Goldmine irodája.

Goldmine irodája a Quatro Cerberus legmagasabb tornyában található. Itt szokta a céh mester az ügyeit rendezni és magánbeszélgetéseket folytatni céhe tagjaival. A szépen rendbentarott szobában számtalan, kincs, ereklye és más furcsaság halmozódott itt fel a céh történelme során.


Némán követtem Olívia-t Goldmine irodája felé. Többször is nekifutottam, hogy megszólítsam a lányt, de a szavak valahol mindig elvesztek és csak fura sóhajok lettek belőlük.
- Mit sóhajtozol? – Kérdezte Olívia mogorván, miközben egy széles lépcsőn mentünk felfelé. – ha mondani akarsz, valamit ne tartsd vissza. Csak gyengének tűnsz tőle. Te gyenge vagy?
- Nem - vágtam rá azonnal. Talán túl gyorsan is. Megfordult és pár fokkal fölöttem álla lenézett rám fekete szemeivel. Bő piros nadrágot viselt és hozzá illő felsőt. Láttam, hogy szinte minden ujján visel valamilyen gyűrűt, és a több karperecet is hord. – A nevem Adelus Morningway my lady, csupán szerettem volna illően bemutatkozni.
- Az én nevem Olívia Ring. – Mondta meg a teljes nevét, mintha valami kegyet gyakorolna. Közben újra elindultunk felfelé a lépcsőn, és már majdnem a folyosó végén jártunk, mikor Olíva újra megszólalt.
- Tényleg csatlakozni szeretnél hozzánk? – Kérdezte egy kis kíváncsisággal a hangjában. Lépteit lelassította kissé, hogy kicsit később érjünk oda mester tornyának aljához.
- Igen, még az akadémián eldöntöttem, hogy ide fogok jönni.
- Akadémia? Hol tanultál te eddig? – Kérdezte kissé gyanakodva. Nem értettem mit furcsáll ezen annyira, szinte minden nagyobb város rendelkezett iskolákkal. Bár az igaz, hogy mágiával csak Eraban foglalkoznak.
- Eraban, a családom is ott él, kivéve a bácsikámat. Ő szinte állandóan úton van. – válaszoltam, és közben megérkeztünk egy fekete tölgyfaajtó elé, amit aranyból készült mintázat díszített. Ahogy jobban megfigyeltem feltűnt, hogy az indaként tekergő aranyvonalak helyenként különféle mitikus szörnyeket ábrázoltak.
- A mester irodája fent van – Olívia az ajtó felé nyúlt, és könnyedén végighúzta az ujját egy aranyvonalon mire az ajtó feltárult felfedve a mögötte induló csigalépcsőt. – Sok sikert Adelus
- Köszönöm Olívia – ő csak bólintott, majd elsietett.
Felmentem a csigalépcsőn, ami úgy tűnt nem akar elfogyni. Végül csak sikerült felértem Goldmine irodájába.
A tágas kör alakú helyiség kellemes hangulatot árasztott. A falakat körbe polcok övezték, kivéve a négy ablakot és az ajtót. A polcokon rengeteg könyv, és számtalan érdekes tárgy hevert: kártyapaklik, csontok, törött és ép lacrimák vegyesen, fegyverek, ékszerek, és még sok más fura holmi, mint például a borosüveg, amiből kuncogó hang hallatszott, vagy a színét folyamatosan változtató parányi ködfelhő.
Maga Goldmine félkör alakú, példásan rendben tartott íróasztal mögött ücsörgött, és a heti varázsló legfrissebb számát olvasta.
- Elnézést a zavarásért uram – szólaltam meg magabiztos hangon. Váratlanul valami nagy fekete mordult meg az asztal oldalánál, és azon kapta magam, hogy egy kutya bámul rám. Felismertem a fajtáját. Meglehetősen népszerű volt előkelő körökben kitűnő intelligenciája, vadászösztöne valamit méretváltoztató képessége miatt. Ezek a kutyák, ha akarták elefántnyi méretűre is megnőhettek egy szemvillanás alatt. Éreztem, hogy önbizalmam máris megcsappant egy kicsit.
- Csönd legyen Kratos - szólt rá a pompás kutyára Goldmine. Szépen becsukta az újságot és lerakta maga elé az asztalra. – Segíthetek valamiben fiú?
- Igen uram, a nevem Adelus Morningway csatlakozni szeretnék a Quatro Cerberushoz. – Válaszoltam azonnal, miközben próbáltam nyugodt hangon beszélni.
- Értem – Goldmine hangja tökéletesen nyugodt volt, és megfontolt. – Honnan jöttél fiam?
- Eraból, nemrég végeztem az akadémián. Itt van a bizonyítványom is – és már nyúltam a táskám felé, hogy kihúzzam az akadémia pecsétjével ellátott okmányt. Ám Goldmine feltartotta a kezét.
- Arra semmi szükség. Nem érdekelnek a papírok. Inkább arra válaszolj miért szeretnél csatlakozni hozzánk?
Kissé kezdtem zavarba jönni. Miért nem érdekli a bizonyítvány? Az akadémián mást se hallottam a mentormágusoktól csak azt, hogy a hivatalos céhek először mindig a jelentkező bizonyítványait nézik meg. Gyorsan félretettem ezt a gondolatot és igyekeztem válaszolni.
- Azért uram, mert az utolsó akadémiai éveimben érdekelni kezdtek az elfeledett mágiák. Mint amilyen a Time Ark. Szeretném felkutatni az esetleges nyomaikat, hogy honnan is erednek ezek az ősi varázslatok. Sokáig csak a könyvekből ismertem a világot. Most itt az alkalom, hogy valóban felfedezzem más mágusok oldalán. Úgy vélem itt barátokat és társakat találhatok, és kellő tapasztalatot gyűjthetek az induló kutatásomhoz. Ezért szeretném, ha felvenne a céhbe.
A mester szinte már ijesztően sokáig hallgatott. Úgy tűnt alaposan megfontolja a kérésemet
- Rendben fiú csatlakozhatsz a céhhez, ha előtte még egy utolsó kérdésre válaszolsz. Hány feje van egy Cerberusnak? Nem hittem a fülemnek. Egyből bevillant az öreg fura tanácsa, amit pár perccel korábban hallottam. Akkor még nem tudtam mi is volt a tanács értelme, de most úgy tűnt számomra az öreg tisztába van miféle kérdéseket szokott feltenni Goldmine, és így akart nekem segíteni.
- Tizenkettő – Válaszoltam magabiztosan.
- Rendben – a mester most először mosolyodott el. Intett, hogy lépjek közelebb – Adelus, légy üdvözölve a Quatro Cerberusban.
- Köszönöm uram – hálálkodtam, miközben kezet ráztam Goldmineal