Matt Burnlight

Név: Matt Burnlight
Nem: férfi

Életkor: 16

Mágia: Elemi mágia(Tűz)

Céh: Fairy Tail

Jellem: Higgadt,becsületes alkat vagyok,de ha igazságtalan dolgot látok,könnyen dühbe gurulok. Ha kell az életem adom bármelyik barátomért,vagy közemberért,aki nem érdemli azt a sorsot,amit kapott. A rendezett életmód,kitartás,és a barátságos hozzáállás kiválóan jellemez. Mosolygós alak vagyok,aki élvezi az életet. Amit gyűlölök,az az előbb említett igazságtalanság.

Kinézet: 185 cm magas és 75 kg. Karakteres orr,zöld szem,és balra fésült középhosszú barna haj. Vékony,szálkás test. Kétféle öltözködési szokása van:egy elegáns és egy laza. Általában egy sima farmernadrág és egy fehér póló van rajta. Viszont bármit visel,mindig ott lóg a nyakában egy medál,amit a nagymamájától kapott kiskorában. A céh jele a jobb felkarján található.

Felszerelés:Ruházat,medál,pénztárca benne egy kis pénzzel.

Előtörténet:
Magnolia városában születtem,középmódú családban.Az anyám egyszerű polgár,aki irodai munkákat végez,még az apám tűzmágus a Fairy Tail nevű céhben. Pusztán egy öcsém van. Először nem érdekelt a mágia,teljesen hidegen hagyott. Egészen addig a napig... Talán hat éves lehettem. A barátommal mászkáltam egy városunkhoz közeli erdőben,aki egy hétig nálunk aludt,mert a szülei messzire utaztak üzleti tárgyalások miatt. Labdázni akartunk az erdő szélétől nem messze egy kis tisztáson. Gyönyörű idő volt,a nap ragyogott,a madarak daloltak. Soha nem felejtem el ezt a napot. Édesanyám dolgozott,édesapám küldetésen volt,és az öcsém otthon tartózkodott. Boldogan fociztunk Elisa-val. Egy kicsit mellérúgta a labdát,ami kirepült a tisztásról,ahol játszottunk.

-Mindjárt hozom!-mondta,azzal eltűnt a bokrok közt

Kb. húsz másodperc múlva remegve tért vissza. Arcán látszott a rémület. Nem sokkal azután,hogy odafutott hozzám,egy fekete ruhás alak lépett ki a bokrok közül.Fekete bakancs,fekete farmernadrág és fekete ing. A fején lévő egyenes fekete hajszálai lófarokban csapkodták háta közepét.Arcán gúnyos mosoly ült. Apám tanításainak köszönhetően,tudtam,hogy egy fekete mágus. Kezében a labdánkat tartotta. Mindketten megdermedtünk a félelemtől. Elénk lépett,letérdelt,hogy pont egy szintben legyen az arcunk, és felém nyújtotta a labdát,miközben a szemembe nézett. Még jobban megrémültem

-Azt hiszem,ez a tiétek - mondta,mire én elvettem a kezéből a labdát.

Megfordult és elindult arra felé,ahonnan előlépett.

-Fussunk - súgtam Elisa-nak és rohanni kezdtünk.

-Mi...mi volt ez? - kérdezte még mindig megrémülve futás közben.

-Egy fekete mágus - mondtam. - Egyike a legelvetemültebb mágusoknak. Nem tudom,mit akar,de most ránk vadászik.

Amint ezt kimondtam,valami feketeség csapódott be,pont,ahol Elisa futott mellettem. Mikor eloszlott a porfelhő, ott állt a sötét alak,és Elisa-t a nyakánál fogva tartotta. Nekifutottam,és ütlegelni kezdtem,ahol értem. Egy hat éves kisfiú nem sokat ér egy képzett mágus ellen,de nem tehettem mást. Egyetlen rúgással lerendezett,amitől én egy fának csapódtam,és elvesztettem az eszméletem. Amikor felkeltem,nem volt már ott semmi,csak Elisa mozdulatlan teste. Nem akartam elhinni. Odasiettem mellé,és térdre estem. Szememből ömlöttek a könnyek.

-Kellj fel...! - ráztam meg - Kérlek! Ne...Ne...Ne...! ELISAAAAAA!

A karjaimba vettem,és elindultam vele az otthonunk felé. Annyira siettem,amennyire csak tudtam.Mire hazaértem,a szüleim otthon voltak.Anyám egy ágyra fektette,és borogatta sérülésit,amíg az orvos ki nem ért. A vizsgálat ideje alatt, ki kellett jönnünk a szobából. Mikor az orvos kilépett,a fejét csóválta,és súgott valamit édesanyámnak,aki ettől sírva fakadt.

-Kisfiam,Elisának... Elisának csak néhány órája van hátra. Az orvos nem tud rajta segíteni,semmi se mentheti meg - nyögte,és még jobban zokogott.

Egy hatalmas ütést éreztem a szívemen.

-Az nem lehet... Az nem lehet...- mondogattam magamnak.

Elisa ágya mellett ültem egészen addig,míg ki nem lehelte a lelkét. Kiléptem az ajtón,nem törődtem vele,hogy a könnyeimtől átázott a felsőm. Elisa szülei villámgyorsan rohantak be az ajtón. Csak most értek ide. Ez sorsdöntő pillanat volt az életemben.

-A... Apa... - mondtam remegő hangon - Taníts engem tűzmágiára! És hadd csatlakozzam a céhedhez!

- Rendben van fiam! - válaszolta - Holnap kezdünk.

Ahogy mondta,másnap elkezdtük az edzést. Minden nap keményen edzettünk,kivéve egy napot: Elisa temetését. Pár hét múlva már örömömet leltem a mágiában. A mágia nagyszerű dolog,csak meg kell ismerni. Két évvel később Elisa halála után csatlakoztam a Fairy Tail-hez,abban a reményben,hogy olyan erős leszek,hogy bárkit megvédhessek. Sok barátot köszönhetek ennek a céhnek. Sok embert,akik fontosak számomra. Olyan ez,mint egy nagy család.