Basho Akatsuka

Név: Basho Akatsuka--> Barátoknak Aka
Nem: Férfi
Életkor: 17
Mágia: elemi mágia(villám)
Céh: Fairy Tail ( a szegcsontja felett van a céhjel ami fehér színű)
Jellem: Nem bírja azokat az alakokat akiknek feltűnési viszketegségük van általában csendes idegenekkel szemben sokszor eléggé elutasító,zárkózott és néha bunkó is. Ha a barátaival van akkor viszont kitör belőle a sok hülyeség és mint a vízfolyás ömlik belőle. Valamint! IMÁDJA A CSOKOLÁDÉT!! CSOKI FOLYIK AZ EREIBEN!!
Kinézet: Egy magas piros...inkább egy átmenet a pirosból a barnába..a lényeg hogy se piros se nem barna valahol a kettő között lévő pengeélen táncolgat... Ez hát a hajszíne ^^.Jobb kezén tüskékkel ellátott acél kesztyű van ,hosszú fekete aranyszegélyű köpenyt visel ami alól csak a Fekete bakancsa látszik ki.
Felszerelés:
Tüskékkel ellátott acél kesztyűt visel a jobb kezén.

Történet

Nos.. Hát hol is kezdjem? Basho Akatsuka gyermekkorának emlékei homályosak még számára is, hamarosan el is mondom, hogy miért.
Aka egy jóval távolabbi országból származik, Fiore határain túl egy apró falu aprócska házában született. Mint már mondtam gyermekkori emlékeiből szinte nem maradt semmi, ami nem is véletlen. Az emlékeit eltávolították. Mikor körülbelül 9-10 éves volt, harcba bonyolódott egy mágussal. Akkoriban még nem is hallott olyanról hogy mágia. Az ok egyszerű, meglátta amint embereken kísérletezett mágiával. A mágus természetesen el akarta ezt titkolni így ész nélkül rá támadt az arra járó fiúra.
Megpróbált védekezni, de azt figyelembe véve, hogy mágusnak sem nevezhette magát egyszerűen legyőzték. Mikor felébredt a végső ütéstől okozott kábulásából az erdő közepén feküdt. Nem emlékezett semmire csak éppen a nevére. Napokig bolyongott mindenfelé, még csak nem is tudta kicsoda ő
Meleg nyári nap volt, napok óta nem evett. Egy gabonaföld mellett sétált a látása egyre csak homályosult már úgy festhetett, mint egy összeaszott múmia, Egy fekete alakot pillantott meg felé jönni mikor összeesett. Azt hihette, hogy itt van vége mindennek, de a dolgok csak most kezdődtek...

Elmerülés a mágia birodalmában

Egy kellemesen hűvös szobában ébredt. Az ablak nyitva volt és befújt a hűs, de mégsem fagyasztó tengeri szellő. Egy fekete ruhás férfi állt az ajtóban, arcán megnyugtató kellemes mosoly ült. Basho érezte, hogy biztonságban van, nem félt csak ült és figyelte a férfit, aki odajött és leült az ágy szélére. Egy ideig hallgatott. Levette nagy fekete csúcsos cowboy kalapját és megszólalt az ugyanúgy megnyugtató dörmögős, de dallamos hangján.
Végre felébredtél...
Bosco kikötőjében vagyunk Egy hajón.
Hamarosan elindulunk egy gyönyörű királyságba amit Fiore-nak neveznek.
Megint elmosolyodott és elővett egy tálcát, ami telis tele volt ízletesebbnél ízletesebb ételekkel.
Elmesélte a férfinak hogy mi is történt vele, aki megértette vele, hogy emlékeit kitörölték és, hogy nem sok mód van ezek visszaszerzésére. Így hát úgy döntött félre dobja a rágódást az üres emlékeken és új életet kezd itt Fiore királyságában.
A férfi, akit mellesleg Arne-nak hívtak megengedte, hogy vele tartson utazásai során. Eközben mágiára és közelharcra tanította.

