Fiore Szépe (Alexander Dreamthief, Shouki Sheiji, Arthe Pyrko)

Kint várakoztunk a kocsinál, miután beraktuk a két lányt, majd Svetát vártuk, mert ő valamiért nem jött ki.
-Merre van már Sveta?! - tettem fel a kérdést, aminél végszóra meg is jelent a lány. - Na végre! - mondtam ki, majd sóhajtottam egyet, amire a lány csak elmosolyodott zavartan.
-Bocs, bocsi tényleg, de van a türelmetekért cserébe egy kis finomságom számotokra! - majd pár kissé megégett papírdarabot kezdett el lobogtatni előttünk, amit Lisza szinte azonnal ki is vett a kezéből.
Miután látszólag átfutotta a papírokat eléggé ledöbbent arcot vágott, majd felénk fordult.
-Na jó srácok, csapattársak vagyunk, szóval ez nektek is kötelező darab! - mondta, majd odanyomta Pyrko kezébe a lapokat.
Miután Pyrko is átfutotta, egy hasonló reakciót láttam az arcán, mint Liszáén, így amikor átadta a lapokat el is kezdtem bújni azokat. "Na jó, ez így tényleg nem vicces!" - gondoltam magamban, amikor szembesültem a papírok által azzal a ténnyel, hogy ez az egész csak azért volt, hogy Smith körül eltűnjenek az emberek és szabad réda lehessen. Döbbenten néztem fel a többiekre, amikor Lisza mutatta, hogy nézzek rá a másik oldalra is. Nem tudtam, hogy ennél mi lehet így durvább, mert én kicsit sokalltam ezt a felhajtást egyetlen emberért, bár tény, hogy nem volt éppen gyenge a megbízónk. Tévedtem, a második lap tartalma durvább volt, ott az állt, hogy nem túszként akarják őket kezelni, hanem mielőbb eladni rabszolgának őket. "Ez szép kis kör lesz akkor... mielőbb szólni kell Smithnek is, de a lányokat sem hagyhatjuk ott, hisz ha azottaniak megtudják, hogy az akció sikertelen, akkor biztos, hogy egyből otthagyják a raktárat és elviszik a lányokat. A legjobb az lenne, ha mindkét helyen egyszerre lehetnénk, de azt hárman nem tehetjük... Liszán már látszik, hogy nincs épp top formában, mi pedig Pyrkoval ehhez kevesek vagyunk." - kezdtem el agyalni, amikor Lisza felszólalt.
-Na akkor legyen egy kis szavazás indulás előtt. Ti mit mondotok, Smithet keressük fel minnél hamarabb, vagy a lányokat mentsük? - tette fel a kérdést, ami nekem is megfordult a fejemben.
-Én a lányok mentése mellett szavazok, Smith tartott már ugye egy bemutatót nekünk, hogy kemény fából faragták, a lányokat viszont láthatóan nem, így ha őket mentjük előbb, akkor nagy eséllyel azért még odaérhetünk Smith-hez. - vezette le a gondolatait Pyrko.
-Tehát egy a lányok mellett, te Sheiji? - fordult felém Lisza.
-Én lényegében egyetértek Pyrkoval, bár leginkább azért, mert ha odamegyünk is segítünk Smithnek, akkor lehet eljut a raktárban lévőkhöz a hír, és elég hamar kereket oldhatnak a lányokkal, onnan meg nincs amivel tudhatnánk, hogy merre mozognak. Legalábbis szerintem. - fejtettem ki gondolatmenetem, ami után Lisza bólogatásba kezdett, és elmosolyodott.
-Remek, akkor ezek szerint mindhárman ugyanarra gondoltunk. Akkor indulhatunk is! - adta ki a parancsot szinte, ám még felszólaltam inkább.
-Igaz többség elve alapján megvan már a célunk, de esetlegesen a két másik társunk véleménye nem érdekelne minket? - tettem fel a kérdést, majd Sveta és Firmus irányába néztem, amire Sveta elmosolyodott.
-Köszi, ez rendes tőled, de félúton az állomáson mi kiszállnánk inkább, megvan ennek az egész megmozdulásnak hála a saját dolgunk is, bocsánat érte. - közölte kicsit mentegetőzés szerűen a lány.
-Értem, hát akkor valóban csak hármónkon áll vagy bukik a dolog. - összegeztem saját magam megerősítésére a dolgot, majd amikor épp beszálltam volna én is a kis járgányunkba, akkor Lisza megszólalt.
-Bocsi srácok, de visszaúton át tudná valaki venni tőlem a vezetést? Nem vagyok épen száz százalékos állapotban ez a vezetés és a harc után, úgyhogy vissza úton pihenni szeretnék, hogy legyen valami hasznom is. - mondta egy zavart mosoly kíséretében.
Épp felszólaltam volna, ám Pyrko megelőzött.
-Akkor szerintem mi ketté osztva az utat elvállaljuk Sheijivel, már ha az neked is jó így. - nézett felém.
[/color=orange]-Hát persze, sőt ha már kint vagyok, amíg te bent ülsz már, akkor kezdem is, majd amikor a két útitársunk kiszállt, akkor átveszed.[/color] - mondtam, majd meg is indultam a kocsi elejébe, ám gyorsan még visszaszóltam. - Szóval hölgyem, helyezze magát kényelembe és jó utazást kívánok! - mosolyodtam el Lisza fele, majd bepattatunk mindannyian és kezdetét is vehette az út.

Az út elején majdnem sikeresen elaludtam szokásomhoz híven, hisz nekem az útjaim nagyrészt alvással telnek el, ám most sikeresen tudtam annyira koncentrálni, hogy ne aludjak be, mert nem lett volna szép, ha vezetés közben bealszom. Némi társalgást hallottam, bár nem beszéltek túl hangosan, meg azért éreztem magamon én is némi fáradtságot, bár ez nagyrészt az utazásnak köszönhető, így nem értettem pontosan miről beszélhettek.
Amikor elértünk az állomáshoz, mi Pyrkoval csak egy rövid köszönéssel búcsúztunk két ideiglenes társunktól, ám kint Lisza még váltott velük néhány szót, majd visszajött ő is a kocsihoz.
