Raikou Akuma

Név: Raikou Akuma
Kor: 18
Nem: fiú
Mágia: Elemi (villám)

Jellem:
Elégé visszahúzódó, magamnak való természet vagyok aki nem nagyon áll szóba senkivel ezért sok barátja sincs és ez megnehezíti a beilleszkedést. Nagyon sokat tanultam gyerek koromban úgyhogy van min törnöm a fejem, emiatt gyakran nem is hallom meg azt amit mondanak nekem.

Kinézet:
Magasság: 190cm
Súly: 75kg
Szem szín: Mély zöld
Haj: Fekete szembe lógó
Ruha: Nekem mindegy csak kényelmes legyen.
Felszerelés: Egy régi bicska, egy toll, egy napló és egy acél labda.

Előtörténet:

Gyermekkor:

Noushin egy elég viharos faluban születtem, egy földműves és egy tanár gyermekeként. Anyám már 6 éves koromban elkezdett tanítani, apám pedig fizikailag erősíteni hogy elkezdhessek dolgozni én is. Más nap anya és apa dolgozni ment azt mondták hogy, másnap jönnek haza. Én egyedül maradtam a házunkban és, a vihar is kezdett erősödni nekem akkor ez volt a kedvenc időszakom vihar előtt a villám és a mennydörgés miatt. A házunk mellett tölgyesek voltak. Apa a ház melletti egyik magas tölgyfára épített kilátót, felmásztam a kilátóra. Leültem és elkezdtem nézni a villanásokat a sötét égen,egyszer csak belém csapott egy villám.
- Ah!- üvöltöttem fájdalmasan. Körülnéztem a földön feküdtem mellettem ott ült egy ismeretlen ember.
- Ki... Ki maga? - kérdeztem gyanakodva.
- Rád aztán tapadnak a villámok, szerencséd hogy nem állt le a szíved!- mondta magyarázóan.
- A kérdésemre még nem válaszolt!- hívtam fel a figyelmét.
- Engem Kyoshounak hívnak. És téged?
- Engem Raikou Akumának. - mondtam kicsit zavartan. El eredt az eső.
- Jaj!Nem szeretem az esőt a mágiámnak nem tesz jót. - mondta hadarva.
- Mi? Ön mágus?- kérdeztem elkerekedett szemmel.
- Hopp! Kicsúszott a számon!- mondta mosolyogva.
- Kérem tanítson!- mondtam kérlelően.
- Hat év múlva vissza jövök, és akkor tanítalak addig edzed magad. - jelentette ki határozottan.

Jótevő:

Már otthonosan mozogtam a földeken, és erősebb fizikummal, is rendelkeztem. Épp dolgoztam, amikor egy hang megszólított.
- Te vagy Raikou Akuma? - kérdezte mosolyogva. Én fel egyenesedtem.
- Igen, miért?- kérdeztem kíváncsian, miközben végig meredtem, az előttem álló férfin.
- Kyoshu! - vágtam a szavába, és mozdultam, de ő tiltóan felemelte a kezét, és elkezdett eltolni magától.
- Nem emlékszel mit mondtam neked?- kérdezte nyugodtan.
- De, azt mondtad, hogy mágiára fogsz tanítani! - mondtam elmélkedve.
- Na, ezért jöttem! Hol vannak a szüleid?
- Meghaltak. Lázasak lettek, és nem telt orvosra. - mondtam kicsit elérzékenyülve.
- Oh!- mondta halkan.
- Nem akar be költözni hozzám?- kérdeztem kíváncsian.
- Én fordítva gondoltam. - mondta vigyorogva. - Döntsük el kő - papír - ollóval! - mondta. Én egy kicsit gyerekesnek tartottam de, elfogadtam és elkezdtünk játszani.
- Én győztem!- mondta boldogan a férfi. Én kicsit sóhajtottam, és elindultam a házam felé.
- Hova mész?- kérdezte kíváncsian.
- Össze pakolok!- üvöltöttem hátra, sötéten néztem előre és el gondolkoztam, hogy vajon a többi felnőtt, is ilyen vagy, csak ő. Alig pár perc múlva már egy úton baktattunk a hátunkon felszerelésünkkel.
- Tulajdonképpen ön hol lakik?- kérdeztem kíváncsian.
- A Fiore Királyságon belül Shirotsume városában. - mondta mosolyogva.
- Aha. - mondtam unott hangon. Alig 3 napig mentünk, és elértük a várost. Megindultunk a város belseje felé nekem ismeretlen volt a zsibongó tömeg, de Kyoshunak elégé nem volt szólni valója, de még mindig ott volt a arcán a vigyor. Megérkeztünk egy átlagosnak tűnő házhoz, amint beléptem könyves polcok és acél rudak sokaságát pillantottam meg.
- Itt fogunk gyakorolni. - mondat.
- Mit?- kérdeztem vigyorogva hátha kibírom hozni a sodrából.
- Villám Mágiát. - mondta szelíden.
~Nem lehet kihozni a sodrából~ gondoltam, aztán körülnéztem a házban. Nagyon sok polc volt tele könyvekkel. Kyoshunak nem láttam semmi nyomát, aztán hírtelem előbukkant egy vastag könyvel.
- Ez mi?- kérdeztem értetlenkedve.
- A mágia enciklopédia. - mondta és a kezembe nyomta a nehéz könyvet. - Lapozgasd olvasgasd de lényeg hogy a villám mágiát olvasd el nagyon figyelmesen! –hívta fel a figyelmemet és egy pillanatra meg komolyodott. Másnap korán ébredtem, és nem láttam egy levelet találtam magam mellet. Amiben megpróbálta le írni nekem hogy is csináljak mágiát.

