Na ki a nyápic?! - Michael Grant v Sheiji Shouki

Küzdő Felek: Michael Grant és Sheiji Shouki

Éppen vissza értem a klánházba, amikor Goldmine mester már üdvözölt is,
-Szervusz Sheiji! Na, milyen volt a kis körút? - kérdezte egy mosoly kíséretében, amire csak unottan felnéztem a férfira.
-Hát jó napot mester! Ön szerint fittnek és üdének tűnök? Itt a csomag amit kért - nyújtottam át egy dobozt -, úgyhogy szeretném, ha tartaná a szavát, és lenne két hét pihenőm mielőtt a legközelebbi kérésével nyaggatna. - mondtam eléggé morcosan, amire felnevetett.
-Persze tudom, nyugi-nyugi, és köszönet a fáradozásaidért. Ezennel akkor hagylak is pihenni, szép napot! - majd ezzel megfordult és halkan fütyörészve távozott.
Épp megindultam volna egy közeli kocsmába, mert a Mester közelében nem szerettem volna lenni, mert ilyen feladatokat bíz rám folyamat, amikor eszembe jutott, hogy a többiekkel sem beszéltem egy ideje, így még mielőtt elhagytam volna az épületet odaszóltam az ebédlőbe,
-Na srácok, megjöttem eme kis körutamról is, de nincs kedvem valahogy most a Mester közelében lenni, úgyhogy ha keresnétek a közeli kocsmában megtaláltok, na pá! - böktem oda nekik, majd elhagytam az épületet.

Elég unott fejjel beléptem a kocsmába, majd le is huppantam egy, a pultnál lévő, üres székbe, amire odaszólt a kocsmáros,
-Üdv Sheiji! Elég levertnek tűnsz, a napokban pedig nem is lehetett téged semerre sem látni, megint bevásároló körúton voltál? - nevetett fel.
-Ne is kérdezd Jack... inkább dobj meg légyszi a szokásossal. - mondtam egy sóhajtás kíséretében a kocsmárosnak.
-Adom is! - válaszolt szinte azonnal, majd nemsokkal később egy szép kupa sör volt már előttem, amit rövid időn belül be is nyakaltam.
Ezt a korsót követte még pár hasonló, majd megeredt a nyelvem. Elkezdtem panaszkodni Jacknek, aki egy félig unott, félig olyan arckifejezéssel mintha érdekelné ült ott, és hallgatta a panaszaim, amikor egy fiatal srác felszólalt nem messze tőlem.
-Micsoda egy nyápic! Ezek a "naaaagy" problémák... Nevetséges! - mondta eléggé hangosan, bár nem pont felém, de szinte biztos voltam benne, hogy nekem címezte.
-Mi a bajod neked, ember?! - fordultam felé a székkel, ám amikor fel akartam volna kelni Jack is felszólalt,
-Itt nem lesz balhézás, világos voltam?! - szólt felénk szinte parancsoló hangon.

Ma reggel is ugyanaz mint már az utóbbi években mindig azaz edzés, és nem elég, hogy edzés van, de nem ám ma reggel remek ébresztőm volt reggel hatkor arra keltem fel, hogy valaki a fejemre önt egy nagy pohárnyi vizet, persze miután kiátkoztam a világból rájöttem, hogy az a valaki Ranef volt, szóval ez maga után vonta azt, hogy kicsit keményebb edzésnek voltam résztvevője.
-Eddig nem azt mondtad, hogy te egy nagy mágus leszel!? -Kérdezi már ki tudja hányadszor, komolyan olyan fáradt vagyok már legszívesebben most egyszerűen csak elterülnék a földön, de nem azt nem tehetem meg, le kell győznöm a mesterem, ami már alapjában véve is lehetetlenség főleg úgy, hogy rajta még a fáradtság első jelei se látszanak, még le se izzadt én pedig mindjárt összeesek a fáradságtól.
-Az is leszek!- Morgom majd végső csapásra emelem katanám, de mielőtt még támadhatnák vele már egy tőr nyomódik torkomnak.
-Majd egyszer, de most inkább pihenj mert mindjárt összeesel!- Mosolyog majd elveszi a tőrt a nyakamtól és szépen besétál a házba én pedig követem be, csak hogy egy kicsit pihenjek.
