Hajbakapva nagy hűHÓba, avagy Red vs. Natalie (Ellenőrizhető)

Amikor reggel, nagy nehezen az ablakhoz botorkáltam, - még álmos szemekkel- hogy kihúzzam a függönyt, meglepetten vettem észre, hogy esett a hó.
- Nézd, Démon. Esik a hó. – mondom mosolyogva, miközben kifelé bámulok az ablakon.
Szerettem a havat, ezt az időszakot mindig is úgy vártam, mint egy kisgyerek. Kiskutyám egyből az ajtóhoz szaladt és elkezdte kapargálni az ajtót, ez annak a jele volt, hogy ki szeretett volna menni. Nem volt semmi akadálya, máris vettem a kabátot, Démonra pedig ráakasztottam a pórázt. Szép idő volt és remek volt egy kis sétához, úgy döntöttem, hogy elmegyünk a Hakobe hegyhez. Az ég fehér volt, az úton szinte senkit sem láttam. A kutyám a hóban eszeveszetten ugrándozott. Mikor a hegy lábához értünk én nekidőltem egy fának, amikor hírtelen valaki megszólalt.
- Helló!! Répa ugye?! – rázza le a havat a fáról, ami egyenesen a kabátom alá esett be.
Démon repesve fogadta Natalie-t.
- Grrrr. Te nekem beszélsz???? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. – Egyébként fontos volt, hogy megrázd azt a fát??
- Teljességgel... mert így láthatom a még bénább képedet.
- Kössz..... te meg fehérebb vagy mint a hó, mi történt veled lenyeltél egy egész tábla szappant?? – nem bírtam megállni, hogy ne kössek bele a lányba, néha oylan irritáló volt, de különben kedveltem.
- A fehér csoki... oké?!
- Jaaa, hogy az a hibád amiért, ilyen sápadt vagy... Köztünk legyen szólva nem kellene ennyi csokit enned!! - kacsintok a lányra
- Beszóltál?! Szerintem te meg a paradicsomot hanyagold! Kiütött a fejedre barom!
A lány éppen nem figyelt így egy hógolyóval arcon vágtam. A golyó nagy puffanással terült el az arcán, majd morcosan letörölte.
- Ezt visszakapod! – fenyegetett meg, azzal pedig lehajolt és összegyúrta a havat.
Azután elkezdődött a hó csata, elég sokszor dobtam meg, és ő is engem.
- Ha még egyszer megdobsz, ágyelőt csinálok a korcsodból hülyegyerek!
Nem hagyhattam ki, azért is megdobtam még egyszer.
- Kit neveztél hülye gyereknek, te boszorka?
- Boszorka a nagynénéd buzi!
Ere a kifejezésre elkezdem kergetni. Körbe egy fa körül, még Démon is élvezte a dolgot ő is futott velünk.
- Hé! Ha a pasikat szereted ne utánam fuss!
- Nem szeretem a pasikat, de ha elkaplak, megfürdetlek!! - kiáltok utána.
- Ha elkapsz! – Azzal hasra esik a saját szoknyájában.
- Mit is mondtál??? - nevetek hangosan, a lány felett állva és a kezemet nyújtva felé. - Máris megvagy.
- Ha én földre kerülök, te is! – Jó erősen megfogja a kezemet, majd maga mellé ránt a friss hóba.
- Szemét vagy... – mondom mellette feküdve, miközben a hó hullt az arcomba.
- Mégsem dobott még senki a kukába!
Hírtelen felindulásban a lány felé fordultam, majd magamhoz öleltem. Éreztem a lélegzetét, kicsit mocorgott, de nem tiltakozott az ölelés ellen. Az egyik tenyerembe belecsúsztattam egy kártya paklit, aminek a széle borotva éles volt. Egy apróbb suhintással a szép hosszú hajából olyan könnyen lett rövid, mintha csak egy cérnaszálat vágtam volna el. Lassan engedtem el a lányt magamtól, arca kipirult, de nem tudtam eldönteni, hogy a hidegtől vagy attól, hogy zavarban volt. Felültem ő pedig eltávolodott tőlem, de egy kisebb kuncogást nem tudtam elfojtani, majd a kuncogásban egyre hangosodó nevetés lett. A lány értetlenül meredt rám, mindenen nevettem, azon, hogy zavarban volt és azon, hogy észre se vette oda lett a haja.
- Így szebben nézel ki!! – mondom mosolyogva.
- Mi mi mi a? – nézett a háta mögé, amikor megpillantotta a rengeteg haját – Te vad barooom!!!!

Békés, szép havas téli nap. Pfejj... ilyenkor bontakozik ki a nyálas szöveg, hogy mekkora romantikus ez a fehér nyál, meg milyen szupcsi benne játszani a kölköknek! Én kifejezetten rühelltem az ilyen napokat, és mégis a Hakobe hegy lábánál botorkáltam, hogy hazajussak, mivel nagy nehezen sikerült letelepednem egy aprócska városban. Éreztem, hogy éhes vagyok, de ki kellett tartanom még jó néhány kilométert. Egy ismerős fej nyúlt a magasba, az amúgy sem túl nagy népsűrűségű úton. Azt a paradicsom hajkoronát akármikor felismertem volna a kis kutyájával... nem vagyok oda az állatokért, de azt a kutyát egy nagyon aprócskát szerettem, hiszen én is segítettem az élete megmentésében. Nem volt nagy kedvem ebben a ratyi időben egyedül mászkálni, ezért gondoltam beköszönök a fiúnak, nem túl szokványos módon. A fa alá álltam, majd köszöntem neki.
