Karmazsin

Név:Karmazsin
Nem:Férfi
Kor: 22

Mágia: Gealdor (illuzionista)

Klán: Dragon Fang (remélem lehet így)

Kinézetem:Fiatalos vagyok, 192 cm magas és a súlyom 73kg. Fehéres sárga hajam van és mélyen ülő természet ellenesen kék szemeim. Hajammal nem nagyon szoktam törődni leginkább égnek meresztve áll.

Jellemem:Kicsit butus és ügyetlen vagyok(nagyon ügyetlen). Annyira ügyetlen tudok lenni hogy azon már sírni lehet. Eszetlen szórakozásom még a legszorultabb helyzetekben is tudok poénkodni pl: el kezdek gumi nyilakat lövöldözni az emberek arcára. Eléggé móka mester alkat vagyok ugyanakkor szeretem a nőket bár, amilyen ügyetlen tudok lenni ők nem különösebben vesznek komolyan. De ha én valamit komolyan veszek akkor azt tökéletesen meg tudom csinálni pl:harc. De ritkán veszek valamit komolyan(csak akkor ha vér folyik). Szeretem becsapni az embereket (legszebb öröm a káröröm, bárki bármit mond akkor is így van) és imádok aludni. Nehezen tűröm ha bárki is meg zavar benne. Mindenkivel elég le kezelően bánok de, szeretem az embereket(nem mindegyiket de a legtöbbet igen). Csak nem mutatom ki semmilyen formában. Makacsabb vagyok bárkinél is de, imádok harcolni. Alkatomhoz illően elég gyors vagyok.

Felszerelés:Talpig egy vörös öltönyben feszítek rajta egy szintén vörös hosszú bőr kabáttal. Még egy sárga nap szemüvegem is van amit nagyon imádok. Ezekért a cuccokért ölni tudnék. Van még egy naaaagyon (ezt direkt csináltam így) igazinak tűnő játék pisztolyom is (komolyan). Valami ilyesmi ha szükséges: http://www.profilethai.com/wallpaper/view.php?id=2633. Viszont ezzel csak pici gumi nyilakat vagy kavicsokat tudok ki lőni (bár ha kavicsokkal meg sorozom az embereket az eléggé tud fájni).

Előtörténet:

A gyermek korom: Egy kis faluban születtem földes urak harmadik gyermekeként. Volt két bátyám is az egyikük akkoriban lett 7 éves a másik épp csak 3 éves volt mikor születtem. A szüleim mindig is engem szerettek jobban és a két bátyámmal nem is nagyon foglalkoztak. A testvéreimnek ez fel is tűnt és nagyon is utáltak érte engemet. Nagyon jó életem volt szerető gondoskodó szüleim mellett semmiért nem kellett könyörögnöm szinte mindent meg kaphattam volna tőlük. Sokallta több mindent meg adtak nekem mint a testvéreimnek bármikor is. A faluban is sok barátom akadt míg a testvéreimet mindenki meg vetette. Én mindenkinek az arcára csak mosolyt tudtam fakasztani míg a testvéreim csak kínt és szenvedést hoztak az emberekre. Egyszer meg kérdeztem Aput ez miért van így erre azt mondta: " Mindenkinek meg van hogy melyik énje uralkodik rajta a jó vagy épp a rossz. Ha a jó akkor az emberek szívébe örömöt és boldogságot lophatsz de ha a rossz akkor csak kínt és szenvedést találsz bármerre amerre mész. Valójában ez az emberek igazi mágiája. Életemben legelőször ekkor kezdtem el érdeklődni a mágia iránt.

Legelső találkozásom a mágiával: Szüleimmel a városba mentünk meg nézni egy hatalmas vándor cirkuszt. Több órás műsorukkal el kápráztatták a nézőket, voltak akik a semmiből fújtak tüzet vagy éppen akik labdákat lebegtettek a gondolatokkal. A cirkusz tökéletes volt mindenki remekelt de még is nekem az illuzionista tetszett a legjobban. Először le vette a kalapját szépen körbe mutatta nincs benne semmi, de aztán ki húzott belőle egy nyulat. Megint körbe mutatta, nincs benne semmi de most meg egy pisztolyt húzott ki belőle. Meg fogta a pisztolyt és rá lőtt vele a nyúlra, minden olyan élethű volt a hang ,hogy a pisztoly csöve füstölt és hogy minden ember egyszerre hátra hőkölt. De a nyuszika bágyadtan nézeget tovább és él. Hirtelen egy szellő el fújta a nyuszika létezésének illúzióját. Hirtelen rá lőtt egy emberre is megint füst és a hang páran még fel is sikoltottak és mikor rá néztünk az emberre egy kis öntapadós nyilacska állt ott szépen a fején. Csak ennyi volt a száma az illuzionistának de ez nekem annyira tetszett hogy rá vettem anyuékat hogy had beszélhessünk vele. El kezdtem faggatni mi a titka ,hogy tanítsa meg nekem is a trükköt de ő erre csak azt mondta ,hogy ez nem trükk ez igazi mágia. Meg akartam tanulni tőle azonnal is akár de a szüleim nem hagyták, szépen el vezettek és elnézést kértek a zavarásért.