-Akkor, indulhatunk is! - mondta egy mosoly kíséretében, majd beült a kocsiba.
Mi helyet cseréltünk Pyrkoval, majd el is indult utazásunk második része, ami nekem szokásomhoz híven alvással telt.

-Sheiji, ébresztő! Kelj már fel! - löködött kicsit Lisza, amire fel is roadtam.
-Ki? Mi? Hol? - néztem körbe kissé zavarodottan.
-Ajj, kell neked mindig aludnod! Itt vagyunk a raktártól nem messze! - közölte velem Lisza, amitől ismét kicsit észbe kaptam, hogy ez most fontos, nem lehet szórakozni vagy álmodozni.

Miután beraktuk a két lányt a kocsiba, vártunk, de Sveta csak nem akart jönni...
-Merre van már Sveta?! - türelmetlenkedett Sheiji, s végül meg is jelent az említett. - Na végre! - sóhajtozott.
-Bocs, bocsi tényleg, de van a türelmetekért cserébe egy kis finomságom számotokra! - majd pár kissé megégett papírdarabot kezdett el lobogtatni előttünk, amit Lisza szinte azonnal ki is vett a kezéből.
Miután átfutotta a papírokat eléggé ledöbbent arcot vágott, majd felénk fordult.
-Na jó srácok, csapattársak vagyunk, szóval ez nektek is kötelező darab! - mondta, majd odanyomta a kezembe a lapokat.
Gyorsan átfutottam, s ledöbbentem azon amiket olvastam.
Nagyon ledöbbentett, hogy a tervük ilyen egyszerű, és mégis brilliáns volt. Smith volt midvégig a célpontjuk. Eztán megfordítottam a lapot és láttam, hogy a lányokat rabszolgának akarják eladni... nah azt már nem! Odaadtam Shijinek a lapot, aki szintén megdöbbenten vette tudomásul, hogy mennyire átvágtak minket.
Sheiji nagyon agyalt, ez látszott is rajta. Én hagytam, hogy a többiek mondják meg mit tegyünk, ebben ők a jobbak.
-Na akkor legyen egy kis szavazás indulás előtt. Ti mit mondotok, Smithet keressük fel minnél hamarabb, vagy a lányokat mentsük? - tette fel az egyértelmű kérdést Lisza.
-Én a lányok mentése mellett szavazok, Smith tartott már ugye egy bemutatót nekünk, hogy kemény fából faragták, a lányokat viszont láthatóan nem, így ha őket mentjük előbb, akkor nagy eséllyel azért még odaérhetünk Smith-hez. - mondtam a véleményem nekik, és vártam a többiek válaszát.
-Tehát egy a lányok mellett, te Sheiji? - fordult a társam felé Lisza.
-Én lényegében egyetértek Pyrkoval, bár leginkább azért, mert ha odamegyünk is segítünk Smithnek, akkor lehet eljut a raktárban lévőkhöz a hír, és elég hamar kereket oldhatnak a lányokkal, onnan meg nincs amivel tudhatnánk, hogy merre mozognak. Legalábbis szerintem. - fejtette ki gondolatmenetét, ami után Lisza bólogatásba kezdett, és elmosolyodott.
-Remek, akkor ezek szerint mindhárman ugyanarra gondoltunk. Akkor indulhatunk is! - adta ki a parancsot szinte, ám még Sheiji újból megszólalt.
-Igaz többség elve alapján megvan már a célunk, de esetlegesen a két másik társunk véleménye nem érdekelne minket? - tette fel a kérdést, majd Sveta és Firmus irányába nézett, amire Sveta elmosolyodott.
-Köszi, ez rendes tőled, de félúton az állomáson mi kiszállnánk inkább, megvan ennek az egész megmozdulásnak hála a saját dolgunk is, bocsánat érte. - közölte kicsit mentegetőzés szerűen a lány.
-Értem, hát akkor valóban csak hármónkon áll vagy bukik a dolog. - összegezte a dolgot, majd amikor épp beszállt volna a kis járgányunkba, akkor Lisza megszólalt.
-Bocsi srácok, de visszaúton át tudná valaki venni tőlem a vezetést? Nem vagyok éppen száz százalékos állapotban ez a vezetés és a harc után, úgyhogy vissza úton pihenni szeretnék, hogy legyen valami hasznom is. - mondta egy zavart mosoly kíséretében.
Egyből éreztem, hogyúgy lesz a legjobb, ha a klántárrsam és én felosztjuk magunk közt.
-Akkor szerintem mi ketté osztva az utat elvállaljuk Sheijivel, már ha az neked is jó így. - pillantottam Sheijire.
-Hát persze, sőt ha már kint vagyok, amíg te bent ülsz már, akkor kezdem is, majd amikor a két útitársunk kiszállt, akkor átveszed. - mondta, majd meg is indult a kocsi elejébe, ám gyorsan még visszaszólt. - Szóval hölgyem, helyezze magát kényelembe és jó utazást kívánok! - mosolyodott el Lisza fele, majd bepattatunk mindannyian és kezdetét is vehette az út.

Az út első felét pihenéssel töltöttem, hogy a második felére én vezethessek.
Amikor elértünk az állomáshoz, elköszöntünk két ideiglenes társunktól, míg Lisza még váltott velük néhány szót, majd visszajött ő is a kocsihoz.
-Akkor, indulhatunk is! - mondta egy mosoly kíséretében, majd beült a kocsiba.
Mi helyet cseréltünk Sheijivel, majd el is indult utazásunk második része. Az út lassan telt, de mégis gondolataim Smith és a lányok körül forgott. Reméltem, hogy mindegyiküket meg tudjuk menteni. Végül odaértünk a raktárakhoz.
-Nem kéne felébreszteni álumszuszék barátunkat? - kérdeztem Liszát, amire kicsit oldalba bökdöste.
-Sheiji, ébresztő! Kelj már fel!
-Ki? Mi? Hol? - kérdezte zavarodottan.
-Ajj, kell neked mindig aludnod! Itt vagyunk a raktártól nem messze! - közölte velem Lisza, talán túl kemény is volt.

