Harc a nagy, büdös pontyért! Raikou Akuma vs. Glen Ordway

Éppen a piacon sétáltam, hal után kutatva, és meg is láttam egyet, egy gyönyörű pontyot, oda rohantam, és bele néztem a pénz tárcámba savanyú arcot vágtam, mert üres volt így hát, csalódottan leültem egy közeli padra, és néztem a nyüzsgő tömeget egyszer csak megláttam valakit, aki arra a halra pályázott amelyik nekem is kellett. Komoly dologról volt szó így hát nagy erősen bele véstem a fejembe az arcát, és bosszút esküdtem ellene. Felálltam, és elindultam a közeli könyvtárba olvasni valamit, hogy nyugtassam magam, és persze hogy gondolkozzak a bosszú terven. Levettem egy kupac könyvet leültem az egyik asztalhoz, és kinyitottam az egyik könyvet. Már pár perce olvastam a könyveket mikor unottan a kölcsönzőhöz néztem, elakadt a lélegzetem, ott állt a haltolvaj srác. Kicsit elveszettem a fejem, és neki lőttem egy villámot, odafutottam, hogy felvegyem a halat a poros földről. Már épp indulni készültem, mikor süvítést hallottam a hátam mögül, odafordultam.
- Mi a...?- kezdtem el, de nem tudtam befejezni, mert bele csapódtam egy polcba, és kiesett a kezemből a hal. A polc ledőlt, és a következő alját kilökte, az is ledőlt, én kissé szűkösködtem ott, aztán villámokat idéztem magam köré, és kitörtem a polcot, felkeltem, és körül néztem, de nem láttam senkit aztán észre vettem hogy elkezd kúszni az árnyék ami mögöttem van. Hátra néztem, és még egy polc dőlt felém. Ez elől sikerült kitérnem.
- Egy rúna mágus?- kérdeztem, miközben végig gondoltam, hogy tulajdon képen ő ír, ha nem hagyom írni, akkor mágiát sem bír csinálni, és amúgy is lebecsülöm őket.

Hát mit mondhatnék! Az a nap is olyan volt, mind akármelyik. Na jó, azért nem, mert egyszerűbb. Mondhatni szabadnap, hiszen végre volt Glen-nek pénze és ezzel úgymond véget ért a nélkülözési időszaka is. Talán éppen ezért ennek a megünneplésére döntött úgy, hogy végre költ abból a nehezen összeszedett pénzből egy kicsit és megajándékozza magát valamivel. ~Talán egy könyvet kellene vennem! Azt hallottam, hogy a könyvtárban kiárusítás van! Talán találok valami érdekes és értékes könyvet, melyet poron árért megvehetek! ~ gondolta ki a merész ötletét és kapkodta is volna a lábait, ha nem állják útját.
- Hova hova? -lépett elé egy nagyon is ismerős és rámenős lány.
- Hát éppen a városba, ezért ha megbocsájtasz...- próbálta elhessegetni őt, nem ért rá erre, már alig várta, hogy a könyvkupacok között ténferegve, kénye kedvére válogathasson közölük.
- Várj csak!- ragadta meg a fiú grabancát- Ha már éppen arra mész, vegyél nekem egy friss halat! - keze ráfonódott a fiú nyakára, ahogyan magához szorította- Ha gyors leszel, talán adok belőle este és nem kel éhezned...- súgta a fülébe, ahogyan elengedte és Glen kedve attól a perctől a padlót kezdte verdesni.
~Miért pont én? Elegem van Lilli-ből! Állandóan terrorizál és kihasznál, nem is beszélve arról, hogy a frászt hozza rám...~ állt meg a közeli piac egyik strandja ellőt, ahogyan gyorsan rábökött a legnagyobb halra és elindult vissza. ~Ezt gyorsan leadom neki és már megyek is a könyvért. Milyen jó lesz...~ termet meg, ahogyan a könyvtár távoli épületén is tisztán látta a kiírást.