A családi tragédia:A cirkusz utáni nap reggele teljesen átlagosan kezdődött felkeltem és ki mentem a konyhába inni azután be néztem szüleim hálószobájába és életem legmegrázóbb pillanatait találtam ott. Az Anyukám és az Apukám ott feküdtek ,holtan át vágott torokkal vérben úszva. Az ágyukon egy cetlit találtam amin ez állt:
Ez a búcsú ajándékunk számodra kisöcsénk.
Mi csatlakoztunk egy mágus céhhez
szívesen ajánlanánk neked is ezt a jövőt
de tudjuk hogy most krízis helyzetben vagy.
Szeret és ölel téged két "hű" bátyád.
Mindössze ennyi állt a cetlin de ezt képtelen voltam fel fogni, ők miért akarták meg ölni a szüleimet? Olyan keservesen el kezdtem sírni hogy még a szomszédok is át csődültek hogy meg nézzék mi a baj, hát meg látták. Én gyorsan ki szaladtam a házból és egészen a cirkuszig mentem. Tudtam hogy velük kel mennem oda is mentem az illuzionistához és azt ordítottam neki szikrázó szemekkel: "Veled megyek bármi áron." Erre ő csak legyintett felém egyet és be ment a produkciójára. Én erre csalódottan könnyes szememmel be rohantam a lakókocsijába és be bújtam a ruhás szekrényébe. Szerencsémre jó nagy kupi volt és be tudtam vackolni magam alá úgy hogy tuti ne vegyen észre még ha rám is nyit. Amikor vége lett a mű sornak indultunk is tovább egy másik városba egy nagy mezőn keresztül vágva. Viszont a szerencsétlen balek a mező közepén képes volt az egyetlen egy nagyobbacska kőbe ami arra volt bele menni a lakókocsijával amikor ki ment megnézni hogy áll a kocsija rám kopogott és azt mondta most már ki bújhatnék végre onnan. Amint ki kászálódtam az első kérdésem az volt honnan tudta hogy ott vagyok, erre ő csak annyit mondott sokat kell még ahhoz tanulnom hogy egy illuzionistát verhessek át. Mire meg javítottuk a kocsit és én el meséltem neki az életemet le ment a nap és szegény balekot még ki is rúgták miattam de ebben is csak a jót volt képes meg látni. Erre is csak annyit mondott így legalább már gond nélkül taníthat majd engem ennek én is örültem.

A tanulás:Sok évig voltam nála tanonc ként de az első lecke volt a legemlékezetesebb számomra sosem fogom el felejteni. A lényege csak annyi lett volna hogy a mesteremmel el kellette hitetnem valamit, bármit. Én már akkor értettem picit az illúziókhoz kisebb állatokat képes voltam létre hozni persze csak illúzió ként és hát el tökéltem hogy ehhez ezt a tehetségemet fogom használni. Először próbáltam picit nagyobb állatkákkal hogy hátha meg ijed majd kígyótól vagy ilyesmi de eddig mindig észre vette. Egyszer volt olyan hogy majdnem sikerült a frászt hoznom rá de az is csak épp hogy nem jött össze. Épp wc-zett és be vittem hozzá egy pókocskát szegény majdnem ki rohant de végül észre vette hogy pár lába homályosodik és meg nyugodott. De egyszer rá jöttem valamire ha pici dolgokat hozok létre azokat meg tudom igényesen csinálni mint pl: szúnyog vagy akár darázs. Azt is tudtam hogy a Mester allergiás a darázs csípésre így hát egy nyári nap reggelén neki láttam a munkámnak.
A Mestert fel keltettem hogy van bent egy darázs és hogy vigyázzon vele mert körötte repked erre fel riadt és el kezdett ordibálni össze vissza hogy segítség nem akar egy lódarázs csípésétől meg halni. Én meg először életemben a szüleim halála óta őszinte szívemből kiröhögtem szegényt és az első leckémet teljesítettem.

