Nati Teina

Egy kis kimozdulás sosem árthat. Gondoltam magamban, miközben azon filóztam, hogy pontosan merre is menjek a szabad hétvégémen. A térképet nézegetve Akane Resort mellett döntöttem. Még sosem voltam se vidámparkban, sem kaszinókban. Az utazást két naposra tervezve el is indultam, csakhogy a vonatot lekéstem.
- Nyuszi ugrál! Nem hiszem el hogy lekéstem! Most hogy jutok el oda? -a legokosabbnak láttam megkérdezni valamilyen illetékest, hogy nem indítanak-e másik vonatot.
- Bocsánat! Ugye ma még indul vonat Akane Resortba?
- Sajnálom kisasszony, ez volt a mai utolsó.
Remek! Akkor is eljutok oda valahogy!
- Akkor a hozzá legközelebbi városba indul ugye járat?
- Igen! Még van hat perce az indulásig.
- Remek! Köszönöm!
Így hát egy isten tudja milyen nevű városkában kötöttem ki, ahol megmondták merre kell mennem az úti célom eléréséhez. Négy óra gyaloglás után el is értem a vidámparkok, és kaszinók oázisát. Igaz, a betervezett két órás útból hét órás út lett. Nem tellt bele sok idő, ameddig a gyermek színpad mögé értem, és egy gömbölyded frakkos kalapos alakot sírni láttam. Nem bírtam ki, hogy megkérdezzem mi a baja.
- Bocsánat uram, történt valami gond?
- Az előbb lépett ki egy fellépő, a másik meg szabadságon van, és így a gyerekeknek nem lesz előadása.
Mélyen elgondolkodtam, hogy én valamiféle előadást csak össze tudnék ütni az alakváltással vagy még a cigánykerekezés is belefér, meg a verselés.
- Én talán tudok segíteni. Értek egy kicsit a szórakoztatáshoz..
- Tényleg megtennéd nekem? Megfizetnélek!
- Persze, ha a gyerekek örülnek akkor én is. Mikor lenne az előadás?
- Öt perc múlva, szóval gyorsan ki kell kupálnunk!
Kicsit sietősre kellett vennem a figurát, és több éve először újra megpróbálni a cigánykereket, és nadrágot felhúzni. Végighallgattam ahogy felinvitál a porondmester, a gyermekek nagy örömmel várnak engem, én pedig kiálltam a színpadra egy köszöntőt mondani.
- Szervusztok kedves gyermekek, remélem a jó kedvetekre egy keveset tehetek.
Ha tetszik amit láttok, akkor nagyra nyissátok a szátok, és ujjongásotok hallassátok.
Kezdem a műsort, remélem majd tetszik, hiszen ez a szakma nekem nagyon fekszik.
Na ennél gyengébb rímeket összehozni nem lehet! Pont most hagytam cserben önmagam. A gyerekek szája nagyra nyílt, de nem pont az ujjongástól. Nekikezdtem a műsornak, három cigánykerék balra lett volna betervezve, de a másodiknál ügyesen fenékre estem, és rájöttem hogy ez nem fog menni. A gyerekek kinevettek egy gonoszabbik oda is szólt nekem.
- Ez bénaaa! Valamihez értesz is?
Na ez nem tetszett túlzottan, és vissza akartam vágni. Átvettem a kisfiú alakját, és visszamondtam neki gyúnyolódó hangon.
- Ez bénaaa! Valamihez értesz is?
- Hé ez nem vicces! - felelte rá.
- Ahogy nézem a többieknek tetszik! - válaszoltam vissza. Tényleg minden gyerek mosolygott rajta, volt aki ámult hogy ezt hogy csináltam. Úgy láttam bejött nekik ez a dolog, így megkérdeztem, hogy kinél van egy labda. Egy kislány fel is ajánlott egy kisebb labdát.
- Kérlek kisasszony, dobd fel jó magasra!
Nem szerettem úgy viselkedni mint egy kutya, de ha ez a gyerekeket boldoggá tette!
Ahogy a labda előkerült farkas alakba bújtam, és a labda után vettem magam, átugorva a két tucatnyi mini népet. Mindenki ujjongot, kivéve azt a gonosz kis vakarcsot akit leutánoztam. Miután nyolcszor elfutottam a labdáért, inkább rinocérosz alakot öltöttem, és a gyerekek felülhettek a hátamra. Nagyon boldog voltam hogy tetszik nekik ez a dolog, és lezárásnak még beiktattam egy cigánykereket kimenetkor. Nagy üdvrivalgást hagytam magam után, de tovább nem bírtam sem mágiával, sem egyébként. A porondmester újra kiállt, és mondta hogy mára ennyi a műsor. Teljesen el voltam fáradva. Mikor oda lépett hozzám az ideiglenes főnököm, akkor felajánlott egy lehetőséget.
- Még holnap sem lesz itt az alkalmazottam. Ha holnap is fellépnél, akkor azt is jól megfizetném, ráadásul a gyerekeknek is örömet okoznál.
Nah! Ennyi idő alatt meg is találta a gyenge pontom ez a gonosz alak. Nem tudtam nemet mondani ha a gyerekekről volt szó. Ezután oda jött hozzám az a kisfiú aki leszólt, és kezdte a mondandóját.
-Bocsánat hogy gonoszan viselkedtem. Tényleg tetszett az előadás.
- Örülök hogy tetszett, és semmi gond. De siess a szüleidhez, biztosan keresnek, hisz vége az előadásnak.
Másnap is nagy sikerem volt, bár ott az előköszöntőt inkább nem verseltem. A jól kipihent hétvégémre úgy döntöttem, hogy még egy napot rá rakok, hogy én is szórakozhassak egy keveset, és még megnézhessem hogy hogyan szórakoztatnak a profik. Az én előadásomnál százszor jobb volt. A porondmester amikor meglátott odahívott, és elővette a pénztárcáját, közben mondta.
- Már csak a fizetséged van hátra, és hogy megköszönjem hogy kimentettél a bajból.