És ennek pedig már nem tudott ellenállni. Nem érdekelte a hal sem. Szinte rohant az épületbe, fel a lépcsőn be az ajtón.
- Hol lehet! Hol lehet? Hol lehetnek?! - kezdet ez azonnal keresni a könyvtár azon részét, amikor furcsa és bizsergő érzés kerítette hatalmába. Furcsa és éles, sőt megrázó érzés volt az, ami a földre száműzte. A hall, szinte kirepült a kezéből, ahogyan a földön feküdve tisztán látta a támadóját és annak tettét! ~Egy mágus? Az a szemét! A halamra fáj a foga... a csoró! Bár... én is vagyok, de akkor is! ~Emelte a fel a kezét, ahogyan a levegő írta azt az apró kis szót! Wind! A levegő megmozdult, ahogyan az ismeretlen mágust elrepítette a szél. Letarolt mindent maga ellőt.
Glen fájdalmas arccal kelt fel, ahogyan a polcok kártyavár módjára dőltek össze, maguk alá temetve a fiút. De nem is ez keltette fel Glen figyelmét, hanem az elé csúszó könyv, mely nyitva volt. ~Hmmm...~ nézett le rá, ahogyan a fiú kiszabadult a fogáságából. ~Ez nem lehet!~ gondolta, ahogyan a fiú kihivoan nézett rá, ahogyan Glen felé mutatott egy stop jelet, hogy álljon le.
- Várj! Mindjárt figyelek rád, de ezt még elolvasom!- mondta is neki határozottan., ahogyan a könyvet bújta. - MI a francot művelsz? -kérdezte tőle, ahogyan végre a fiúra nézett.

- Add ide a halat!!!- üvöltöttem a srácnak, de csak a fejét csóválta. Neki ugrottam, hogy megüssem, de kitért előlem, és befutott a még álló polcok közé. Utána futottam, és meg is láttam két polc között. Elkezdtem futni utána rá akartam lőni egy villámot, de nem találtam el, és ráadásul nehezebben is lélegeztem. Kapkodtam a levegő után, hogy életben maradjak. Nem tudtam, hogy tulajdon képen mi is történt velem. Elkezdtem villámokat lőni felé, és szinte már fuldoklottam, néhány pillanat múlva elájultam. Mikor felébredtem, körül néztem, de nem láttam sehol senkit, még a pontyot sem! Ökölbe szorítottam a kezem.
- Neeeeeeeeeeee! Ellopta a halat ezt nem tűröm!- ordítottam dühösen. Elkezdtem futkározni a rúna mágust keresve, már jó egy perce futottam, mikor egy asztalnál ülve megláttam a rúna mágust.
- Te szemét!!!- ordítottam, és neki futottam.

Glen arcán mutatkozott a meglepetés ereje. Az ellensége, aki a semmiből tűnt fel és aki megtámadta őt, azt a hallat akarta, mely nála volt. Azt a halat, mely hirtelen magának a rúnamágusnak is fontod lett. Elmosolyodott ahogyan a fejét csóválta, hogy bizony ő nem fogja odaadni neki ezt a kincset és ennek a viselkedésnek meg is lett az eredménye. A fiú nekirohant, de nagyon is fejetlenül.
Glen jásznyi könnyedséggel húzta le a fejét az ütés elől, ahogyan villámgyorsan berohant a még álló sorok közé. ~Ha így folytatja lebontja a fél épületet! ~ gondolkozott, ahogy a sor végére érve azonnal oldalra ugrott, ahogyan mögötte becsapódtak a falba az újabb villámnyalábok. Nem teketóriázott sokat a rúnamágus továbbrohant, hiszen nem gondolta már az elejétől fogva, hogy megküzd a férfival. Csak egyszer pillantott vissza, ahogyan a jobb kezében a könyv, míg a balban a hallat szorongatta. Látta a még furcsán viselkedő fiút, ahogyan újabb nyalábok csapódtak be a Glen mellett, de akkor a halk puffanás hallót. Megállt, ahogyan hátranézett és egy férfit vett észre a fiú mögött.