Pár évvel később már az állatok semmi gondot nem jelentettek számomra még a nagyobbak sem mint például a macik. Volt már egy saját illúzió szokásom is már mindent tiszta szívből csináltam és csak a szórakoztatásnak az okáért a kedvenc illúziómat akkor is a mesteren használtam legelőször. Az úgy történt hogy a Mester részegen vánszorgott haza és mondta csináljak már valamit magammal mert mindig csak tespedek itthon. Erre elő rántottam az újonnan szerzett játék pisztolyomat (tudjátok ami tök élethű) és rá szegeztem erre picit meg állt benne az ütő de nem vett komolyan és hát meg húztam a ravaszt de ilyenkor az illúzió már hatott és a Mester úgy látta hogy valójában igazi golyók száguldanak felé és hát nagyon meg ijedt szegény. Nem akartam tovább kínozni így hát fel oldottam az illúziót és mikor rá döbbent hogy csak egy öntapadós nyilacska állt ki a fején. El kezdtem röhögni de eszeveszettül és ő ezen annyira ki akadt hogy egy napig nem szólt hozzám, ami most így vissza gondolva inkább jutalom volt mint sem büntetés.

Amikor a Mester késznek látott akkor azt mondta hogy végeztünk holnap vizsgázhatok. A vizsga abból állt hogy be mentünk a főváros egyik parkjába és ki álltam a park közepére és bűvészkedtem a nézőknek. Próbáltam a klasszikus dolgokat de hát valami újat is kellett mutatnom különben nem lett volna egyedi a darab agy hát be mutattam az egyedi illúziómat egy emberen (pontosabban a Mesteren) akit a tömegből ki választottam a fejére tettem egy almát és a hatalmas és "igazi" játék pisztolyommal ketté lőttem az almát a fejéről. Az illúzió fel oldásakor pedig mindenki csodálkozott hogy az almán minek van ott az a nyilacska mikor azt már ketté lőtték.
De ez valójában vizsga volt csak sajna az elején nem tudtam de a Mester sajnos igen annyi mázlim volt hogy jól sikerültek a trükkök de valami történt épp akkor amikor az egyik trükköm közepén tartottam. Valaki át gázolt a tömegen és elém állt azzal ,hogy küzdjünk meg mert bosszút akar állni a családja miatt rajtam. Én viszont nem tudtam miről beszél így hát nem akartam ki állni ellene. De kiderült hogy nincs választásom egy mágus kör jelent meg a keze körül és egy kard került hirtelen a kezében amivel nekem rontott épp hogy sikerült el kerülnöm de már támadt is megint én ösztönösen a mágiámhoz fordultam és azt az illúziót keltettem hogy el kezdek futni előle. Ez hatott is el kezdett futni a semmi után én gyorsan vissza mentem a Mesterhez és mondtam neki hogy menjünk. Erre ő azt mondta neki még meg kell várnia valakit és hogy én is jobban tenném ha maradnék még. Épp ellenkezni akartam a Mesterrel mikorra vissza ért az az őrült és el kezdett ordítani nekem inkább harcoljak mint fussak. Megint nekem rontott de már ismertem a dörgést és azonnal egy illúzióval kezdtem míg én magam jobbra tértem ki az illúzió által létrejött hason másom balra és épp el kapta az az álmok futó a torkát. Ez szerencse volt mert így a fizikai valómmal képes voltam én a hátába kerülni és el kapni a torkánál. A harcnak már vége lett de a Mester azonnal le állított mielőtt bármi rosszat tehettem volna. Azt mondta, ez az ember a Dragon Fang-ből jött megnézni engem, hogy alkalmas lennék-e arra, hogy közéjük álljak. Én értetlenkedve, de elfogadtam a magyarázat és ez a fiatalember, akit kiderült, hogy Gabriel-nek hívnak, megpróbál a céh almestereinél az érdekemben eljárni. Remélem sikerül majd, a Mesternek is meg köszöntem hogy esélyt adott az álmaim teljesítésére és hogy reményt adott számomra. Erre csak azt mondta hogy inkább ő köszöni hogy ezeket az éveket valaki fel vidította a számára és hogy már mindent meg tanított nekem amit ő tudott.

(gray remélem így jó lesz)

köszi gray
tegnap este neki láttam egy újabbnak.
remélem ez jobb lesz majd.
írom is be. légy szíves ha lehet minél hamarabb ellenőrizd mert nagyon szeretnék végre játszani.
és esküszöm hogy nem lesz benne többé olyan hogy mind 1 .

Kedves Mr. Crimson alias Karmazsin. Gray kérésére ezúttal én néztem át az előtörténetedet. Az előző verziót nem olvastam, mégis Gray értékelése alapján azt szűrtem le, hogy fejlődést tanúsítottál és jobbat írtál, mint legutóbb, azonban... (Ó az a fránya azonban.) Még így is vannak olyan hibák, amik fölött sajnos nem hunyhatok szemet. A space-el még mindig vannak problémák. Lehet, hogy eddig az volt a baj, hogy kevés volt, de az se jó ha egy feleslegessel is megtoldod és a vessző, illetve pont előtt és után is szóköz van. Ezeken kérlek szaladj át és korrigáld. Ahol sok a szóköz onnan töröld ki az egyiket, ahol pedig kevés oda kérlek rakj egyet. Ezeknek a hibáknak a számát lehetőleg minél kisebb számra redukáld le. A nulla lenne az ideális, de megelégszek egy alacsonyabb számmal is.
A következő, ami rettentő nagy hiba, hogy a vége felé egyszer csak elfelejtetted, hogy micsoda is a kötőszó.
A kötőszó olyan viszonyszó, ami tagmondatokat köt össze egymással. A kötőszavak a magyar nyelvben lehetnek egyszavasak (minthogy; azonban; habár) vagy többszavasak (annak ellenére, hogy stb.).

