Nati Teina

Név: Nati Teina
Nem: Nő
Életkor: 17
Mágia: Alakváltó mágus, farkas
Klán: nincs, majd kijátszanám

Jellem: Kedves, segítőkész lány, akinek a legfontosabbak a barátai és a családja. Imád énekelni, verset írni, és nagyokat nevetni. A humorát senki sem értékeli. Könnyen dühbe gurul, olyankor, pedig jobb békén hagyni. Káromkodás helyett a „Nyuszi ugrált” használja.

Kinézet: 172 cm magas, 78kg, ami azt jelenti, hogy nem túl vékony lány. Hosszú göndör barna haja van, amit általában kiengedve hord. Stílusa laza, szereti a nadrágot és a szoknyát is.

Előtörténet: 17 évvel ezelőtt születtem egy kis tanyán. Édesanyámat Lisat és édesapámat Brunot megölte egy fegyvermágus, mikor négy éves voltam, ezután bátyám, Salamon nevelt, aki akkor tizennégy éves volt. Mikor hét éves lettem, könyvekből kellett tanulnom a mágusokról, amihez a történtek után nem túlzottan fűlött a fogam. Tíz évesen kezdtem el gyakorolni a mágiát, mire tizenhárom éves koromra sikerült elérnem, hogy farkassá változzak.
- Salamon! Sikerült! Végre! Megcsináltam! Farkas vagyok! Éljen!
- Azt hittem majom leszel, nem farkas. Ennyit bénázni?
- Nemhogy te is örülnél! -förmedtem rá Salamonra.
- Örülök, de nekem mennem kell dolgozni, különben neked kell nyulat fognod!
Nagyon szerettem ezeket a napokat, amiket bátyámmal töltöttem el, hiszen mindig jót mulattunk. Már tizenhat éves voltam, mikor néhány mágus jött felénk. Az emlékek megrohamoztak, ahogy anya üvöltött, én pedig a bátyámmal a szekrényben bujkáltam. Csak a lövéseket hallottuk, és csak a vértócsát láttuk, mert elhurcolták a szüleinket. Még akkor eldöntöttem, hogy kiderítem ki volt az, és megölöm, aki ezt tette a családommal, így a mágusok után mentem, hátha meg tudok valamit. Nem sejtettem, hogy hova fogok jutni, csak követtem őket. Ez után már csak arra emlékszem, hogy lecsapott valaki hátulról, és mikor felkeltem egy hajón voltam.
- Hova visznek? Vigyenek vissza! Haza kell mennem! A bátyám… –üvöltöttem, sírtam, nem akartam elhagyni a testvérem.
- Nati! Itt vagyok!
- Salamon! Hova visznek, kik ezek? Miért nem változ…
- Csss! Nem tudnak arról hogy mágusok vagyunk, ezek itt rabszolga kereskedők. Éjszaka átváltozunk, és megszökünk! Bírd ki addig!
- Engem is vigyetek! Kérlek! Én is mágus vagyok! –szólt egy velem egykorúnak tűnő fiú.
Rábólintottunk a dologra, nem hagyhattuk, hogy egyedül maradjon ezekkel az emberekkel.
Türelmesen vártuk az estét, már el is indultunk, de akkor:
- Hova, hova báránykáim? Innen nem mentek el!
A férfi elővette a kártyáit, és elkapta Salamont, aki éppen egy kutya formájában volt.
- Salamon!
- Fussatok, Nati! Menjetek innen jó messze, és vigyázzatok egymásra!
- Nati, siess! –szólt a fiú. – a bátyádnak nem lesz baja.
A könnyeim potyogtak, de tudtam, hogy nem utoljára látom Salamont. Este fele volt már, mikor a fiú odajött hozzám.
- Nati! Nyugodj meg! Nem utoljára láttuk őt, de akármennyire is fáj, magadra is gondolnod kell, ennünk kell valamit!
- Neked mi a neved és a mágiád? Még nem is tudok rólad semmit, te pedig már tudod a mágiám, és a nevemet is. –mosolyogni próbáltam, de nehezen ment.
- Bern vagyok, és tűzmágus.
Ezek után nem volt egyszerű az életünk egy hétig. Én fogtam a húst, Bern pedig megsütötte. Majd a legközelebbi városban kerestünk munkát, de én meg akartam keresni Salamont.
- Bern! Én elmegyek, hátha megtalálom Salamont.
- Nati, miért kell elmenned? Olyan jól meg vagyunk együtt.
- Meg akarom találni! Már három hónapja nem hallottam semmit felőle. Ő az egyetlen családtagom, aki él. –a torkom elszorult majdnem sírtam
- Rendben, menj! Amint lesz egy kicsit több pénzem, utánad megyek! Addig is fogadd el ezt tőlem! Ez emlékeztetni fog rám.
- Köszönöm. –az ezüstgyűrűje volt, amit mindig magánál tartott.
Szerettem Bernt, szorosan átöleltem, de akkor is meg akartam keresni a testvérem. Reméltem, meg fogom találni a bátyám, és utána együtt élhetek vele meg Bernnel. Már két hete úton voltam, nem tudtam hol keressem a testvérem, így szinte minden céhbe bementem, hátha meg tudok valamit. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna Bernre is. Vártam, hogy utánam, jöjjön, megtaláljon. Minden városból küldtem neki egy levelet, de sosem vártam meg a választ. Csak mentem tovább Salamon után. Mivel enni nem tudtam volna munka nélkül, így kisgyerekeket szórakoztattam, emberek alakjának átvételével. Tovább akartam keresni Salamont, de nem bírtam. Így úgy döntöttem, hogy majd csatlakozok egy szimpatikus Céhhez. Még nem találtam meg, de bízom benne, hogy nemsokára tudom hova menjek, és akkor majd, Bern is utánam jön, és együttes erővel megtaláljuk Salamont.