Silvia van der Haus
Gealdor
Hozzászólások száma : 10
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Nov. 09.
Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 1
Jellem:
 | Tárgy: Silvia van der Haus  Pént. Dec. 31, 2010 12:15 pm | |
| Név: Silvia van der Haus
Nem: Nő
Életkor: 20
Mágia: Telekinézis
Klán: -
Kinézet:
Testalkata-> Átlagos, 170 cm magas.
Haja-> Fekete
Szeme-> Nagyon halvány zöld és fehér közötti átmenet
Ruházata-> szoknyában végződő felső, cicanadrág
Jellem: Nem szívesen bízik meg senkiben, csak ha muszáj. Fondorlatos és számító, elkötelezett mestere iránt.
Felszerelése: Loli ruha, kis retikül.
Előtörténet:
Nem mindig voltam én ilyen, emlékszem, régen még többet jelentett számomra az emberi élet. Halál, fájdalom, kétségbeesettség. Ha ezt a hármat nem tudjuk megosztani senkivel, akkor az életünk a megtestesült magány. Esélyem se volt osztozkodni, mindaddig, amíg...
Húsz évvel ezelőtt születtem egy kis tanyán, szegény családba, de panaszra nem volt okom, elhalmoztak szeretettel.
Hat éves koromban anyám elvitt a szomszédos tanyára, Eugen-senseihez, aki egy visszavonult tanár volt. Eugen-sensei megtanított engem írni, olvasni, sőt, a mágiáról is tanított több dolgot. Minden nappal egyre többet akartam tudni a világunkról, a mágiáról, aminek a sensei egyre jobban örült. Kiderült, hogy ő is konyít a mágiához, nem is akárhogyan. Egy telekinézisnek nevezett varázslattal mozgatni tudta a tárgyakat maga körül. Akkora tárgyakat is tudott jobbra-balra dobálni, amik ház méretűek. Kérleltem, hogy tanítsa meg nekem a mágiát, de nem egyezett bele. Azt mondta, hogy a tizedik születésnapomon elkezdjük a mágia tanulását. Persze, én ebbe csak felszínesen mentem bele. Többször volt olyan, hogy délután a tanítás után visszaszöktem a sensei birtokára és meglestem a gyakorlatozása közben. Már biztos voltam benne, hogy nem csak egy egyszerű tanár, közelebb áll egy céhmester leírásához, amit még ő adott le nekem. Erős, karizmatikus, nagytudású.
Olyan jól odafigyeltem a tanításaira, hogy később csak a felhalmozott tudásom elég volt ahhoz, hogy leutánozzam a mester mozdulatait, tevékenységeit. Hihetetlenül megörültem annak, amikor végre sikerült az akaratommal megmozgatnom egy poharat. Aznap éjjel nem aludtam, csak gyakoroltam, megállás nélkül tárgyakat mozgattam. De csak egyre kisebbeket bírtam, végül nagyon elfáradtam, s hajnalban azzal a boldog tudattal tértem nyugovóra, hogy a mester tudta nélkül tanít engem erre az erős mágiára. Ekkor voltam nyolc éves.
A tizedik születésnapomra ébredéskor a számon hatalmas vigyor kanyarult, mert tudtam, hogy a sensei ígéretéhez hűen ma akarja elkezdeni a mágia oktatásomat. Nagyot fog nézni, mikor megtudja, hogy mennyire sokat fejlődtem… Jobban mondva, hogy már mennyi mindent tudok a mágiáról.
Egy kiadós reggelit követően az öreg háza felé vettem az utamat, ami egy kukoricamezőn vezet keresztül. A mező felénél tarthattam, amikor a föld megremegett a lábam alatt. Csak egy pillanatig tartott, de így is arra késztetett, hogy forduljak vissza. Nem fordultam meg, sőt, gyorsítottam a lépteimet.