Miután nagy nehezen kikászálódtam a kocsiból Lisza noszogatására megnéztem, hogy hol vagyunk, és egy lepukkant raktárat láttam csak. A felső szintről némi fény szűrődött ki, így könnyen tudhattuk, hogy ott biztosan vannak valakik, ám az alsó szintről semmit nem tudhattunk. Lassan indultunk az épület fele, amikor hirtelen eszembe ötlött valami.
-Mi van a két lánnyal akiket elhoztunk? Mit reagálnak, ha magukhoz tértek és nem látnak senkit?
-Már magukhoz tértek, és beültettük a volánhoz, hogy vigyázzanak a kocsira. - válaszolta egy mosoly kíséretében Lisza.
Amikor vissza néztem a kocsi fele, akkor láttam, hogy valóban ott ülnek a volánnál, de teljesen feszülten figyelnek, mint az autóversenyzők verseny közepén. Ezt követően odalopóztunk a bejárathoz, ám némi nézelődés után megállapíthattuk, hogy nincs ott senki, így kissé zavarodottan, de besétáltunk az előtérnek aligha nevezhető poros kis helyiségbe.
-Na fiúk, én szétnézek idelent, tiétek a felső rész. A lányoknak lehetőleg ne essen bajuk, ha netán bajba kerültök! - közölte egyből ridegen Lisza.
"Remek, értünk már nem is aggódik a 'parancsnokasszony'." – morgolódtam magamban kissé, amikor megfogta Pyrko a vállam.
-Gyere Sheiji, akkor nézzünk szét odafent. – biccentett a lépcső irányába, majd megindultunk fel.
Amikor felértünk mindkét oldalról láttunk némi fényt, így jobbnak láttuk, ha szétválunk, Pyrko ment jobbra, én pedig balra.
Ahoy haladtam az erősebb fényforrás irányába lassan, csendesen, egy ajtó mellett elhaladván furcsa hangokat hallottam, mintha valaki szenvedne. Lassan kinyitottam az ajtót, hogy benézhessek mi van mégis odabent, ám ahogy behajoltam kicsit valami förtelmes bűz csapta meg az orrom. Reflexből odakaptam egyik kezemmel az orromhoz, ám a kíváncsiság is hajtott kicsit, hogy mi lehet ennyire bődös, így bementem, mert az ajtóból csak egy kis előtérszerű helyiséget lehetett belátni. Ahogy az ott lévő másik ajtón is benyitottam megállapíhattam: sikeresen megtaláltam a wc-t. Éppen fordultam volna már vissza, hogy kimenjek az a förtelmes bűz miatt, amikor hirtelen egy nyögés szerű hangra lettem figyelmes az egyik fülke felől. Mivel a bűz elöntötte az agyam, így nem sokat agyaltam azon, hogy netán megkellene néznem esetleg egyből rátámadnom, hisz szinte száz százalékos eséllyel egy emberrabló volt odabent, ahelyett csak benyitottam a hang forrásához. Benyitván egy elég durva látvány égett bele a retinámba: egy dagadt, kopasz férfi épp erőlködés közepén, kissé előredőlvén ült a wc-n. Ő is hamar felfigyelt rá, hogy valaki rányitott. Meglepettsége miatt álla szinte a padlót verte, amikor hirtelen egy olyan hang terítette be a wc-t, mint amikor egy kavicsot dob az ember egy nagyobb pocsojába, vagy éppen egy tóba. Azt hiszem ezt hívják literálisan annak, hogy betojt ijedtében.
Ekkor hirtelen feleszméltem, hála a hatásszünetnek, hogy ő az ellenségem, így reflexből állon vágtam kétszer is, aminek hála ledőlt a kis kopasz gombóc az ülőkéről.
-Huh, ez a látvány meglepett... Mondjuk legalább értem így utólag a hangokat, és ezt a kegyetlen bűzt! - hagytam ott a kabint, mert nem szerettem volna hányni.
Épp ki akartam volna menni a wc-nél lévő kis előtérszerű helyiségbe, amikor kinyílott előttem az ajtó, és egy férfi nézett velem farkas szemet. A férfi reflexszerűen elengedte az ajtót, és azon a harmadig kinyitott résen nyúlt volna értem, ám én az ajtó után nyúlván rácsuktam a kezére, aki egy kissebb ordítás közepette előrehajolt, amire én lendületesen kinyitottam az ajtót, ami így fejbe találta, a férfi pedig összeesett.
-Túrista látványosság a budi, hogy már a második emberrel találkozom?! Na mindegy, ennyivel kevesebb emberrel lesz dolgom az erősebb fény forrásánál. - összegeztem a dolgot, amjd bevonszoltam nagy nehezen az előző férfi mellé ezt is, majd ismételten neki indultam, hogy elhagyjam végre a wc-t.
Immáron sikeresen eljutottam a kis előtér szerű akárhová, már csak a folyosó volt előttem. Ahogy nyitottam lassan az ajtót egy férfit láttam meg a résen, így lendületesen nyitottam ki, ami egy erős csattanást követően nem nagyon haladt tovább. Ekkor megfogtam a férfi karját, majd berántottam a wc-be és becsuktam gyorsan az ajtót. Néhány ökölbe zárt pofont osztottam a harmadik férfinak, aki szintén eszméletét vesztette.
-Basszus már, ezek hashajtót vacsoráztak?! - fakadtam ki magamból, amikor egy hangot hallottam az ajtó előtt.
-Hé, Paul, minden rendben? Egy erős huppanást hallottunk. - hallattszott odakintről.
"Remek... Akkor kártyákat elő, és akcióra fel." - mordultam kicsit, majd készítettem egyetlen támadómágiám amint nyílik az ajtó.
Ahogy számítottam rá, az ajtó lassan nyílt, én pedig két férfit láthattam ott meg. Egyből támadtam is, esélyt sem adván arra, hogy tegyenek valamit.
-Jolt of Fate! - hagyta el szám, amjd három villám repült ki a kártyából, kettő a jobb oldali férfi mellkasába, egy pedig a bal oldali torkába.
A két férfi ezt követően hanyatt esett, onnan pedig nem akartak nagyon már felkelni.
