a reggelit készítettem a többieknek mikor Levin hangja hasított a levegőbe.
- Görcs!
Ez nekem szólt. Hisz ugye kicsi vagyok, meg haszontalan is. Egyből félbehagytam a rántotta készítést és rohantam Levin sátrába. Ott is találtam őt, ahogy egy ládán ült legjobb harcosai közt, némi italt már lehúzva és nem sok jót ígérő tekintettel nézett felém. Mikor megszólalt már akkor biztos voltam benne, hogy valamit elrontottam.
- Görcs! Azt, mondtad itt biztos jó helyünk lesz. De nem is jár erre senki. Most ellenőriztem és a kajakészlet nagyon megfogyatkozott. Mit mondasz erre?
Igen én vezettem őket ide szóval a felelősség tényleg az enyém volt. Idegesen az ujjaimat tördelve bele is kezdtem.
- Igen Levin. Én mondtam, hogy jöjjünk ide, de, azt nem mondtam, hogy a zsákmány miatt. A rúnalovagok kezdtek már felfigyelni ránk. Ezért gondoltam, hogy jó lenne, ha kicsit eltűnnénk és ez olyan hely, ami bár a fő kereskedelmi utaktól távol áll, de…
- Elég! Ez csak duma Görcs! Amit én látok, hogy elvezettél engem ide a francba és lassan elfogy a pénzünk. Pedig csak ennyi a dolgod. Bevettelek magunk közé. Védem a haszontalan segged, neked meg csak tudnod kell az utat és a városokba betérni a pletykákért meg kaját venni. De ha erre se vagy jó, talán jobb lenne, ha levenném rólad a kezem. A fiúk se örülnek, hogy így kicsesztél velük. Talán megúszod annyival, hogy egy szál semmiben itt hagynak. Ha szerencsés leszel, még megtetszhetsz egy nősténymedvének Görcs. Az gondod viselné.
Erre többen is felröhögtek és meg kezdtem érezni, hogy ez nagyon nem jó. Tényleg nem tudom magam megvédeni. Levin védelme nélkül meg nekem annyi. A tenyerem elkezdett izzadni, a szívem pedig majd ki ugrott a helyéről.
- Levin kérlek várj! Nemsokára ez a környék felélénkül. Lesz egy nagy fesztivál az egyik közeli városban. Biztos sokan jönnek is majd erre, hogy megnézzék. Most úgy tűnik, hogy még nem érte meg ide jönni, de biztos vagyok benne, hogy ott megszedheted a zsebed. Meg is duplázhatjuk a pénzünket, amit eddig gyűjtöttünk. Erről biztosítalak.
Igyekeztem magabiztosan mosolyogni, de úgy éreztem mindjárt végem. Levin tekintete sem ígért semmi jót, de végül unottan bólintott.
- Egy hét. Ha addig nem jön erre senki, erre leveszem rólad a kezem Görcs. Ha pedig megpróbálsz elmenekülni tőlünk azzal, csak rontasz a helyzeteden tudod jól.
- De a fesztivál az…
- Csend! Imádkozz, hogy jöjjön erre valaki Görcs.
Így történt meg, hogy csak egy hétig csak imádkoztam, hogy tényleg járjon arra valaki. Az elméletemnek ugye meg kellett állnia a helyét, de elég távol voltunk azért a fesztivál időpontjától. Nem így terveztem ezt. A többiek pedig előre látták, hogy nekem már annyi. Talán már a cuccaim is elosztották maguk közt. Mindenesetre addig se voltam a szívük csücske hisz én nem vettem ki a részem a harcokból, de azok után még jobban felbátorodtak. A vicceik egyre durvábbak lettek és csak szórakozásból igyekeztek több munkát csinálni nekem. Volt, hogy mosogattam és az egyik nagydarab bandita csak szórakozásból lesöpörte a földre a már elmosott evőeszközöket. Persze nem csak az volt ebben, hogy nem szerettek, hanem az is, hogy unatkoztak. Nem történt semmi és valamivel el kellett ütniük az idejüket. Már az utolsó nap volt. Én pedig mivel nem tudtam mit tegyek már csak kényszerből is kerestem magamnak valami elfoglaltságot. Főztem, letakarítottam a fegyvereket, felsöpörtem és csoda