Ez nem volt jó ötlet… nyihaha

Valamit megint tenni kellene… nem lesz egy így jó, hogy állandóan csak lustulok itthon, semmi munkám, vagy tennivalóm nincsen. Inkább szétnézek a városban, úgy is régen voltam sétálni. Ahogy mentem az utcán egy szórólapra lettem figyelmes ezzel a felirattal: „Egy hétre elutazunk otthonról, kellene egy segítőkész ember, aki szereti az állatokat, és vigyázna rájuk, még távol vagyunk. A fizetség sem marad majd el. Ha el tudna jönni, akkor holnap reggel nyolckor várjuk 500m-re a várostól északra.” Ez jól hangzott, mivel imádom az állatokat el is indultam másnap reggel, előtte beszólva a céhhez, hogy nem megyek be egy hétig, mert munkám van. Ahogy odaértem nagy meglepetésemre nem egy kisebb tanya egy-két állattal, hanem egy lovas tanya ezernyi csirkével, kutyával, macskával várt. Gondoltam hogy itt valami nem stimmel, hiszen más nincs itt a munkáért, csak én. Ahogy beljebb mentem, szörnyen nevetlen kutyák ugrottak a nyakamba, állva majdnem olyan magasan, mint én. Hála istennek, nem voltak harapósak, de azért kicsit meghátráltam. Beljebb mentem, ott, pedig köszöntött a családfő.
- Szervusz, te jöttél vigyázni az állatokra? –nézett rám, és látszott a szemében a kevés remény irántam. Az igazat megmondva, már én sem reménykedtem semmi jóban.
- Igen, én vagyok az.
- Hát akkor üdv itt. Egy lista ott van az asztalon, amit egy nap meg kell csinálni. Ja, és jobban tennéd, ha holnap mondjuk olyan csizmába jönnél, amit nem sajnálsz, mert nehéz lesz kitakarítani. – ennek biztos nem lesz túl jó vége. Csak ezt a napot éljem túl valahogy, a többibe bele edződök, és tudom mit kell magammal hozni.
- Rendben, ne féljen megoldom –még magamnak sem hittem ahogy ezt kimondtam.
- Remélem nem lesz baj. Nos, viszlát! Egy hét múlva este jövünk.
- Viszlát! –integettem a férfinek és a nőnek akik elmenni készültek.
Ahogy a listát olvastam elkerekedett a szemem. Ilyen nincs, hogy valaki egy nap ennyi mindent megcsináljon az állatok körül!
1. pont: Menj ki a csirkékhez, és szedd be a tojásokat mindenhonnan.
- Csirkék és tojás… megoldom!
Vagyis, mégsem. Száz csirke repkedett körülöttem, és vagy tíz kakas. Nem féltem az állatoktól, de a kakasok nagyon védték a területüket.
- Wááá! –üvöltöttem fel, mivel egy csirkeürülékre lépve megcsúsztam, és egy szép nagyot estem a szénára. A ruhámnak ráadásul ez volt az utolsó munkanapja, de nekem! Csak az első. Nagy nehezen megoldottam a tojásokat, és a tyúketetést.
2. pont: A lovak kiengedése a karmába, bokszok kitakarítása, ló etetés, itatás.
Ez könnyebbnek tűnt, hiszen a lovak nagyobbak, és ha már hozzá vannak szokva a kiengedéshez nem lesz baj. De amilyen az én szerencsém lett a lovak nem akartak kimenni a bokszokból, és úgy kellett őket szinte kitolni. Összesen húsz ló volt, és a bokszaikat, etetőjüket ki kellett takarítani. Csak háromszor estem bele a lócitromba, és törtem el majdnem a bokám. Ezzel is végeztem volna, ha az egyik drága kutya nem esett volna pont oda be, és borította volna fel az összes vödör vizet.
- Most már nyuszi ugrál! Kifelé te hülye kutya! Meg ne lássalak idebent! –a kutya lehajtott fejjel, megbánó szemekkel kullogott ki. Kicsit rosszul esett kizavarni, hiszen aranyos volt, de kezdhettem előröl az itatást.
3. pont: kutya és macskaetetés, itatás
Na, ez könnyen ment legalább.
További információk: Este be kell csukni a csirkéket és a lovakat is!
Akkor van egy kis időm, amíg be kell csukni az állatokat. Gyorsan haza szaladtam, lecseréltem a ruhám, majd kerestem néhány olyan gúnyát, amit nem sajnálok, majd visszamentem becsukni az állatokat. A hét többi napja egyre könnyebben ment, bár én minden este hulla fáradtam értem haza.
Szép kid hét volt… napi három fenékre eséssel, tíz kiló kutyaszőrrel a számban, és a világ legkoszosabb ruháival. Az utolsó nap elérkezett, én már boldogan mentem a tanyára, hogy nem kell többet ide jönnöm. Ahogy a család hazaért még boldogabb lettem.
- Szia! Jól ment a munka? –kérdezte a nő
- Igen, egészen jól ment, hála istennek
- Bevallom, nem voltam benne biztos, hogy ez menni fog neked, de örülök hogy sikerült –heh, még ő sem bízott benne hogy menni fog. Ki hitte volna?
- Hát, csak sikerült valahogy –mondtam már teljesen boldogan.
- Akkor már csak a fizetséged maradt –mondta a nő, és azzal elővette a pénztárcáját. Többet ilyet semmiért sem vállalok, ez nem volt jó ötlet