"Remek, épp, hogy kijöttem a budiból, és máris öt emberrel találkoztam... Hányan vannak ezek?!" - fontoltam kicsit át a dolgot, amitől némileg elment a kedvem, de sok lehetőségem nem volt, így elindultam lopózva a nagyobb fényforrású szoba vagy terem vagy akármi felé. Belestem az egyik ablakon a terembe, ahol hat férfit láttam csak, nőknek se híre, se hamva.
-Basszus már, hol vannak azok a szépséghajhászok?! - fakadtam ki magamból.
-Ki van ott?! - szólalt fel egy férfi a teremből, amire én reflexszerűen lehúztam a fejem, hogy ne láthassák.
"Remek, én és az a kegyetlen nagy szám..." - morgolódtam magamban, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odalopóztam az ajtó mögé, ami láthatóan felém nyílott, így az elsők ellen pajzsként és fegyverként is használható némileg. Alighogy odaértem, már nyílott is az ajtó, amit erőből vissza is löktem amikor körülbelől háromnegyedig kinyitották. Ezt követően odaléptem, ismételten kinyitottam az ajtót, majd az elfeküdthárom férfi figyeltem.
-Jolt of Fate! - hagyta el a szám, amjd a három fekvő férfiba beletalált egy-egy villám, ami a kártyából jött ki.
Ők ezzel hatástalanítva is lettek, ám a terem hátuljából egy nekem nem éppen tetsző látvány tárult elém. Az egyik férfi egy vízsugarat köpött belém, ami arcon talált, így hanyatt is estem. Hirtelen egy férfira lettem figyelmes, aki felettem tornyosul, valami barna kesztyűszerűvel a kezén. Épp, hogy ki tudtam gurulni az ütése elől, aminek nyoma is maradt a padlón.
"Na jó, ezzel nem lenne jó szembesülni!" - járta át agyam a gondolat miközben egy nagyot nyeltem.
Ekkor a szemem sarkából láttam valamit felém szállni, és éppen el tudtam hajolni előle. Az utat követvén egy dobótőr állt az ablakkeretbe. Ám nem volt időm ezzel foglalkozni, hogy pontosan ki dobhatta, gyorsan kiszedtem a helyéről, majd elindultam a lépcső fele, mert a barna kesztyűs férfi már a nyakamban is volt, és hátranézvén láthattam, hogy a másik kettő is kijött már a teremből.
-Stone Fist! - hallhattam mögülem, majd hátranézvén egy ököl szerű valamit véltem repülni felém, amit alig tudtam kikerülni egy vetődéssel.
"Áhhá, te föld mágus vagy... Akkor veled sem szabad szórakoznom közelharcban, mert az annyira nem az erősségem!" - majd ezzel elindultam le a lépcsőn, de pár lépcsőfok után megálltam és hátrafordultam.
A föld mágus épp, hogy elért a lépcsőhöz már használtam is a támadó varázslatom, és három villámot indítottam felé, amiből kettő őt találta telibe, egy pedig az egyik kezén lévé kesztyű szerű valamit, ami szétomlott ettől. Nem szórakoztam, indítottam mégegy ilyen támadást, aminél mindhárom eltalálta a férfit, aki ezektől hanyatt esett és a földön maradt. Eközben bal kezemben még mindig a kést szorongattam, hisz tudtam, hogy faggatáshoz még jól jöhet. Sok vártatva kijött megjött a másik két jómadár is, egyik kezében dobókések voltak, a másik pedig az volt, aki arcon köpött.
A dobókéses próbálkozott egyből, ám ezt kikerültem és ismételten elhagyta szám a bűvös varázsige.
-Jolt of Fate! - majd három villám indult el belőle, amik eltalálták a férfit.
Kettő a jobb lábát, egy pedig a jobb karját, így el is ejtette a késeit. Ekkor a másik férfira figyeltem, akinek a kezéből valami vízből készült kígyóra hasonlító valami jött ki.
-Water Snake - hallattszott tőle, amivel beigazolódott, hogy az a valóban egy kígyó akar lenni, nem csak egy giliszta amelyiknek szája van.
Ezt követően a férfi a kígyós kezével felém ütött, amire az elkezdett nyúlni, és egyenesen arcon talált, amitől leestem egészen a lépcsőfordulóig.
-Na mi van, ennyit tudsz csak?! - gúnyolódott, majd most ismét ütött egyet a levegőbe, ám most lesújtó formában, amire a kígyó ismételten megnyúlt és a kézmozdulatot leutánozván próbált lecsapni rám, ám ezt most már sikerült kikerülnöm.
-Jolt of Fate! - hagyta el a szám, ám ezek a villámok nem találták el a célpontom.
Szerencsémre az egyik pont a kígyót találta el, ami visszahúzódófélben volt, a víz pedig köztudottan vezeti az elektromosságot, így a férfinak egy megrázó élményben volt része, amitől kissé térdre is rogyott, a varázslata pedig megszűnt. Ezt követően ismét ugyanazon szavak hagyták el a szám, a mostani három villám közül viszont már kettő eltalálta a férfit, aki így előre dőlt, majd úgy maradt. Kissé fáradtan és megszédülten felsétáltam az emeletre, ahol még mindig karját és lábát fájlalta a dobókéses ellenfelem. Egyik kését felszedtem, majd odatartottam a torkához.
-Na idefigyelj! Nem öltem még, de most több élet forog kockán, így megteszem, ha nem válaszolsz! Hol vannak a szépségverseny résztvevői?! - mordultam rá a férfira, aki pár másodpercig nem válaszolt, csak egy tócsa kezdett alóla kirajzolódni.
-A l-l-lányok lent vannak a földszinten... Kérem, ne bántson! - mondta remegő hangon, amire azt hittem, hogy agyvérzést kapok.
-Lent vannak? Basszus, akkor remélem Lisza nincs bajban! - jajdultam fel kissé, majd visszanéztem egy pillanatra a férfi alatt lévő tócsára, majd a férfi szemébe néztem. - Remélem tudod, hogy undorító vagy, hogy magad alá vizelsz! Legközelebb húzz pelenkát! - majd ezzel a férfit arcon vágtam a kés markolatával, aki eszméletét vesztette ettől.
Ez után rohantam le Liszához, nehogy azért a kis diktátorasszonyunknak baja legyen, ám ahogy siettem a lépcső végén sikeresen le is taroltam a gondolataimban lévő nőszemélyt.