történt. A két felderítőnk jelentette, hogy utazók jönnek. Ketten. Az egyik harcosnak tűnik, de a másik talán egy varázsló. Mindenesetre a köpenye olyan varázslóköpeny. Ékszereket is hordott és van velük egy fura nagytestű madár. Egyszóval jó zsákmánnyal kecsegtető célpontok. Mikor ezt meghallottam szinte le akartam borulni a földre hálát adni az égieknek. Mintha tényleg az imáim hallgattattak volna meg. Vagy talán a sors akarta így? Az is megfordult a fejemben. Mindenesetre Levin egyből kézbe vette a helyzetet és kiosztotta a parancsokat. Az én dolgom, ahogy mindig az volt, hogy biztos távolból figyeljem az utat nem érkezik-e erősítés vagy nincsenek-e további társaik. Meg, hogy egy telepatikus csatornát hozzak létre Levin és a fő emberei közt. Az egész banda majdnem másfél tucat főt számlált. Amibe én is beletartoztam, de így is szép számmal voltunk. A terv egyszerű volt. Levin és a négy legjobb embere elállja az útjukat szemből. Míg öten mögéjük kerülnek és a többiek az erdőben bujkálnak íjjakkal, hogy sakkban tarthassák őket és arra az esetre, ha menekülni próbálnának. Én egy magas fára másztam fel és annak az egyik ágáról figyeltem. Levinnel és három emberével alakítottam ki telepatikus kapcsolatot. Azokkal, akik a három csapatot irányították. Az erdőben is kétfelé voltak osztva. Jól ráláttam a terepre és mikor megláttam az érkezőket akkor üzentem Levin-nek mágikusan. Tökéletesen megfeleltek a személyleírásnak. Ott volt a nagy madár jól megpakolva cuccokkal. Egy harcosnak tűnő alak. Furcsa szőrös sisakban, amin még szarvak is voltak és egy magas, kimondottan filigrán alkatúnak tűnő fekete köpenyes alak. Valahogy utóbbi láttán rossz érzés fogott el. Kimondottan sötét alaknak tűnt. Levin is megüzente a többieknek, hogy legyenek óvatosak mindketten mágusok. Ettől kicsit ideges lettem. A terv jól haladt. Elértek Levinékhez és hátulról körbe lettek véve. Viszont nem tűntek idegesnek. Valahogy nem tetszett az önbizalmuk, de Levin nem ijedt meg. Határozottan lépett fel ellenük. Hogy mit mondott, azt onnan a fáról nem értettem, de a mozdulatain és a kiállásán láttam. Igazi mágus. Eddig is voltak rajtaütéseink. Kereskedőkön meg utazókon. Mágussal még nem találkoztunk, de tudtam. Levin egyáltalán nem fog tőle se megijedni. Mégis élőben látva sokkal megnyerőbb jelenet volt, mint elképzelve. Nem beszéltek túl sokat. Egyből jött a jel és mind rájuk vetették magukat, hogy esélyük se legyen. Mármint ez volt a terv. A hátsó öt ember amint megindult volna pofára esett. Onnan nem jól látszott, de mintha valami a földből nőtt volna ki és ragadta volna meg őket. Ezek szerint az a magas növénymágus vagy hasonló lehet? Mindenesetre a társa se volt kevésbé ügyetlen. A szemből rátámadókat szinte egy kalapácsütéssel söpörte el. Csak Levin volt elég ügyes, hogy elugorjon. Egyből megindult az erősítés is, de kellett még nekik idő. A magasabb mágus gondtalanul a földre kerültek felé nyújtotta a kezét és valami fehér lándzsákat lőtt feléjük. Esélyük se volt. A kalapácsos, pedig harcba keveredett Levinnel. Ő természetesen nem ijedt meg egy kicsit sem. Érkezett az üzenet, hogy a harcost elcsalja, a többiek gyorsan végezzenek a mágussal. Nem is a győzelemre figyelt oda hanem, hogy folyamatosan hátrálva védekezzen. Kezében a lándzsájával tartotta a távolságot a kalapácsostól, de időnként visszaszúrt, hogy a látszatot fenntartsa. Egy hozzá illő ellenfél