Kulcskérdés - Duncan Blaylock & Hoshitsuki Mei

Emlékszem, hogy a szüleimmel és a testvéremmel voltam legutoljára Crocusban. Elhoztak minket, hogy megmutassák milyen csodálatos a főváros. Ők szentül hittek abban, hogy a király képes fenntartani a rendet és elhozza számukra a szebb jövőt. Az uralkodó keze azonban nem érhetett el mindenhova, így egy félreeső kis faluban könnyedén megtörténhetett bármely visszafordíthatatlan katasztrófa. Így történt velünk is. Hogy haragudtam-e a királyra? Talán még gyerekként valamennyire, de ez inkább csak azt eredményezte, hogy onnantól kezdve nem bíztam vakon a törvényekben és a törvényességben, mint ahogyan azt kezdetben tettem. A szabályok feszélyeztek engem mindig is, hiszen miért is növelte volna egy olyan dolog a biztonságérzetemet, amit csak a jó emberek tartottak be? Azonban nem a jó emberek miatt kellett félnie az átlagembereknek, hanem a gonosztevők miatt. Őket pedig sosem érdekelték a törvények és az igazságszolgáltatás. Így tehát, ha eljött az idő én sem hagytam, hogy a társaim védelme vagy a bosszúm kiteljesedése érdekében meggátoljanak a szabályok. Ok nélkül persze én sem kezdtem bűnözni és ártani másoknak, hiszen sohasem leltem az örömömet ilyenekben. Egyszerűen csak megfogadtam, hogy nem hagyom, hogy az erkölcsi kódexem és a királyság törvényei meggátoljanak abban, hogy megvédjem azt, amiben hiszek. Csillaglélek mágusként még problémásabb volt ez a kaotikus világszemlélet, hiszen a Csillaglelkek világának törvényeinek még én is fejet hajtottam. Nem hazudtam, betartottam az ígéreteimet és igyekeztem úgy cselekedni, ahogyan azt elvárták tőlem a csillaglelkeim és a klántársaim. Ez azonban csak egy törékeny üvegfalat húzott az épelméjűségem határán. Néha úgy éreztem, hogy csak amiatt a kevés rendszeresség és szabálykövetés miatt voltam még beszámítható. Az egész személyiségem egy kész ellentmondás volt. Épp ezért is néztem végig szemrebbenés nélkül, ahogyan egy idegen férfi betöri egy félreeső bolt kirakatának az üvegét. Nem tudtam, hogy mit is kellett volna tennem. A Golden Phoenix tagjaként kötelességem lett volna elfogni a tolvajnak kinéző egyént? Vagy nem kellett volna belefolynom egy olyan szituációba, amiről fogalmam sem volt? Döntésképtelen voltam és ezért csak álltam ott és bámultam a férfit. Bámultam és bámultam és bámultam… és ekkor megragadta a tekintetemet a kezében lévő ezüst kulcs. A testem és az elmém irányíthatatlanná vált, így akarva-akaratlanul is megszólítottam az illetőt.
- Te egy csillaglélek mágus vagy? – tettem fel a kérdést, miközben a tekintetemet egy másodpercig sem vettem le a varázskulcsról. – Ha nem, akkor nagyon szívesen megvenném tőled azt a kulcsot.