- Helló!! Répa ugye?! -kérdeztem rá poénból Red nevére, majd a fát megráztam ami alatt állt, így egy jókora hókupac a nyakába zúdult.
- Grrrr. Te nekem beszélsz???? Egyébként fontos volt, hogy megrázd azt a fát? -kérdezte felháborodottan.
- Teljességgel... mert így láthatom a még bénább képedet. - válaszoltam neki tiszta szívből.
- Kösz..... te meg fehérebb vagy mint a hó, mi történt veled lenyeltél egy egész tábla szappant? -gondoltam nem veszem fel most a dolgot, nem akarok nagy veszekedést...
- A fehér csoki... oké?! -vágtam vissza poénból
- Jaaa, hogy az a hibád amiért, ilyen sápadt vagy... Köztünk legyen szólva nem kellene ennyi csokit enned!! - kacsintott rám a fiú gúnyosan, és ez már nem tetszett igazán.
- Beszóltál?! Szerintem te meg a paradicsomot hanyagold! Kiütött a fejedre barom! - próbáltam visszavágni, bár igen bénára sikeredett. Erre a megszólalásomra Red egy szép hógolyóval talált el engem.
- Ezt visszakapod! - mondtam, és már gyúrtam is a fehér gombócot, ami után mégegy eltalált. És még egy pár golyó a magasba szállt, amikor én úgy döntöttem, hogy elég vizes vagyok.
- Ha még egyszer megdobsz, ágyelőt csinálok a korcsodból hülye gyerek! - akadtam ki mire az a buzi még egy hógolyót hozzámvágott.. A kutyát persze nem bántottam mert Démon eléggé aranyos volt, és élvezte a mi kis játékunkat. Talán ez volt az első olyan tél, ahol egy cseppnyit jól éreztem magamat.
- Kit neveztél hülye gyereknek, te boszorka?
- Boszorka a nagynénéd buzi! - ez lehet erős volt, de megérdemelte! erre a megszólalásomra Red elkezdett utánam szaladni Démonnal, aki kifejezetten élvezte a dolgot.
- Hé! Ha a pasikat szereted ne utánam fuss! - mondtam Rednek. Igazából nem tudtam miért nem állok meg, és csapom le egyszerűen a srácot, ahelyett hogy itt baromkodnék vele.

- Nem szeretem a pasikat, de ha elkaplak, megfürdetlek!! - üvöltötte utánam.
- Ha elkapsz! – ezt kimondva, a saját szoknyába belegabalyodva puffantam a fehér hóba. ~ lecserélem a szoknyát~ gondoltam magamban, és most komolyan.
- Mit is mondtál??? - nevetett ki a fiú, utána segítő kezet nyújtva. - Máris megvagy.
- Ha én földre kerülök, te is! – megfogtam Red kezét, és magam mellé rántottam a hóba.
- Szemét vagy... – állapította meg, miközben mind a ketten hóval fedve ücsörögtünk.
- Mégsem dobott még senki a kukába!
A fiú hirtelen felém pillantott, majd egész testével felém fordult, és átölelt. Először ki akartam szabadulni a karjai közül, de annyira meg voltam lepődve, hogy konkrétan semmit nem tudtam csinálni, csak ott ülni. Éreztem ahogy a vér a fejembe száll, és teljesen elvörösödök. Nem értettem hogy minek ölelt át! Majd miután elengedett hátrébb ment, és csak a kacaját lehetett hallani.
- Így szebben nézel ki. -miközben ezt mondta, mosolygott rám, nekem meg az járt a fejemben hogy ugyan mit csinált.
- Mi mi mi a? – Ahogyan megfordultam ott mögöttem a hajam a földre hullva, és ahogy kezemmel végig simítottam, éppen csak a vállamig ért egykor csípőmet verdeső hajkoronám. - Te vadbarom! -üvöltöttem el magam.

A lány kicsit dühös volt a haja miatt, na jó inkább nagyon.
- Valld be, hogy neked is jobban tetszik!! - azzal felállok, és leseprem magamról a havat.
- Honnan a picsából látnám te abnormális barom!?
- Azt hittem mindent látsz.... Egyébként, ha nem tetszik a haj, akkor sem fogadok el reklamációt...
- Hülye!!! - Üvölti el magát. - Scream! - de a találat mellé ment így egy jókora kupac hó esett a nyakába
Teljesen feldühítettem Natalie-t, sorozatosan meg akart támadni, de én mindig félre ugrottam minden fajta támadás elől. Csupán mágiával támadt, pedig már az első találkozáskor felfigyeltem a kardra ami a hátán lógott. De nem használta ellenem.
- Te meg mit kerülgeted, mi a fenéért nem támadsz?! Most legyen nagy a szád! Úgy tűnik feltűnt neki, hogy csak kerülgetem.
- Megfogadtam kiskoromban, hogy nem ütök meg lányokat. – a hangom kicsit furcsának tűnt még nekem is.
- Akkor meghalsz, mert nagyon felidegesítettél!
- Hát legyen, de ne várd hogy kíméletes leszek.
Azzal nekilódultam, hogy elkapjam. Gyorsan futottam és ahogy néztem ő sem tudta elképzelni mit akarok. Egy gyorsabb mozdulattal a háta mögé kerültem, az volt a tervem, hogy a torkának szegezek egy kártyát. De amikor a lány háta mögé értem ő jácci könnyedséggel ugrott tovább, mint egy macska.
- Scream!! – kiáltja el újra magát a lány.