volt. Olyan, akit úgy győzhet le, ahogy illik. Igazi harcban. Azok a mágusok, akik hátul mások mögött bujkálva tudnak bármit is csinálni valójában gyengék. Ezt pedig most meg is tanulják. A csapda bezárult. Megérkezett az erősítés, akik egyből fel is készültek, hogy átlyuggassák a magára maradt hátvédet. Jön a megszokott forgatókönyv. Őt kivégzik és utána Levin a társát is elintézi. Vagyis ezt hittem. Majd olyasmi történt, ami láttán nem is akartam hinni a szememnek. Bár már akkor éreztem, hogy baj van mikor az íjászok felbukkanására nemcsak, hogy nem ijedt meg az a mágus, de mintha még el is vigyorodott volna. Az egész olyan hihetetlennek tűnt. Mikor a felé tartó nyilak elől egy szempillantás alatt eltűnt, hogy onnan pár méterre szinte az árnyak közül kilépve kerüljön ismét elő, tátva maradt a szám. Az, hogy a következő pillanatban ismét a kezéből kilőtt fehér dolgokkal lemészárolta az íjászokat már meg se lepett. Teljes testemben reszkettem, de nem bírtam levenni a szemem a látványról. Abban a köpenyes mágusban volt valami… Olyasféle karizmatikusság, ami megfogott engem. Talán a magabiztossága miatt. Levin itt elégelte meg a játszadozást és vetette be az aduászát. Minden bizonnyal a kalapácsos megnyugodott, hogy előnyben vannak szóval a villámcsászár lándzsájának támadására egyáltalán nem számított. Miután Levin megforgatta a fegyverét több tucat villámot lőtt ki belőle. A kalapácsost telibe találta vele. Majd megindult a köpenyes felé. Aki, csak állt ott és olyan magabiztosnak tűnt egy fegyvermágussal szembenézve, amit az előtt még soha nem láttam. Nem akartam elhinni, de valahogy tudtam, hogy Levinnek esélye sincs. Még pislogni se mertem. Amit láttam, azt kár is lett volna kihagyni. A köpenyes szinte a földből húzott ki egy fehér pajzsot, amit a felé rohanó Levin felé lökött. Ő pedig a lándzsájával a pajzs fölött döfött a mágus felé, ami ha talál halálos lett volna. De szinte a semmiből jelent meg maga a sötétség köztük, amiből egy rothadó holtest lépett ki és ragadta meg a pajzsot a levegőben, hogy azzal lökje fel Levin lándzsáját. Akit ez is meglepett, de mikor a saját halott társai ragadták meg a lábait és kezdtek rajta felmászni pánikszerű félelmet láttam megjelenni rajta. Sikítva csapkodott és teljesen elvesztette az önuralmát. Mikor pedig a holtestek megragadták a nyakát és lerántották a földre az ő sikolyait csak a köpenyes határozott, karizmatikus és nagyon menő monológja nyomta el.
-Még egyszer utoljára megismétlem halandó! Én vagyok Kiya Tadao! Az elmúlás ura! A sötétség császára! A félelem és a rettegés patriarchája. Én vagyok a pásztor ki a fénytől elvakult ostoba népek közt járva az igaz sötétség igéjét hirdeti. Aki, reménytelenségbe taszítja őket, hogy meglássák a végső igazságot. Én vagyok maga a halál!
Levin a monológ közepénél már elájult, de engem annyira lenyűgözött, hogy mikor a két utazó már rég kifosztotta a testeket, a halottakat eltűntette, csak Levint hagyták életben és továbbálltak én még mindig csak ott ültem azon az ágon és döbbenten próbáltam felfogni mi történt. Kiya Tadao. Ő több mint egy mágus. Több mindennél, mint amit eddig gondoltam a mágusokról. Az erő amit Levinben vagy másokban kerestem az szinte nevetséges, ha azzal akarom összehasonlítani, ami ő. Ő nem azért erős, mert benne van az erő. Ő maga az erő, a hatalom, az igazi mágus! Ő nem legyőzte az ellenfelét, egyenesen uralta. Tudtam, hogy