-Egyszer úgyis lefoglak győzni!- Mondom már ki tudja hányadszor mióta tanít, de még eddig soha nem jött össze, pedig ha végre letudnám győzni akkor az azt jelentené, hogy már valamennyit tudok és akkor majd meg fogom tudni ölni a szüleim gyilkosát.
-Egyszer biztos!- Helyesel miközben a kezembe nyom egy nagy pohár vizet amit rögtön meg is iszok, majd eltűnik azzal a jelmondattal, hogy ő elmegy egy-két napra mert elvállal valami megbízást mivel fogyóban van a pénze. Mondjuk fogalmam sincs, hogy mire költött annyit mert már rég elköltöztem tőle már nem kell engem is nevelgetnie, csak itt vagyok egy-két órát iszok pár pohár vizet és annyi. Ő meg mindig a céhházban üldögél, komolyan nem tudom, akkor mire költ ennyi pénzt, én nem szenvedek ennyire gyémánt hiányban mikor még a lakbért is fizetnem kell.
-Ideje menni.- Morgom mikor már úgy érzem, hogy eleget pihentem Ranef konyhájában üldögélve ezért is elindultam vissza a városba s üt közben pont egy kocsmát találtam és mivel most jobb dolgom nincs így be is mentem és kértem egy korsó sört amit rögtön ki is fizettem majd leültem a pulttól nem messze lévő asztalhoz és hallgattam az emberek beszélgetését miközben a sörömet kortyolgattam. Majd bejött egy nálam nem sokkal idősebb férfi aki ahogy leült a pulthoz elkezdett panaszkodni, hogy neki milyen rossz és, hogy milyen fáradt. Komolyan ez egyáltalán érdekel valakit is? Szerintem mindenkinek meg van a saját problémája nekem például meghaltak a szüleim és még se kezdek el siránkozni, hogy jaj elvesztettem őket, de rossz nekem.
-Micsoda egy nyápic! Ezek a "naaaagy" problémák... Nevetséges!- Mondom a legkevésbé sem csendesen, de közben nem nézek a srácra hanem továbbra is nézelődők a kocsmában de félszemmel így is látom, hogy nem tetszik neki amit mondtam.
-Mi a bajod neked, ember?!- Erősíti meg elképzelésemet mondandójával, mire én csak gúnyosan elmosolyodok, de mielőtt még a srác vagy én felállhatnék a kocsmáros megszólal.
-Itt nem lesz balhézás, világos voltam?! – Parancsol ránk, de ilyen apróságokat én már meg se hallok ezért is gyors megiszom azt a kevés sört ami még megmaradt majd felállok székemből és közelebb sétálok a sráchoz.
-Nekem semmi bajom nincs, csak nincs kedvem tovább hallgatni a te nagy problémáid!- Kezdtem bele mondandómba miközben az említettet néztem majd a pultosra nézek.- Nyugodjon meg a berendezésnek semmi baja nem lesz, hamarabb elverem én a srácot!
-Egy kis törpe ne ugráljon nekem, inkább vakarja le még a tojáshéjat magáról... igyál egy szörpöt, addig is legalább csendben maradsz!- Mondja a legkevésbé sem kedvesen a srác én pedig továbbra is csak gúnyosan figyelem tovább, ez komolyan azt hiszi, hogy én majd szörpöt fogok iszogatni? Ugyan már, ne nézzen már gyereknek, hülyének még végképp ne!
-Ugyan már én törpe? Meg se kell erőltetnem magam ahhoz, hogy elverjelek!- Válaszolok vissza mosolyogva, belőle még annyit se nézek ki, hogy egyáltalán tudja mi az a mágia nem, hogy még nálam is erősebb legyen.
- Na nézzenek csak oda, megütött az iménti szörpöd, hogy ilyen vakmerőségeket mondasz egyből?- Kérdez vissza és azt hiszem valahogy most kezd betelni a pohár nálam, de azért még nem vagyok ideges, még nem de ha a srác így folytatja akkor nem érdekel a berendezés akkor itt bent verem el.
- Vakmerőség? Ki is mersz állni ellenem, hogy ekkora a szád?- Kérdezek ismét vissza ahelyett, hogy válaszolnék, komolyan milyen nagy öröm lenne most elverni.