Fél vagy egy óra telhetett el azóta. Glen az egyik asztalnál ült, előtte jó néhány könyv nehezítette azt, ahogyan ide oda pakolgatva őket, mindenki számára jól láthatóan keresett valami nagyon fontosat. Nem tudta senki csak ő, ahogyan váratlanul megjelent újra az alak. De ezúttal Glen már várta őt. A fiú újra úgy viselkedett mind azelőtt. Neki akart ugrani, de ezúttal Glen megelőzte.
Villámgyorsan pattant fel az asztaltól, ahogyan a térdével a fiú hasát találta el, miközben az egyik kezével a fiú lendülő kezét ragadta meg, hogy az viszont ne találhassa el őt. A kor és a súlykülönbség miatt nem volt nagy különbség a két mágus között, de a meglepetés csapás sikerrel járt. Glen nem futott el és ezzel meglepte az ellenfelét, aki a kettőjük lendülete miatt, még jobban megérezte a rúgást, sőt ahogyan földet ért, a rúnamágus térdre rajtamarad a Raikou mellkasán, ami miatt nehezebb is tudott levegőt venni.
– Na ide figyelj, ha még egyszer mágiát mersz használni kinyírlak!- Glen arca mérges volt, ahogyan a másik kezében továbbra is egy könyvet szorongatott, méghozzá nyitva. - Nem érdekel, hogy a tiéd-e az a hal vagy sem! Ha akarod elviheted, de csak miután sikerült megfejtenünk ezt a rohadt átkot! - nyomta a könyvet a fiú arcába- Ez nem egy normális ponty, hanem egy aranysárga, pöttyőshátú démonponty! -mutatta a képet, ahogyan valóban, teljesen úgy nézett ki mind a papírba csomagolt állat - Egy misztikus állat, amelyet ha megölnek és véletlenül így is megérzi a mágiát, arra aki használta a közelében és akiben folyik varászerő, azokat egy halálos átokkal fertőzi meg! Minél több mágiát használ az áldozat, annál jobban lecsökkenti az átok annak az élete hosszát! Első szint, hogy ha túl sok mágiát használsz egymás után, nem kapsz levegőt! Ha ennél is tovább mész, a tested nem lesz képes mozogni többé, ha pedig ekkor sem vagy képes elfogadni a sorsod, végül ...- engedte el a fiút- … meghalsz!- állt fel, ahogyan fújt egy nagyot- A francba! Hála neked, a vacsorám fog megenni engem!

- Na ide figyelj, ha még egyszer mágiát mersz használni kinyírlak nem érdekel, hogy a tiéd-e az a hal vagy sem! Ha akarod elviheted, de csak miután sikerült megfejtenünk ezt a rohadt átkot ez nem egy normális ponty, hanem egy aranysárga, pöttyőshátú démonponty egy misztikus állat, amelyet ha megölnek és véletlenül így is megérzi a mágiát, arra aki használta a közelében és akiben folyik varászerő, azokat egy halálos átokkal fertőzi meg! Minél több mágiát használ az áldozat, annál jobban lecsökkenti az átok annak az élete hosszát! Első szint, hogy ha túl sok mágiát használsz egymás után, nem kapsz levegőt! Ha ennél is tovább mész, a tested nem lesz képes mozogni többé, ha pedig ekkor sem vagy képes elfogadni a sorsod, végül meghalsz A francba! Hála neked, a vacsorám fog megenni engem! - mondta dühösen, hadarva. Értetlenkedve meredtem rá, de igyekeztem leplezni, közben rá meredtem a becsomagolt, halra, és egy kis ideig gondolataimba merülve néztem.
- Érthető voltam?!- kérdezte dühösen, a fiú.
- I... Igen.- dadogtam, egy kicsit zavartan, a fiúnak, aki gyanakodva felhúzta a szemöldökét, én kicsit feszült lettem ennek hatására, ő már villámló szemekkel nézet rám.