ha Levin magához tér engem megöl mégis mikor végre felocsúdtam, nem ezért rohantam utánuk, hogy megvédjenek. Életemben ennyire biztos még soha nem voltam benne, hogy közel kerülhetek egy számomra elérhetetlen felsőbbrendű lényhez, mint akkor. Nem tudtam mi fog történni, de, azt igen, hogy ez egy olyan lehetőség, amit ha nem ragadok meg akkor az életem még annál is kevesebbet fog érni, mint eddig gondoltam volna. Már majd kiköptem a tüdőmet mire beértem őket. Mikor hallották, hogy közeledek megálltak és érdektelenül néztek végig rajtam. Közelről nézve sokkal jobban megfigyelhettem őt. Kiya Tadao-t. Az elmúlás urát. Fiatalabb volt, mint gondoltam, de a kisugárzása… Mintha valóban maga a halál fagyos ridegsége áradna a fekete tekintetéből. Földre vetettem magam és könyörögve szólítottam meg.
-Oh, elmúlás ura és sötétség császára. Esdeklek, fogadd el szánalmas személyemet szolgádnak és hadd legyek a tanítványod. A prófétád.
A szívem csak úgy vert, azt hittem kiesik. Őszintén nem tudom mennyi ideig bámultam a földet. Nekem éveknek tűnt és ha annyi nem is ,de néhány hosszú perc biztos volt mire lesújtott a félelem és rettegés patriarchájának ítélete.
-Öhm…Nem.
Bár tudtam, hogy szinte istenkáromlást követek el, de nem hagytam annyiban. Térden állva közelebb kúsztam és a kezemet könyörögve, összetéve egyenesen az arcába néztem.
-Bármit megteszek! Főzök, mosok, viszem a csomagjaikat. Könyörgöm mester!
Utolsó szavammal mintha sikerült volna valamit megpengetnem benne. Egész testében megremegett és élvezettel felszisszent, de aztán vett egy nagylevegőt és csak mikor ismét felvette a fenséges és lenyűgöző és nagyon menő arcvonásait szólalt meg ismét.
-Nem fogadok csak úgy fel akárkit tanítványomnak.
-Figyelj Hullagyalázó! Nem tudom mi történik, de nagyon kellemetlenül érzem tőle magam és annak a baromnak a villámát még mindig érzem, úgyhogy nem lehetne, hogy elindulunk afelé a tetves város felé. Nagyon nincs ehhez most hangulatom.
-Te érzéketlen barom! Nem látod, hogy épp egy nagyon fensőséges és epikus pillanat volt, amibe te belebüfögtél, mint egy vaddisznó!
-Mit pofázol kölyök!
-Hallottad izomagy!
Ezzel egy nagyon látványos és monumentális harc bontakozott ki a két fél között, amit halandó elme fel se foghat. Mindenesetre én, azt a jelenetet bátorkodtam félbeszakítani mikor a nagydarab vadember épp a fénytől elvakult ostoba népek pásztorának haját húzta, míg ő, annak fülét csavarta.
-Elnézésüket kérem, de azt hiszem, tudom melyik városról beszélnek és elvezethetem önöket oda és a legjobb fogadó legkényelmesebb szobáit is elintézhetem, hogy megkapják. Nekem volna megtiszteltetés. Ha megengedik a bőséges ebédet és a forró fürdőt is intézném.
A küzdelmük javaslatomra abbamaradt és látszott rajtuk, hogy mindketten megfontolják, hogy elfogadják-e szerény, hozzájuk méltatlan felajánlásomat.
-Az jó lenne Hullagyalázó. Nem?
-Nos… De csak ha állod is ezen szolgáltatásokat.
-Hé!
-Ez csak természetes mester.
-Mest… Mármint rendben. Akkor vezess. Viszont ne hidd, hogy ettől még a másik kéréseddel kapcsolatban változott az álláspontom.
Nos, ha nem is akkor, de nagyon sok könyörgés, és házimunka elvégzése után végül csak sikerült kiérdemelnem a kegyet, hogy Kiya Tadao-t az elmúlás urát, a sötétség császárát, a félelem és rettegés patriarcháját, a fénytől elvakult ostoba népek pásztorát, magát a halált mesteremnek szólíthatom.