A támadás felülről ért, és a fejem tetejére éppen csak, hogy feltudtam vonni pár kártyát pajzsként használva, ám akkora erős volt a sikítás, hogy egy hatalmas lökés az egyik fának lökött.
Nagy nehezen felálltam a fa alól, a hátam sajgott. Egy körben magam köré rendeztem több kártyát, majd megsoroztam velük Natalie-t. Ennek a támadásnak az volt az előnye, hogy gyorsan sújtottak le a kártyák és nem tudott az ellenség ellene valami sokat védekezni.
A lányt több helyen is eltalálták a kártyák, a kezét, a nyakát és a lábát is. Kisebb sebek voltak de fájdalmasak.
- Nah, még mindig nem gondoltad meg magad?? Biztos akarod folytatni?? – nézek felé.
- Persze hogy akarom! A hajamat levágtad, és utána még ki is röhögtél!
- De csak, mert nem hittem volna, hogy ennyire jól áll ez a haj és észre sem vetted volna, ha nem szólok.
- Persze! Pont azért nevettél, mert jól állt! Scream!
Egy ugrással elugrottam előle, ám a támadás pont a lábamat kapta el, amire a végén nem tudtam ráállni. Eszembe jutott valami extra nagy marhaság.
- Sexy Lady Card – kiáltottam el magam.
Amikor egy szép és karcsú bikinis lány jelent meg.
- Látod, ő milyen szép és karcsú. Neked bezzeg nincs ilyen alakod, sok csokit eszel. Ha rám hallgatsz le kéne róla szoknod!!
- Honnan tudod?! Láttál már ruha nélkül?!
- Jolt of Fate!
A nővel el tudtam vonni a lány figyelmét, még ha nem is túl sokáig. Amíg én támadhattam közben. Hatalmas villámcsapás vette célba a lányt, ám elvétettem. Nem sokkal, de elvétettem.
- Nem csak bunkó, de még kancsal is vagy!
Ezt a beszólást elengedtem a fülem mellett. Majd újra ezzel a támadással próbálkoztam, ám ezúttal sikeresen, a lányon égési sérülések voltak. A földön feküdt egy fél percig, de nem adta fel. Úgy gondoltam, eléggé megbosszulta már a haját. Nehezen feltápászkodott. Egy kicsit elbambultam, néztem e két mélyedést a fölben a villámcsapástól.
- Ennyivel nem úszod meg.

Nem tudtam hogy mi a fene ütött abba a hülyébe, hogy képes volt levágni a hajamat. Ott helyben ki akartam nyírni.
- Valld be, hogy neked is jobban tetszik!! - mint ki jól végezte dolgát szép lassan felállt, és hótalanította magát.
- Honnan a picsából látnám te abnormális barom!? - tényleg ennyire hülye lenne?
- Azt hittem mindent látsz.... Egyébként, ha nem tetszik a haj, akkor sem fogadok el reklamációt... - még jó hogy nem fogad el! Mi a picsát tudna már vele kezdeni?! Ha levágta akkor levágta és kész, de ezt azért még megbosszulom.
- Hülye!!! - hirtelen idegből utána pedig ráüvöltöttem. - Scream! - a találat mellé ment, amin nem csodálkoztam, hiszen nem is céloztam be azt a marhát. Még párszor meg akartam támadni, de állandóan elugrált az összes támadásom elől.
- Te meg mit kerülgeted, mi a fenéért nem támadsz?! Most legyen nagy a szád! - mondtam neki, mivel nem értettem mi a fenéért csak kerülget, és nem támad vissza.
- Megfogadtam kiskoromban, hogy nem ütök meg lányokat. - hát abból nagy baja lesz ennek a marhának.
- Akkor meghalsz, mert nagyon felidegesítettél!
- Hát legyen, de ne várd hogy kíméletes leszek. - még jó hogy nem lesz az, mi a fenének lenne?
Red hirtelen a hátam mögé került, amitől nagyon meglepődtem, de még időben el tudtam ugrani, a nem tudom milyen terve előtt. - Scream! -kiáltottam megint. Ennek a hatására Red az egyik fának a tövében landolt, de nem kellett neki sok idő hogy felálljon. Hülye voltam, hogy nem mentem oda, és támadtam még egyszer. Sokkal egyszerűbb lett volna a dolog. Mire felfigyeltem, már több kártya is repült felém, amiket nem sikerült kikerülnöm, így igen fájdalmasan ért a hatásuk a nyakamon, és a kezemen. Egy még a lábamat is eltalálta, hiába volt a több réteg szoknya rajtam.
- Nah, még mindig nem gondoltad meg magad?? Biztos akarod folytatni?? – kérdezte.
- Persze hogy akarom! A hajamat levágtad, és utána még ki is röhögtél! -mondtam még mindig felháborodva.
- De csak, mert nem hittem volna, hogy ennyire jól áll ez a haj és észre sem vetted volna, ha nem szólok. - miért vettem volna észre ugyan? Sunyi dögként vágta le a hajam...
- Persze! Pont azért nevettél, mert jól állt! Scream! - támadtam meg megint a fiút, most eredménnyel, mivel eltaláltam a lábát, amin utána már csak sántikált.
- Sexy Lady Card – üvöltötte el magát, mire egy magas odellszerű lány jelent meg bikiniben.
- Látod, ő milyen szép és karcsú. Neked bezzeg nincs ilyen alakod, sok csokit eszel. Ha rám hallgatsz le kéne róla szoknod!! - komolyan ki akartam nyírni! Hogy jön ahhoz, hogy beszóljon nekem?!
- Honnan tudod?! Láttál már ruha nélkül?! - kérdeztem tőle, gőzöm sincs miért.
