Csatlakozás a Fairy Tail-hez (Red Walter)

Egész este azon morfondíroztam, hogy melyik céhez, kellene csatlakoznom. Két céh közt hezitáltam, vagy a Fairy Tail vagy pedig a Lamia Scale, végül az első mellett döntöttem. Valószínűleg azért is, mert onnan már ismertem pár valakit, illetve személy szerint egyet, Cassidy-t. Elhatároztam, hogy még ma elmegyek a klánházhoz, bár még korán volt és előtte el kellett intéznek pár dolgot. Kinyitottam az ablakomat és mélyen magamba szívtam a reggeli friss levegőt. Deresek voltak a fák és még a nap is nagyon alacsonyan járt, bár az időjárás előre jelzésben az volt, hogy napos és meleg időnk lesz. Valami fura hang ütötte meg a fülemet, valami kaparászás féleség, rájöttem, hogy az ajtó túl oldaláról jött. Mikor kinyitottam az ajtót, egy kiskutya volt mögötte.
- Hát te, mit keresel itt? –emeltem fel, s amit tapasztaltam nem volt pont a legjobb, a kutya teljesen át volt fagyva és tiszta sovány volt. Úgy döntöttem adok neki enni, és gondolkozok, rajta mi legyen a sorsa, nem igazán volt szívem kitenni őt az utcára. Kerestem neki valamilyen fekvő helyet, egy doboz pont megfelel, kibéleltem, majd kötöttem neki egy hosszú ruhadarabra egy görcsöt, hogy az legyen az ideiglenes játéka. Egy kistányérba tettem neki némi ennivalót, egy másikba pedig vizet. Mivel lefeküdt melegedni meg pihenni, én úgy döntöttem, hogy elmegyek a klánházhoz, de előtte még vásárolok egy kis kutya eledelt. Úgy döntöttem megtartom, keresek neki egy jó nevet amint hazajöttem. Volt időm, nem sürgetette semmi és senki, szépen lassan sétálgattam az utcákon és nézelődtem. Mikor odaértem a klán épülethez, elállt a lélegzetem, hatalmas volt a klánház, egy kis lámpalázzal küszködtem. Az embernek ilyenkor eszébe jut, hogy lehet-e csatlakozni, hogy fogadják, milyen a közösség az én fejemben is megannyi kérdés kavargott, de ezekre csak akkor tehettem pontot, ha bemegyek. Éppen nyúltam volna a kilincsért, amikor valaki belülről kinyitotta, és aki az ajtó mögött állt ismerős volt.
- Cassy? –kérdeztem rá, igaz, hogy tudtam, hogy a Fairy Tail tagja, de nem gondoltam volna, hogy összetalálkozok vele. – Szia.
Köszöntem neki, majd egy gyengéd mozdulattal átöleltem, majdnem akkora volt, mint én.
- Szia, mi járatban errefelé? –kíváncsiskodott, nem volt ellenemre, hogy elmeséljem, hamarosan egy klánban leszünk.
- Csatlakozok a klánhoz. –mondtam mosolyogva, erre a kijelentésre Cassidy is elmosolyodott.
- Hát az a helyzet, hogy Makarov Mester sajnos elment egy gyűlésre, de ha volna kedved elmenni valahová velem, akkor később visszakísérlek.
- Persze volna, köszi.

