Ki tud jobban csalni? Avagy a nagy kártya parti Red vs Karmazsin

Egy nyugodalmas nap kezdődött ezúttal. Végre tudtam pihenni és szórakozni. eddig mindig kellett valahova rohannom. A 2 küldetés sorjában elég kimerítő volt. Végre itthon vagyok és pihenhetek sokat. Azon gondolkoztam, hogy fit-oktatom a tudásomat egy kártya party folyamán. Az illúziók segítségével akár milliókat is nyerhetnék de én be érem csak pár százezerrel . Épp kikászálódni készültem az ágyamból amikor hatalmas fájdalom nyilallt a fejembe. Azonnal vissza dőltem és vártam, hogy elmúljon. Ritkán vagyok ennyire másnapos, pláne nem egy küldetés után. Mázli volt, hogy ép bőrrel megúsztam. Nem sok hiányzott, hogy ott hagyjam a fogamat. Sikerült végre kikászálódnom az ágyból, de nagy csalódásomra már majdnem este volt. Azt hittem max csak 16 órát aludtam. Tegnap reggel értem haza és már este lenn? Vagy csak a tegnapi napot sikerült volna át aludnom? No ez most mindegy. Felszedem a cuccaimat a földről és fel öltözök. Amint ez megvolt már indulok is a jól bevált szórakozó helyemre játszani egy picit. Az utca még forgalmasabb volt mint nappal szokott lenni. Talán annak köszönhető, hogy sok ember megy ilyenkor szórakozni. Vagy talán az alvilág rabjaivá vált emberek kezdenek ilyenkor mozgolódni. No de ez se nagyon tud érdekelni. Most csak az érdekel, hogy minél több pénzt tudjak leakasztani valamelyik balekról. Amikor beérek a szokott helyemre már is üdvözölés fogad.
- Héjj Karmazsin már megint itt? Jöhet a szokásos? - jön oda hozzám a kedves pultos srác.
- Ááá nem. Most eléggé kivagyok ütve. Csak játszani jöttem.
- Értem. Képzeld van itt egy új srác. Mondhatni profin bánik a kártyával. Nem akarod ki próbálni mégiscsak, hogy menyire profi? - kérdi kicsit fura vigyorral a száján. Talán tud valamit amit én nem? Még az a mázli, hogy itt senki sem tudja, hogy mágus vagyok. A céh pecsétet sem láthatja senki.
- Ki lenne az a híres profi? - kérdezem magabiztos vigyorral az arcomon.
Azzal egy vörös hajú srácra mutat aki most is briliáns kártya türkökkel kever egy furcsa paklit.
- Ő lenne az? - rá nézésre is megtudnám mondani, hogy eléggé jártas a szerencse játékban, de az önbizalmamon ez sem tud csökkenteni.
Elindulok felé, de még mielőtt oda érhetnék egy apróbb illúzióval próbálom le ellenőrizni, hogy hatnak e rá az illúzióim. Fel veszek egy üres poharat és egy apróbb illúzióval meg töltöm vízzel és azt rá öntöm szegény srácra. A teszten át ment. eléggé fel háborodott arra, hogy én le merészeltem önteni vízzel. Szapora bocsánat kérések mellett meg kérdem tőle:
- Lenne kedved ki próbálni ellenem a szerencsédet?

Nyugtalan éjszakám volt. Nem tudtam kialudni magam rendesen, mivel megint rémálom gyötört. Mostanában gyakran álmodom a gyerekkorommal, arról a napról, amikor elválasztottak a testvéreimtől, aztán meg hírtelen ott álok felnőtten szembe a szüleimmel – akik valószínűleg már nem élnek-. Szememben a gyűlölet lángja szikrázik és meg akarom őket ölni. De ekkor egy szelíd mosolygós arc villan be, gyerekarc. Eltűnik előttem, ennél a résznél mindig felébredek, folyik rólam a víz és lihegek. Mélyeket lélegzek, majd iszok egy pohár vizet, és kicsit még visszafekszek aludni.
~Mit jelenthet ez az álom?~ Gondolkodom el néha. Ránézek az órára és még csak éjjeli két óra múlt párperccel, így újra elnyom a szememre nehezedő álom.
~Ringg…Ringg~ Csörren a szekrényen az óra, amit még lefekvés előtt beállítottam. Azt is tudom miért, kártyázni akarok.
Gyorsan felpattantam az ágyból, összeszedtem magam és a legközelebbi kaszinóba mentem. Azt hittem, hogy mivel korán van nem sok valakit, találok, ehelyett a kaszinó tömve volt. Leültem a bárpulthoz és ittam egy kólát, rengeteg szem szegeződött rám. Majd odaléptem az egyik asztalhoz, és megkérdeztem hogy játszhatok-e.
- Hány éves vagy fiú? –kérdezi valaki.
- 14. –mondom röviden, majd leülök melléjük.
- Ki mondta, hogy játszhatsz?
- Mi van, félsz hogy leverlek?? –nézek oda villámló tekintettel.
A pasas csak fintorgott és osztani kezdett. Rengeteg emberakart leverni, de én mindig felülkerekedtem rajtuk. Ezért mindig több- és több valaki jött.
Éppen pihenést tartottunk, amikor egy férfi jött felém, és ráborított egy pohár vizet. Eléggé felhúzott, mivel valószínűleg direkt volt.
- Lenne kedved ki próbálni ellenem a szerencsédet?
- Ahhaa. – mondom, mivel nem vagyok valami beszédes ember.

Úgy tűnik, van önbizalom a srácban és a feje is a helyén, van. Remélem sikerül úgy létre hozni majd a varázsköröket, hogy ne vegye észre a kölyök. Eddig mindig sikerült de mi van, ha itt és most máshogy alakulnak majd a dolgok ennél a kölyöknél. Oda ráncigáltam egy asztalt és kértem a csapost, hogy hozza ki a legféltettebb pakliját. Nem akartam, hogy a fiú paklijával játszunk, mert valami huncutságot gyanítok abban. Gyors összepakoltunk két széket és vártuk a kártyát.
- Mióta kártyázol? – kérdezem a hallgatag srácot. Valahogy nagyon nem akar beszélni. Mire megérkezett a pakli már minden felé elterjedt, hogy két nagy kártyás póker párbajt rendez. Mindenki az asztal köré állt és várták mi fog ebből kisülni. Én is kíváncsi voltam a végjátékra. Érdekelt, hogy miért ilyen magabiztos ez a kis gyerek. Végre meg érkezett a kártya és egy osztót is választottunk a tömegből nehogy az legyen a gond, hogy bepaklizza a kis srác a kártyát. Nekem annyi is elég, ha a mágikus köreimet nem veszik észre. Átnézték a ruhánkat, nehogy egy kóbor kártya épp maradjon valakinél, amit még hasznosíthatna. Végre elkezdődött a meccs. (hold em) Meg volt az alap leosztás már a téteket is meg adtuk. Az én kezembe különösebben nem voltak rossz lapok. Egy ász és egy dáma. Érdekel, vajon mi jönne ki eredetileg ebből. Lefordítva az asztalra raktam a kártyát és vártam mit fog lépni a fiú erre. Az első körben nem csinált semmit. Amikor lejött a flopp kicsit elkezdett mocorogni. (flop: 1 db dáma 1 db 6-os és 1db 3-as) Vajon azért mert kényelmetlen a szék vagy, mert valami érdekeset látott? Nekem csak egy dáma párom volt, még ami nem valami nagydolog de a semminél azért még jobb. Kíváncsi vagyok vajon a fiúnak mije lehet.