Kiérve a kukoricásból a mestert pillantottam meg, aki egy székben üldögélt egy könyvet olvasva. Közelebb mentem hozzá és rámosolygtam, mire ő fürkésző tekintetével visszanézett rám szemüvege mögül. Éppen meg akart szólalni, mikor az ég hatalmasat villant és a törékeny szürke felhőréteget átszakította egy meteor. ~Tudom hogy az, vagyis… Azt hiszem az, a képes könyvben láttam már, amit még a papától kaptam ajándékba.~ Ijedtségemben elkerekedett a szemem és a számat is kissé eltátottam. A mester azonnal utasított, hogy bújjak el a pajtában a csapóajtó alatti rejtekhelyen, de meg sem bírtam mozdulni. ~Olyan szép az a meteor, nem bírom levenni róla a szemem.~
A meteor három búzatáblával odébb csapódott be hatalmas robbanás és fényáradat kíséretében. A föld ismét megremegett, éreztem, ahogy a lökéshullám közelít. A sensei elém állt.
Képszakadás.
Egy elpusztult romhalmazban ébredtem fel, ami valaha virágzó búza és kukorica mezőiről volt híres. Porral telt meg az orrom, amitől tüsszentettem is egyet. Körbenéztem, de sehol semmi. A ház, a mester, a szüleim… Minden a földel lett egyenlő, semmi sem maradt.
Könny szökött a szemembe, a keserű kín elöntötte minden porcikám, ahogy a felismerés végigszáguldott az agyamban. ~Üvöltök, de ugyan kinek? Nincs már ezen a vidéken senki, aki meghallana vagy meghallgatna. ~
Órákon át vergődve battyogtam, hogy kijussak a meteor halálköréből és élő emberre akadjak, de ez csak a nap végére történt meg. Egy kastély-szerű nagy építmény az első, ami az utamba akadt. A birtok ura kedvesen fogad, de csak addig a pillanatig, amíg a kaput átlépem. Akkor két nagydarab férfi termett elő a semmiből és erősen megmarkolva a vállam beráncigáltak a házba.
Most már tudom, hogy hiba volt idejönni, szolgát csináltak belőlem, egy csicskát, aki kedvük szerint ugrik és táncol. Csak egy lettem a többi szolga között és hiába akartam a mágiámat használni, az sehogy sem akart működni. Később megtudtam, hogy a ház urának első számú embere a mágiát neutralizálja, így az építményen belül nem tudunk varázsolni. Ezt egy idős bácsi mondta el nekem, aki szintén mágus, de most kénytelen egyszerű gondnokként tevékenykedni. Nagyon megörültem, hogy vannak rajtam kívül más mágiahasználók és alig bírtam elhinni, de ő is telekinézist használ, vagyis használt amíg nem „börtönözték” be ide. Megkértem, hogy a szabadidőben tanítson, amire rábólintott. Sajnos gyakorlati oktatás híján csak az elméletet vettük, de még így is sok dolog ragadt rám.
Tíz év telt el így, s kislányból egy felnőtt, életerős nővé váltam. A kastély ura meghalt három évvel ezelőtt, most a fia uralja ezt a helyet és több szárnyat is építettek a házhoz. A helyzetünk viszont nem változott, ugyan úgy elnyomás alatt állunk. Lelki terror, bántalmazások.
Az egyik nap azonban különbözik a másiktól, az a nap pedig a fájdalom, a félelem és a szabadság napja is egyben.
Este a szobámban kuksolok fáradtan, semmit sem akarok, csak lefeküdni, hogy végre aludhassak. Már éppen át akarnék öltözni, amikor beront a szobába a ház urának egyik testőre.
- Kortez-sama téged hívat. – mondja, majd megragad a karomnál fogva és kivonszol a szobából, végig a folyosón, fel a lépcsőn, Kortez dolgozószobájáig. Nem tudom, hogy mit akarhat az az aljas tőlem pont ilyenkor. A testőr belök az ajtón, majd becsukja mögöttem. Az aljas kígyó Kortez szemtől szemben áll előttem a sunyi mosolyával az arcán, tekintetével eszelősen méreget.
- Vetkőzz. – mondja, majd megnyalta a szája szélét.
- M-Micsoda? – kérdezem ijedten, miközben mindkét kezem a reflex-szerűen a mellkasomra kapom.
- Azt mondtam vetkőzz ribanc! – kiáltja, majd az asztalához lép és beletúr az ott lévő iratokba. Egy pisztolyt húz elő a stóc alól és rám szegezi. Még jobban átjárt a félelem. Közelebb jön hozzám és a dekoltázsomhoz teszi a fegyver csövét. Hirtelen erősen elmozdítja lefelé, amitől a gyenge anyagú ruha elszakad, s így egyenesen ráláthat a mellkasomra. Sírni kezdek és a testem elgyengül. Elesek és tolatni kezdek az ajtó felé addig, amíg a hátam bele nem ütközik. A ház ura egyre csak vigyorgott és közeledett. Amikor már ott állt fölöttem, fegyverét a zsebébe tette, de amikor le akart hajolni hozzám, váratlan dolog történt.