A kocsmáros szavaira a srác szinte egyből fel is állt, majd a közelemben megállt.
-Nekem semmi bajom nincs, csak nincs kedvem tovább hallgatni a te nagy problémáid! - bökte felém mondandóját, amit már kifejezetten kezdtem unni.
"Komolyan, kinek képzeli magát ez a tökmag?!" - gondoltam magamban, eközben pedig a srác a tekintetét átvitte a kocsmárosra, majd megszólalt.
- Nyugodjon meg a berendezésnek semmi baja nem lesz, hamarabb elverem én a srácot! - közölte magabiztosan.
"Na jó, úgy néz ki, hogy ennek a srácnak tényleg túl sok foga van, ideje segítenem ezen a problémáján! Nem, nem lehet, hogy megint balhéba keveredjek itt, a végén tényleg kirakna Jack." - nyugtatattam magam, majd a srác fele néztem.
-Egy kis törpe ne ugráljon nekem, inkább vakarja le még a tojáshéjat magáról... igyál egy szörpöt, addig is legalább csendben maradsz! - böktem oda a srácnak, hogy legalább a kiadott szavakkal nyugtatgassam magam, bár az a gúnyos tekintete már kezdett igen tenyérbemászó lenni.
-Ugyan már én törpe? Meg se kell erőltetnem magam ahhoz, hogy elverjelek! - mondta a srác, majd felnevetett.
"Ez most komolyan azt hiszi, hogy ezek után meg fogja úszni némi dorgálással?!" - futott át az agyamon a gondolat, majd ismét inkább nyugtatgatni próbáltam magam, és folytattam az iménti szópárbajunk.
- Na nézzenek csak oda, megütött az iménti szörpöd, hogy ilyen vakmerőségeket mondasz egyből? - mondtam annak reményében, hogy észhez térjen a kölyök, mielőtt elpattanna az utolsó húr is, bár ez elég naív gondolat volt, így utólag visszagondolva.
- Vakmerőség? Ki is mersz állni ellenem, hogy ekkora a szád? - tette fel a kérdését még mindig azzal a gúnyos tekintetével a srác.
"Ez azt hiszem felkérés volt keringőre, én pedig nem szeretem az ajánlatokat visszautasítani" - mosolyodtam el, majd épp, hogy felkeltem a bárszékből egy kezet éreztem a fejem hátulján és elsötétült minden.

Hirtelen arra ébredtem, hogy egy elég szép vízmennyiséget kapok a nyakamba. "Ki? Mi? Hol vagyok?" néztem körbe kissé zavarodottan, amikor feltűnt, hogy egy sikátorban vagyunk, feltehetőleg nem messze a kocsmától. Újdonsült "barátom" is éppen most ébredezett, amikor észrevettem, hogy Jack egy tőlünk nem messze lévő ajtóban állt, majd sóhajtott egyet és bement. "Azt hiszem el kellene majd beszélgetnem Jackkel erről az egészről, bár van némi elszámolni valóm ezzel a tökmaggal is..." - néztem a mellettem lévő srácra, majd felálltam és az első mondatom neki címeztem egyből.
-A franc essen beléd, te kölyök... Kellett neked itt ugatnod! - mormogtam miközben nézem, hogy csurom vizes vagyok.
-Miért, nem szereted a vizet? - kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében.
"Hát ez a srác totál meg van hibbanva... ez már száz százalék. Nincs az az Isten, aki az ellenkezőjéről meg tudna győzni!" - gondoltam, majd úgy döntöttem, hogy azért némi válaszra is méltatom a srácot.
-Hát látszik, hogy meg vagy zakkanva, normális ember nem szeret erre ébredni. - jelentettem ki neki ridegen ezt az apró tényezőt, ám ettől csak még szélesebb lett a vigyor az arcán.
-Volt időm megszokni, egy kis víz különben sem árt neked amilyen törpe vagy!
"Ez percről percre hülyébb lesz csak?! A végén még megsajnálom, és nem verem el, pedig igazán megérdemelné... de ha ennél hülyébbre verném, akkor tuti életképtelen lenne!" - következtettem a dolgokat az agyamban.