Természetesen pont olyan szerencsém volt, hogy az üzleti partnerem egyáltalán nem volt tisztában a csillagkulcsok értékével. Ha egy arany kulcsra mondta volna ezt az árat, még el is tudtam volna fogadni, de egy átlagos ezüst kulcsnak ez elképesztően túlzás volt. A szavaiból azt is könnyű volt megállapítani, hogy még a csillaglélek mágiával sem volt tisztában, így amennyiben el akartam vállalni a felvilágosító szerepét, azt a legelejéről kellett kezdenem.
- Azt hiszem nem vagy tisztában a csillaglélek mágia és az ezüst, illetve arany kulcsok fogalmával. Kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam őket. – azzal közelebb sétáltam a fiúhoz és egy naaaagyon mély levegővétel után – amelyre rendkívül nagy szükségem volt – elkezdtem az edukálást.
- A nevem Hoshitsuki Mei, csillaglélek mágus vagyok. Mi csillaglélek mágusok képesek vagyunk kulcsok segítségével szerződéseket kötni különféle csillagszellemekkel. Ezeknek erejét az határozza meg, hogy az adott szellem ezüst vagy arany kulccsal rendelkezik. Az arany kulcsokból mindössze tizenkét darab található az egész világon. Ők a legerősebbek a szellemek közül. – itt egy kis szünetet tartottam, megvártam míg minden egyes szavamat felfogja, s csak azután folytattam.
- Az ezüst kulcsokkal csak gyengébb szellemek kapuihoz lehet hozzáférni. Illetve egy fajta ezüst kulcsból a világon akár még öt-tíz darab is létezhet. Éppen ezért az értékük sem ennyire kirívó, mint ahogyan te azt korábban tévesen megállapítottad. – fejeztem be a magyarázatot, majd néhány másodperc hatásszünet után végül hozzátettem még valamit.
- Esetleg átgondolnád a hallottak szellemében, hogy milyen áron szeretnéd nekem eladni azt a kulcsot?

Rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan emberek is a világon, akikre az észérvek nem képesek hatni. Minden bizonnyal nem fogják fel a szavak mögöttes tartalmát, vagy csak nem rendelkeznek annyi intelligenciával, hogy reális következtetéseket legyenek képesek levonni. Én nekem, mint csillaglélek mágusnak azonban kötelességem volt megmenteni azt a szerencsétlen csillaglelket a tudatlan barbár kezéből, így nem hagyhattam annyiban ezt a kellemetlen szituációt, akármennyire is szerettem volna. Egy újabb mély levegővétel következett, bár valószínűleg ez sem adott elég energiát és türelmet az akkor előttem álló akadályok megugrásához.
- Az ezüst kulccsal rendelkező csillaglelkek nem ezüstből állnak. Ahogyan az arany kulccsal rendelkezők sem aranyból. A testük tulajdonképpen mágikus energiából áll, így mondhatni teljesen itt sincsenek a síkunkon. Éppen ezért például meghalni sem képesek, ha a testüket elpusztítaná valaki vagy valami. – fejeztem be az újabb csillaglélek kurzust, bár a szívem mélyén tudtam, hogy ennek sem volt több értelme, mint az előzőnek. Mivel a férfi egyre jobban elrugaszkodott az áraival a valóságtól, ezért más eszközöket kellett bevetnem. Általában nem nyúltam volna ilyen sunyi módszerekhez és nem bújtam volna a törvények mögé, amiket én is épp úgy megvetettem, mint az előttem álló mágus, de a szükség törvényt bontott. Vagyis… ebben az esetben pont a fordítottja volt igaz.
- Azt hiszem nem vagy tisztában azzal a ténnyel, hogy jelenleg egyáltalán nem vagy alkupozícióban. A fővárosban vagyunk, tehát tőlünk minden irányban – még egy ilyen sikátor közelében is – folyamatosan rendfenntartók menetelnek. Egy hangosabb sikítás és máris idesiet legalább két osztag. Ha ez megtörténik, akkor egyrészt ki kell fizetned az általad kitört kirakatablakot, valamint a rongálás és egy feltehetően lopott áruval való kereskedés miatt minimum két éjszakát el kellene töltened a közeli börtönben. Az áraidból vonjuk le ezeket az összegeket és talán közelebb kerülünk a közös nevezőhöz. – közben a kezemet Cetus kulcsára tettem elővigyázatosságként, hogy ha menekülésre fogná az illető, a tintahal könnyedén elfoghassa őt a csápjaival.