Elmentünk egy fagyizóba, ahol egyből rendeltünk is egy kis fagylaltot. Cassy csokoládésat rendelt, nem lepődtem meg, mivel tudtam, hogy a lányok nagyon édesszájúak. Úgy döntöttem, hogy egy citromosat és egy csokisat veszek magamnak.
- Örülök, hogy találkoztunk Cassy, legalább van, akivel elütöm ezt a kis időt.
- Én is örülök. Ígérd meg, hogy egyszer –majd ha tag leszel-, elmegyünk egy küldetésre.
- Rendben van, ígérem.
- Mesélsz nekem kicsit a gyerekkorodról?- kérdezte barátságosan.
- Persze, ha szeretnéd.
Itt csak bólintott egyet, majd miközben kanalazgattuk a fagylaltot elmeséltem neki, hogy mennyire emlékszek a gyermekkoromból. Meséltem neki, hogy a szüleim eldobtak a testvéreimmel együtt, s arról, hogy kinél nevelkedtem és, hogy tanultam meg kártyázni, majd vált belőlem kártyamágus.
- Most pedig szeretnék kicsit kutakodni a családom miatt. Eddig még egy valakit sem találtam, akihez valami közöm is lenne, pedig nagyon vágyok rá, hogy végre ketten vagy hárman együtt legyünk.
- Értem, valahonnan nagyon ismerős a Walter név, de nem rémlik, hogy honnan, mintha hallottam volna már.
Ezután a beszélgetés után, még egy picit csendben üldögéltünk a fagyizóban, majd mikor mindketten megettük a szükséges fagyi adagot, elindultunk sétálni a parkba.

- Mondd csak, miért döntöttél a Fairy Tail mellett? Ez igazán érdekelne. Tudom, hogy mi vagyunk a legőrültebb céh egész Magnóliában. De csak e miatt döntöttél mellettünk? Vagy van valami más oka is? - faggatóztam, ahogy a tekintetemmel végigkövettem egy az orrom előtt elsuhanó, majd fent az égen néhány hurkot vető madár útját.
- Hát igazság szerint, a Lamia Scale és a Fairy Tail közt gondolkodtam, de valahogy az utóbbi jobban vonz. Főképp a hülyeségek és a családi összetartás, ami megfogott a céhben, meg hát a Fairy Tailből ismerlek téged is. –mosolyogtam a lányra, majd elindultunk, de az agyam ezerrel járt.
Rengeteget beszélgettünk mindenféle sztorikról.
- Remélem, nem akadályoztam meg, hogy tedd a mai dolgodat.
Észre se vettem, hogy egy parkhoz értünk. A frissen nyírt fú illata, megcsapta az orromat, és egyszerűen nem tudtam visszafogni magam. Távolban magasodott egy diófa, úgy döntöttem oda ülünk le alá, megfogtam Casynek a csuklóját, majd mondtam, hogy jöjjön utánam.
- Gyere.
- Hová?
Nem volt időm válaszolni, mert már futottunk is a fa felé. Levettem a kabátomat, ami rajtam volt és leterítettem, hogy Cassy arra üljön, majd én is leültem és nekidőltem a fának. Hosszú percekig csak néztük az eget és a lágy szélben mozgolódó leveleket.
- Ez csodás. –behunytam a szememet, éreztem, ahogy a lágy szellő simogatja az arcomat. Majd Cassy észre vett egy furcsa formájú felhőt az égen és ezt meg is szólta.
- Néz, az olyan, mint egy pillangó. – mutatott az egyik pamacsra.
Nem igazán láttam először ki belőle, de addig forgattam a fejemet, míg sikerült kilátni.
- Cassy, te mikor csatlakoztál, miért döntöttél úgy, hogy a Fairy Tailbe mész??És mióta vagy tag?- tettem fel az első kérdéseket, amik legelőször az eszembe jutottak.
Mindent elmesélt, amire csak kíváncsi voltam. Mindenféle téma foglalkoztatott és mivel még nem tudtam, milyen volt a gyerekkora így arra is rákérdeztem.
- Mesélj, kérlek, milyen gyerekkorod volt?
Elég komor lett hírtelen a hangulat úgy éreztem, lehet, hogy gyenge pontjára tapintottam.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy nem szeretsz róla beszélni.
- Ne hagyd csak, elmesélem. – mondta ál mosollyal az arcán.