Út Fiore-ba

Amíg a hajón utaztak Basho csak a végtelenül végtelen tengert látta. Egy darab föld nem látszott ki csak víz, víz és víz. Mikor már közel voltak a parthoz gyönyörű fehérköveetes kikötő tárult a szeme elé. Arne azt mondta neki
Ez itt Hargeon egy óriási kikötő város. Innen indulunk majd tovább És beutazzuk egész Fiorét.
Közben, ha akarod, kiokítalak mind a mágia mind az ész és a közelharc terén
Így érkeztek meg Hargeonba.
Miközben utazgattak sok-sok tájat és embert látott. Volt ahol a fák nagyobbak voltak, mint tíz ember egymáson és volt ahol a vidék olyan volt, mint a tenger, csak víz helyett száraz sárga színű homok volt. Egyre jobban ment neki a villámmágia. És ezt minél többször próbálta használni.
Egyszer például Arnet egy falu lakói arra kérték, hogy öljön meg egy szörnyet, ami a falut terrorizálta. A mester az akkor kb 12 éves Bashoval odament a szörny barlangjához és előcsalogatta a szörnyet. Mivel Arne elég gyengének ítélte a szörnyet ezért megengedte a fiúnak, hogy ő intézze el… és persze nem járt sikerrel így a mesterének kellett kisegítenie, a mester pedig egy csapásból a földre kényszerítette. Aka tág szemekkel nézte, hogy mekkora erőt is birtokol Arne.

Arne eltűnésének története.

Négy év telt el azóta, hogy Arne megtalálta az akkor alig tíz éves Basho-t. Azóta Városról városra utaznak, és már egész jól megy a tűz varázslás. Sajnos sokszor menekülniük kellett és kell egyes városokból, mert a mestere múltja nem nevezhető arany életnek. Több sötét céhben is megfordult és a hadsereg is üldözi. Így érkezünk meg napra pontosan május 5. éhez amikor Oak Town városában pihentek meg. A fogadó, amit kibéreltek szép tágas volt, Aka elment körülnézni a városba Arne ott maradt a fogadóban pihenni.
Ahogy Basho az utcán császkált mikor egy kimagasló épületet vett észre. A kapu fölé ez volt írva: PHANTOM LORD Tátott szájjal kezdett lépkedni. Valami miatt úgy érezte be kell mennie. Benyomta az ajtót, nagyot nyikordult és kinyílt...
Elcsodálkozott, nem ilyennek képzelt egy céhépületet. Az egész szinte csak egy nagy terem volt. Mint valami kaszárnya. Az egyetlen, ami egy céhre emlékeztette az egy tábla volt, amin megbízások plakátjai voltak elhelyezve. Észrevett egy megbízást, amire az volt írva: Szökött mágus. A jutalom 10000 ékkő volt, de ami még rosszabb a képen lévő férfi szinte teljesen ugyanúgy nézett, ki mint Arne. Rémülten kezdett el hátrálni. És amikor visszanézett azt látta, hogy egy marcona kinézetű alak levette a plakátot. Aztán mosolygott egyet, de ez nem boldog, hanem sokkal inkább ördögi mosoly volt. Visszarohant a fogadóhoz... de mire odaért a fogadó lángokban állt. Mestere nevét kezdte el ordibálni, de nem találta sehol, és senki sem válaszolt a kiáltozására. Egyre elkeseredettebben kereste, de sehonnan egy válasz se egy hang. Az égő fogadó felett egy fekete ruhás alak jelent meg majd hirtelen eltűnt.
Már rég leégett a fogadó, de még mindig nem tágított mellőle. Remélte, hogy Arne egyszer csak feltűnik az egyik ház mögött és magára ölti megnyugtató mosolyát és megszólal mély dallamos hangján, de nem jött... Nem hagyta nyugodni az alak a fekete ruhában és az a plakát a mester megölésére. Mikor már-már az őrület szélén állt elhatározta, hogy megkeresi mesterét, hiszen őt tartotta a legerősebb mágusnak a világon és nem tudta elképzelni, hogy meghalt volna.
Egy nap, amikor a leégett fogadó körül mászkált, észrevette ugyan azt a feketeruhás alakot, aki feltételezhetően megtámadta Arnét. Ész nélkül nekirontott Ütötte vágta, de az egy pillanat alatt elkapta a karját és nekihajította a szűk sikátor túlsó falának. Basho remegve állt fel és ordítva nekirontott:
HOL VAN A MESTEREM????
És megint csak összevissza csapkodta a nagydarab férfit, de mintha az meg sem érezte volna.
A mestered?....csak nem az a gyenge szökött mágus a fogadóból?
Ha őt keresed, akkor sajnálom, MEGHALT!!!!
Miután ezeket a szavakat kiejtette, újra elhajította és kacagni kezdett. De ez a kacaj is inkább volt sátáni, mint emberi és a vigyora is egy démonhoz volt hasonló. Bashonak a dühtől eltorzult az arca, és visszaordított minden erejét összeszedve nekirontott a fickónak.
ARNE NEM VOLT GYENGE!!! ÁTKOZOTT! MOST MEGHALSZ!!
Hirtelen megnövekedett az ereje, talán, csak azért mert olyanért küzdött, akit teljes szívéből szeretett. Felugrott és teljes erőből pofán rúgta. A férfi már nem nevetett, hanem átrepült a házon és a város főterén ért földet, Basho egyből utánaugrott és a közelharci és mágiai tudását ötvözve verte szét az embert. Viszont annak elege lett ebből és egyetlen ökölcsapással leterítette a kölyköt. Viszont ezt ő fel sem vette, hanem újratámadott, de most már a feketeruhás is komolyan vette. Újabb és újabb csapásokat mért a fiúra, aki pár perc múlva fájdalmával és fáradságával küszködve kidőlt. Az ereje elhagyta nem bírta tovább, de még mindig megpróbált felállni. A feketeruhás odament és egy jó nagyot belerúgott, amitől még repült két métert.
Legközelebb tudd, hogy kivel kezdesz... idióta tökmag
Ám ezt Basho már nem hallhatta, mert a rúgás után az ájulás útjára szándékozott gyalogolni...