- Érthető voltam?!- kérdezte Glen dühös arccal, miközben az ellőtte fekvő férfi a megilletődöttségtől, szinte megszólalni sem tudott. Bár azért egy egyszerű igen, képes volt kiköhögni, ami elég volt a rúnamágusnak.
Lesszált Akuma-ról, ahogyan felsóhajtva segítő kezet nyújtott neki, melyet a férfi el is fogadott. Glen felrántotta a férgit a földről, ahogyan nem engedte el a kezét, hanem kissé barátságosabbra fogva a figurát, megpróbált mosolyogni, de elégé erőltetett volt ez.
- A nevem Glen Ordway!- mutatkozott be Akuma is cserébe, majd Glen gyorsa helyett foglalt az asztalnál és újra a könyveket kezdte bújni, de ezen tette mellett, mely lényegében a könyvek gyors lapozgatásában merült ki, a száját is erősen jártatni kezdte. - Az átkot, csak egy szertartással lehet semlegesíteni! A könyv szerint az a személy, aki először használt mágiát a ponty közelében, a szertartás alatt megtisztul az átoktól, melynek hála a hall lelke eltávozhat erről a világról, ezzel minden megfertőzött személy- keresett tovább a könyvekben még valamit, ahogyan az arca felvidult és a könyvre csapott. - Megvan a szertartás! Nézzük mi kell hozzá... ühüm... értem!- állt fel, ahogyan Akuma-ra mutatott. - Jól figyelj a véreddel egy pentagrammot kell alkotnod a földön, ahogyan a közepén a hall ősi ellenségének a darunak a táncát lejtve el kell szavalnod a daruhimnuszt, ezzel elijesztve a gonosz szellemet, mely megfertőzött téged! - csapta össze a könyvet- Na ameddig megkeresem a tánc leírását meg a verset, addig csináld meg a jelképet! - tűnt el a könyvsorok között, ahogyan alig öt perc múlva megérkezett egy másik könyvel. - Látom kész vagy!- nézett a földön lévő véres mintára- Akkor állj a közepére...- utasította- … majd egyszerűen utánoz egy darut, ahogyan ezt elkántálod csukot szemmel!- adta a kezébe a könyv egy kitépett darabját.


Kántáltad a szöveget, melyet nagy nehezen megjegyeztél, ahogyan a furcsa sorok miatt gyanút fogtál, de igazából akkor jöttél ár mindenre, mikor egy kabátot viselő alak jelent és a hangja kizökkentett a szertartás hatása alól.
- Te meg mit csinálsz itt? -kérdezte ahogyan összefoglalva neki a történteket a hallra nézett, melyet mutattál neki. - Áhh... igen! Szóval az a félszemű férfi ellopta a haladtat, azért randalíroztál odakint. Hát elég nagy felfordulást csináltál annyi szent, ezért használtam rajtad az altatómágiámat, de...- nézett a képre- … láttam azt a bizonyos halat, és az nem ez volt! A férfi jól átvert! -nevetett fel, ahogyan fordított egyet. - Az hall egy aranysárga, pöttyőshátú angyalponty volt, amiért a király a fél királyságát odaadná. Nézd csak! -mutatott a képre, ahogyan visszafordított- A démonpontynak van dús szemöldöke, ennek viszont nincs! -mutatta az eltérést, ahogyan körenézve nem láttad sehol Glent és emiatt még mérgesebb lettél, ahogyan kirohanva keresni kezted őt és jó gyors voltál, utol is érted őt az aulában.
- Hoppá...- jegyezte meg, ahogyan észrevett.

- Hoppá... - mondta a fiú, én elhűltem hogy ezzel égettem, magam viszont, már megint elkalandozott a képzeletem, és testem áttért ideges, háborús üzemmódra, aminek hatására, a régen a mester által csinált kegyetlen, embertelen, és egyben morbid edzés tervének köszönhetően egy átlagos mágusnál négyszer, ötször jobb fizikummal rendelkeztem, és a belső fájdalom is felébredt bennem, lehajtottam a fejem, és minden végtagomban éreztem hogy az a két ember direkt csinálta, a hajam eltakarta a szemem, így a két rám meredő ember nem látta a szememet, amiben összeszűkült a pupillám, és a dühös, őrült nézés vegyült össze.
- Ez nagyon nem jó, én már láttam ilyennek, egyszer egy egész kocsmát lerombolt vele. - mondta elhűlten a csuklyás ember, aztán kicsit hátra hőkölt.
- Héj, ti ketten ott, aki fél azt kapom el először!- mondtam érces, vigyorgó hangon, a végére még egy sátáni kacaj is bekerült. Mikor felemeltem a fejem tisztán látszott a szemem, ők hátra hőköltek, én meg, vigyorogva meredtem rájuk.
- Mi a...?- kérdezte Glen, és kicsit ijedten nézett rám, viszont nem tudta befejezni mivel a fizikum gyorsaságot ad, emiatt már tíz méterrel előtte voltam mikor sikerült érzékelnie engem, és a kezem körül cikázó villámokat, és közbe vissza emlékeztem a képzésemre, amikor a mesteremmel vertük egymást, és a mesterem mondott valami új technikát amit csak egyszer tudok sorozatban használni egy hónapban, de csak hogyha, nem tanulom meg jól, és ráadásul hogyha nincs elég varázserőm hozzá akkor egy egész héten át az ágyban kell pihennem, és ennem hogy regenerálódni tudjak, vagy talán még meg is halok.