- Jolt of Fate! - mondta Red, mire felém repült egy villám, és el is került. Red elbénázta a lövést.
- Nem csak bunkó, de még kancsal is vagy! - erre a sértésre egy szóval sem válaszolt, inkább még egy támadással válaszolt, ami már el is talált, és a földre küldött. Ott feküdtem a földön fél percen keresztül, és próbáltam összeszedni magamat, az égési sérülések miatt.
- Ezt nem úszod meg ennyivel. -mondtam, és felálltam a hóból.

Natalie talpra kecmergett, majd a kardjáért nyúlt, ami a harc kezdete óta a hátán nyugodott.
- Mit akarsz azzal?? – nézek kerek szemekkel.
- Szerinted mit akarhatok egy karddal?! – kérdezi idegesen - Kutyát akarok etetni a karddal!!!!!!!!
- Ha tudtam, hogy így felkapod a vizet hozzád se nyúlok. De ennyire nem vészes!
- Ha már belekezdtünk a harcba, én befejezem! – ront nekem.
Hírtelen lendületből támad rám, és sikerült megvágnia a felkaromat. Amiből csöpögni kezd a vér, de még mindig visszafogta magát a lány. Ha akarta volna csontig hatoló sebet, ejthetett volna a karomon.
- Hogy jobban szeretem, amikor inkább húzod az agyamat a hülyeségeiddel. - azzal kiütöm a kezedből a kardot, ami a hóba állt bele.
- Igen, hülyeség volt egyáltalán hozzád szólni! – tudomásul sem vette, hogy a kard már nincs a kezében, puszta kézzel ütögetett.
- Ez már megtörtént. –ütöm el a karját, miközben megcélozta az arcomat. – De azt hittem kedvelsz.
- Egyáltalán nem szeretlek! – mondta durcázva.
- Akkor miért azt mondtad a kedvellek helyet, hogy szeretlek?? – fogtam meg mindkét kezét és pár pillanatig farkas szemet, néztünk, majd kirántott a kezét a szorításomból.
- Kuss! – csak egy tompa puffanást éreztem és egy hideg kezet az arcomon.
- Azért ne felejtsd el, hogy kártya mágus vagyok. Akárhonnan elő tudok húzni egy kártyát. - mondom önelégülten és kezdem el simogatni a piros arcomat, ahová az előbb a pofont kaptam.
- Ne felejtsd el, akármikor sikítok egy bazinagyot, és nem lesz jó neked!
- Hozzászoktam. Nagycsaládban nőttem fel. - itt a szemem előtt megjelenik egy kép a családomról, hogy egy kislányt piszkálok aki folyton visítozik..
- Scream!!! – kiált a lány.
A fülem már lassan elkezd vérezni, valami borzalmas ez a támadás. Miközben én azzal vagyok elfoglalva, hogy a fülemet fogjam be a lány odafut a kardhoz, és megragadja.
Lassan közeledek hozzá.
- Ha még egy lépést közelebb jössz megszabadítalak a nadrágodtól!
- Az következményekkel fog járni!A hajadat már nem bántom, de van rajtad egy rakat ruha. Szívesen megszabadítalak tőle cserébe.
- Nem tennéd meg!
- Kipróbáljuk???
Azzal közelebb megyek, majd még közelebb. Mire ő elkezd előlem szaladni. A kártyák előttem vannak a levegőben és folyamatosan lövögettem, kisebb sérüléseket okoztam. Amikor hírtelen megfordult a karddal elvágta a nadrágövemet, ami hát elég sok mindent fogott a nadrágon, hogy a helyén maradjon. Nem törődtem vele, hogy lecsúszott megfogtam felhúztam a nyakamig, hogy el ne essek benne és elkezdtem tovább kergetni a lányt. Ám amikor nagy lendülettel futottam véletlenül elengedtem a nadrágot és simán hasra estem. Arcom egyenesen a hóba mélyed. Hideg volt, mivel még mindig esik. Éppen csak, hogy leszedem az arcomról a sok rátapadt hót látom, hogy Natalie levágott egy tincset élénkvörös hajamból.
- Szuvenír a te hajadból
- Jobb ha menekülsz, ha elkaplak kikapsz. Mellesleg ADD VISSZA A HAJAMAT!!!
Felkeltem és gyorsan megfogtam a lányt és elkezdtem csikolni. Natalie a hóban összegörnyed, hogy jobban végje a csikis estrészeit.
- Hagyd abba te hülye – nevet hangosan
Egy suhintással megvágja a lábamat, de úgy tűnt ez nem direkt volt.
- Azt mondtam hagyd abba! – mondja komolyan. - Még nem végeztem veled! Ne feledd!
- Én sem veled. És kösz, hogy megvágtál.
- Máskor is!
- Na jó komolyra fordítva a szót, hajlandó vagy feladni vagy vágjam le rólad a ruhát?
- Nem fogom feladni! Itt fogsz feküdni a földön én meg feletted röhögök majd

Ahogy szemtől szembe álltunk, eszembe jutott, hogy én még nem adtam bele mindent, ezért előhúztam hátam mögül a kardomat.
- Mit akarsz azzal?? - kérdezte Red mint valami hülye.
- Szerinted mit akarhatok egy karddal?! Kutyát akarok etetni a karddal!!!!!!!! - fogalmam sem volt hogy ez a válasz hogyan pattant ki az elmémből...
- Ha tudtam, hogy így felkapod a vizet hozzád se nyúlok. De ennyire nem vészes! - nem érdekelt amit mondott.