A Fairy Tail

Mikor felkelt vegyes érzelmek küszködtek benne. Egyszerre volt dühös, mert nem adhatott még pár pofont annak az állatnak, ezen kívül szomorú is volt, mert sajnálatos módon el kellett hinnie, amit mondtak neki hiszen Arne napok óta nem került elő és inkább gondolta azt, hogy meghalt, mint azt, hogy csak úgy otthagyta őt. Könnyeivel küszködve végül elhagyta Oak Townt. Nem bírt tovább ott maradni túl sok rossz emlék kötötte oda. Cél nélkül baktatott az úton, ám egy napon érdekes látvány tárult a szeme elé. Egy mágus éppen egy óriási szörnnyel viaskodott. A mágus sarokba szorult, a szörny éppen le akart rá sújtani mikor Basho odasietett és lecsapta a szörny kezét. A szörny bőre elég kemény volt ezért Aka keze is megsínylette kissé az ütést. Szörny levágott kezén egy tüskékkel ellátott acélkesztyűt talált. Jobb híján felhúzta a kezére hátha az egy kis védelmet szolgáltat majd neki.(azóta is azt a kesztyűt viseli) Nem sokáig harcolt a szörnnyel, mikor végül egy elhibázott ütés során a szörny hozzávágta a közeli homokfalhoz. Mozdulni sem tudott. A lény éppen a kegyelemdöfést készült neki megadni, amikor az előbbi mágus leterítette és kivégezte. Egy ideig még nem szólalt meg aztán végül a másik mágus törte meg a csendet.
Azt hiszem, most kvittek vagyunk...
Gondolom... amúgy ki vagy és mit keresel itt...?
A Fairy Tail mágusa vagyok Mac...
Mondta volna a nevét ha Basho nem szól közbe...
Fairy Tail?...
Ne mond, hogy nem hallottál a Fairy Tailről? Máguscéhekről se hallottál?...
Ja, rémlik valami és te ebben a Fairy Tail nevezetű céhben vagy?
Igen látom, valamennyire kapizsgálod…na, idefigyelj.. Nem tűnsz gyengének, ha céhet keresnél, gyere Magnoliába és keresd fel a céhünket, na, nekem mennem kell kölyök
Aztán fogta magát és el rohant.
TUDOD, KIT NEVEZZ KÖLYÖKNEK!!!
Persze ezt már nem hallhatta.
Basho fontolóra sem vette, hogy csatlakozik a céhhez. Addig, nem amíg bizonyítékot nem talál arra, hogy Arne halott. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy meghalt volna...
Egy hét múlva visszament Oak Townba. A fogadó még mindig ugyanúgy állt. Viszont volt ott valami, amit egy héttel nem látott. Egy fekete kalap hevert a porban. Akárhogy is nézte csak Arne kalapja lehetett. Nem volt mit tenni, kénytelen volt elfogadni a szomorú tényt: mestere halott.

[b]A Fairy Tail Tagjaként/b]

Már három éve annak a bizonyos esetnek Oak Townban. Végül úgy döntöttem a Fairy Tail tagja leszek, hiszen sokkal jobb, mint egyedül lenni. Végül barátokra találtam. Egyre gyűlik az elvégzett megbízásaim száma és már nem nyomasztanak a múlt történései. Néha azért furcsa, hogy tíz éves korom előttről csak emlékfoszlányok maradtak meg, de lehet, hogy a sors akarta úgy, hogy azon a napon találkozzak Arnéval és hogy három évvel ezelőtt május 5. én "búcsút vegyek" tőle.
Lehet az volt nekem elrendelve, hogy én Basho Akatsuka a Fairy Tail tagja legyek!