Mikor, felkaptam a fejemet arra hogy a könyvtár acél ajtaja felé futottam, a villámot tartó kezemet előre raktam, hogy meg tudjak állni, pár pillanat múlva hozzá értem a ajtóhoz, és bele vezettem az áramot, és eltűnt a mágia, az ajtó másik felén újra összeállt, és bele csapódott egy arra járó lovas kocsiba, aminek a fa szerkezete felgyulladt. Odafordultam a célpontom felé, mérgesen szemeztem vele, rálőttem egy elterelő villámot aztán, felugrottam, és a levegőbe ki alakítottam egy pozitív töltéstű villámot, és a kezemre negatívot vezettem, aztán leugrottam, és bele ütöttem ököllel a könyvtár kemény gránit padlójába, ami egy pillanat múlva egy 100m-es átmérőjű körrel bővült, és a villám tovább ment a pincébe, valami felrobbantotta az épületet, én kirepültem a könyvtárból, bevertem a fejemet, és elájultam.

Glen nagyon is úgy gondolta, hogy nemcsak megtréfálja a férfit, hanem kihasználva a helyzetet el is sunnyog, remélve hogy az sohasem akad a nyomára. Nem nagyon akart vele hadakozni sem, de mit tesz az isten, Akuma olyan volt mind egy kullancs, akárhogy is próbálta, nem tudta levakarni magáról. De valami megváltozott. Nem is egy kullancs volt már Glen szemében, hanem sokkal több, egy mérges kullancs, mely éppen rá fente azokat a kis agyarait, hogy teljesen kiszipolyozhassa a vérét.
Ahogyan megjelent tőle alig néhány méterre Glen, azonnal reagált, oldalra vetődve sikeresen elkerülte a férfi első csapását, de épphogy. ~Gyors!~ döbbent rá, ahogyan Akuma nekitámaszkodott a vasajtónak, de a mágiája eltűnt egyszerűen. Az ajtó elnyelte az elektromosságot, ahogyan ezúttal már Akuma állt előtte, közötte és a célja között, a szabadságolást jelentő ajtó ellőt. ~Ez gáz!~ gondolta végig, ahogyan megpróbálta a levegőbe írni a WIND szót, de lassú volt, Akuma-hoz képest ezúttal nagyon is lassú! A keletkező légáramlat egyszerűen átjutott az a kis villámocska, pont telibe kapva Glent, akit nemcsak hátra hökkölésre kényszerített, de elég volt ahhoz, hogy a földre tántorítsa és komoly fájdalmakat okozzon neki. ~Gyorsabb a mágiája és ő maga is mind én! ~ emelte fel a kezét a levegőbe, hogy időt kérjen, de rájött, hogy annak ebben a pillanatban már nincs helye.~nemfog leállni!~döbbent rá, ahogyan Akuma a levegőben úszott, a jobb kezét tömör elektromosság járta át, és védekezésként maga elé Írt WIND szót, melybe szinte minden varázserejét beleadta, lehet hogy kevés volt.