- Ha már belekezdtünk a harcba, én befejezem! - válaszoltam neki, és tényleg ez volt a szándékom. Ha már harcolni kezdtünk nem hagyhatjuk csak így félbe! Rednek támadtam a karddal, és megvágtam a karját, amiből elkezdett csöpögni a vér.
- Hogy jobban szeretem, amikor inkább húzod az agyamat a hülyeségeiddel. - mi az hogy a hülyeségeimmel? Nekem nincsenek hülyeségeim, és ezt tudtam jól, ezért inkább Redre hagytam a dolgot, nehogy ebből is veszekedés legyen.
- Igen, hülyeség volt egyáltalán hozzád szólni! - ismertem be egyik legnagyobb hibámat.
- Ez már megtörtént. –legnagyobb szomorúságomra... és miközben az arcát céloztam a fiúnak a kezemet odébb lökte, és még a kard is kiesett belőle. – De azt hittem kedvelsz. - mondta kissé beképzelten a "keresztkérdést".
- Egyáltalán nem szeretlek! - ekkor gondoltam át, hogy én mit is mondtam valójában, és hogy nagyon nem ezt akartam kihozni az egészből.
- Akkor miért azt mondtad a kedvellek helyet, hogy szeretlek?? - kérdezte Red, miközben mind a két kezemet szorításban tartotta, én pedig gyorsan kiszabadítottam kezeimet az övéiből.
- Kuss! - pofoztam fel ezzel a szóval kíséretben a paraszt vasutast.
- Azért ne felejtsd el, hogy kártya mágus vagyok. Akárhonnan elő tudok húzni egy kártyát.- reméltem, hogy nem azt várta, hogy megijedjek tőle...
- Ne felejtsd el, akármikor sikítok egy bazinagyot, és nem lesz jó neked! - feleltem az előző megszólalására.
- Hozzászoktam. Nagycsaládban nőttem fel. - mondta a fiú, majd egy fél másodpercre lefagyott, én pedig ezt kihasználva támadtam. - Scream!- üvöltöttem felé, és kardomért rohantam.
- Ha még egy lépést közelebb jössz megszabadítalak a nadrágodtól! - mondtam a lehető legnagyobb hülyeséget.
- Az következményekkel fog járni!A hajadat már nem bántom, de van rajtad egy rakat ruha. Szívesen megszabadítalak tőle cserébe. - reméltem hogy a hülye vasutasnak csak a szája nagy...
- Nem tennéd meg! - válaszoltam neki.
- Kipróbáljuk??? - kérdezte igencsak pimasz arckifejezéssel.
Kérdezte, majd utánam eredt, és kártyákat dobált felém, amiket próbáltam kerülgetni de egy kettő eltalált. Mikor már teljesen meguntam a kisded játékát megfordultam, és a terveimben az állt, hogy a hasát megvágom, de a fenyegetést betartóan levágtam az övét amivel együtt leesett a nadrágja. Igazából tényleg csak poén akart lenni a fenyegetés, de így sikerült. A fiú egy szó nélkül visszahúzta a nadrágot, egyik kezével fogta és tovább kergetett. Egyszerre arra lettem figyelmes, hogy valami a hóban landol. Természetesen Red volt az, akihez közel mentem, és egy nagyon apró tincset levágtam a hajából, hogy szinte meg sem látszott a hiánya.
- Szuvenír a te hajadból - mondtam széles mosollyal arcomon.
- Jobb ha menekülsz, ha elkaplak kikapsz. Mellesleg ADD VISSZA A HAJAMAT!!! - hát ez aztán volt az érdekes fenyegetés.
Felpattant a fiú, és csiklandozni kezdett amit ki nem állhattam. A gyilkolászása közepette kicsit összegörnyedtem, hogy ne tudjon teljes mértékben életképtelenné tenni a csikizéssel.
- Hagyd abba te hülye – nevettem a kíntól, és üvöltöttem hangosan. - a hadonászás közben megvágtam Red lábát, de kivételesen nem direkt.
- Azt mondtam hagyd abba! – vettem komolyra a figurát. - Még nem végeztem veled! Ne feledd! - mondtam fenyegetően csúnyán nézve.
- Én sem veled. És kösz, hogy megvágtál.
- Máskor is!
- Na jó komolyra fordítva a szót, hajlandó vagy feladni vagy vágjam le rólad a ruhát?- én feladjam egy ilyen kis senki ellen? Hatszor erősebb vagyok nála, és ezt bizonyítani is fogom!
- Nem fogom feladni! Itt fogsz feküdni a földön én meg feletted röhögök majd.

- Csak szeretnéd.
Azzal felé dobok egy kártyát, ami felrobban, amikor közelebb ér hozzád.
- Amit szeretnék azt meg is kapom! Scream!
- Igen és mit szeretnél? - kérdezem vérző szájjal.
- Le szeretnélek győzni!
- Ha annyira szeretnéd.
Hírtelen felindulásból, hátra vetem magamat a hóba és kidugom a nyelvemet, halált színlelve. A lány elképedve néz rám, hogy ilyenkor is bohóckodok.
- Ígyf jó flesz???
- Hé nem ér!!!! Küzdeni akarok érte!
- Nem kelek fel. Olyan szép az ég. – igazából semmi nem volt az égen, csak a hó esett szüntelenül a szemembe és olyan jó érzés volt.
- Éppen kinyírni akarlak! Komolyan vehetnél!
- Kapok valamit cserébe ha felállok??
- Két pofont?
- Nem áll az alku..
- Na jó lehet három de csak neked.
