Firmus Kakte

- Cukipofi, te lettél az egyik nyertes, aki mehet egy kört Christinával! – ébresztett a már jól ismert hang, a sörfoltos pulton zajló édes álmomból.
- He? – dörgöltem meg szememet, de sikeresen néhány alkoholcsepp is belement, így az égető fájdalom hatására még a könnyem is eleredt.
- Jaj, ne sírj, te kis butus! Bár én is meg voltam hatódva, mikor először utaztam vele. – biztosított támogatásáról Bob Mester, majd vállam megcsapkodása után elvonult.
- Miről beszélt, Liz? – kérdeztem az előttem szorgoskodó lányt, mikor végre kezdtem felismerni a színeket.
- Hát Christináról! Vele nagy dicsőség elmenni!
- Christina? Őt még nem ismerem. Esküszöm annyi nő van ebben a céhben, hogy nem győzöm jegyezni a nevüket! – pislogtam körbe a lányokat stírölve.
- Christina nem lány, te dinka, hanem egy hajó! – nevetett ki Liz. – Ráadásul léghajó, ami külön kiemeli a többi jármű közül.
- He?
Liz aprólékosan elmesélte Christina, a mágikus bombázó történetét a szerencsétlen Oración Seis incidenst külön kiemelve. Azóta a jármű újjá lett építve és jobb, mint újkorában. Most lesz az ünnepélyes felavatása egy próbaúttal, amire meghívták Fiore színe javát és a sajtó képviselőit is. Persze csak a jóképűeket, mert ez mégiscsak Bob Mester érdekszférája.
Ehhez lett kiválasztva pár alkalmas fazon, jelen esetben én is, hogy segítsék probléma nélkülivé tenni az utat és elkápráztatni a vendégeket.
- Tehát kirakati pingvin leszek. Éljen! – hörpintettem egy újabb vöröset.

Másnap olyan parádét csaptak, hogy nem győztem forgatni a fejemet. Mindenhol léggömbök, pár mágus még tűzijátékot is produkált. Klántársaim a legjobb ruhájukban feszítettek és mosolyogva terelgették a népes közönséget. Én az egyik lángosos stand mellé voltam beosztva, ami azt jelentette, hogy pár óra múlva olyan szinten jól laktam, hogy majdnem felborultam. Elegáns zakómon a gombok széthasadással fenyegettek, ami valószínűleg azonnali halált jelentett volna, ha a Mester felém jár. Szerencsére ilyesmiről szó sem volt, mert inkább a főbb vendégeknek csicsergett ide-oda ugrálva.
- Szia! Nem tudod, hol adnak errefelé egy jó kis vöröset? – zökkentett ki egy női hang.
- Nevetni fog hölgyem, de én is őket keresem egyfolytában! – nevettem el magam, ahogy a hang felé fordultam.
Ledermedtem. Nem az egyik viccelődő klántársam állt előttem, hanem egy barna hajú elegáns nő, aki érdekesen nézett rám.
- Mármint, ööööö, nehéz jó bort találni ezen a környéken, főleg mostanában! – pontosítottam, hogy mentsem a menthetőt.
- Ki beszélt itt borról? – nézett a szemembe a nő, de olyan szinten, hogy köpni-nyelni nem tudtam.
- Persze csak viccelek! – nevette el magát. – Chloe Williams, Heti Mágus. – nyújtotta felém jobbját.
- Firmus Kakte, leforrázott Blue Pegasus-os! – ráztam meg kezét nevetve.
- Mondja csak Firmus, tényleg nehéz errefelé jó vöröset találni?
- Nem lehetetlen és én tudom is a módját. Jöjjön velem! –intettem magam után.
Meg sem álltunk Liz szabadtéri pultjáig, ahol kéz alól máris előkerült a dugi Hargeoni Vörös, ami személyes használatra volt félretéve nekem. Szerencsére nem volt tolongás, mert Bob éppen valami nagyelőadást tartott egy pódiumon a jó ízlés és a modern szabászat kapcsolatáról. A közönség, akik bezzeg itták szavait, nagylelkűen tapsoltak neki. Egyedül egy ember volt mellettünk a pultnál. Rega volt, aki némán lehajtott fejjel bámulta a földet maga előtt. Minden egyes tapsra felhorkant és morgott valamit arról, hogy mennyire utálja az embereket, főleg az ilyen sznob alakokat.
- Nem mondom, ez finom volt Firmus. Köszönöm az italt! – vágta a pultra poharát Chloe.
- Nincs mit hölgyem! És mi szél hozta erre? A Heti Mágus nem szokott olyan technikai dolgokkal foglalkozni, mint például a Christina.
- Viszont az itt megjelent embertömeg annál inkább érdekel. – intett körbe a nő a vigyorgó tömegen. – A főszerkesztőm igencsak örülne pár jó kis hírnek az itt megjelent hírességekről.
- Akkor jó sokat kell majd rohangálni. – mutattam az egyik híres énekesnőre, aki ide-oda rohangált két asztal között, amik finom ételek alatt rogyadoztak.
- Szerencsére előrelátó voltam és elhoztam pár gyakornokunkat, hogy megcsinálják a munka javát. Én igyekszem jól érezni magamat. – csettintett egyet a levegőben, mire egy szemüveges fej rögtön felbukkant a tömegből, hogy a Chloe által kiszemelt sztár után vesse magát.
- Remélem szépen fog telni a napja! – vigyorogtam rá.
- Én is! – kacsintott rám.