Név: Scitt Richon
Nem: férfi
Életkor: 14
Mágia: Telepatikus kommunikáció

Név: Telepathy / Telepátia/
Ár: 500 
Szint: 1
Leírás:  A mágus számára lehetővé teszi  a mágia, hogy szint*5 emberrel telepatikus kapcsolatot alakítson ki. Ő maga nyitja meg a csatornát és, amíg ez fenn áll, a kapcsolat tagjai mind hallják egymást. Mivel koncentrációt igényel, harcközben nem igazán jut idő a kapcsolat fenntartására. A hatótáv szint*1 km.




Név: Battle Telepathy / Harci Telepátia /
Ár: 500 
Szint: 1
Leírás: A mágus számára elérhetővé válik, hogy kevesebb koncentrációval is fenn tartsa a kapcsolatot. Így harc közben is képes fenntartani a kialakított telepatikus kapcsolatot, vagy akár újat is alkothat.





(Mivel csak két egyes szintű varázslat van hozzá így a négy ingyenes kezdő varázslatomból csak ennyit tudtam felhasználni.)


Céh: -
Kinézet: Alacsony, fejletlen testű, szemüveges barna hajú fiú. A megjelenésére mindig odafigyel. Általában elegánsan öltözik. Mikor főz vagy takarít akkor is csak egy rózsaszín kötényt vesz fel az öltönye elé. Ha pedig már a sok gyaloglástól már teljesen elfáradt akkor szokott lazábban kinézni. A haj ziláltabb, az inge nincs teljesen begyűrve a nadrágjába, a zakóját talán le is veszi és a nyakkendőjét a homlokára felhúzza, hogy ne kelljen a verítéket törölgetni. Viszont amint kipiheni magát vagy olyan környezetbe kerül ahol már fáradtan is zavarja egyből rendbe hozza magát.

Jellem: Sok mindentől függ. Jelenleg egész egyéniségének középpontjában most Kiya áll. A mester, aki szintem ár kicsit isteni magasságokba is van emelve. Ő akármit mond és tesz az követendő példa és megkérdőjelezhetetlen igazság, sőt isteni kinyilatkoztatás. Ebben a ködben még a mestere kislányok iránti rajongása vagy egyértelmű hazugságai is eltűnnek. Garamaru is megtisztelt helyen van, de csak azért mert letagadhatatlan, hogy jól ismeri a Kiyát. Akkor pedig csak egy nagyszerű alak lehet. Ő az aki küldöncként, lótifutiként és cselédként is kiszolgálja, azt a kettőt. Méghozzá büszke is pozíciójára amit szívesen hangoztat. Harcban elsősorban élteti mesterét aki míg ott van nem fél semmitől. Ha viszont veszélyben magára marad oda lesz az önbizalma és könnyen rátör a pánik. A mestere túlzott ajnározása közben könnyen megsérthet másokat vagy annak ellenségeivel történő pimaszkodással kiérdemelhet pár pofont. Morálisan megkérdőjelezhető amúgy. Jellemző lehet rá a kegyetlenség vagy érzéketlenség, de esetenként kimondottan tisztelettudó rendes gyerek is tud lenni.
Történet:


Aki, járatos felsőbb körökben vagy szokta forgatni a Heti Mágus magazint, főleg ha hölgy az illető, akkor minden bizonnyal hallhatott már a Richon családról. Nagynevű, nemesi mágusfamília sok földdel. A család feje egy elismert mágusmester Gustav Richon márki, akit úgy ismernek, mint a Nemes Kristálylovag.

Felsőbb körökben a nemesség között szokott mozogni, de a gyerekei is gyakran jelennek meg a hírekben. Három gazdag, tehetséges és jóképű fiatal. Mind testvérek, mind nagyon beképzeltek, ami csak nekik áll jól és a másik ismert háromfős csak férfiakból álló híres máguscsapatot a Blue Peagsus Trimens-ét örök riválisuknak tartják. Kettejüknek még a képességeik is hasonlóak.
Ott van Gi a legfiatalabb testvér, aki hisz benne, hogy egy mágusnak fontos a spirituális lelkével kapcsolatot fenntartani. Gyakran utazik olyan helyekre, ahol könnyebben elérheti a belső lelki békéjét és megismerheti önmagát és tanulhat az előző életeiből. Minden reggel meditál, nem eszik húst, csak természetes anyagokból készült ruhákat hord és kozmetikai eszközöket használ és az élet szerinte egy nagy utazás, aminek része, hogy telekinetikus mágiával rendelkezik, de nem az határozza meg őt. A nőkben egy spirituális partnereket keres, akik nyitottak a felsőbb szférák felé és nem riadnak vissza, intimebb szellemi és testi kapcsolat kialakításától.

A középső testvér Wist. Aki, számára a legfontosabb értékek az életben az egyenesség, megbízhatóság és a képesség, hogy egy férfi felelősségteljesen tudja élni az életét annak minden területén. Szabadidejében szeret főzni és takarítani. A koszt és a rendetlenséget maga körül képtelen elviselni. A megjelenésére is pedánsan oda szokott figyelni. Csakis a legminőségíbb szabókkal dolgoztat. De amúgy is mottója, hogy ha valamit meg lehet csinálni, akkor csináljuk jól. A szerelemben viszont teljesen más. Ott nem csak egyedül van. Fontosnak tartja egy kapcsolatban, hogy mindkét fél egyaránt kivegye a részét belőle. A problémákat ép úgy kell együtt megbeszélni, mint ahogy közös programokra is együtt mennek. Ő elismert jégmágus. Alkotásai közkedvelt díszei szoktak lenni a nemesi báloknak. Hajszínét mágiával változtatta meg.