A robbanás romba döntötte az épület jó részét, füsttel és tűzzel árasztva el a helyi környéket. Glen ott ült a földön némán, tiszta porosan és sajgó testrészekkel, ahogyan egy nagyobb gránitkövet emelet le magáról. ~Szerencsém volt! Nem engem célzott, hanem a talajt és azt hitte, hogy a robbanás fog velem végezni, de tévedett.~ mosolyodott el ~A robbanás már eső erejét elfújta a és felfogta a Solid Script-em, de a törmeléktől már nem tudott megvédeni. ~Ááá... mindenem fáj...~ állt fel, bár mindene fájt.
Lassan sétált ki az épületen tátongó hatalmas lyukon, ereszkedett le a kidőlt fal maradékán, ahogyan egész végig, amióta észrevette a földön fekvő Akuma-t nézte és célozta meg útjának céljaként is. Lassan ért csak oda hozzá, miközben a kiváncsikodók és a rendfenntartók is kezdtek szállingózni.
Glen lenézett a fiúra, ahogyan megemelve a lábát rálépett annak mellkasára, majd nagy erővel kezdte nyomni, mely elég volt ahhoz, hogy rövid időn belül felébredjen, bár amikor ez megtörtént abbahagyta ezt a játszadozást.
- Tessék!- dobta a fiúra az addig kezében tartott halat- Ennyit nem ér egy vacsora sem! - húzta el a száját a fájdalom miatt- Te pedig jó lesz ha visszafogod magad...- fordult meg, ahogyan lassú sétával kezdett távolodni a fiútól- … ha így folytatód mind örült mágust fognak körözni!- nevetett fel, ahogyan integet a földön fekvő férfinak- Ott az elkövető a földön biztosúrak!- kiabált a rend őreinek, ahogyan ezzel bemártotta a fiú tartózkodási helyét. ~He... de úgysem tudod majd megenni azt a pontyot! ~

//Köszönöm a játékot! Írj még egy reagot és jelenthetjük is a módik-nak, hogy kész vagyunk! //

- Tessék, ennyit nem ér egy vacsora sem te pedig jó lesz ha visszafogod magad, ha így folytatod, mind örült mágust fognak körözni, ott az elkövető a földön biztosurak!- mondta Glen, mi közben én már túljutottam három percnél, és nem tudtam mozgatni a testem, és a végtagjaim csak a fejemet.
- Álljon fel, és jöjjön velünk!- parancsoltak rám, kórusban a rendőrök.
- Nem tudok. - mondtam, keserű mosollyal, és sóhajtottam egy nagyot.
- Mi az hogy nem tud felállni?- kérdezték, gyanakvó vigyorral.
- A mágia amit a könyvtárban Glen, látott egy igen kockázatos mágia amit még a mesterem, mondott el nekem, ha a használattól számított három percben nem használjuk, akkor egy egész héten át tartó fejre nem vonatkozó, leállás lesz, és ez azt jelenti, hogy csak a fejem tudom mozgatni, viszont a belső szervekkel semmi nem történik. - magyaráztam a ott lévőknek, és megint sóhajtottam egyet, de elálmosodtam.
- Azt várod,hogy el is higgyük?- kérdezték kórusban.
- Igen, más különben akár itt is hagyhatnak, csak akkor hozzanak élelmet, és vizet nekem!- mondtam, vigyorogva, és néztem, hogy hogy reagálnak a rendőrök, reménykedtem abban hogy inkább magán cellába zárnak két hétig, mert azt megbírom csinálni, viszont egy ideiglenesen, mozgás korlátozottat nem ítélhetnének közmunkára.
- Rendben, most elviszünk a bíróságra, ahol majd eldöntik, mit kezdenek, veled!- mondták, aztán meg fogták a kezem, és a lábam aztán mint valami zsákot, elvittek a bíróságra, ahol nyolc év mágia biztos, föld alatti, mithril rácsos, cellába zártak, ez volt életem legrosszabb börtönben töltött nyolc éve. Mikor ki engedtek, megálltam, és a napsütés miatt a homlokomhoz kellett tennem a kezemet, mert nyolc éve nem láttam napfényt, hogy már teljesen a gyertyához, vagy a sötétséghez szoktam kellett jó pár perc addig amíg vissza szoktam a napra.
~ Ezt sem kellett volna meg csinálnom. ~ gondoltam magamban.

// Köszönöm én is mehet a mesélőhöz ^^ //