A Titokzatos Pandaman

Név: Bob, de mindenki csak Pandaman-ként ismeri

Nem: férfi

Kor: 30-as vagy 40-es éveiben járhat

Klán: Quatro Cerberus

Személyiség: Szeret hencegni fizikai és szellemi képességeivel, de ezt mindig viccesen teszi. Nagyon barátságos, jó humorú, szeret fiatal lányokat hajkurászni, akik rendre elutasítják furcsa külleme miatt, ezt persze ő soha nem veszi komolyan. A harcokat könnyedén veszi, még a nehéz helyzetekben is képes humorizálni. Igaz barát, vigyáz azokra, akiket közel érez magához. Klánjában ő az aktuális mókafelelős és bajkeverő; nem mindenki bírja sokáig hencegéseit és a rossz napjain előadott fárasztó favicceit. Ilyenkor gyakran részegre issza magát és a legközelebbi embernek kitálal az egész múltjáról, folyamatosan panaszkodik és ha egy idegen hölgy az illető pimaszul flörtöl vele. Amikor nem iszik, titokzatos, és magáról nem kifejezetten szeret mesélni.

Kinézet: Két méter magas, izmos testű férfi. Arcán mindig egy panda maszkot visel vagy tényleg panda feje van, ezt senki sem tudja biztosra. Izmos mellkasát még a legnagyobb hidegben is szabadon hagyja, hátán és karjain bőrdzseki feszül, hosszú, feszes zöld nadrágja a lábizmait is láttatni engedi. Lábán vastag, barna bőrbakancsot visel.

Felszerelés: a küldetéseire egy nagy hátizsákot visz magával, melyben rengeteg féle hasznos és haszontalan dolgot tart, mint például elsősegélydoboz, vízzel teli kulacs, WC-papír, konzervlevesek, gyertya, körömcsipesz, szempilla göndörítő... és egyebek.

Mágia:
Szint, varázserő: 5.szint, 5200 varázserő (C szint)
Állat Seidr mágia:

• Animal Spirit Magic /Állatszellem-mágia/
  
• Infuse Animal Spirit /Állatszellem infúzió/
  
• Infuse Animal Soul /Állatlélek infúzió/

Állatszellemek:

• Bear /medve/ - Panda alfaj (erősséget, szívósságot ad)
  
• Bear /medve/ - Jegesmedve alfaj (jobban bírja a hideget, jó úszáskészség)
  
• Bear /medve/ - Vörös macskamedve (fejlett éjjeli látást biztosít)

Növény Mágia:

• Plant Make /Növény Teremtése/
  
• Grappling Vines /Indabéklyó/
  
• Redolent Field /Illatozó mező/
  
• Spirit Infusion: Tree /Szelleminfúzió: Fa/

Méregkeverés:

• Herbalism /Herbalizmus/
  
• Toxicology /Méregtan/
  
• Recipe: Immunity Weaken /Recept: Ellenállóság gyengítés/
  
• Recipe: Blood Weaken /Recept: Vér gyengítés/
  
• Recipe: Essence of Fatigue /Recept: Fáradtság esszenciája/
  
• Recipe: Essence of Torpidity /Recept: Zsibbadás esszenciája/
  
• Extract sickness /Betegség kivonás/
  
• Extract Poison /Méreg kivonás/
  
• Crystallize Poison /Méregkristályosítás/
  
• Poison Fang /Méregagyar/
  
• Poison split/Méreg köpet/
  
• Recipe: Weak Acid /Recept: Gyenge Sav/
  
• Recipe: Convultion /Recept: Idegrángás/
  

Egyéb mágiák:

• Ex-Quip: Bow /Ölt-vált: Íj/
  
• Ex-Quip: Throwing Dagger /Ölt-vált: Dobótőr/
  
• Speed Magic /Gyorsító Mágia/
  
• Basic Illusion - Vision/ Alap Illúzió – Látás /
  
• Basic Illusion - Touch / Alap Illúzió – Tapintás /

Nem mágikus képességei: Nagyon jó lovas, íjász és nyomkövető.