Hard pedig a család fekete báránya. Az örök lázadó. Mottója „Élj ma úgy mintha nem volna holnap.” Rockzenekarával a Wild Boys-al minden évben körbejárják Fiorét, hogy minden nagyvárosban és ünnepségen ahova beengedik őket, hatalmas hangulatot csináljanak. Viszont nem csak a színpadon szereti kitombolni magát. Pimasz stílusa és vagánysága mögött nem csak a semmi van. Ő a család tehetsége. Nemcsak dupla elemi mágus, de méghozzá képes kevert elemet is létrehozni. Villámból és fémből mágnest. Ami, tudását előszeretettel villogtatja a Mágus Arénában is. És a hölgyek legnagyobb örömére ilyenkor egy komolyabb ellenféllel találkozva előszeretettel vetkőzik neki a harcoknak. Talán vad és ijesztő keménylegény, de talán egy nap egy megfelelő partner gyengédséggel képes lesz meglágyítani az ő szívét is és megtudni milyen is Hard igazából.

Ők volnának a Richon testvérek. Vagyis azok a Richon testvérek, akik közismertek mindenki számára. A család büszkeségei. És rajtuk kívül van még Scitt. A szigorú apa, hasonló elvárásoknak vetette őt is elé egész életében, mint a bátyjait és az egész környezetétől, azt hallotta akármit is csinált, hogy mint vérbeli Richon-nak neki könnyen kellene, hogy menjen. Mikor pedig nehézségekbe ütközött mindig előjöttek a példálózások, hogy bezzeg Hard már annyi idősen képes volt varázslatokra, Wist meg már annyi idősen az egész könyvtárat kiolvasta. Mindig, mint egy megmászhatatlan hegy volt előtte a Richon név. És hiába próbált bármit. Mindig mindenkinek csalódást okozott és bele is bukott a próbálkozásokba. Egy idő után pedig ő lett a Richon család kis pótkereke. A családi összejöveteleken, vagy ha vendég érkezett hozzájuk a szobájában kellett maradnia, ünnepekkor, ha volt ajándékozás a többiekéhez képest az övé szinte megalázó volt és mégis örülnie kellett neki. Még a ház szolgálói is lenézték. Mikor tudták megtréfálták és gonosz pletykákat sugdolóztak róla, hogy talán nem is igazi Richon csak az úrnő félrelépett. Végül utóbbi tette be az apjánál a kaput. Egyik nap magához hívatta és szemtől szemben kitagadta Scitt-et. Kijelentette, hogy ilyen középszerű alak nem lehet az ő gyereke. Többé nem támogatja és el kell hagynia a házat. Így vesztette el Scitt a nevét. Az apjával és az anyjával, azóta se beszélt. A testvérei viszont nem hagyták annyiban a döntést. Bár a család fejével nem szegülhettek szembe, de sokáig támogatták az ő kisöccsüket. Ami nem is támogatás volt, hanem inkább pátyolgatás. Akármihez is akart kezdeni megtették helyette. Akármit akart elérni, tálcán kínálták fel neki. A helyzete nem változott. Továbbra is ő maradt a szánalmas reménytelen kistestvér, aki semmire se képes és csak a bátyjainak köszönhet mindent. Akárhogy is volt, Scitt így érezte. Végül mikor már nem bírta tovább, szó nélkül megszökött. Így maradt teljesen magára család és bárminemű gyökerek nélkül a nagyvilágban. Egy ideig megpróbált munkát keresni, amiből egyedül is megélhet, de mind azért mert a mágiája elég gyenge, mind pedig a személyisége miatt, könnyen ki tudták használni. Reménytelensége nőtt, önbizalma csökkent és akkor alakult ki a világképe, hogy ő még csak nem is igazi mágus. Egyedül másokon élősködve és mások mögé bújva maradhat életben hisz egyedül egy senki. Munkái során többeket is szolgált, morális tartása csökkent és a sötétebb alakok mögé is beállt hisz általában az ő viselkedésükre jellemzőbb az a dominancia, ami őt megfogta bennük, az igazi mágusokban. Utoljára egy Levin nevű fegyvermágus rablóbandájában volt mikor Kiyával találkozott és mivel megfogta a feketemágus személyisége és magabiztossága bekönyörögte magát hozzá tanítványnak. Jelenleg vele és Garamaruval az alakváltó mágussal utazgatnak.