6 év múlva:

A Mester embertelen körülmények között nevelt minden nap, villámokkal ébresztett, étkezéseknél, is villámokkal lőtt nem volt egy perc nyugtom sem tőle aludni, se tudtam, csak valahol elbújva pihenni mert, mindig megtalált és meg akart ölni. Már egy völgyben vívtunk, és a fű, is kiégett addigra szerencsére meg tanította nekem a villám mágia alapjait én pedig kidolgoztam magam hogy akár egy pillanat alatt bebírjam borítani a kezemet néhány helyen villámokkal.
- Jól van, Raikou! Told elő magad!- mondta mosolyogva.
- Hagyjon már egy kicsit aludni!- üvöltöttem neki, mert már tényleg karikásak voltak a szemeim és ásítoztam.
- Nem, azt mondtam hogy, az emberi test határait akarom feszegetni? - kérdezte egy kaján vigyorral.
- Nem. – mondtam keserű hangon.
- Akkor... most mondom!!! – mondta, és megtámadta a sziklát, ami mögött ültem nemek ki kellett ugranom, hogy a törmelék ne temessen be. Megfogta a csuklóm, és arcon ütött.
- Miért ilyen gyors?- kérdeztem fáradtan.
- Villám felszabadítás!- jelentette ki nyugodtan.
- Mi van?- kérdeztem és próbáltam minél többet pihenni abban a kis időben amikor távol volt tőlem.
- Egy olyan mágia ami a reflexet, sebességet, és erőt a többszörösére növeli, de ezért a fizikai előnyért ilyen korban, már nagy árat kell fizetni!- mondta, és nekem ugrott én alig láttam és kitérni is nehéz volt.
- Mi az ára!?- kérdeztem, és neki lőttem egy villámot.
- Az életünket, de csak ha véget ér a mágia igaz én már 6 évvel, ezelőtt kezdtem el használni, és azóta bírod a kemény körülményeket!- jelentette ki, és nekem támadt. Én egy kicsit haboztam elugrani, de rosszul tettem megint megfogta, a csuklómat, és bele vezetett egy valódi villámnak megfelelő energiát. Engem, ez hirtelenül ért, és elestem aztán. A mester fölém ugrott, és megütött én vért köptem, és még egy jó párszor megütött így mire sikerült rendesen kitérnem.
- Meg akar ölni?-kérdeztem felháborodva, és megfogtam a ütések helyeit.
- Tulajdon képen, igen! De csak ha nem teszel ellenem semmit. - mondta mosolyogva. Pár perc múlva már egy sziklát, is leromboltunk. Egyszer csak Kyoshu lelassult, és a földre került. Én oda futottam, hogy megnézzem mi van a mesterrel.
- Mi a baj mester?- kérdeztem, és felemeltem a testét.
- A mágia elmúlt. Nekem végem. - mondta, és kicsit elmosolyodott.
- De... de akkor miért hal meg?- kérdeztem összeszorult torokkal.
- A testem hozzá szokott ehhez a gyors működéshez, ha vége akkor itt áll a halál, és nem lehet ellene tenni semmit. - mondta, és fájdalmasan felnyögött. Pár óra múlva már, sírva ástam a sírját. Eltemettem, és sírva elindultam, a város felé. Elhatároztam hogy nem csatlakozok egy céhez, sem inkább még tanulok, és majd akkor lehet hogy csatlakozok valahova.