Előtörténet:



- Hello kislány! - üdvözöltem a pultnál ülő újoncot. - Te vagy az a dögös újonc, akiről mindenki beszél? Hát akkor a híred kisebb, mint a valóság...
A lány, akit megszólítottam a klán új jövevénye, Shiina Kaori volt. Be kell valljam, nem semmi nőcske volt, a természetanya sok szépséggel és jóval megáldotta. Most egy kicsit elpirult, és félénken bemutatkozott.
- Shiina Kaori vagyok... Örvendek a szerencsének.
- Ejj, de aranyos vagy! - dörmögtem örömmel telve. - Bob vagyok, de hívj csak Pandának. Mindenki ezt teszi, nem is tudom miért...
- Ötletem sincs, miért lehet. - szólt vissza még mindig magába húzódva a kis mimóza.
- És, küldetésen voltál már? - lökdöstem izgatottan a lányt.
- Hát... még nem mertem egyet sem elvállalni. Nem tudok választani.
- Ohh, ilyenkor kérdezd csak Richardot. Ő mindenkinek segít. - mutatott a pult másik végén sertepertélő pultosra, majd megszólította. - Héj Richard! Koccintanék egyet ezzel a kislánnyal itt. - és rám mutatott.
- Viszem a szokásosat, a hölgynek pedig... mit is adhatok, Shiina?
- Ehem... Elég lesz a sör, köszönöm.
A lánnyal nagyon sokáig elbeszélgettem. Míg ő az egyetlen sörét iszogatta, nekem egymás után csúszott le a fröccs, és hamar éreztem, hogy nem vagyok ura önmagamnak. Elöntött a búskomorság és a magány, és ezt Kaori is észrevette.
- Mi a baj, Panda? - kérdezte barátságosan, és vállamra helyezte kecses kacsóját. Richard már nem tudta megmenteni, a lány lavinát indított el. Nem tudta megállítani a panaszáradatomat.
- Tudod, kicsit több, mint 20 éve történt...



Keletről származom... Tudod, kislány, nagyon hasonlítasz egy nőre, akit ismertem. Kana nagyon kedves lány volt, nem messze lakott tőlem, mindössze pár falu választott el minket. Persze hogy a helyi bájgúnárral jött össze, az a Kazaru vagy hogy is hívják... Elhappolta előlem a nőt...

- Shiina Kazaru és Kana! Ők a szüleim, Panda! - szólt közbe a kislány izgatottan.
- Hát akkor nem meglepő a hasonlóság...
- Mi köze nekik hozzád? Kérlek, mindent tudni akarok!
- Mondom már, mondom! Még bőven azelőtt történt a dolog, hogy megszülettél volna... Kana még nem költözött el a kovácsok falujába...

Jobb ha először azt mesélem el, hogy milyen az én falum. Egy erdő közepén éltem, a keleti régió legészakibb határán, egy magas hegyen. El tudod képzelni azt a látványt, amiben minden nap részesültem? A nap mindig másképpen kelt fel, és én ott tölthettem el a legszebb napjaimat, gyermekkoromat és férfivé válásomat. Nálunk mindenki rendelkezett a mágia ismeretével. Nagyon közeli kapcsolatunk volt az erdei állatokkal, a növényekkel, a természettel. A legerősebbek még az állatok szellemeivel való beszédet is megtanulhatták. Engem már fiatalon kiválasztottak erre a pozícióra, nem meglepő, a főnök fia vagyok... voltam.

Kaori kicsit meglepődött a váltáson, de nem szólt közbe. Feszülten várta a folytatást. Jó kislány.

A tanítóm, Shen Xoi volt a falu fősámánja, aki a legközelebbi kapcsolatban volt az állatok szellemeivel, az erdőt úgy ismerte, mint a tenyerét, s a gyógyítás és méregkeverés mestere volt. Míg a mester a mágia híve volt, apám az erőben lelte meg kiteljesedését. A falu vezetése mellett kiváló vadász és nyomkövető hírében állt. Ő is használt mágiát, de nem volt birtokában olyan varázshatalomnak, mint Shen Xoi. A fegyverek megidézése volt erőssége, könnyedén szerzett nekünk élelmet a környéken, a többi vadásszal együtt. Az állatok felajánlották az életüket, hogy mi életben maradhassunk. Mi soha sem kértünk a világból, senkit sem fogadtunk magunk közé, és senki sem hagyta el falunkat.

- Te mégis elvágytál onnan. - szólt közbe Kaori halkan. - Ohh, bocsáss meg, hogy közbeszóltam...
- Semmi baj. Igazad van. De sajnos én, a főnök fia sem voltam kivétel. - éreztem, hogy lassan elhomályosodik a tekintetem. A múlt fájdalmai egyre erősödtek.