-Na, talán ha 5 centivel nagyobb vagy, erre itt ugatsz már egyből... Nagy az Isten állatkertje, csak alacsony a kerítés, ez itt bebizonyosodott veled! - nyögtem oda neki, hogy ezzel lezárjam a dolgot, ám amikor épp távozni akartam csak megszólalt megint ezt a fránya gyerek.
-Nyugi már, ennyire azért ne akard, hogy elverjelek! - mondta ismét az önbizalomtól duzzadó mellkassal.
Ez a megjegyzése után nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. "Komolyan, miért mindig engem találnak meg a legidiótább emberek?!" - gondoltam egy sóhajtás kíséretében.
-Csak nehogy visszanyaljon a fagyi, öcsi! - nyögtem oda neki ismét, bár az utolsó cérna is kezdett elszakadni.
"Kész, még két-három ilyen megszólalás, és az anyja sem fog tudni ráismerni, úgy péppé verem a fejét! - jutottam magamban a döntésre.
-Jaj, ne talántán esetleg képes vagy mágiát használni? - tette fel magabiztosan a kérdést.
"Ez most komolyan ennyire lenéz? A végére tényleg meg fogom sajnálni, annyira magabiztosan elő tudja adni itt nekem a hülyeségét - futotta át az agyam a gondolat, ami mellett el is kellett mosolyodnom.
-Talált-süllyedt, öcsisajt! - akartam ismét lezárni a témát, ám akkor a mágiáról eszembe jutott, hogy csurom vizes voltam, és a kártyáim nálam voltak.
Sietve előkaptam őket, és megállapíthattam, hogy szerencsére egy csepp víz sem érte őket. "Huh, még szerencse! Mit kezdenék ezek nélkül?!" - adtam hálát az égieknek.

Ahogy egyre csak ment a szópárbaj úgy látszott a srác arcán is az, hogy kezd egy kicsit ideges leni, ami nekem most csak jó dolog. Igazság szerint most így belegondolva, ha én itt leállok vele harcolni akkor majd kapok Raneftől, de nem baj ez még azt is megéri, úgyis már annyira untam a srác nyavalygását ha meg már neki is ekkora a szája, akkor meg miért ne verjem el? Mivel most már végképp kiakartam provokálni a harcot ezért tovább folytattam gúnyos megjegyzéseimet, bár azért be kell vallanom a srác se hagyta magát ráadásul még ahhoz képest túl nyugodt is maradt, hiába mondtam mindenféle hülyeséget csak, hogy felidegesítsem és ennek az eredményét igaz, hogy egy kicsit láttam arcán, hogy zavarja, de tettlegességre nem fajult a dolog... sajnos. Aztán végül csak felállt a srác de mielőtt még reagálhattam volna erre egy-két szép szóval, hirtelen ütést éreztem a nyakamon s mielőtt minden elsötétült volna előttem az utolsó amit még látok, hogy a srác is így járt. Úgy tűnik a kocsmáros mégis komolyan mondta, hogy itt nem lesz verekedés….

Hirtelen elég nagy mennyiségű vizet éreztem arcomon landolni majd ezt pár pillanattal később már a ruhámon is. Ez nem esett jól, de a reggeli kis szerencsétlenségem miatt nem kezdtem el rögtön szidni azt aki leöntött, mert nem akartam még egy olyan jó edzésnek a résztvevője lenni. Ezért csak gyorsan körbepillantok, hogy hol is vagyok pontosan, és ahogy feltűnik, hogy egy sikátorban vagyunk, de Ranef sehol. Mivel már az nem fenyeget, hogy a mesterem is itt van ezért újult erőre kapva állok gyors fel, majd egy kicsit megmozgatom nyakam.
-A franc essen beléd, te kölyök... Kellett neked itt ugatnod! – Morogta, úgy tűnik a srácnak semmi se jó, ha száraz a ruhája akkor is dumál ha vizes akkor meg még jobban. Ez is remekül bizonyítja, hogy lesz még itt harc, csak az a kérdés, hogy mikor?
-Miért, nem szereted a vizet? – Kérdezek egyből vissza továbbra is gúnyosan mosolyogva. Na igen nem mintha én annyira szeretném a vizet, de azért valljuk be edzés után egy nagy pohár víz a legjobb, de ébresztőnek meg a legrosszabb.