Azzal felrángat és ad három pofont.
- Ez neked jár még.
El kezd sétálgatni, majd egy kártyával levágom a szoknyáját, ami szép mozdulattal hullik a földre. Meglepődve tapasztalom, hogy van rajta még egy réteg szoknya.
- Ember, mennyi ruha van rajtad? Nah nem baj ráérek levagdosni.
- Nagyon nem kéne! Amúgy három réteg a magadfajta perverzek ellen.
- Mert ?? miért ne?? te is leszedted a gatyámat...
- Az meg más hogy én szedtem le a gatyád... én egy ártatlan kislány vagyok! - mosolyog
Valahogy megkerülöm a lányt, és elé vágok. Az orrunk majdnem összeér, és pár percig farkas szemet nézünk egymással. Sötétkék szeme olyan erősen izzott, mintha piros lett volna. Benne volt a tűz, az akarat. Nem néz máshova, csak a szemembe, és mindig kicsivel közelebb férkőzők hozzá. Szinte érzem, ahogy friss és lágy lélegzete a bőrömhöz ér. A haja, amit én vágtam le, eléggé kócos már a fején, de még ez is jól áll neki. Gondolkodnom kellett, milyen újabb dologgal álljak elő, ami meglepő és vicces. Akkor eszembe ötlött, hogy hátha megint le tudnék vágni róla egy réteg ruhát. Egy kártyapakli megjelent a kezembe, s én megpróbáltam úgy megfogni a lány derekát, hogy semmit ne vegyem észre. Óvatosan magamhoz húztam, látszott rajta, hogy meg van lepődve, s erről a kipirosodott arca is árulkodik. Egyre vörösebb lesz. Várok, kezd kínos lenni ez a furcsa közelség és csend, de nem fog megszólalni, ahogy én sem. Akkor egy laza mozdulattal a szoknyán végig húztam az éles kártyát. Amikor a lányról csak simán lehullott a 2. réteg szoknya is, először nem tudta felfogni. Majd elkerekedett szemekkel tért magához.
- Vadbarooooom! - üvölti, azzal megint megvág
- Nah jóó most már meguntam ... tényleg nem szeretsz.
- Végre megértetted!
- Az előbb az arcod nem ezt mondta. - nevetek.
- Kuss! Scream!
- Ember, mindjárt szétmegy a fejem... Jolt of Fate!
Ez a találat telibe kapta, majd nehezen de sikerül felállnia.
- Neked csak a fejed megy szét de nekem mindenem!
- Te akartál igazi harcot.
- Igen én! De csak azért mert mazochista vagyok... nem tudtad?
- Heeee??? Mi...a...Micsoda??? PERVEZD ÁLLAT!!
- Mért perverz az aki szereti a fájdalmat?
- Hát azt nem tudom, csak a perverz jelző illik rád.
- Te mondod?!
- Igen én. Jolt of Fate!!
- Unom már ezt az egészet... Howling!
Elkezd émelyegni a gyomrom.
- Asszem itt dobom ki magamból a kaját, amit reggel ettem.
Közben egy lendületes támadással nekem támad a karddal, több helyen is megvág, kisebb és nagyobb sebeket ejt. Már az egész testem csupa seb, de nem fájnak. Azért a lányon is elég sok seb van.
- Nem vagyok rá kíváncsi bocs. Inkább ismerd be hogy nyertem és menjünk.
- Arra várhatsz!

- Csak szeretnéd. - mondta Red, és repült felém egy kártya ami a közelemben fel is robbant, megint csak sérüléseket szerezve ezzel.
- Amit szeretnék azt meg is kapom! Scream! - üvöltöttem a fiú felé. Ez milyen szöveg volt?! Még életemben semmit nem kaptam meg amit szerettem volna, ha pedig meg is kaptam hamar elvesztettem...
- Igen és mit szeretnél? - kérdezte miközben szájából csöpögött a vér.
- Le szeretnélek győzni! - üvöltöttem felé.
- Ha annyira szeretnéd. - felelte, és a hóba vetette magát, nyelvét kinyújtva mintha félig halott lenne.
- Ígyf jó flesz??? - kerek szemekkel néztem a fiúra, hogy egy komoly harc közepén képes egy ilyet levágni! Simán kicsinálhattam volna, de én tényleg igazi harcot akartam nyerni.
- Hé nem ér!!!! Küzdeni akarok érte!
- Nem kelek fel. Olyan szép az ég. – mondta a fiú, és egyre csak az eget bámulta.
- Éppen kinyírni akarlak! Komolyan vehetnél! - rivalltam rá.
- Kapok valamit cserébe ha felállok?? - ez nagyon hülye!!! Örülhetne, hogy nem nyírom ki ahogyan itt fekszik!
- Két pofont? - kérdeztem széles mosollyal.
- Nem áll az alku.. - cehh, még alkudozik is... ha így állunk...
- Na jó lehet három de csak neked. - ajánlottam fel, majd felhúztam a hóból, és adtam neki három jókora parasztlengőt.
- Ez neked jár még.
Gondoltam egy kicsit hátrébb megyek, és majd onnan adok le egy támadást, de jól benéztem. Red hátulról támadva sunyi perverz majom módjára levágta az egyik szoknyámat. Itt adtam hálát az égnek, hogy nálam télen minimum a három szoknya!
- Ember, mennyi ruha van rajtad? Nah nem baj ráérek levagdosni. - nézett meglepődve Red.
- Nagyon nem kéne! Amúgy három réteg a magadfajta perverzek ellen.
- Mert ?? miért ne?? te is leszedted a gatyámat...