Tizenéves lehettem, mikor elkezdtem megismerkedni a környező falvakkal. Apámat kísértem kereskedelmi útjára a környező falvakba. Nagyon jó minőségű bőrruházatot készítettek a falunk bőrművesei, ezekből szereztük be az olyan termékeket, amiket mi nem tudtunk előállítani. Az ilyen kereskedelmi körutak voltak az egyedüli esetek, mikor néhány kiválasztott elhagyhatta a falut. Anyádék városában egy hétig maradtunk, és apám sok könyörgés után elengedett, hogy megismerhessem egy normális település életét. Rengeteg újdonságot tartogatott számomra, és új barátokat hozott az életembe. Kana és a bájgúnár meg az ő haverja is játszótársaim lettek. Élveztem a velük töltött időd, a játékot, amit azelőtt nem ismertem. A két fiú mágiájával rivalizáltam, a harc pedig mindig Kana kegyeiért folyt. Akkor még csak egy szellemállatom volt, egy vörös macskamedve, és ez csak az éjjeli látásomat segítette, így a késő estig húzódó csatákat mindig megnyertem. Egy hét után, miután apám befejezte a városban elintézett dolgot, hazamentünk. Barátaimtól gyors búcsút vettem, de nem sokáig bírtam nélkülük. Shen Xoi mester szárnyai alatt gyorsan fejlődtem. Hamar magam mellé állítottam még egy szellemet, az erdő uráét, az óriáspandáét. A növények is szolgálatomba álltak, társaimmá szegődtek, megismertem minden pozitív és negatív hatásukat. De nem tudtam nyugton maradni, a barátaim után vágytam, és leginkább Kana után. Apám tudta, és nem engedett el. Félt, hogy ha újra látom őket, otthagyom az egész falut és őt. És itt rontotta el. A szülői tiltás ellenére követtem őt a városba. Három év telt el, és mindenki megváltozott. Kana beleszeretett Kazaruba, ezt láttam rajta, de még ő maga sem volt tisztában érzéseivel. Vissza akartam hódítani, ezért elhívtam őt egy éjszakai találkozóra. Rávettem, hogy szökjön el velem pár napra, és akkor megmutatom neki a falumat. Kíváncsi volt a kultúránkra, ezért velem jött. Egy nap volt, mire a falumig eljutottunk. Körbevezettem az erdeinkben, majd egy éjszaka a faluba is beszöktettem. Shen Xoi azonban ránktalált. Kanát ketrecbe zárta, engem pedig a szobámba zárt el. Apám pár nap múlva megérkezett. A büntetésünk végzetes volt. Kana emlékeit törölték a faluról és a kalandunkról. Engem... elüldöztek. Apám többé látni sem akart. Másnap visszavittem Kanát a városba, ott ébredt fel. Nem tudta mire vélni, hogy mit keresek ott, és miért esett ki neki három nap az emlékeiből. Az a pár nap amit ő elfelejtett, nekem a világot jelentette. A szívét nem tudtam meghódítani, de barátságát magaménak tudhattam. Egy ideig még együtt voltunk vele és két barátjával. Jó móka volt, egy klánhoz tartoztunk, együtt jártunk küldetésekre.

Kis szünetet tartottam, de Kaori rögtön kérdésekkel bombázott meg.
- Miért nem meséltek rólad soha? Ha ilyen közeli barátjuk voltál... miért? Senki egy szót sem szólt a létezésedről... - a kislány letörtnek tűnt.
- Ez nem kérdés, Kaori. Akaratomon kívül majdnem anyád halálát okoztam, és apádat pedig én öltem meg.

Akkoriban szelídítettem meg egy jegesmedve szellemét. Először fogadtam a testembe, de nem bírtam. Túl erős volt, én pedig még nem tudtam teljesen kordában tartani őt. Anyád terhes volt veled. Mindhárman otthagytuk a klánt, ami a sötétségbe fordult. Megakartalak védeni titeket, de majdnem a halálotokat okoztam a jegesmedve szelleme miatt. Ha apád akkor nem jelenik meg, halottak lennétek. De voltam oly szerencsés, hogy a Quatro Cerberus befogadott egy-két feltétel mellett...

- Most biztos gyűlölsz. - morogtam a kislánynak.
- Dehogy. - monda Kaori megnyugtató hangon és szeretettel nézett rám. - Most olyan vagy nekem, mint egy könyv a szüleim múltjáról. Nem haragszom rád. Apám azért halt meg, hogy engem mentsen, és azért hagyott téged életben, mert a barátja voltál. A sors mosolya, hogy veled találkoztam. Biztos vagyok benne, hogy a szüleim is örülnének, hogy te vigyázol rám a klánban.
- Édes vagy kislány... - mosolyogtam neki vissza.
- És hogy került rád ez a Panda-fej? - kérdezte Kaori vigyorogva, hogy könnyítsen a hangulaton. Addigra már kitisztult a fejem és én is mosolyra húztam a számat.
- Az egy másik történet, Kao-chaaaaan! - vonyítottam és belekezdtem a kislány zaklatásába. Ez az igazi beavatás, nem a koccintás