-Hát látszik, hogy meg vagy zakkanva, normális ember nem szeret erre ébredni. – Közli velem ridegen a véleményét, ami jelen pillanatban nem tud meghatni, főleg hogy engem felidegesíteni se lehet könnyen, ilyen apró kis szócsatával meg végképp nem ezért csak még jobban elmosolyodtam. ~Ha tudná, hogy mire vállalkozik, mikor velem áll le vitázni…~ Gondolkodtam el egy pillanatra az igazságon, mert így visszagondolva ha én leálltam valakivel vitázni akkor abból mindig verekedés lett, és ha épp nem a mestert provokáltam ennyire akkor általában nyertem is.
-Volt időm megszokni, egy kis víz különben sem árt neked amilyen törpe vagy!- Mosolygok továbbra is gúnyosan, milyen szép is az élet ha lehet valakit piszkálni, bár az a pár centi amivel magasabb vagyok tényleg nem sok, de bőven elég indokot ad arra, hogy piszkáljam. A legtöbb ember különben is rossz néven veszi ha a magasságára tesznek megjegyzést, hátha ő is ilyen.
-Na, talán ha 5 centivel nagyobb vagy, erre itt ugatsz már egyből... Nagy az Isten állatkertje, csak alacsony a kerítése, ez itt bebizonyosodott veled! – Mondja el ismét kedves szavait, amik még lehet, hogy igazak is, csak nem rám…
-Nyugi már, ennyire azért ne akard, hogy elverjelek! – Válaszolok ismét önbizalommal teli hangon. Milyen remek tud lenni néha egy „álarc” az ember úgy váltogatja ahogy csak akarja, és nekem a legkedveltebbek még mindig a gúnyos mosoly és az önbizalom, általában ezek szokták leghamarabb kiakasztani az embereket, de ez a srác még mindig bírja ami felettébb kezd már idegesítővé válni.
-Csak nehogy visszanyaljon a fagyi, öcsi! – Próbálkozik ismét azzal, hogy ezután békén hagyom, hát tévedett, túlságosan is szeretek én ahhoz másokat piszkálni, hogy itt abba hagyjam.
-Jaj, ne talán tán esetleg képes vagy mágiát is használni? – Kérdeztem meg magabiztosan, ez itt tényleg csak álca volt, mert azért erről mindenképp megkel bizonyosodnom mielőtt még nagyon felidegesítem, mert nem akarok rosszul járni, szeretek én harcolni csak nem akkor ha én kerülök ki vesztesen.
-Talált-süllyedt, öcsisajt!- Mosolyodik el egy pillanatra majd mintha valami fontos jutott volna eszébe kezd el valamit keresni és nem sokkal azután elő is kapott egy pakli kártyát.
-Kártya mágia? Ch.. ilyen béna is csak te lehetsz!- Mosolygok rá kedvesen, csak hogy egy kicsit még az önbizalmát is romboljam miközben idegesítem. Na igen róla nem gondoltam volna, hogy képes mágiát használni, bár valljuk be őszintén nem sok tudás kell a kártyamágiához, ezt persze majd alkalomadtán közlöm is vele….
-Esetlegesen van mivel alátámasztanod azt a nagy szád, vagy helyben elkenhetem?- Kérdezi magabiztosan.
-Ne reménykedj, kevés vagy te ahhoz!- Mosolygok rá majd csak, hogy alátámasszam mondandóm egy tűzlabdát varázsolok elő majd azt el is dobom szépen, de azért arra figyelek, hogy ne találja el ellenfelem csak érezze egy kicsit a melegét.
-Na, egy hülye kis piromán... már unalmaaaas, túl sok hozzád hasonlót tudok.- Mondja unott képet vágva, ami most a legkevésbé sem hat meg, addig mondja, hogy piromán vagyok még talán elhiszem és akkor majd őt gyújtom fel, hogy gyönyörködjek egy kicsit a lángokban.
-Oh ugyan nem vagyok én annyira piromán... csak egy kicsit, a kártyáid meg úgyis nem sokára lángra kapnak!- Válaszolok továbbra is mosolyogva, hisz milyen szép is az élet ha van kit piszkálni, nem de? Hát de hogy nem!