- Az meg más hogy én szedtem le a gatyád... én egy ártatlan kislány vagyok! - néztem rá szempilláim rebegtetve, és mosolyogva. Red pedig egyre közelebb jött hozzám, amitől egy kicsit zavarba jöttem. Életemben nem voltam egy fiúhoz sem ennyire közel... arca szinte már az enyémhez ért, hallottam ahogyan szuszog, és a zöld szemét néztem amibe belelógtak égő vörös tincsei. Nem tudtam szinte mozdulni, annyira megvoltam illetődve, majd rájöttem mit akart az a szemétláda alak... egy újabb réteg szoknyámtól szabadított meg. Imádom a hármas számot!
- Vadbarooooom! - kiáltottam el magam, és a fiút egy kecses kardsuhintással megvágtam... tiszta szívemből UTÁLTAM!
- Nah jóó most már meguntam ... tényleg nem szeretsz.
- Végre megértetted!
- Az előbb az arcod nem ezt mondta. - vetette oda nekem. Melyik lány nem jönne zavarba, ha olyan közel menne hozzá egy fiú?! Ráadásul nem is valami szőke kis köcsög, hanem egy csillogó szemű égő vörös hajú...
- Kuss! Scream! - láthatólag Rednek egyre rosszabbul estek a támadásim.
- Ember, mindjárt szétmegy a fejem... Jolt of Fate!
A fiú mágiája a gyomromat találta el, ami kellemetlenül érintett, de muszáj volt felállnom.
- Neked csak a fejed megy szét de nekem mindenem!
- Te akartál igazi harcot.
- Igen én! De csak azért mert mazochista vagyok... nem tudtad? - mondtam a legnagyobb állatságot amit csak lehetett...
- Heeee??? Mi...a...Micsoda??? PERVEZD ÁLLAT!! - perverz? Hát ez tényleg naaaagyon hülye...
- Mért perverz az aki szereti a fájdalmat?
- Hát azt nem tudom, csak a perverz jelző illik rád. - csak egy jelző járt az agyamban megint... a hülye!
- Te mondod?!
- Igen én. Jolt of Fate!! - kiugrottam a fiú támadása elől, majd ellentámadást indítottam.
- Unom már ezt az egészet... Howling!
- Asszem itt dobom ki magamból a kaját, amit reggel ettem. - na azt nem akartam látni... inkább még pár helyen megvágtam a fiút. Reméltem nem soká feladja, mert kezdett zsibogni mindenem, a fájdalomról nem is beszélve...
- Nem vagyok rá kíváncsi bocs. Inkább ismerd be hogy nyertem és menjünk. - ajánlottam fel megint.
- Arra várhatsz! - hát megint nem áll az alku...

Újra nekem lendül, majd támadás közben kezd beszélni.
- Hát akkor én abba is benne vagyok, hogy meg se tudj szólalni miután legyőztelek...
- Arra is várhatsz. – mosolygok, én visszatámadva megvágom a pólóját, amiből egy kisebb foszlány válik le és esik a hóba, ami most már dugig van lábnyomokkal.
Már elég régóta küzdünk és kezdünk gyengülni, rajta is látszik, hogy alig áll a lábán, bár nála még én is rosszabbul nézhetek ki. Már a színek is összefolynak néha a szemem előtt, és pár másodpercre elhomályosul minden. A lábam is elkezdett remegni, már feladná, de kényszerítem arra, hogy mozogjon, amíg én akarom. Ezután a mágia használatot felváltotta a puszta kezes harc. Mindketten ott ütöttük a másikat ahol értük, Natalie többnyire mindig az arcomat ütötte, párszor betalált, de én erősebb voltam ilyen szempontban, így több ütést vittem be.
- Howling!! – kiáltja el magát a lány.
Ezt a támadást nem vártam, ezért elkezdtem szédülni, elhomályosodott előttem az egész világ és már csak azt éreztem, hogy a hideg hón fekszek. Jólesik benne feküdni, hideg, de közben mégis jó. A lány is hátra veti magát a fáradtságtól, egyenesen mellém. Oldalamra fordultam, s egyenesen a s lány szemébe néztem. Láttam a szemén, hogy nem tudja eldönteni, miért is nézem.
- Mit nézel? – kérdezi, miközben vörös pír szökik az arcába.
- Tényleg… jól.. áll… ez … a …haj. – Mondom tagoltan, hátha megérti.
- Hát….Ömmm… Ümmm. – egyre jobban vörösödött az arca. – Hagyjál….utállak!!!
- Ezt már hallottam tőled egy párszor.
- Gond? Nem tetszik a hangom?
[color=red]- Nem éppen…v- Vigyorgok
Kis szünet. Elnézelődtünk, hó angyalt csináltam a hóba építettem egy kisebb hóembert is. Végül a lány törte meg a csendet, ami 5 perce honolt körülöttünk.
- És most ugyan mi legyen? – kérdezi a lány felém fordulva. – Mit csináljunk???
- Hmmm. – gondolkodok el. - Szereted a forró csokit??
- Hááát... a csoki szó benne van akkor igen! – mondja nevetve, most látom először, hogy szívből jön a nevetés.
- Nos, ha akarod meghívlak egy csésze forró csokira... De ha szívesebben vágysz olyan társaságára, akit szeretsz.... akkor tárgytalan. – hunyorítok rá.
- Red... szeretlek... hol a forró csokim? – a lány a szemembe nézett, olyan volt mintha igaz is lenne, pedig tudtam, hogy csak a forró csokira hajt, ezért nem hagyhattam ki a viccelődést. Akármit mondott, már eldöntöttem, hogy meghívom egy csésze forró csokira, csak még kicsit játszottam vele.