Az ajtó egy része betörik és egy kéz nyúl be, elkapva a férfi torkát. Az aljas a nyakához kap, de a kéz egy nagyot ránt rajta, minek következtében elvágódik a földön, a zsebéből meg kiesik a fegyver. Lövések ropogásának hangja üti meg a fülem, miközben elkúszok az ajtótól. Az ajtó betörik, s egy tántorgó, hörgő ember lép be. A mozgása koordinálatlan, mintha nagyon részeg lenne. Kortez a fegyvere után ugrik és meg is kaparintja. Azonnal belelő az ismeretlenbe, de az csak meg se rándul. ~Nem akarom, hogy lelője, bárki is ez, megmentett, nem eshet baja!~
- Nem! – kiáltom, mire a fegyver kirepül Kortez kezéből és csövével előre becsapódik a falba.
- Huh, tudok mágiát használni..? – mondom a kezemet vizslatva.
- Csak nem? – szólal meg a ház ura. – Az az idióta meghalt? – már tudom, hogy kiről beszél. A speciális testőrről, aki blokkolta ezidáig a mágiánkat, mostanra halott lehet. De vajon ki s hogyan ölte meg?
- Most már… Most már nem uralkodsz fölöttem és senki más fölött te rohadék! – kiáltom, majd a mester által tanított mozdulattal egy erőlökést generáltam. A ház ura átrepült az íróasztala fölött, s nekicsapódott a falnak. Utána az asztalra koncentráltam, megmozdítottam, s a telekinézisemmel nekitoltam.
Az ismeretlen ember mindeközben hörögve álldogált a szoba közepén, mintha várt volna valakire. Nem is tévedtem. Egy újabb ismeretlen férfi lép be, aki sokkal élettel telibb és karizmatikusabb a hörgősnél.
A lába alatt megjelenik egy sötét mágiára utaló varázskör, amiből előtör egy sötét ököl, amely eltalálja a nyakán Kortezt. Egy nyekkenés, majd a ház félelmetes ura összeesik.
A szívem hevesen ver, nem is tudom, hogy mit kéne mondanom neki.
- Köszönöm, hogy megmentettél, hálával tartozom. – mondom a férfinak, aki rám emeli tekintetét.
- Engem Silviának hívnak.
- A nevem Dead, a hálád pedig más fogja kifizetni pénzben. – Ekkor megfordul, s már menne is ki az ajtón, de én még nem akarom ennyiben hagyni.
- Az élet elvett tőlem mindent, ami kedves, de te visszaadtad a szabadságomat. Kérlek, hagy tartsak veled..! – mondom miközben jobb kezemmel még mindig a szétszakadt felsőmet fogom össze. Visszafordul, végigmér tetőtől talpig, amibe kissé bele is pirulok, majd így szól:
- Szabad vagy! – mondja, majd elindul.
- Akkor szabad akaratomból foglak követni. – válaszolok, s utána megyek.
A hozzászólást Silvia van der Haus összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 02, 2011 4:13 pm-kor. |
|
Gray Fullbuster
Hozzászólások száma : 964
Aye! Pont : 85
Join date : 2009. Oct. 06.
Tartózkodási hely : A céhház ebédlőjében
| | Tárgy: Re: Silvia van der Haus Vas. Jan. 02, 2011 4:08 pm | |
| Üdv! Bocsánat a késlekedésért, de végre elolvastam a történetet. Teljesen korrekt, semmi mást nem tudok rá mondani. Kerek, egész és majdnem elég ahhoz, hogy elfogadjam. De sajnos csak majdnem. Pár sor hibádzik, mégpedig az ahogyan csatlakozol egy klánhoz. Tudom azt írtad, hogy "játékban lesz érvényesítve" aminek részben nehéz az érthetősége, részben meg helytelen is. Ha kezdetekkor nem vagy klánba, egyszerűen ne írd bele és majd utána írsz pályázatot, ha pedig odaírod akkor meg írd bele az előtörténetbe a csatlakozást.
Szólj amint javítottad és el is fogadom majd! |
|