-Látom nem ébresztett fel az iménti kis víz a leányálmodból...-Próbálkozik tovább a srác.
-Nem lehet, hogy véletlen te álmodsz?- Kérdezek vissza csak, hogy véletlenül se nyugodjon meg, hogy nem szólok vissza neki, bár inkább már elverni lenne kedvem, de azt meg nem szabad, övé az első támadás nem az enyém. Legalább tudom majd mire fogni a dolgot...
-Hát hogyne hogyne... pontosan annyira álmodok, mint ahogy zöld az ég és kék a fű...- Morogja, és csak itt jöttem rá, hogy ez srác nem képes egy normális reakcióra az arcán továbbra se látok elég idegességet, sőt most már az unottságon kívül semmi mást se. Ezért is elszántam magam, hogy lesz ami lesz felidegesítem.
-Most, hogy mondod mintha tényleg zöldülne az ég!- Próbálkozok egy kis ironiával, de valamiért ez sem jó, még mindig semmi reakció nem látszik rajta.
-Kérj meg valami helyi kis huligánt, hogy szúrja ki a szemed akkor... mert rajtad már a szemüveg sem segít- Add egy aranyos tanácsot, amit majd később talán még meg is fogadok, mondjuk úgy, hogy talán majd a következő életemben…
-Csak tudod az a te nagy bajod, hogy téged még látlak!- Mosolyodok el ismét gúnyosan, és mivel már tényleg nagyon szeretnék harcolni és kíváncsi is vagyok, hogy milyen lehet az a nagy kártyamágiája még egy tűzlabdát dobok felé, de ezt is csak úgy, hogy ne találja el a srácot.
-Hát, ez maximum téged zavar, ami nekem csak öröm lehet!- Mosolyodik el végre, és ez az a reakció ami még jobban zavar, hogy képes mosolyogni? Azt csak én tehetem meg ilyen helyzetben!
-Jolt of Fate!- Mondja és három lap kombinációjából ki lő egy villámot, ami nem sokkal a fejem mellett megy el.
-Nem is olyan rossz.- Morgom magam elé, bár az elismerő hangnem az hiányzik belőle, de ez attól függetlenül is dicséretnek számít nálam legalábbis. Ha ezt ő meg nem értékelni az, az ő baja, nem az enyém.

-Kártya mágia? Ch.. ilyen béna is csak te lehetsz! - mondta kissé gúnyolódva.
-Esetlegesen van mivel alátámasztanod azt a nagy szád, vagy helyben elkenhetem? - kérdeztem tőle magabiztosan, mert kinéztem belőle, hogy csak a szája nagy.
-Ne reménykedj, kevés vagy te ahhoz! - mosolygott rám, majd egy tűzlabdát dobott el nem túl messze mellettem.
-Na, egy hülye kis piromán... már unalmaaaas, túl sok hozzád hasonlót tudok. - mondtam egy unott kép kíséretében, mert már tényleg unalmas ez a tűzlabda dobálósdi dolog, túl sok hasonlót látok nap mint nap... na meg ismerek is.
-Oh ugyan nem vagyok én annyira piromán... csak egy kicsit, a kártyáid meg úgyis nem sokára lángra kapnak! - próbált erősködni, bár nem igazán fog nálam ilyen beszólásokkal sikerrel járni.
-Látom nem ébresztett fel az iménti kis víz a leányálmodból... - mondtam ismét egy nagyon unott arc kíséretében... már untam tényleg ezt a szájkaratézást, de nem akartam nagyon elverni szegény srácot itt, így inkább próbáltam eluntatni a dologról, de csak nem adta fel a kötekedést.
-Nem lehet, hogy véletlen te álmodsz? - próbálkozik továbbra is.
-Hát hogyne hogyne... pontosan annyira álmodok, mint ahogy zöld az ég és kék a fű... - próbáltam ismét lezárni, ezt az unalmasan hosszúra nyúlott szájkaratét, de amikor épp otthagynám, megint megszólal.
-Most, hogy mondod mintha tényleg zöldülne az ég! - válaszolta gúnyosan.
"Kész, ha nagyon sokáig folytatja tényleg el fogom kenni a száját! - gondoltam magamban, majd csak visszaszálltam kicsit a szájkaratéba.