- Nem hallottam, mit mondtál??
- Red... hol a forró csokim?
- Ha ki mondod még egyszer azt a bűvös szót, akkor megkapod a forró csokidat. Egyébként gondolom, hogy ott ahol csinálják
- Szeretlek... most mér megkapom?!
- Jól van megkapod. – kezdek el fetrengni a röhögéstől a hóban.
- Igen! - pattan fel a hóból, s gyorsan felrángat engem is.– Menjünk mááár!!!
- Jó van már... Te könnyen felállsz, de nekem nehézkes.
Úgy gondoltam, jól fog esni mindkettőnknek egy kis feltöltődés a forró csokitól. A hó újra esni kezdett, hatalmas pelyhekben hullt ránk. Szokásom volt, hogy nyitott szájjal állok kint és várom, hogy egy hópehely a számba essen. Kiskorom óta mindig ezt csinálom.


~ Köszönöm a játékot *-*

- Hát akkor én abba is benne vagyok, hogy meg se tudj szólalni miután legyőztelek... - üvöltöttem Red felé, és megtámadtam.
- Arra is várhatsz. - felelte mosolyogva, majd belevágott a pólómba, amiből egy darab le is szakadt, és a hóba esett. A kitaposott hóban álltunk szemtől szembe kimerülve. Red egész testében remegett, és engem is kezdtek lassan elhagyni saját végtagjaim, de le kellett győznöm bármi áron. Nem érdekelt egy seb sem, se a fájdalom amit már egyébként is megszoktam. Kardom egyre nehezebbnek bizonyult, ezért puszta kézzel ütöttem a fiút. Adok-kapok játékot játszottunk a hóban. Egyre rosszabbul nézett ki Red, de én sem lehettem valami nagyon szép látvány. Lassan megelégeltem a pofonokat, és még a kezem is fájni kezdett, úgyhogy gondoltam gyorsan végzek az egésszel.
- Howling! - kiáltottam, mire Red kicsit szédelgett, és végül a még kitaposatlan hóba esett. Én nyertem. Megcsináltam, legyőztem a fiút. Akár ott helyben meg is ölhettem volna, hiszen senki nem látott minket de valahogy nem bírtam megtenni. Ez volt az első alkalom, hogy nem bírtam megölni egy embert, mert hiányt éreztem volna nélküle a szívemben. Gőzöm sem volt, hogy mi van velem... Inkább én is lassan ledőltem a fehér tiszta hóba, és az eget kémleltem, majd Red irányába fordultam, aki rám meresztette a szemét.
- Mit nézel? - kérdeztem tőle a szokásos hangos kérdőre vonó hangnememmel.
- Tényleg… jól.. áll… ez … a …haj - szótagolta Red, mintha komolyan gondolná, de én még akkor sem hittem neki.
- Hát….Ömmm… Ümmm. – itt azért éreztem, ahogy megint vér szökik a fejembe. – Hagyjál….utállak!!!
- Ezt már hallottam tőled egy párszor.
- Gond? Nem tetszik a hangom?
- Nem éppen. - vigyorgott rám a fiú idióta vörös hajával és élénkzöld szemével. Azért annyi szusz még volt benne, hogy hóangyalt csináljon, meg hóembert építsen... jellemző...
- És most ugyan mi legyen? Mit csináljunk??? - hiszen nem feküdhetünk csak ott a hóban a hidegben, még ha jó érzés is volt.
- Hmmm. Szereted a forró csokit?? - a leghülyébb kérdés volt a világon!
- Hááát... a csoki szó benne van akkor igen!- nevettem el magam.
- Nos, ha akarod meghívlak egy csésze forró csokira... De ha szívesebben vágysz olyan társaságára, akit szeretsz.... akkor tárgytalan. – azt a vesztegetős szedett vetett kanyarulatokat!!!!
- Red... szeretlek... hol a forró csokim? – a forró csoki mindenek felett! Megérte kimondani azt az egy szót, hogyha kapok érte a világ legédesebb italából.
- Nem hallottam, mit mondtál?? - a galáááád...
- Red... hol a forró csokim? - ismételtem meg a mondatot egy kis részletet kihagyva.
- Ha ki mondod még egyszer azt a bűvös szót, akkor megkapod a forró csokidat. - persze, fenyeget...
- Szeretlek... most mér megkapom?! - mondtam neki még egyszer a bűvös szót, utána követeltem a beígért jutalmat.
- Jól van megkapod. – majd elkezdett röhögni és fetrengeni a hóban a fiú. Lehetett volna nála valaki gonoszabb? A válasz nem.
- Igen! - azért pattantam fel az örömtől.– Menjünk mááár!!! - mondtam kissé hisztis hangon, közben húztam fel a hóból Redet.
- Jó van már... Te könnyen felállsz, de nekem nehézkes. - ez is azt mutatta hogy nyertem.
A fehér gyöngyszemek újra nagy pelyhekben hullottak a földre, közben előkerült a kutyus is Démon, aki boldogan vette, hogy nem harcoltunk tovább. A karjaimba vettem a kiskutyát, és megsimogattam a fejét.

~én is köszönöm a játékooot *-*
(Félúton jellemváltozások is történtek. Natali már kevésbé utál mindent és mindenkit, az állatokat már nem rúgja fel ha útjába kerülnek és kissé többet mosolyog. Ezen felül kinézete is más lett haja rövid, ruhája pedig farmernadrág, topp, és fekete bőrkabát.)