Éppen a gyerekkoráról kérdeztem Cassyt, amikor láttam, rajta hogy nem szívesen beszél róla.
- Ne, hagyd csak, elmesélem. A szüleim korán meghaltak, kicsi voltam még. A házunk kigyulladt, és rájuk omlott. Ez után egy kis ideig egyedül voltam, de aztán jött Ralph. Ő lett a nevelőapám, és mondhatni a példaképemmé vált. De… pár évvel ezelőtt neki is le kellett lépnie valami meló miatt. Az óta sajnos nem láttam túl sokszor… de legalább tudom, hogy él, és ez éppen elég – it felém intézett egy félénk mosolyt.
Hatalmas figyelemmel hallgattam, és mélyen elgondolkodtam minden szón, amit kiejtette a száján.
Amint elmondta, amire kíváncsi voltam felállt a székről és úgy döntöttünk visszamegyünk
- Na, nem megyünk vissza? Hátha visszaért már a mester. Ha meg nem, akkor legalább megismered a többi elmebeteget a céhemben. Nos, mit szólsz?
Szívem mélyén reméltem hogy ott lesz Makarov, nem, azért mert rossz volt a társság, sőt ellenkezőleg kiválóó volt. (*-*) Szerettem volna már a kánjellel büszkélkedni a jobb vállamon.
- Ezer örömmel. –mondtam fülig érő szájjal, majd kimentünk a friss levegőre.
Úgy körülbelül 10 lépést némán tettünk meg, majd újra rázendítettünk a beszélgetésre.
Nem telt sok időbe, már ott is álltunk a Fairy Tail klánház hatalmas kapuja előtt. Közösen nyitottunk be az ajtón, és Cassyt egyből üdvözölte mindenki.
- Megjöttem!- kiáltotta el magát. A céhépületben nem sok valaki volt, a pult mögött egy gyönyörű és csinos lány állt, továbbá páran a küldetések falát nézegették.
Odaléptünk mindketten a pulthoz.
- Szijasztok, Mirajane vagyok. – Mutatkozott be a pultos lány.
- Az én nevem Red Walter. – mutatkozok be én is udvariasan.
- A mester haza ért már?? –tért Cassy a lényegre.

- Igen, két perccel ezelőtt. Miért keresed, csak nem új tagunk lesz?- néz rám Mira.
Szimpatikus volt a céh pultos lánya, hosszú szőke haja lágyan omlott a vállára és mosolya beragyogta az egész céhet.
- De igen. Én találtam rá – mondja büszkén Cassy, mire a jobb kezét a vállamra teszi.
- Bumm neki, még egy romboló. – lépett elő egy barna rövid hajú férfi, aki kicsit se szimpatizált vele, úgy tűnik arra célzott, hogy a Fairy Tail elégéé bajos csapat, híresek a sok rombolásról.
- Senki nem kérdezett, vénember! – vágott vissza Cassy.
Én az egész veszekedést csak néztem, úgy gondoltam jobb ha nem szólok bele, de hamarosan én is ennek a céhnek leszek a tagja és akkor én is verekedhetek, alig vártam.
- Kit nevezel te vénnek, Kislány?!
- Nem vagyok kislány! – Cassy rácsap erőből az asztalra, majd farkas szemet néznek egymással és olyanok a szemeik, mintha ölni tudnának.
- Elég, hagyjátok abba! –megjelent a mester, és egyből rendet tesz köztük. - Minden újoncnak ilyen bemutatót kell tartani?
- Cöh. – válaszolnak egyszerre, és mint a sértődékeny kislányok egymással, háttal állnak.
- Üdvözöllek, fiam. Makarov Mester vagyok –fordul felém a leendő mesterem. - Mondj magadról pár szót!
Elmeséltem neki, nagyából, hogy-hogy lettem mágus és miért pont ezt a céhet választottam. Még kicsit beszélgettünk Makarov mesterrel, aki nagyon szimpatikus öregember volt, jól döntöttem, hogy ezt a céhet választottam. A klánjelet a jobb vállamra kértem a színe pedig piros volt a kedvenc színem.

//köszönöm a játékot!!:DD //