-Kérj meg valami helyi kis huligánt, hogy szúrja ki a szemed akkor... mert rajtad már a szemüveg sem segít. - adom neki a tutitippet, amivel leakadhatna rólam...
-Csak tudod az a te nagy bajod, hogy téged még látlak! - próbálkozik ismét, ám ettől el kellett mosolyodnom, mert írtógyenge visszaszólásra sikeredett ez neki.
-Hát, ez maximum téged zavar, ami nekem csak öröm lehet! - mondtam az iménti mosolyom kíséretében. -Jolt of Fate! - mondtam ki a szavakat, majd egy villám ment el a srác feje mellett.
-Nem is olyan rossz. - mondta a srác kissé gúnyolódva, bár az arcán kicsit látszott a meglepettség.
-Ohh, igazán köszönöm... kis piromán. - köszöntem meg neki az apró "kedveskedést... persze szavaimból érezhető volt a szarkazmus.
-Szívesen talán máskor is úgyse dícsér meg más amilyen béna vagy! - folytatta ismét, hogy felhúzzon, bár már tényleg közel volt hozzá...
-De rossz szokása az embereknek, hogy magukból indulnak ki... Reméltem, hogy te legalább ebben kivétel vagy, de ezek szerint totál reménytelenség az ügy. - csóváltam meg a fejem lemondóan a srác irányába, aki erre csak sóhajt egyet, majd szóra nyitja azt a nagy száját.
-Na ebben egyet értünk, hogy veszett ügy csak az a baj, hogy nem nem szokásom magamból kiindulni. - közli kissé ridegen, ami meglepett előző beszólásaihoz képest.
-Eléggé ellent mondasz ez esetben... de mindegy, lényeg, hogy egyetértünk abban, hogy reménytelen vagy. - mosolyodtam el kissé, mert megbizonyosodtam róla most már biztosan, hogy síkhülye a srác, csak az arca nagy.
-Miattam csak ne aggódj, annyirra nem vagyok reménytelen mint te! - mondta ismét gúnyosan.
"Na jó, tényleg elkenem a száját, nem hat meg most már az sem, ha a végén kinyiffan, és kicsapnak miatta a céhből!" - döntöttem el, majd a kártyáim ismét a kezembe vettem.
-Jolt of Fate! - mondtam ismét ki a varázsszavakat, majd három villám indult meg kártyáimból a srác fele, ám ő ezeket könnyedén kikerülte, mert elég rossz lett a célzás.
"Remek, még mindig van bennem egy rakat pia, hogy ennyire melléfogtam!" - szitkozódtam magamban, hogy ennyit ittam, majd egy újabb próbát tettem, hogy eltaláljam a srácot, ám ez sem járt sikerrel.

Hiába is próbáltam idegesíteni a srácot mintha csak a falnak beszélnék, ráadásul most már tényleg rá kell jönnöm, hogy a szócsatához ő is ért. Sajnos mivel az előző beszólások, gúnyolódások, amik néha igaz kicsit gyengére sikeredtek, de a lényeg az, hogy sehogy sem bírtam felidegesíteni a gyereket. Ezért taktikát váltottam a már harcokban és küldetéseken jól megszokott arckifejezést vettem fel, azaz semmi érzelem kimutatás.
Bár ez a taktika se akart igazán bejönni sőt csak azt értem el, hogy a srác ismét elővette kártyáit és újra varázsolt és a már ezelőtt is látott villámot láthattam ismét és most is csak a fejem mellett ment el mint eddig is. Most a srác tényleg nem tud célozni, bár ki tudja lehet, hogy csak sokat ívott, sőt biztos vagyok benne most is belegondolva egy jó pár pohár italt megivott, még a „nagy” problémáit mesélte….
- Látom neked is csak a szád nagy mert célozni azt nem tudsz!- Kezdem el ismét piszkálni ellenfelem, sajnos ez már a véremben van, még ha akarnám se nagyon bírnám ki anélkül, hogy ne gúnyolódjak.