Pirulásomat elfedte a teret hirtelen betöltő hatalmas árnyék. Lassan úszott fölénk, mint egy kóbor felhő, de masszív kisugárzása kizárta, hogy természetes képződmény legyen. Megérkezett Christina!
Lebegni kezdett a jelenlevők felett, masszív szárnyaim pedig megcsillant a napfény. Lassan ereszkedni kezdett a szomszédos tisztás felé, de olyan méltóságteljesen, mintha egy úri hölgy foglalna helyet az egyik előkelő étteremben. Port szinte egyáltalán nem vert fel, ahogy négy masszív lába a földet érte. Mágikus ágyúin a Blue Pegasus jelvényével ellátott sapkák nyugodtak, ezzel is védve az értékes fegyvereket, másrész extra eleganciát adva az amúgy is csinos masina külalakjának. Hasán lenyílt egy széles palló, mely láncokon lógott és szinte hívogatta az embereket, hogy fáradjanak be. Hiába, Christina varázslata elég hatásos.
Bob Mester vezetésével megindult a tömeg, hogy birtokba vegye a látványosságot. Kettes sorokban mindenki felsorjázott a fedélzetre. Én és Chloe zártuk a sort, mögöttünk már csak a morgó Rega maradt, aki megint szidott valakit, de érteni nem lehetett.

A bejárat felcsukódott mögöttünk és Christina enyhén megremegve a levegőbe szökkent. Azt hittem, hogy egy hangos, berregő masináról lesz szó, de teljesen meglepődtem a hajóból áradó csenddel és nyugalommal. Egy lépcsőn felsétálva máris a főfedélzeten találtuk magunkat, ahol a korlátokat ellepték az emberek, hogy elhűlve meresztgethessék szemüket az alattunk elterülő tájra. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, és mit nem mondjak, a látvány rám is nagy hatást gyakorolt. Chloe belém karolt és hozzám bújt, látszólag nem szerette a magasságot.
- Firm pajti, mi a dörgés? – halottam a hátam mögül.
- Mi az, ma mindenki hátulról szólít meg? – gondoltam.
Hát kutya legyek, ha erre számítottam. Noah Senshi! Kicsi a világ!
- Nocsak, csak nem a hírhedt Senshi úrhoz van szerencsém? – nyújtottam felé kezemet mosolyogva.
- Nem hírhedt, csak híres! – rázta meg ő is jobbomat nevetve. – De látom rosszkor zavarok! – bökött fejével, a még mindig a karomba kapaszkodó Chloe felé.
- De udvariatlan vagyok. Noah, ez itt Chloe Williams a Heti Mágustól. Ő pedig Noah Senshi a Dragon Fang ostora. – váltottam protokoll üzemmódba.
- Nem csak ostor, hanem, mint jelen esetben, a Dragon Fang hivatalos képviselője ezen a ceremónián. – húzta ki magát jóbarátom.
A két ember szintén kezet rázott. Noah szemmel láthatóan gyorsan felmérte Chloe teljes testfelületét, de ezen nem lehetett meglepődni.
- Én már halottam rólad Noah! Ugye nem gond, ha Noah-nak szólítalak? Te voltál Misora egyik testőre nemrég, ugye?- kerekedett el Chloe szeme.
Noah máris átölelte vállát és mesélni kezdett hihetetlen kalandjairól, miközben nekiindultak az egyik alkoholtól roskadozó asztal felé. Amint hátat fordítottak nekem, máris lendült a keze és egy „köszönöm”-öt rajzolt a levegőbe. Én meg csak álltam mosolyogva a korlát mellett.