-Sheiji, te még is mi a francot csinálsz?! - fakadt ki egyből rám, ahogy felült az elterülése után.
Gyorsan feltérdeltem megkönnyebbülvén, hogy azért egyben van a lány, megöleltem, majd felkeltem. Őt is felsegítettem, majd felsóhajtottam.
-Örülök, hogy egyben vagy! Nem volt itt erős az őrség? Az egyik férfiból kiszedtem, hogy itt vannak a lányok lent! - kezdtem egyből magyarázkodásba, amitől egy öntelt mosoly ült az arcára.
-Pontosan, lent voltak mind a tízen ketten! Az örség pedig két fegyvermágusból állt, szóval nem volt túl nehéz dolgom! - vetette nekem oda.
Ekkore egy kis recsegésre lettünk figyelmesek a lépcső irányából, majd amikor odakaptuk a figyelmünk, akkor Pyrkot láttuk a lépcsőnél.
-Ja igen, fiúk, akkor most irány Smith! Szóltam a többieknek egy kommunikációs lacrymának hála, hogy itt vannak a lányok, és pár percen belül itt is lesznek. - majd ezzel megfogta mindkettőnk hátát, és szabályszerűen kilökött minket az ajtón.

Kiszálltam a kocsiból és egy fura kis raktárat pillantottam meg. Lisza is utánam jött, míg végül Sheiji is felkelt. Alighogy elindultunk, céhtársam máris megállt.
-Mi van a két lánnyal akiket elhoztunk? Mit reagálnak, ha magukhoz tértek és nem látnak senkit? - már épp válaszoltam volna, de Lisza megelőzött.
-Már magukhoz tértek, és beültettük a volánhoz, hogy vigyázzanak a kocsira. - válaszolta egy mosoly kíséretében Lisza.
Halkan odalopóztunk a bejárathoz, ám némi nézelődés után megállapíthattuk, hogy nincs ott senki, értetlenül néztünk körbe, de végül besétáltunk a poros kis helyiségbe.
-Na fiúk, én szétnézek idelent, tiétek a felső rész. A lányoknak lehetőleg ne essen bajuk, ha netán bajba kerültök! - közölte egyből ridegen Lisza.
-Gyere Sheiji, akkor nézzünk szét odafent. – mutattam felfelé az irányt, s óvatos léptekkel megindultunk az emeletre.
Amikor felértünk mindkét oldalról láttunk némi fényt, így jobbnak láttuk, ha szétválunk, én elindultam jobbra, míg Sheiji balra.
Elindultam a folyosón, ügyelve, hogy senki se halljon meg.
Váratlanul kirohant egy férfi az egyik kis helyiségből, egyenesen felém, és már épp felkészültem volna, hogy harcoljak, de elfutott mellettem. Értetlenül néztem, hogy vagy észre sem vett, vagy valami fontosabb dolga volt, hogy még csak meg sem nézett.
A helyiség felé indultam, ahonnan az előbb kirohant a férfi, mert nevetgélést hallottam.
- Hát ez a Fred se bírta ezt a moslékot! Te jösz Greg!- nevetett egy férfi.
Lassan belestem, hogy megnézzem hányan vannak. Szerencsémre csak hárman voltak, és egy asztalon álló kondért álltak körbe.
A háromból kettő egyszerű zsoldosnak tűnt, míg aki osztotta az ételt, erősebbnek látszott.
A következő fickó is épphogy lenyelte a számára kiosztott folyadékot, már a száját fogva rohant is felém. Gyorsan félreálltam, s hagytam, hadd menjen.
- Már csak kettő... - jegyeztem meg, de ezt úgy tűnt meghallották odabent.
- Te vagy az Fred? - kérdezte a marcona fickó.
A másik alak lépteit hallottam. Egyre közelebb értek a folyosóhoz. Lepillantottam a földre.
- Fa... - eztán felgyorsultak az események. Beugrottam a helyiségbe és megkerestem a közelebbi alakot. - Plant Make! - ezzel a férfi lábát a padló szabályosan lefogta, majd lassan körbefonta az egész testét.
- Fire Projectile! - kiáltotta a mágus, s ujjaiból kis tűzlövedékek száguldottak felém.
Az egyik tűzlövedék el is találta a bal karomat, és komoly égési sérülést okozott. Gyors beugrottam a lefogott alak mögé, fedezéknek használva.
A férfi próbált kiszabadulni, és közben segítségért is kiáltott volna, de gyors leütöttem, így már nem volt gondom vele.
- Fire Projectile! - kiáltotta a mágus, s ujjaiból ismét kis tűzlövedékek száguldottak felém, mit sem törődve, hogy társát is eltalálhatja.
- Csak ennyit tudsz? - kiáltottam a szakács felé, ami láthatóan felbosszantotta, mert a kondér mögül előbújva kardot rántott.
- Lássuk mit tudsz!
Nem adtam meg neki azt a tiszteletet, hogy kardpárbajban döntsük el a dolgot.
- Grappling Vines! - erre magokat hajítottam felé, amiknek az lett volna a feladata, hogy körbenőjjék és lefogják... a gond csak az volt, hogy a férfi a levegőben egy szempillantás alatt szétvágta őket.
- Na mivan? A kardod csak dísznek van?- állt tőlem olyan 3-4 méterre és várta, hogy kardot rántsak.
- Hát legyen... - válaszoltam, és előhúztam a fegyverem a hátamra erősített markolatból.
Alighogy elővettem, már rám is támadt, és alig tudtam védekezni, olyan erővel csapkodta kardjával az enyémet.
- Hol vannak a lányok? - faggattam harc közben.
- A bordélyházban, hol máshol? - nevetett a férfi. - Minden nő oda való!
A harc hevében még a kondért is fellöktem, de pechemre nem tudtam kihasználni.
- Csak ennyit tudsz? - kérdezte tőlem, majd agresszíven hasbarúgott úgy, hogy a falig tántorogtam.
Nemhogy kardozni sem tudtam az égési sérülés miatt rendesen, de mostmár ráeszméltem, hogy ez a férfi nem egy egyszerű mágus.
- Még találkozunk... - tette el a kardját, majd kisietett mellettem a folyosóra.