-Fire ball!- Mondom ismét kedvenc kis varázslatom nevét és most már ezt komolyan is gondoltam, nem a feje mellé céloztam hanem a vállára, hogy ha eltalálja akkor legalább fájjon is neki és így legalább tudom bizonyítani, hogy vele ellentétben én még tudok célozni. Vagyis nem, nem tudok célozni mert ahelyett, hogy a srác egy helyben maradt volna és eltaláltam volna egy lépéssel arrább lépett és így a varázslatom ismét csak a válla mellett ment el.
-Mondja az, aki előzőleg azzal a nagy szájával 2 tűzlabdát is eldobott egy álló ember mellett!- Szól vissza ismét ellenfelem, nekem pedig rákkel jönnöm, hogy ha az ő szemszögéből nézzük a dolgokat akkor igaza van, de ha az enyémből akkor már nagyon is téved, mert é direkt dobtam el mellette a tűzlabdákat és ezt a tudtára is fogom adni.
-És azt hiszed hogy az azért volt mert nem tudok célozni?- Mosolyodok el ismét gúnyosan, hisz csak nem gondolhatja komolyan, hogy leállok vele itt vitázni ha nem tudnék célozni és mivel most már tényleg megakartam neki mutatni, hogy nem vagyok béna, ismét egy tűzlabdát dobtam ellenfelem felé ami most talált is csak az a baj, hogy csak a kezét égette meg kissé.
- Belőled kinézem, hogy csak a szádat jártatod… most jobb, hogy beleugrottam egy kis nyámnyila varázslatodba.- Próbál továbbra is gúnyolódni csak az a kár, hogy az a fájdalmas grimasz amit közben vágott valahogy pont az ellenkezőjét mutatta annak mint amit mondott.
- Lehet, hogy neked is megy a szócsata, de előlem nem tudod elrejteni azt, hogy igen is fájt!- Váltok ismét komolyabb hangnemre, csak hogy vegye észre most nem gúnyolódásból mondom.
- Na nyugi kis szájhős... inkább eredj valami köpennyel egy világmegmentő körútra.! - Add egy jó tanácsot amit soha az életben nem fogok megfogadni, de se baj, úgy is annyit ivott már, hogy nem tudja mit beszél… De célozni most már annál jobban tud mert ismét egy Jolt of fate varázslattal próbálkozik mely sajnálatos módon el is találja jobb vállam, ami miatt halkan felszisszenek , de ezután nem adom jelét annak, hogy nem kicsit fáj a kezem. Ez valahogy most nem esett jól, úgy tűnik ő is megtanult célozni, őszinte sajnálatomra.…
- Az ilyen "nagy" dolgokat inkább neked hagyom... nekem van jobb dolgom is...!- Próbáltam ismét gúnyolódni, de most a ól megszokott gúnyos mosolyt elhagytam abból úgyis csak grimasz lett volna és nem akarom, hogy tudja, hogy fáj a kezem és úgy érzem zsibbad is egy kicsit a kezem, ezért megmozgatom kicsit jobb kezem, aminek köszönhetően a zsibbadás el is múlik.
- Jha, hogy a nagymamik és kisgyerekek rémisztgetése azzal a hülye fejeddel ennyire fontos neked? bocs, nem tudtam!- Gúnyolódok ő is tovább, komolyan ha ezt így folytatjuk soha nem fogom elverni mert addig el se jutunk hanem csak szócsatázunk. Mai felettébb felemelő érzés ha épp nem egy harcot szeretnék kiprovokálni.
- Kezdesz unalmas lenni...- Mondom el a teljes igazságot, figyelmen kívül hagyva előző beszólását, mert most már tényleg unom a szócsatát, de se baj tőlem folytathatjuk is, ezzel is elvagyok egy darabig. Max előtte egy kicsit még elverem a srácot.
-Szállj le a földre aranybogár, vagy maximum én segítelek le, de az nem lesz kellemes- szól ismét vissza mire most már tényleg elegem van.
-Nyugodj meg nem kell segítened már régóta két lábbal állok a földön, de most már tényleg elegem van belőled!- Közlöm vele a nagy igazságot, majd bőrkabátom szélét kissé arrább húzva, veszem elő a tokból a katanámat ezután azzal támadtam a fiúra először a kezét célozva vele.

A harcot lezárom. Jutalmatok 30 VE.

» Shouki Sheiji
» Shouki Sheiji
» Shouki Sheiji
» Shouki Sheiji
» Shouki Sheiji