Nagyot szippantottam a friss levegőből, majd elindultam felfedezni Christinát. Reggel még nem sejtettem, hogy ennyire le fog nyűgözni ez a jármű, de most kíváncsi voltam minden porcikájára. A népes tömeget magam mögött hagyva leereszkedtem a fedélközbe. Itt csak kabinbejáratokat találtam, amiken benyitni bunkóság lett volna, ezért folytattam utamat a folyosó vége felé.
A sarokhoz érve utam nem várt véget ért. Egy elnyűtt kezeslábast viselő férfival ütköztem, amitől ő hátra, én pedig seggre ültem.
- Ki a fene maga? Hogy került ide? – záporoztak rám a kérdések, miközben a fickó még mindig feküdt.
- Kakte, Blue Pegasus, de maga ki, hogy csak így téblábolhat a hajón? – válaszoltam hasonló hangnembe, miközben feltápászkodtam.
- Mulligan, Blue Pegasus! És mi a fenét keresel itt? – folytatódott a szózápor.
- Gondoltam megnézem magamnak ezt a remek a hajót. – poroltam le ruhámat.
- Hajót? Hajót? Ez nem hajó barátocskám, hanem egy hölgy! Még van pofája lehajózni! – háborodott fel Mulligan.
Végre alkalmam nyílt jobban szemügyre venni. Alacsony köpcös alak volt, dús szakállal és enyhén őszülő hajjal. Teljesen kilógott a Pegasus-os normák határaiból.
- Akkor hölgy, és most te válaszolj a kérdésemre!
- Én vagyok a fő karbantartója Christinának! Sőt, én vagyok az egyetlen karbantartója. Én raktam össze, miután azok a gonosz csirkefogók ellátták a baját, és nekem köszönhető, hogy újra régi fényében tündököl! – húzta ki magát, ahogy Noah az imént.
Nem kellett sok ész, hogy rájöjjek, hogy elég egy rossz szó őlédiségéről és kezdhetek repülőleckéket venni élesben.

Négy-öt dicséret elég is volt, hogy Mulligan haragja szertefoszoljon. Onnantól már ő vezetett engem, hogy bemutassa a felújított Christina minden porcikáját. Eldicsekedett a felújított lövegekkel, ami kétszer akkora tűzerőt biztosít, mint a régi fegyverzet. Az új ágyúk most porszemmentesen sorakoztak a hajó megerősített pontjain, hogy harc esetén elhozzák a végítéletet a földön támadó esetleges balgákra. Méltatta a páncélt, mely szintén erősebb lett elődjénél, így akár egy sárkány támadását is képes kivédeni. A külső elegancia Bob Mester munkáját dicséri, de a belső tereket Mulligan tervezte, ami bár nem lett olyan fényűző, de mindenképp praktikus volt, hogyha állandó legénység telepedett Christinára. A kabinok felszerelését bármelyik tengerész megirigyelhette volna. Megnéztük a katasztrófa miatt beépített mentőrendszert, mely a hajó több pontján elhelyezett mentőkapszulákból állt. Ha neadjisten, Mulligan szerint kizárt, a bombázó lezuhanna, akkor a legénység biztonságban el tud menekülni.
- Ez pedig a felújított híd! A kormánykerék szintén a Mester tervezése. – mutatott kísérőm az aranyozott figurákkal teletűzdelt kormányszervre.
- Lenyűgöző Hölgy! – hüledeztem.
- Most pedig remélem, megbocsátasz, de ideje megkezdenünk a leszállást, mert már vissza is értünk a leszálló mező fölé. – lépett a kormány mögé Mulligan.
- Persze, nem probléma. Örülök, hogy találkoztunk! – indultam az ajtó felé.
- Szintúgy! – bólogatott, de nem fordult hátra.
Neki megint csak Christina maradt, az egyetlen szerelme. Minden más, csak múló porszem.

A vendégsereg kezdett becsípni a magaslati levegő és a bőséges alkoholkészlet áldásos kombinációjának köszönhetően. Többen máris a korláton feküdtek, hogy szájukból előtörő gejzírekkel örvendeztessék meg a lent sétálgató gyanútlan járókelőket. Noah és Chloe az egyik ideiglenesen felállított kanapén üldögéltek kipirulva. Nekem úgy tűnt, hogy nagyon jól kijönnek egymással. Intettem nekik, majd elsétáltam egy utolsó italra Christinán.
Lassan ereszkedni kezdtünk és óvatosan talajt fogtunk. Bob Mester nevetve leterelte a dülöngélő vendégeket, akik szépen lassan elszállingóztak a szélrózsa minden irányába. Kezdett sötétedni, így a mi „munkánk” is véget ért. A Blue Pegasus kiválasztott tagjai visszavonultak szállásaikra, hogy egy bőséges alvással pihenjék ki a mai nap megpróbáltatásait. Christina pedig újra az égre tört, hogy láthatatlanul figyeljen Fiore békéjére.

Másnapi Heti Mágus címlap:
Blue Pegasus Christinája túl van első próbaútján! Az ismert énekes Rollo sugárban hányt a korláton át az ártatlan járókelőkre, a manöken Liddy pedig részegen táncolt az egyik háromlábú asztalon! Részletek az ötödik oldalon!