- Megállj rohadék! - rohantam ki utána, de már eltűnt.
Ahogy siettem le, megreccsent lábam alatt a lépcső, s Liszáék sikeresen észre is vettek.
-Ja igen, fiúk, akkor most irány Smith! Szóltam a többieknek egy kommunikációs lacrymának hála, hogy itt vannak a lányok, és pár percen belül itt is lesznek. - majd ezzel megfogta mindkettőnk hátát, és szabályszerűen kilökött minket az ajtón.
Gyors körbenéztem, hogy a férfi arra volt-e, de sehol sem láttam. Aggasztó volt, hogy erősebb volt, és az a gazember csak szórakozott velem. Végig azon gondolkodtam, vajon miért nem ölt meg.
- Talán rájött, hogy nem egyedül voltam, és több ellenféltől már félt volna? - gondolataim csak úgy kavarogtak a zavarodottság vizében.

Nem kellett sokat az épület előtt ácsorognunk, amire megjött egy kocsi, amin ott volt a cég jelvénye.
-Minden rendben parancsnok? - futott is oda a sofőr Liszához.
Miután Lisza csak bólintott neki felvázolta a férfi, hogy úton van a többség visszafelé már, sőt, van akik elénk vágtak és Smithhez mentek egyből.
-Vigyék biztonságos helyre ezeket a csajszikat! - mutat az épület fele, amelynek előtér szerű valamilyében ott voltak a túszok. -Az elfehéredett kezűt pedig valahogy szereljék ki a kocsimból, mert így sosem fogunk elindulni. - ekkor pedig a terepjáróban lévő lánykákra mutatott.
Némi noszogatás és némi kézi beavatkozást követően az operáció sikeresnek volt mondható: kitudták szedni a lányokat a kocsiból.
-Fiúk, pattanjatok be, és irány a szálloda! - adta ki a parancsot, sokat pedig nem volt kedvünk kötekedni vele, így inkább szó nélkül bevágódtunk hátulra.
Szinte be sem csuktam az ajtót, amikor Lisza már lökte is a varázserejét a járgányba.

Elég szép tempót diktált ismét, így hamar a szálloda előtt találtunk magunk. Mindenhol kocsironcsok, melettük pedig félholt vagy már halott emberek.
-Most nem érünk rá velük foglalkozni. Ennek véget kell vetni most! - mondta vasszigorral, ahogy haladt előre az emberek között.
~Sajnos ez most jogos...~
A benti lávány sem volt túlzottan kecsegtető: semmirekellő banditák éppen a hostessekre pályáztak, vagy volt amelyikőjük éppen valamit keresett. Lisza nem sokat szórakozott itt sem, ellépdelt mellettük, ami nekik fel sem tűnt, majd a nagyterem ajtajából visszaintette, hogy ezek az emberek ránk vannak bízva.
-Mi a...? - adtam ki a hangot akaratlanul is, amire persze már felfigyeltek a csürhék.
-Remek... Itt az ideje egy nagytakarításnak! - lelkesedett fel kissé Pyrko, amin még én is kissé meglepődtem, de igaza volt.
-Jolt of Fate! - használtam egyből a mágiám, mielőtt még bármi hülyeséggel próbálkoztak volna ellenfeleink.
Jól sikeredett mágia volt ezúttal, kettű embert mellkason talált, akik onnantól a földön is maradtak. Ezzel egyidőben egy másik embert Pyrko is harcképtelenné tett, konkrétan benőtték az indák.
~Fura egy mágia, még mindig... Soha nem fogok ehhez a növényes dologhoz hozzászokni szerintem.~ gondotlam, ám egy, a fülem mellett elsuhanó pisztolygolyó hamar kizökkentett a gondolkodásból.
Újra használtam a támadó mágiám, ami a pisztolyos férfit el is találta sikeresen, de a másik két villám sorsa lehökkentett kissé. Két inda fogta fel a támadásom, ami a másik két férfi előtt nőtt ki. Értetlenül Pyrkora néztem, de fejrázással mutatta, hogy ehhez neki köze sincs. Ismét visszapillantottam ellenfeleinkre, amikor megláttam, hogy az egyik konkrétan kis valamiket dobál, a másik kezében pedig kártyák voltak.
-Na neee... Ez viccnek is rossz, hogy ugyanazt a mágiát használjátok, igaz? - kérdeztem, ám válasz helyett a kártyás ellenfelem lendült támadásba.
Hozzám vágott egy lapot, amitől hirtelen nem tudtam mozdulni sem. Erre rá jött, hogy a növény mágus magokat hajított a lábamhoz, az azokból növekvő indák pedig elkezdték benőni a testem. Pyrkoban szerencsére megmentőre találtam, megérintette az engem benövő indákat, majd azok lassacskán elkezdtek ernyedni. A kártyás mágiája is elmúlt szerencsére, így ismét tudtam mozogni.
-Hohóó, ügyes! - vigyorgott a magokat szorongató férfi.
-Huh, kösz. Na akkor, maradjunk abban, hogy mindenki a hozzá hasonlóval szórakozik el, már, ha az úgy neked jó. - néztem kérdőn Pyrkora, aki csak bólintott.
-Jolt of Fate! - varázsoltam a három villámot a kártyás kirányába, aki felugrott egy kártyalapra, ami lassan nagyobbodni kezdett, így elrepült előlük.
~Hasonló kártyamágiát még életemben nem láttam... De mi a francért van ilyen magasan a mennyezet?!~
Ellenfelem most két kártyát hajított el felém, amik elől épp tudtam térni, és láthattam, hogy mögöttem egy székre szabályszerűen felcsavarodnak a lapok.
~Huzal? És ahogy elnézem nem vág... Érdekesnek tűnik.~ méláztam el kissé, ám amikor visszafordultam, már túl késő volt.
Jött ismét egy magányos lap, amitől lebénultam, majd az ellenfelem lendületből adott egy ökölbe zárt pofont, amitől hanyatt estem.
-A francba... - igazítottam meg kissé az állkapcsom, de szerencsére a helyén volt.
A srác éppen szerencsémre annyira vadbarom volt, hogy elbambult a másik két jómadár harcán, így haznosítottam ezt a lehetőséget. A támadó varázslatom mindhárom villáma eltalálta a férfit, aki a földön huppant egyet.