A mellérendelések egyes fajtáinál más-más fajta kötőszavak használatosak.

* Kapcsolatos (és, sem…sem, hanem…is, sőt)
* Ellentétes (de, ámde, viszont, azonban, ellenben, dacára)
* Választó (vagy)
* Következtető (így, tehát, ezért, úgyhogy)
* Magyarázó (mert, mivel, ugyanis, hiszen)

Amire ezzel célozni szeretnék, hogy a kötőszavak vonzanak magukhoz valamit, ami nem más, mint a vessző. Kötőszó elé, mindig vesszőt írunk, ami nálad szinte mindig kimaradt a vége fele. Enged meg, hogy hozzak a szövegedből egy példát:
"Azt mondta ez az ember a Dragon Fangból jött meg nézni téged hogy alkalmas lennél e arra hogy közéjük állj én értetlenkedve de el fogadtam a magyarázatát és ez a fiatal ember akit kiderült hogy Gabrielnek hívnak meg próbál a céh al mestereinél az érdekemben járni."
Ebben a mondatban 7 darab vesszőt és 1 pontot hagytál ki. A vessző a szünetet is jelzi, ha például olvasod, akkor ott kell levegőt venni. Na most ezt jó nagy levegővel és 4x-es beszéd sebességgel lehet elmondani.
Ez igazából egy remek példa mondat, mert ennek kapcsán több hibádra is fel tudom hívni a figyelmedet. Többek között a személyes névmások zavarodott használata. Kicsit megkavarodtál benne. Két mód is van ennek a kiküszöbölésére. Vagy párbeszédként írod meg:
- Ez az ember a Dragon Fang-ből jött megnézi téged, hogy alkalmas lennél-e arra, hogy közéjük állj - mondta a mesterem. Én értetlenkedve fogadtam... stb.
A másik variáció, hogy tartod a mesélői formát. ez esetben valahogy, így nézhetne ki:
Azt mondta, ez az ember a Dragon Fang-ből jött megnézni engem, hogy alkalmas lennék-e arra, hogy közéjük álljak. Én értetlenkedve, de elfogadtam a magyarázat és ez a fiatalember, akit kiderült, hogy Gabriel-nek hívnak, megpróbál a céh almestereinél az érdekemben eljárni.
Ezek után már csak Gabriel miatt szólnálak meg. Mivel egy játékost írtál bele az előtörténetbe, előtte illek az érintett személyt megkérdezni, hogy szabad-e és milyen helyzetben, hogy reagálna. (Kérj tőle engedélyt vagy használj általad kitalált karaktert.) Valamint, ha még benne is van, egy kezdő mágus semmiképp sem győzhetné le őt, mivel túl nagy a köztetek lévő erő különbség. Persze lehet olyan is, hogy hagyja magát a teszt miatt, azonban ezt fel kéne akkor tüntetni, hogy tiszta legyen a kép.
Sajnos, még mindig túl sok benne a hiba, hogy elfogadhassam. Ezért kénytelen vagyok elutasítani. A végére, hogy ne csak a rossz maradjon meg benned: A terjedelemmel megvagyok elégedve és valóban sokkal tagoltabb lett. Tehát ezekben sikerült jól teljesítened Gray kéréseit. Ja és még valami. Nem tudom, hogy vagy vele, de én azért tiszteletben tartanám másokat annyira, hogy a nevüket nagy kezdőbetűvel kezdem.
Remélem a sok rossz után nem orrolsz rám nagyon, ha meg mégis inkább rám, minthogy később ezek miatt a mesélőkkel legyen konfliktusod. Most megtanulod mit csináltál rosszul és ha ügyes vagy később már nem követed el őket.
Tehát, amint megvagy a javítással szólj és neki látok az újbóli átfutásnak. Ezeket korrigálod, akkor biztos vagyok benne, hogy elfogadható lesz.

köszi natsu azonnal neki látok a javításnak.

Sory Natsu hogy használtam a példa mondataidat de sajnos mást nem tudtam ki találni remélem így sem baj.

Köszi Natsu köszi télleg nagyon hálás vagyok. " nyakába ugrik szegény Natsunak"