-Ez az öklösért! - mondtam, majd könyökkel belevetődtem a férfi gyomrába.
Amikor felkeltem és körülnéztem, az indahalmazok közepette megtaláltam Pyrkot, nem messze tőle pedig az eszméletlen magdobálót is.
~Ezt a kört kettő nullra hoztuk, úgyhogy most irány a bolondlány után!~ gondoltam, ám mielőtt megindultunk volna, a gondolataimban szereplő lány szabályszerűen kirepült a nagyterem ajtaján.
-Hát te meg?! - futottam oda Liszához, de Pyrkonak sem kellett több reakcióidő, hogy elinduljon.
Több zúzódás és seb ékeskedett rajta, de egyik sem tűnt túl vezélyesnek, így valószínűleg csak eszméletét vesztette.
-Gyere, nézzük meg ki tette ezt vele. - fogta meg a vállam, majd elindultunk a nagyterembe.

A benti rész első ránézésre félelmetesen nézett ki. Minden romokban, nem volt egy ép része sem a teremnek.
-Ez meg mi a...?! Az apokalipszist begyömöszöltél egy bálterembe?! - akadtam ki a látványon félhangosan.
Egymással szemben állt egy arányékos lény, vagy szörny, vagy deformált ember, vele szemben pedig Smith volt, de ő is eléggé megtépázott állapotban.
~Kis erősítés, remek időzítés srácok!~ hallhattam a fejemben Smith hangját, ismét telepátiát használt.
~Ez meg itt mi a franc?~ tettem fel az alapvető kérdést.
~Röviden annyi a lényege, hogy ezek a csápok, amiket láthattok az árnyékmágia használónk körül nekem kifejezetten zavarók. Szabaduljatok meg tőle, és nyert ügyünk lesz! Ha ügyesek lesztek, még egy fagyira is meghívlak titeket a cég számlájára!~
~Ez egy ember, aki páncélt szedett maga köré mágiával?! Ezt se néztem volna ki belőle... Akkor munkára fel!~
Egyből kezdtem is a támadások sorát az egyetlen mágiámmal, ami elkapott hárrom csápot pontosan, ám azokon nem látszódott ez meg, és természetesen ránk is irányultak egyből.
-Basszus, ez nem néz ki jól! - ijedtem be kissé, amikor kettő nekem irányult, ám Pyrko ismét jókor volt jó helyen.
A mágiájának hála összefogta a két csápot így el tudtam ugrani előlük, majd egymől visszatámadásba lendültem.
-Jol of Fate! - majd ezzel a szokásos három villám indult el, pontosan eltalálták a két összekötött árnyékcsápot, aminek hála azok semmivé váltak.
-Huh, ez meleg volt, kösz. - fordultam Pyrkohoz.
-Inkább a harcra figyelj! - intett rendre egyből, lényegében jogosan is, mert a maradék négy csáp sem bizonyult könnyebbnek, mint az előző kettő.
Persze sok időt nem adtak nekünk pihenés gyanánt, egyből támadásba is lendültek a csápok. Az egyiket kikerültem, ám a másik sikeresen oldalba talált, amitől repültem pár métert, egyenesen a falnak. Az oldalam fogva előre néztem, amikor láttam, hogy egy csáp pont engem vett célba. Már majdnem úgy éreztem, hogy nekem végem, amikor pár lövést hallhattam, és az árnyék semmivé foszlott.
-Egyben vagy? - jött oda Pyrko, kezében egy pisztollyal.
-Még élek elviekben, szóval ja, kösz. - majd farkasszemet néztünk a csápokkal, és mivel nem volt szemük, nyertünk is.
Jött az újabb támadási kísérletünk, immáron mindketten aktívan a csápok pusztítására koncentráltunk. A mágiám és Pyrko lövészete hamar sikerre vittek minket. Bár volt pár meleg helyzet, amikor majdnem elkapott bennünket egy-egy csáp, de mindig megúsztuk. Amikor végre az utolsót is leszedtük, akkor Pyrko felé fordultam.
-Tudod, ha ilyen sikeres vagy a lövöldözésben, elmehetnél fegyver mágusnak is simán. - ám ekkor egy erős fájdalom nyilalt az oldalamba, ahol eltalált a csáp, így odakaptam mindkét kezem és fél térdre borultam. -Basszus, többet kellene futnom, hogy jobban bírjam a dolgokat.

Alighogy észhez tértem, már a Royal Oak szállodához tartottunk Liszával, Sheijivel és a céh járgányával.
Száguldottunk, ami tetszett, így hamar a szálloda előtt találtunk magunkat. Mindenhol kocsironcsok, melettük pedig félholt vagy már halott emberek.
-Most nem érünk rá velük foglalkozni. Ennek véget kell vetni most! - mondta Lisza és haladt tovább a célunk felé.
A bent sem volt szebb a látvány. Néhány bandita épp kirabolt pár lányt. Lisza nem sokat szórakozott, könnyedén átfutott köztük, ami nekik fel sem tűnt, majd a nagyterem ajtajából visszaintette, hogy ezek az emberek ránk vannak bízva.
-Mi a...? - nyöszörögte Sheiji, és én is meglepődtem, hogy Lisza csak így hátra hagy minket, dehát valakinek védenie kell a hátát is.
-Remek... Itt az ideje egy nagytakarításnak! - lelkesen belevágtam a harcba.
- Grappling Vines! - erre magokat hajítottam az egyik bandita felé, amik könnyedén körbenőtték és lefogták... eztán már csak egy ütés, és a fószer már el is ájult.
Sheiji felé pillantottam, aki könnyedén leterített 2 banditát is.
Használtam azt a villámos mágiáját, ami a pisztolyos férfit el is találta sikeresen, de a másik két villámot két inda fogta fel. Értetlenül rám nézett, de fejrázással mutattam neki, hogy ehhez nekem semmi közöm sincs.
A következő pillanatban kártyák repültek ki az indák mögül Sheiji felé.
-Na neee... Ez viccnek is rossz, hogy ugyanazt a mágiát használjátok, igaz? - kérdezte, ám válasz helyett a kártyás egyből neki rontott. Egy pillanatra le is dermedtem.
Láttam, ahogy a növénymágus magokat hajított felé, de gyors odaugrottam, és a lábát benövő indákat könnyedén elernyesztettem.
-Hohóó, ügyes! - vigyorgott a magokat szorongató férfi.
-Huh, kösz. Na akkor, maradjunk abban, hogy mindenki a hozzá hasonlóval szórakozik el, már, ha az úgy neked jó. - nézett rám kérdőn Sheiji, s mivel nekem édes mindegy volt, úgy gondoltam jó kihívást jelentene egy hozzám hasonló mágiával bíró ember ellen küzdeni.

- Grappling Vines! - erre magokat hajítottam az ellenfelem felé, amik könnyedén körbenőtték és lefogták. Bemutatta, hogy ő is könnyedén ki tud mászni a lekötésből.
- Plant Make! - hallottam a kiáltását és vártam, hogy mi fog történni. Számítottam rá, hogy a padlót akarja majd felhasználni. És igazam lett. Könnyedén felugrottam a levegőbe, amire viszont nem számítottam, hogy a padló szabályosan felnyúlt értem a levegőbe, és egy kéz formájában le is fogott.
- Plant Make! - kiáltottam, s a kéz forma egy kis székké formálódott, s szép nyugodtan üldögéltem a levegőben álló széken.
- Grappling Vines! - hallottam a hangját, és magokat dobált felém, de vagy 10-15 darabot. Megelepettségem után gyorsan kellett cselekednem. Mágiám segítségével a székből egy pajzsot készítettem, amire a magok szépen ránőttek, és ha nem ugrom messzebb a pajzstól, lehet, hogy engem is hozzászorítottak volna az indák.
Gyors tervet kellett szőnöm.
- Grappling Vines! - kiáltottam és magokat dobtam ellenfelem felé, aki a padlóból falat készített, engem utánozva, amire nem számíthatott, az az volt, hogy kardomat előrántva neki rontottam és a pajzsa fölöttről sikerült meglepnem. Sikerült elkapnom a bal karját, majd második suhintásommal levágtam jobb karját. Egy rúgással pedig a falnak küldtem, amitől el is ájult.
- Lehet kicsit túlerőltettem... - jegyeztem meg, miután a levágott kart figyeltem a padlón heverve.
Visszapillantottam Sheijire, aki épp Lisza felé indult. Én is odarohantam, mig társam megvizsgálta a lányt.
-Gyere, nézzük meg ki tette ezt vele. - fogtam meg a vállát, majd elindultunk a nagyterembe.

A benti rész első ránézésre félelmetesen nézett ki. Minden romokban, nem volt egy ép része sem a teremnek.
-Ez meg mi a...?! Az apokalipszist begyömöszöltél egy bálterembe?! - akadt ki a látványon félhangosan Sheiji.
Egymással szemben állt egy árnyékos lény, vagy szörny, vagy deformált ember, vele szemben pedig Smith volt, de ő is eléggé megtépázott állapotban.
~Kis erősítés, remek időzítés srácok!~ hallhattam a fejemben Smith hangját, ismét telepátiát használt.
~Mi folyik itt?~ tettem fel az alapvető kérdést.
~Röviden annyi a lényege, hogy ezek a csápok, amiket láthattok az árnyékmágia használónk körül nekem kifejezetten zavarók. Szabaduljatok meg tőle, és nyert ügyünk lesz! Ha ügyesek lesztek, még egy fagyira is meghívlak titeket a cég számlájára!~
~Ez egy ember, aki páncélt szedett maga köré mágiával?! Ezt se néztem volna ki belőle... Akkor munkára fel!~
Sheiji azonnal támadásba lendült. Villámokat szórt, de látszólag nem hatott a csápokra.
-Basszus, ez nem néz ki jól! - ijedtem be kissé, amikor kettő nekem irányult.
- Grappling Vines! - kiáltottam és magokat dobtam az árnyak felé, amiket az indák szépen összefogtak.
Sheijivel nagyon jól összejátszottunk. Félreugrott és támadott.
-Jol of Fate! - majd ezzel a szokásos három villám indult el, pontosan eltalálták a két összekötött árnyékcsápot, aminek hála azok semmivé váltak.
-Huh, ez meleg volt, kösz. - fordultam hozzám.
-Inkább a harcra figyelj! - intett rendre egyből, lényegében jogosan is, mert a maradék négy csáp sem bizonyult könnyebbnek, mint az előző kettő.
Persze sok időt nem adtak nekünk pihenés gyanánt, egyből támadásba is lendültek a csápok. Az egyiket Sheiji kikerülte, ám a másik sikeresen oldalba találta, amitől repült pár métert, egyenesen a falnak.
Megpillantottam a földön egy fegyvert. Mindig is szerettem volna kipróbálni egy ilyet, ezért kézbe vettem, és még mielőtt a csápok elkapták volna Sheijit, pár lövés után sikerült eltalálnom az árnyakat amik semmivé foszlottak.
-Egyben vagy? - ugrottam oda társamhoz.
-Még élek elviekben, szóval ja, kösz. - majd farkasszemet néztünk a csápokkal, és mivel nem volt szemük, nyertünk is.
Jött az újabb támadási kísérletünk, immáron mindketten aktívan a csápok pusztítására koncentráltunk. Sheiji mágiája és az én kezdő lövészetem hamar sikerre vittek minket. Bár volt pár meleg helyzet, amikor majdnem elkapott bennünket egy-egy csáp, de mindig megúsztuk. Amikor végre az utolsót is leszedtük, akkor Sheiji felém fordult.
-Tudod, ha ilyen sikeres vagy a lövöldözésben, elmehetnél fegyver mágusnak is simán. - ám ekkor egy erős fájdalom nyilalt az oldalamba, ahol eltalált a csáp, így odakaptam mindkét kezem és fél térdre borultam. -Basszus, többet kellene futnom, hogy jobban bírjam a dolgokat.
- Jól vagy? - kérdeztem azonnal, s közben láttam rajta, hogy annyira nem papíremberke, így biztos nemsokára jobban lesz. - Most van először a kezembe ilyen kütyü... még nem volt alkalmam, illetve szükségem használni... távolsági harcban elég hasznos.